Torgyán József (FKGP)

1995. október 31.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Választópolgárok! Azért szólítom meg külön a választópolgárokat is, mert úgy gondolom, az energiaipar privatizációja nemcsak a Ház nyugalmát fogja feldúlni, hanem legalább annyira a választópolgárok érzékenységét is érinti. Hiszen a Független Kisgazdapárt ezt az egész eljárást nem tudja, nem akarja, de nem is minősítheti másként, mint tudatos nemzetrablásként, érdekeink tudatos feladásaként.Mivel kívánom alátámasztani ezeket a súlyos állításokat? Aki végighallgatta a privatizációs miniszter úr beszámolóját és két kormánypárti és egy ellenzéki párt vezérszónokát, úgy gondolom, sok értékes adatot kijegyezhetett magának ezekből a beszédekből, de nem tudná megmondani, hogy miért van szükség az energiaipar privatizációjára, hiszen mindenki másra hivatkozott. A miniszter úr bizonytalanul hivatkozott valamiféle modernizációszükségletre, hivatkozott valamiféle versenyhelyzetre, ami nem alakult ki. Raskó képviselőtársam hivatkozott az angliai privatizáció tapasztalataira. Szalay képviselőtársam bevallotta a Ház és az ország nyilvánossága előtt, hogy bizony, a Szabad Demokraták Szövetségének is nagyon komoly lelki válságot okozott ez az energiaipari privatizáció, amit a Kisgazdapárt előbbi minősítésére tekintettel tehát, hogy ez nemzetellenes bűntett a legkevésbé sem tudok csodálni. És végül Schalkhammer elnök úr pedig egyenesen arra hivatkozott, hogy a korábbi kormány felelőssége még nagyobb, mint a jelenlegi. Ezt egyébként tulajdonképpen Suchman miniszter úr is említette és hivatkozott a nemzetközi kötelezettségeinkre.

Egyikük sem mondta ki, hogy erre a privatizációra nemcsak, hogy nincs szükség, hanem az alapvetően sérti a magyar nemzet érdekeit. Miért állítom ezt? Aki a villamosenergia-ipar jelenlegi helyzetéből indul ki, annak tudnia kell, hogy most a villamosenergia-ipar az 1994. december 9-i csúcshoz viszonyítva, amikor is 5550 megawatt volt a csúcsteljesítmény, legalább ezer wattal marad alatta ez a csúcsteljesítmény is az 1990. évinek.... És ha abból a tényből indulunk ki, hogy hozzávetőlegesen kétezer megawattal kevesebb ez, mint amit teljesíteni tudna a villamosenergia-iparunk, akkor mindenki láthatja, hogy ez okból itt gyors privatizációra nincs szükség, mert hiszen hosszú időnek kell eltelnie még egy nagyon energikus fejlődés esetében is, hogy ezt a csúcsot elérjük, illetőleg a tartalékainkat kimerítsük.

Közben elnézést, annyit helyesbítek az előadásomon, hogy a hivatkozott csúcs '90-ben volt, és a '94 decemberi ezer megawattal maradt el a '90. évi csúcsteljesítmény mögött.

Ha megnézzük, hogy ez milyen teljesítménynek felel meg, akkor meg fog döbbenni a tisztelt Ház: ez az 1982-es szintnek megfelelő villamosenergia-ipari leterheltséget jelenti. Tehát úgy gondolom, önmagában az 1982. évre való utalás is bizonyítja, hogy semmilyen sürgető feladat nincs itt a villamosenergia-ipar privatizációjánál. De ha megnézzük, hogy mit költöttünk az elmúlt öt évben a villamosenergia-ipar fejlesztésére, akkor még inkább nyilvánvaló lesz előttünk, hogy most semmi értelme ennek a privatizációnak.

Hacsak nem arról van szó, hogy a zsebünket akarjuk megtömni, mert erről még senki nem szólt. Nem arról van itt szó, kérem, hogy modernizálni kell, hogy itt az európai integrációhoz idomulni kell, meg nem tudom én, mi minden kell: nincs a kormánynak pénze és így akarja megtömni a zsebeit. Erről van itt szó, csak ezt nem ismeri be. De mindjárt majd törvényekkel alátámasztottan is ki fogom mutatni, hogy a Kisgazdapártnak ez a megállapítása mennyire megalapozott.

De kérem, 1994-ben egymagában 41,3 milliárd forintot fordított a magyar állam a villamosenergia-iparra. Az utóbbi öt évben hozzávetőlegesen 160 milliárd forintot fordított egy olyan vagyonra, ahol a hat villamosenergia-ipari áramszolgáltató vállalat jegyzett tőkéje 240 milliárd forint. 160 milliárdot költöttünk öt éven át arra a vagyonra, ami most 240 milliárd forintos értékkel szerepel a privatizálandó vagyonban.

De rögtön megkérdezném: kettős mércét alkalmaz ön, miniszter úr? Mert amikor ön miniszter lett, akkor a HungarHotels vonatkozásában többek között azért tartották törvénytelennek a korábbi privatizációs eljárást, mert a korábbi értékelést nem követte egy újabb értékelés. Ez a 240 milliárd forintos értékelés 1992-ben történt. Most, '95-ben önök mégis ennek az értékelésnek az alapján akarják értékesíteni azt a magyar vagyont, aminek az értékesítésével tulajdonképpen föladjuk a nemzeti függetlenségünket, föladjuk a stratégiai biztonságunkat.

De legyen szabad itt rögtön hivatkoznom arra, hogy amikor meghirdették, nyilvánvaló volt, hogy törvénytelenséget akarnak elkövetni, ki akarják játszani a magyar nép éberségét. (Puch László: A kisgazdákét nem lehet!) Hogy mivel bizonyítom ezt? Tessék az ÁV Rt. közlönyét elővenni, az ÁV Rt. igazgatóságának '95. május 8-i ülése a következőket tartalmazza: "Az igazgatóság megtárgyalta a villamosenergia-rendszer privatizációjával kapcsolatos előterjesztést, és úgy határozott, hogy az ÁV Rt. ügyvezetése tegyen ajánlatot a Schroeders cégnek az MVM Rt. pénzügyi tanácsadói tevékenységének elvégzésére."

(10.30)

Kérem, semmiféle pályáztatás nem volt: önök kiadták a Schroeders cégnek tanácsadásra. Hozzáteszem, hogy a Schroeders céget a magyar szakértők egyértelműen egy hozzá nem értő, olyan cégnek tekintik, amelynek lehetnek nemzetközi kapcsolatai, de szakismeretei nincsenek. És hogy ez mennyire így van: berendelték a villamosenergia-ipar dolgozóit, velük készíttették el a különböző szakvéleményeket nemegyszer hét végi munkával is. És mit fog csinálni a Schroeders cég? Uszkve 5-10 milliárd forintot zsebre fog vágni!

Igen tisztelt Miniszter Úr! Önök kidobják a magyar nemzet pénzét, elveszik a magyar állampolgárok pénzét, odaadják idegeneknek és akkor szidják a korábbi kormányt! Kérem, én nem vitatom: a korábbi kormány is nagyon súlyos bűnt követett el, amikor '93-ban azt mondta, a villamosenergia-ipart privatizálni kell. Nem véletlenül lépett fel vele szemben a Független Kisgazdapárt. Nagyon súlyos bűnt követett el úgy, ahogy ön mondta , amikor előírta, hogy 70 százalékkal emeljék az elkövetkező időszakban az energiaipar árait. Azért követett el súlyos bűnt, mert a magyar áramfogyasztókkal fizetteti meg a külföldi privatizatőr hatalmas, óriási extraprofitját. Ez, bizony, nemzetellenes bűntett akkor is, ha a korábbi kormány követte el, de akkor is, amikor önök folytatják ezt a gyakorlatot. Sőt, az önök bűne nagyobb ennél.

Ez viszonyításában olyan, mint ha egy orvos egy influenzát szívpanaszként kezel és a rossz kezelési mód következtében el tudná tenni a beteget láb alól, ha nem jönne az újabb orvos, aki felismeri, hogy a korábbi orvos rossz diagnózist alkalmazott, ennek ellenére folytatja tovább ugyanezt a kezelést. A második nyilvánvalóan egy tudatos cselekvésért felel, mint ahogy önöknek is ezért a tudatos cselekvésükért kell felelniük, mert önök tovább folytatták ezt az eljárást. De micsoda módon!?

Elég, hogyha elővesszük az 1074/1995. (VIII. 4.) számú kormányhatározatot, amely előírja, hogy 1995. szeptember 1-jei hatállyal 8 százalékkal kell emelni az energiaárat, '96. március 1-jei hatállyal 18 százalékkal, és '96. október 1-jén továbbiakkal de azt még nem tudták megmondani, hogy mennyivel. Ennek azért van jelentősége, mert ez a törvény azt mondja, hogy az 1997. január 1-jei viszonteladói és végfelhasználói áraknak az indokolt működési költségeken felül 8 százalékos tőkearányos nyereséget kell tartalmazniuk. Tehát tegyük fel, hogy önök el fogják adni külföldi állampolgároknak a magyar energiaipart. Kérem, önök garantálták törvényben, hogy '97. január 1-jén az ő hasznának legalább 8 százaléknak kell lennie. Tudja-e ön, miniszter úr, hogy mennyi Nyugat-Európában azoknak a vállalatoknak a haszna, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak? 5 százalék! Elviekben fölmehet 7 százalékig. A jelenlegi magyar számítások szerint 3 és 5 százalék között számoljuk ezt a hasznot. Önök most 8 százalékot törvényben biztosítanak. Mi lesz, ha áron alul megveszi valaki, fillérekért ezt az egészet a Schroeders cég közreműködésével, mert ő már megkapja az 5 vagy 10 milliárd forintját , és '97-ben követelni fogja önöktől, hogy tessék, biztosítsák számukra a 8 százalékos törvényes nyereséget?! Kérem, akkor zokogni fognak, hogy nem értették, rossz volt a szakértői vélemény mert csak a plakátokon maradtak a szakértők...

Kérem, mi úgy gondoljuk, hogy elfogadhatatlan mindaz, ami itt történik, ebben az országban.

Vegyük elő a privatizációs törvényt, amely az ön miniszterségéhez kapcsolódóan jött létre! A privatizációs törvény 8. §-ának (2) bekezdése két nagyon lényeges előírást tartalmaz. Az egyik kimondja, hogy a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős társaságok privatizációs koncepciójáról a kormánynak kell döntenie, és ezt az Országgyűlés elé terjesztheti. Itt nekünk, képviselőknek van ügydöntő felelősségünk, hogy ez ekként került a törvénybe, hogy csak "terjesztheti" és nem "köteles előterjeszteni". Úgy gondolom, ezért valamennyien országgyűlési képviselők felelősek vagyunk, hogy ez így történt.

De a 2. § élő szakasz, ami kötötte volna önöket. Nevezetesen ez kimondja: a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős társaságok körét a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter és a pénzügyminiszter által a törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül benyújtott előterjesztés alapján az Országgyűlés határozza meg. Ha jól emlékszem, május 17-én hirdették ki a törvényt; a kihirdetés harmincadik napján lépett hatályba ettől kellett volna számítani a hatvan napot. Letelt, de ez a törvényes rendelkezés betartva a mai napig nem lett. Ellenben önök kijátszották az Országgyűlés éberségét, kijátszották az ország éberségét, és az 1995. július 13-án megjelent Magyar Közlönyben, az 1995. évi LXIX. törvényben megváltoztatták a privatizációs törvény mellékletét. Ennek miért van jelentősége?

A privatizációs törvény megalkotása kapcsán nem egy alkalommal megnyugtatták önök, miniszter úr, a Ház lelkiismeretét is, az önök képviselőtársainak lelkiismeretét és mindenki lelkiismeretét, mondván, hogy nézzük már meg a privatizációs törvényt, mi van benne: több mint 50 százalék marad állami tulajdonban. Akkor nekünk az okozott gondot, vajon nem fognak-e minket úgy kijátszani, hogy az 50 százalék plusz 1-ben benne van az önkormányzati tulajdon is, és majd az önkormányzati tulajdonnal lehet azt csinálni, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatoktól, mondjuk, külföldi állampolgár, aki monopóliumra törekszik, fillérekért felvásárolja az önkormányzati részeket. Akkor önök e tekintetben is megnyugtattak minket.

Utána, anélkül, hogy az Országgyűlés megvitatta volna, melyik a stratégiai fontosságú vállalat, melyik nem, ezt a törvényes kötelezettségüket megkerülték, és mit csináltak: módosították a mellékletet! És itt már egy aranykorona-részvényre szűkítették le... (Derült-ség. Közbeszólások a bal oldalról: Nem aranykorona!)... húsz stratégiailag fontos vállalat esetében a magyar tulajdont. Kérem, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a teljes privatizációs koncepciójukat feladták, ellehetetlenítették a nemzetet.

Most, persze, lehet itt hozni olyan példákat, mint amit Schalkhammer úr hozott. Schalkhammer úr arra hivatkozott, hogy az európai integráció miatt van erre szükség. Hát tessék már nekem megmondani, kedves Schalkhammer úr: azon túlmenően, hogy ön nyilván tudja, melyek a módozatai annak, amikor Lengyelországból behoznak import szenet és akkor Magyarországon értékesítik, és teszem azt, a magyar bányászokat megnyugtatják, hogy majd ők termelhetnek a bányákból szenet, ezen túlmenően mi köze van az integrációnkhoz az ön egész hivatkozásának?

(10.40)

Hiszen, ne vegye rossz néven, de vajon Franciaország nem tagja az Európai Uniónak, vagy Németország nem tagja az Európai Uniónak, vagy a Benelux államok nem tagjai az Európai Uniónak? Ők ugyanis száz százalékig megtartották a saját villamosenergia-iparukat, nem adták át másnak! Az egyetlen európai ország Anglia, ahol ez részben másként történt, de ott is a hivatkozás azért rossz, mert Angliában hihetetlenül precíz és mindenre kiterjedő, rendkívül részletes jogszabályi előkészítéssel szabályos csapdák tömkelegét állították fel a privatizatőrnek. Ennek következtében a privatizatőrök most veszteséggel kénytelenek számolni, mert különböző szerződéses megkötéssel ilyen helyzetbe hozták őket.

De nálunk a Schroeders cég nekünk fog kedvezni? Ha átveszi egy az egyben a villamosenergia-ipar dolgozóinak társadalmi munkában végzett szakértői munkáját és ennek fejében veszi fel a 10 milliárd forintot, akkor azt kell hogy mondjam még szerencsések vagyunk, mert 10 milliárdot ugyan kidobtunk az ablakon, de legalább a villamosenergia-ipar dolgozói készítették el a saját villamosenergia-iparunkra vonatkozó szakvéleményeket.

Úgy gondolom, az egész villamosenergia-ipar privatizációját illetően látni kell, hogy egy olyan villamosenergia-ipart adunk el, amely Európa élén áll. A mi villamosenergia-iparunk, szolgáltatásunk és menedzsmentünk olyannyira Európa élén áll, hogy azok a nyugatiak, akik most fillérekért meg akarják kaparintani nemzeti ajándékként a mi stratégiai iparágunkat, a legutóbbi évekig ide küldték tanulni a saját szakembereiket. Ezek most úgy kapják meg ezt a vagyont, hogy ráadásul semmi értelme nincs annak, hogy kiadjuk. Nincs értelme, mert pillanatnyilag a mi ilyen iparágunk A/A minősítésű, kétszeres A-minősítésű, tehát ha akarna fejleszteni, akkor vehetne fel hitelt. Ráadásul neki meg is érné, mivel önök már jogszabályilag biztosítottak neki 8 százalékos nyereséget. Igazán nem lenne rossz, ha végre egyszer egy magyar vállalat kaphatná meg az önök által törvényben biztosított 8 százalékos nyereséget. De kérdezem öntől miniszter úr mert ön vidéki ember és tudom, hogy tiszteli a vidéki embereket , mit fog ön mondani a kaposvári választópolgárainak, vagy a marcali választópolgárainak, vagy a somogyi választópolgároknak egyáltalán arról, hogy vajon miért adta oda mindazt, amiért ők dolgoztak egy életen keresztül, vagy generációkon keresztül. Mert a vidéki ember nem is úgy jutott villanyáramhoz, mint a budapesti, akinek ez természetes volt, hanem nekik társadalmi munkában kellett megdolgozni azért, hogy legyen villamos áramuk.

Lehet, hogy ön nem tudja miniszter úr, ezért rendkívül röviden felolvasom önnek, hogy van összesen 3 158 településen villanyáram. 3 158! Annak nagyon jelentős hányadában társadalmi munkával hozták létre azt, amit most önök odaadnak. És tudják, hogy mit adnak oda? Nemcsak a villanyáramot adják önök oda, hanem odaadják a telefont is. Ugyanis mind a 3158 teleülésen a villamosipari tröszt éppen azért, hogy üzemzavar vagy bármilyen gond esetében rögtön kommunikálni tudjanak egymással egyidejűleg teljes egészében kiépítette ezt a teljes hálózatot. Érdemes figyelembe venni, hogy 4 934 404 fogyasztói csatlakozás, 1 064 043 közvilágítási lámpahely és sorolhatnám tovább mi minden kerül annak a tulajdonába, akinek odaadják önök fillérekért az energiaipart. Azt az energiaipart, aminek eladását semmi más nem indokolja, csak az önök tehetségtelen kormányzása!

Én ezért azt mondom miniszter úr, vonja vissza ezt a törvényt és tegyen úgy, mint tette azt több becsületes képviselő minisztertársa, aki ilyen helyzetben lemondott a pozíciójáról. (Taps az FKGP padsoraiból.)