Tóth Sándor (MSZP)
TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kérem elnök asszonyt, engedje meg, hogy a társasági adóról, a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló, valamint az általános forgalmi adóról és a helyi adókról szóló törvény módosításához egy hozzászólásban fűzzem hozzá a gazdasági bizottság véleményét, az előterjesztőhöz kapcsolódva. (Az elnök bólintással jelzi hozzájárulását.) Köszönöm.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság 1995. október 25-én tárgyalt a T/1504. számon benyújtott, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.
A bizottság a törvényjavaslat tárgyalása során megállapította, hogy a változások nem rendezik át a társaságiadó-törvényt, nem mondhatók olyan kardinális mértékűnek, mint az 1995-ben megfogalmazódott, az osztott adókulcs révén.
A társaságiadó-törvény módosítása a beruházások ösztönzésére nyújtott adókedvezményeken kívül két célt szolgál: a jogharmonizáció megteremtését a nemzetközi és a belföldi jogszabályokkal, más törvényekkel, illetőleg a törvény célul tűzi maga elé, hogy az úgynevezett kiskapukat, az adóelkerülés lehetőségét megpróbálja bezárni, megszüntetni mint lehetőséget.
A törvénytervezet elsődleges célja továbbra is a beruházások ösztönzése, az úgynevezett gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatását célzó kedvezmények beépülésével. Két ilyen térséget jelöl meg az adótörvény. Az egyik a már ismert kiemelt térség, ami a munkanélküliséghez kötötten differenciálja a térséget, a másik az úgynevezett vállalkozási övezet, amelyet nem az adótörvény definiál, hanem egy külön törvény rendelkezik majd arról, hogy mely területeket lehet ide sorolni.
(11.10)
A bizottsági ülésen kérdésekre válaszolva elhangzott, hogy a kiemelt térségre, illetve a vállalkozási övezetre megfogalmazott kedvezményrendszer nem egyértelműen a beruházás nagyságához kötött, leginkább az exportnövekményhez kapcsolódik. Ezért azoknál a vállalkozásoknál, melyek ezekben a térségekben már jelenleg is exportbevétellel rendelkeznek mintegy 1,6 milliárd forintos kihatással számolhatunk. A legalább egy milliárd forint értékű termékelőállítást szolgáló beruházás kedvezménye körében a bizottságban vita alakult ki arról, hogy mire vonatkozik a "legalább", a beruházásra, vagy a termelt volumenre. A bizottság nem tartja egyértelműnek a törvényalkotó megfogalmazását. Ma Magyarországon 267 olyan vállalkozás van, amely legalább 600 millió forintos exportbevétellel rendelkezik és 80 olyan vállalkozás, amely egy milliárd forintos beruházást kezdett el, illetőleg valósított meg 1994-ben, így ezt a kérdést a bizottság mindenképpen tisztázandónak tartja a részletes vita során.
A bizottság ülésén a törvénytervezetet érintően más témakörben vita nem alakult ki, a gazdasági bizottság a T/1504. számon benyújtott, társasági adóról szóló törvénymódosítást 6 tartózkodással, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta.
A szavazás után a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője kifejtette azon álláspontját, miszerint ezt az adótörvény-csomagot nehéz kezelni ilyen rövid határidőn belül. Szerencsésebbnek tartotta volna, ha ezek a törvények hamarabb kerültek volna a tárgyalási menetrendbe. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt nevében amellett foglalt állást, hogy nem támogatja a tárgysorozatba-vételt, illetve tartózkodik a szavazásnál, ami az adótörvényekre a továbbiakban is vonatkozik.
A bizottság a továbbiakban tárgyalt a T/1503. számon benyújtott fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról. A bizottsági tárgyalás során elhangzott, hogy a fogyasztásiadó-rendszerben alkalmazott tételes adók sajátossága, hogy magas inflációs körülmények esetén azok reálértéke csökken, tehát időről időre szükségessé válik a valorizálásuk. Erre kerül sor most a törvényjavaslat szerint, legalábbis erre, a tételes adók, tehát a termékek mennyiségi egységére megállapított fix összegű adók átlagos 15 százalékos emelésére tesz javaslatot a kőolajtermékek és az élvezeti cikkek esetében a szeszes italoknál, a sörnél és a dohánytermékeknél.
A 15 százalékos emelés az 1996. évre számított várható infláció mértéke alatt marad két megfontolásból. Egyrészt a kisebb adóemelés kisebb forgalomcsökkenéssel, a feketepiac kisebb elszívó hatásával járhat, így biztosabban realizálható adóbevételi többletet eredményezhet. Másrészt az üzemanyagok esetében az adóemelés révén a termelő szférában jelentkező inflációs hatás ily módon kisebb mértékű lehet, amit a bizottság üdvözöl. 1996-ban, mint elhangzott, az adótételek valorizálása mintegy 2121,5 milliárd forintot eredményezhet.
A bizottsági tárgyalás során vita alakult ki arról, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének új módon való megközelítése során a javasolt módszer szerint az értékesítés teljesítése keletkezteti a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséget, míg jelenleg a számla kiállításához kapcsolódik az adófizetési kötelezettség. Hogy miként szervezhető meg a számla adása, hogyan lesz összehangolva, milyen bizonylatolás szükséges az új szabályozás befejezése után, erről az előterjesztő a bizottság előtt elmondta, hogy jelenleg a vámon visszajött árura nem történik meg a fogyasztási adó kivetése, hanem rábízza az ügyfélre, hogy önadózás keretében rendezze ezt a kötelezettségét. Ezen változtatna ez a módosítás, miszerint a vámhatáron behozott, visszahozott áru esetében az adót kivetik. Természetesen a számla továbbra is egy megkövetelt bizonylat lesz. Ugyanakkor a bizottság előtt továbbra sem sikerült tisztázni, hogy ez az egyébként is tetten érhető dolog hogyan fog működni a gyakorlatban.
A bizottsági ülésen kisebbségi véleményként a kőolajtermékek fogyasztási adójával kapcsolatban elhangzott, hogy elfogadhatatlan az a kormányálláspont, mely a tüzelőolajat megszüntette és csak a gázolaj létezik, melyből 30-40 milliárd forint hasznot húz a pénzügyi kormányzat és most még ezen kívül fogyasztási adót emel ezeken a kőolajtermékeken.
Ugyancsak felmerült, hogy a mezőgazdaság nehezen tudja ezeket az üzemanyagárakat kitermelni, amikor a mezőgazdasági termékek árszintje igen alacsony. A bizottsági ülésen jelen lévő meghívottak közül a Magyar Gépjármű Importőrök Egyesülete kérte, hogy a bizottság a személygépkocsik fogyasztási adójára vonatkozóan kidolgozott módosító javaslatukkal egészítse ki a kormány-előterjesztést, melyben a viszonylag alacsonyabb árfekvésű gépkocsik megvásárlásának elősegítése érdekében kedvezőbb adókulcs bevezetését kérik, illetve ellentételként javaslatukban nehezítenék a korszerűtlen és használt gépjárművek behozatalát. A bizottság a kérdéssel nem tudott érdemben foglalkozni ezen az ülésen, viszont a részletes vita során tárgysorozatába tudja venni.
A fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló törvénytervezetet 2 ellenszavazat és 2 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
A T/1502. számon beterjesztett általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról a bizottsági ülésen elhangzott előterjesztés alapján az áfatörvényben javasolt változtatások három csomópont köré tagolódnak. Az első, hogy az adómértékek változatlanok maradnak, tehát nem számolhatunk jövőre az adómértékek emelésével, az adóbevételek forrását az adóalap szélesítésével és bővítésével kívánja a kormány megvalósítani. A második fő csomópont, hogy a jelenlegi szabályozás működése során feltárt visszaéléseket, kiskapukat a törvény bezárja, illetve ennek kapcsán egyszerűsítéseket is be kíván vezetni.
A harmadik csomópont pedig az, hogy olyan módosító javaslat kerüljön a tisztelt Ház elé, hogy az az Európai Unióval kapcsolatos harmonizációs kötelezettségeinknek teljes mértékben megfeleljen, illetve az a jelenlegi jogszabályi viszonyok közé beilleszthető legyen. A bizottság az előterjesztő szándékaival teljes mértékben egyetértett.
Kérdésként felvetődött, hogy a sajtóban azok a közgazdászok, akik az alternatív gazdaságpolitika kidolgozóinak vallják magukat, azt az álláspontot képviselik, hogy a fogyasztási adó és az általános forgalmi adó emelésével meg lehetne oldani a költségvetés problémáit. A bizottságban ezzel szemben az a vélemény alakult ki, hogy a fogyasztási adókulcsok emelkedése, vagy egy bizonyos mértéken felüli emelkedése a forgalom visszaesését eredményezi, tehát az adóbevétel nem nőne az adókulcsok emelésével. A forgalmi adókulcsok emelése mindenképpen inflációt gerjesztő hatású, tehát az közvetlenül megjelenik a fogyasztói árakban, ami viszont más oldalról nem kívánatos.
Ugyancsak felmerült, hogy egyes vállalkozások ma Magyarországon csak jelentős importtartalommal tudják megtermelni az exportképes terméket, ehhez nyilván importot használnak fel és az ez után befizetett általános forgalmi adó visszaigénylése túl hosszú időt vesz igénybe. Magyarul: az állam használja a vállalkozók szabad pénzeszközeit. A jogszabály szerint az importhoz kapcsolódó általános forgalmi adót meg kell fizetni, a megfizetést követő másnaptól lehet levonásba helyezni és az adóhivatalnak a bevallástól számított 30 napon belül kell az összeget visszautalni. Az adózás rendjéről szóló törvény kizárja, hogy az importáfához kapcsolódóan lehessen fizetéshalasztást vagy részletfizetést kérni. A vitában válaszul elhangzott, hogy a pénzforgalmi adatokban a költségvetési bevétel 80 százalékát az importáfa adja, és ez egy olyan magas szám, amitől a pénzügyi kormányzat nem tud eltekinteni, tehát ezen a téren nem tervez változást a törvénytervezet. A bizottságban viszont felmerült, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozni kell.
A bizottsági vitában továbbá elhangzott a használtcikk-kereskedelem kapcsán, hogy a használt autó a továbbiakban nem minősül használt cikknek, pontosabban az nem minősül használt cikknek, amire nem fizették meg az általános forgalmi adót.
(11.20)
És ha ezt teszem azt megfizették, például esetünkben az autóra, akkor miért nem minősül használt cikknek? Ezen az anomálián folyt a vita. Ugyanakkor a bizottság előtt tisztává vált, illetve tény, hogy a visszaélések egyik csapját zárja el az, hogy az autó nem lesz használt cikk, ami egyértelműen arra hat, hogy a visszaigénylésekből ne lehessen óriási többletjövedelemre szert tenni.
A gazdasági bizottság a T/1502. számon benyújtott, általános forgalmi adóról szóló törvénytervezetet végül két tartózkodással tartotta általános vitára alkalmasnak.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításának általános vitára való alkalmasságáról folytatott vita során a bizottság megállapította, hogy a helyi adókról szóló törvény hatálybalépése óta eltelt közel öt év tapasztalata szerint évről évre erősödik az önkormányzatok saját bevétel iránti igénye, egyre több önkormányzat él az adómegállapítás jogával. Jellemzője: a nagyobb települések állapítanak meg helyi adót, így a városok 90 százaléka működtet egy vagy több helyi adónemet, ugyanakkor az önkormányzatok harmadát kitevő kistelepülések jelentős hányada nem él ezzel a lehetőséggel.
Az önkormányzatok saját adóbevétel iránti erősödő igényük ellenére is csak korlátozottan tudnak élni az olyan kézenfekvő megoldással, mint a magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlanok megadóztatása. Ennek fő okai, hogy a helyi adókról szóló törvény indokolatlanul széles körű kedvezményeket, mentességeket biztosít a magánszemélyek részére, ugyanakkor a bizottság előtt elhangzott, hogy a helyi adót működtető önkormányzatok többsége a jelenlegi adómaximumoknak csupán 50-60 százalékát használja ki.
Az ülésen a helyi adókról szóló törvénytervezettel kapcsolatban elhangzott, hogy a tervezet két címen is tervezi az idegenforgalmi adó emelését. Egyszer a jelenlegi 100 forintról 300 forintra emeli a mértéket vendégéjszakánként és személyenként, másodszor pedig, mert eddig csupán a második éjszakától számítva kellett fizetni ezt a díjat, ezzel a javaslattal viszont már az elsőtől. A Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke tájékoztatta a bizottságot, hogy Magyarországon három éjszaka az átlag tartózkodási idő a kereskedelmi szálláshelyeken. Ezen a címen így gyakorlatilag 30 százalékos áremelés valósulhat meg.
Jelenleg Magyarország idegenforgalmi versenyképessége ezt véleménye szerint nem viseli el; különösen nem január 1-jétől, hiszen a szakma természetéből adódóan minden árajánlat kinn van, a szerződések meg vannak kötve, s azokon már nehéz változtatni. További észrevételként ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy ha most még megemelkedik a szállásdíj, egyszerűen nem lesz érdeke a külföldi állampolgárnak Magyarországra jönni, hiszen már az élelmiszer, és egyéb árak is majdnem vetekszenek a nyugati árakkal.
Ezzel tehát csak árthatnánk az idegenforgalomnak, és nemhogy több, inkább kevesebb hasznunk lesz ebből, kevesebb valuta érkezhet az országba.
A bizottság úgy foglalt állást e kérdéskörben, hogy amikor a törvényjavaslat megszüntet bizonyos kedvezményeket és megemel bizonyos mértékeket, az nem jelenti törvényszerűen azt, hogy valóban, az egyes településeken emelkednie kell az adótételnek. Erről az önkormányzatnak kell dönteni. Azon a településen, ahol úgy látják, hogy az idegenforgalomhoz igen nagy érdek fűződik és az érdekeltség nagyobb, mint ami a bevételhez fűződik, akkor ott a képviselő-testület nyilván nagyon mérsékelten fogja emelni ezt a tételt. A törvényjavaslat tehát csak a lehetőségeket bővíti, de azt tartalommal az önkormányzatnak kell kitölteni.
A gépjárműadóval kapcsolatban az ülésen felvetésre került, hogy a gépjármű-tulajdonosokra és főként a fuvarozókra, akiket nagyobb súlyú gépjárművük kapcsán ez nyilván erőteljesebben érint, igen sok teher hárul. Félő, hogy nagyon sok gépjármű-tulajdonos, fuvarozó nem bírja elviselni a gépjárműadót, a kötelező biztosítást, a magas üzemeltetési költségeket. Ugyanakkor az is felvetődött, hogy a gépjárműadó a többi költségnemhez képest kis terhet jelent, s az úthasználathoz, az út igénybevételéhez, így az önkormányzati fejlesztésekhez való hozzájárulás formájában fokozottabban részt kell vállalniuk a gépjármű-tulajdonosoknak is.
A bizottság a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvénytervezetet 2 ellenszavazattal, 4 tartózkodás mellett tartotta általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a szót. (Taps.)