Rubovszky György (KDNP)
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A büntetés-végrehajtás szervezetéről szóló törvényjavaslat általános vitájában a címet kifogásolta Szájer József képviselőtársunk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. A cím valóban furcsa, mert ez a törvény tulajdonképpen két nagy szervezeti egységre oszlik: egyrészt a büntetés-végrehajtás szervezetére, másrészt pedig a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos részre. Én mind a két dologgal kapcsolatban ígérem, hogy rendkívül röviden, az ismétlések elkerülésével szeretnék felszólalni.
Szeretném előrebocsátani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a törvényjavaslatot támogatja, és kisebb módosításokkal, de mindenféleképpen el fogja fogadni.
Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az első szervezeti egységgel kapcsolatos különösebb gondom a következő:
1963-ban került az igazságügyi tárcához a büntetés-végrehajtás, azóta ennek szervezeti részei pontosan, törvényi szinten nem kerültek szabályozásra. Most megtörtént ez a törvényi szabályozás helyesebben a javaslat ezt tartalmazza , rendkívül részletesen és rendkívül precízen.
(12.30)
Pontosan körülírásra került a büntetés-végrehajtási országos parancsnokság feladata, az, hogy mit és hogyan kell biztosítani, csupán csak az az egy kérdés marad, hogy megvannak-e az objektív feltételei ennek a kötelezettségnek, amelyet a törvény a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságára hárít. Engedjék meg, hogy hadd olvassam fel a törvénytervezet 5. § b) pontját, miszerint a parancsnokság különösen a fogva tartás biztonságával, a fogva tartottak nevelésével, foglalkoztatásával, egészségügyi ellátásával kapcsolatos teendőket köteles ellátni. Tudomásom szerint és itt statisztikai adatok állnak rendelkezésre a fogva tartás biztonsága terén igen nagy hiányosságok vannak.
A miniszteri expozét, majd Szájer József képviselőtársam előbb hivatkozott felszólalását követően volt egy részletesebb vita a börtönhelyzet felméréséről, amit az igazságügy-miniszter úr akkor úgy értelmezett, mintha a testület tevékenységét kritizálná az ellenzék. Nem erről van szó, tisztelt Igazságügyi Minisztérium! Arról van szó, hogy megítélésünk szerint és ez az elmúlt ciklusban is komoly gondot okozott tulajdonképpen tűzoltómunka folyt az elmúlt négy esztendőben, ahogyan erről Balsai képviselő úr is szólt az előbb.
Ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott, csak a fogva tartottak jogaival törődtünk, és tulajdonképpen elmulasztottuk a büntetés-végrehajtás objektív feltételeinek megvalósítását.
Nagyon komoly gondot okoz például az előzetes letartóztatásoknál, hogy biztosítani kellene a büntetőeljárás-jog szerint az előzetes letartóztatottak egyenkénti őrzését. Ez szinte lehetetlen a férőhelyek alacsony száma miatt. Engedtessék meg, hogy olyan adatokra hivatkozzam, melyek szerint a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben összesen 10 500 férőhely van, és ehhez képest 14 és fél ezer ember volt 1994 decemberében a büntetés-végrehajtási intézetekben. Következésképpen ez a hihetetlen nagy túlzsúfoltság nem ad lehetőséget arra, hogy a parancsnokság a törvényben és az általunk megszabott kötelességét pontosan és jól tudja teljesíteni.
Az 1971-es, büntetés-végrehajtás tárgyában megjelent törvényerejű rendelet a fogva tartottaknak alanyi jogként biztosítja, illetve az intézeteknek kötelességként írja elő a foglalkoztatást. A miniszteri expozéból tudjuk, hogy a foglalkoztatás körülbelül 70 százalékban van csak biztosítva. Ennek egyéb, a rendszer jellegéből adódó akadályai is vannak. Igen komoly akadályt jelenti az, hogy az a tizenkét gazdálkodó szervezet amelyek tudomásom szerint jelen pillanatban már korlátolt felelősségű társaságként tevékenykednek igen komoly anyagi problémákkal küzd.
Gondok voltak az átszervezéssel, és természetesen gondok vannak ezzel az üzemeltetéssel. Itt az előző feladatokhoz képest van egy lehetőség a bv-parancsnokság számára, mivel a foglalkoztatás terén jelentkező többletkiadásokat a költségvetés tartozik a bv felé megtéríteni. Igen ám, de nem ilyen egyszerű ez a kérdés, mert ugyanakkor az egész büntetés-végrehajtás 1995-ös költségvetési támogatása tudomásom szerint 9,5 milliárd forint volt. A 9,5 milliárd forintnak mintegy 50 százaléka jelentett dologi költséget, és a másik 50 százalék volt csak az, ami a személyzet munkabéreként és ellátásaként került felhasználásra. Ezek így nagyon nagy számnak tűnnek, de döbbenetes adatok jönnek ki belőle.
Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 1994. december 31-én a büntetés-végrehajtás személyi állományának jövedelmi viszonyai a következőképpen alakultak: a tiszti állományban lévő bv-dolgozók átlag bruttó jövedelme 28 648 forint; ugyancsak az őrzést végző tiszthelyettesi állomány bruttó jövedelme 18 341 forintos átlagot mutat, míg a bv területén dolgozó közalkalmazottak bruttó jövedelme is csak 22 900 forint. Ezekre azért szeretnék hivatkozni, mert igen szigorú feltételeket írunk elő a bv országos parancsnoksága felé, és megítélésem szerint a következő költségvetési vitában erre feltétlenül oda kell figyelni. Azt hiszem, ilyen jövedelmi viszonyok mellett különösen komoly munkát nem várhatnánk el.
Szóltam már a büntetés-végrehajtási intézetek műszaki állapotáról. Olyan problémák vannak, hogy a bv-intézetek őrtornyai az esetek mintegy 50 százalékában közvetlenül közterületre nyílnak, ebből adódóan igen nehezen védhetők ezek az épületek. Ez azért jelenthet most különösebb problémát, mert a szervezett bűnözés elharapózásával komoly veszélynek vannak kitéve azok az intézetek, ahol a maffia jellegű csoportok tagjait őrzik.
Tisztelettel ennyit szerettem volna elmondani a szervezeti részéről; és most egy nagyon furcsa dolgot szeretnék mondani a kényszerintézkedésekkel kapcsolatban. A tegnapi vita során, amikor a nemzetbiztonsági szervezeti törvényről hangzott el vezérszónoklat, dr. Dávid Ibolya MDF-es képviselő asszony azt kifogásolta, hogy miért nem látta azt a törvényt az Igazságügyi Minisztérium, mert akkor nyilvánvalóan nem kerülhettek volna bele téves megfogalmazások. Most hadd kifogásoljam én a jelen törvény szövegezését! Ezzel kapcsolatban fenntartom és egyetértek ugyanazon gondolatokkal, amelyeket Szájer József képviselő úr elmondott. Szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon furcsa dologra.
A lőfegyverhasználatot mint jogi kategóriát a büntetés-végrehajtási törvény is a nemzetbiztonsági szervezetről szóló törvénnyel azonosan definiálja. Magyarul azt mondja, hogy lőfegyverhasználatnak és most jön a magyarázat csak a szándékos, személyre leadott lövés minősül. Ugyanez a szakasz, a javaslat 22. § (2) tovább folytatja: nem minősül lőfegyverhasználatnak a figyelmeztető lövés, továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés. Ez tulajdonképpen egyértelműnek tűnik. Igen ám, csak utána a törvény 27. § 4. pontja pedig azt mondja, hogy tömegoszlatásra lőfegyver nem használható. Egy törvényen belül! Egy törvényen belül egyszer kimondjuk, hogy nem minősül lőfegyverhasználatnak, ha tömegoszlatásra használják, majd öt szakasszal később arra hivatkozunk, hogy tömegoszlatásra lőfegyver nem használható. Ez természetesen csak egy adalék, példa a pontatlanságra. Ez a pontatlanság megítélésem szerint kellően átgondolt módosító indítvánnyal korrigálható.
Változatlanul azt adom elő, amivel a felszólalásom elején kezdtem. A figyelemfelhívás mellett tulajdonképpen csak a törvény fontosságára és a költségvetési vita során ismételt végiggondolására szerettem volna felhívni a figyelmet. Emellett azonban az előterjesztet módosító indítványokkal együtt az Országgyűlés jó törvényt fog alkotni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)