Juhász Pál (SZDSZ)

1995. október 30.

JUHÁSZ PÁL, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Ahogy annak idején, amikor '90 őszén folytattuk a helyi adókról szóló törvényjavaslat alkotta legszenvedélyesebb vitát, most a költségvetési bizottságban is ennek a törvénynek a módosítása implikálta a legtöbb vitát.

Már '90-ben kiderült, hogy a képviselők egy részének fejében arról szól a törvényjavaslat, hogy milyen helyi adók legyenek, milyen mértékekkel. Valójában ez a törvény nem arról szól, hanem arról, hogy mire lehet helyi adókat kivetni, milyen határok között. Ez a szemléleti különbség, hogy ez nem tényleges adótörvény, hanem egy kerettörvény, egy feltételeket meghatározó törvény, elég nehezen megélhető. Ez a törvénymódosítás most végül is azt csinálja ez az erénye és ez a bűne , hogy visszaállítja az Antall József korában beterjesztett eredeti törvényjavaslatot, amit a képviselői buzgóság össze-vissza faragott, azt hivén, hogy nekik most a rendeletalkotás a dolguk, és próbál egy tiszta formát itt most elénk adni. Ez feltétlenül erénye; van azonban egy hibája, hogy azt állítja vissza, holott éppen egy távlati feladatra való felkészülésben sokkal fontosabb lenne, hogy komolyan meggondoljuk, milyen jövendőbeli adórendszer felé lépjünk, ez pedig egyelőre halasztódik, éppen attól, hogy a '90-es van restaurálva itt, tehát halasztódik egy jövendő rendszer felé való lépés.

Három kérdésben alakult ki szenvedélyes vita a bizottságon belül: az egyik mondjuk így , hogy nem hülyék-e a helyi önkormányzatok ekkora szabadsághoz, nem kell-e a mentességeket, feltételeket és számítási módokat szigorúbban megmondani nekik. A másik kérdés, hogy nincs-e az a gonosz szándék mert nyilvánvalóan van a kormányban, hogy azért tágítja az adókivetési kereteket és szabályokat, hogy az állampolgár két harapófogóba kerüljön: a költségvetési nehézségekkel küszködő önkormányzatok így terelve vannak arra, hogy egyre több adót vegyenek ki, úgy, hogy közben az állami adózás szintje nem csökken, innen elindul egy adózási szintnövekedés, és így még nehezebb helyzetbe kerül az állampolgár. És ha ez így van, akkor annak hol érdemes ellenállni: a helyi adótörvény szövegében vagy valahol máshol. És a harmadik vitatott kérdés pedig az volt, hogy vannak-e olyan mondjuk így kiváltságok, olyan mentességi meggondolások, olyan méltányosságok, amelyeket már eleve a törvénybe kell beletenni és nem lehet a helyi önkormányzatokra bízni.

A többség ennek ellenére támogatta az általános vitára bocsátást. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)