Suchman Tamás (MSZP)

1995. október 31.

DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy a mai vitanapon nem annyian leszünk, hogy a képviselői klubban is meg tudjuk ezt beszélni, mert az aláírók számából arra következtettem, hogy minimum annyian leszünk.Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szívesen tesz eleget e politikai vitanap keretében, hogy számot adjon azokról a törekvéseiről, döntéseiről, elképzeléseiről, amelyek az energiarendszerhez tartozó gazdasági társaságok privatizációs folyamataihoz kapcsolódnak.

Nem lennék azonban hű önmagamhoz, ha e helyütt nem jegyezném meg, hogy az időpont nem túl szerencsés. Jóllehet, a folyamatok ismeretében tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a későbbi időpontot természetesen nem fogadták volna el. Tekintettel arra, hogy a villamosenergia-rendszer pályázati határideje november 30-án, a gázszolgáltatóé november 20-án, a Mol értékesítésénél az első jelentős folyamat november 16-án zárul. Önök majd a vita végén a kormányzati álláspont és saját meggyőződésem ismertetése, álláspontom megismerése után eldönthetik, hogy maradtak-e kétségeik e döntések és folyamatok szakszerűségét, a nemzetgazdaság és a fogyasztói társadalom érdekeinek védelmét, az állami vagyonnal, a nemzet vagyonával való rendelkezés tisztességét illetően.

Eldönthetik azt is, még a vita elején, hogy használnak-e megjegyzéseik, bírálataik az ország megítélésében és a privatizációs bevételek teljesítése érdekében. Nem a szakmai vélemények kifejtésének, a megalapozott kritikának kívánok elébe menni, hanem csak óvni szeretnék attól a hangnemtől, amelyet néhány ellenzéki képviselőtársam használ akkor, ha a privatizációról beszélünk.

A törvény vitája során még májusban e Házban is, és a sajtóban is többször kifejtettem álláspontomat. A magyar társadalom a rendszerváltáskor döntött. Döntött a politikai rendszerváltásról és döntött a gazdasági rendszerváltásról. Döntött arról, hogy az állami tulajdonú gazdaság helyébe a magántulajdonon alapuló gazdaságnak kell lépnie. Az elfogadott elvek között szerepel, hogy egyenlő esélyt kell adni a magánosítási folyamat minden résztvevőjének. És az is kívánatos, hogy e folyamat segítse a magyar gazdaság talpra állítását, modernizációját.

Tudomásul kell venni, hogy a hazai befektetők mellett a külföldi befektetők is megjelentek, s hogy óriási nagyságrendben járultak hozzá az előző kormány idején is, és most is, a gazdaság tőkeellátásához. Vannak olyan vagyontárgyak, amelyeknél azok értékét figyelembe véve nincs is más megoldás: nehezen képzelhető el a hazai tőke tulajdonlása. A tőkének nincs nemzetisége akkor vagy ez nem számít , ha beilleszkedik egy adott ország kialakult gazdasági rendjébe, s a tőketulajdonosok tiszteletben tartják mind a nemzetgazdaság, mind a fogyasztói társadalom, mind a munkavállalók érdekeit.

Rendkívül fontos, hogy az így megvalósuló privatizáció jól előkészített-e, átgondolt-e. Amennyiben a jogi szabályozás korrektül figyelembe veszi a fenti érdekeket, és a végrehajtást végző szervezetek a jogszabályoknak megfelelően végzik munkájukat, akkor biztosítható a folyamat tisztasága, átláthatósága, érvényesíthető a nemzetgazdaság érdeke, a fogyasztói társadalom védelme és a munkavállalók érdekei.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt években a privatizáció folyamatát számtalan bírálat, jogos vagy jogtalan kritika, visszaélések vádja, a botrányok szele lengte körül. E helyütt nem tisztem megítélni ezek jogosságát, alaposságát. Március óta többször elmondtam, hogy az elmúlt évek, de a jelenlegi folyamatok tisztaságának, jogszerűségének vizsgálata több állami szerv feladata, az Állami Számvevőszéktől a rendőrségig.

Ugyanakkor van egy megítélés, amely a politikai közvélemény és a sajtó közvetítésével motiváltan ugyan, de van, s ez a megítélés a társadalom megítélése, amely mindennél fontosabb. E legfontosabb ítélő negatív értékítéletet mond. Oka van rá. Ha nem ismeri a folyamatot, ha nem kap kellő tájékoztatást, ha csak a botrányokból ítél, akkor nem juthat más következtetésre. Nem juthat más következtetésre azért sem, mert a pozitív példák ritkán jelennek meg a sajtóban, s azért sem, mert a privatizáció folyamata egy évek óta elhúzódó gazdasági válsággal együtt halad, s a gazdasági válság jelei, jelenségei, a munkanélküliség növekedése, az infláció természetes kísérőjelenségei e válságnak, vagy talán ez maga a válság. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy bizonyos körökben a privatizáció folyamatából a külföldiek részvétele külön kiemelésre kerül, néha egyébként indokoltan, gyakran indokolatlanul, akkor a kör bezárul, s a kormánynak csak egy lehetősége marad, hogy korrektül bemutassa, betekinthetővé tegye a folyamat egészét a jogi szabályozástól a végrehajtást szolgáló intézményrendszer tevékenységének nyilvánossá tételével.

Meggyőződésem, hogy az új privatizációs törvény hatálybalépése óta sokat javult e téren a helyzet. Én természetesnek tartom, hogy az ellenzéki pártok a legutóbbi időben megjelent s a privatizációt minősítő közvélemény-kutatások birtokában felhatalmazva érzik magukat, hogy e vitanapot javasolják, s hogy a most következő vitában kifejtsék véleményüket, álláspontjukat.

(9.10)

Kérem, ne zavartassák magukat azok sem, akiknek álláspontját a privatizációról, az energiaszektor privatizációjáról jegyzőkönyvek és újságok őrzik a történelem számára, és így összehasonlításra van lehetőség a mostani és a tegnapi kormánypárti véleményüket illetően. Csak egy párt van az ellenzéki padsorokban, amely majdnem konzekvens ezekben az ügyekben: annak a pártnak a képviselői, akik egyben kezdeményezték e vitanap megtartását.

A kormány nevében tehát az a feladatom kormánypárti képviselőtársaimmal együtt , hogy az általános kitekintésen túl, röviden bemutassam elképzeléseinket, és meggyőzzem a közvéleményt és a mostani ülésszakot figyelemmel kísérő állampolgárokat e szektorok privatizációjának alapos előkészítéséről, átgondoltságáról és szükségszerűségéről.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Villamos Művek társaságainak, a TIGÁZ, a DDGÁZ, a DGÁZ, az ÉGÁZ és a KÖGÁZ privatizációjának általános célja a magánosítási folyamat folytatása, a szolgáltatások modernizációjának megteremtése, a biztonságos szolgáltatás feltételeinek megőrzése és természetesen a költségvetés privatizációs bevételeinek biztosítása. Néhány kérdésről részletesen:

Az MVM szerkezetátalakítási és privatizációs elképzelésének kidolgozása során öt konkrét célkitűzésünk volt és van. Az első ilyen célkitűzés a szolgáltatási minőséggel kapcsolatos. Az új szabályozási struktúra, a folyamatos kormányzati részvétel és számos stratégiai befektető belépésének kombinációjával kívánja megteremteni és biztosítani, hogy az áramszolgáltatásra irányuló minden keresletnek folyamatosan eleget lehessen tenni.

A másik: indokolt árszabás és áramszolgáltatás. Az új ipari struktúra versenyt jelenthet a teherelosztásban, versenyt az új áramtermelési kapacitásnyújtást illetően és az elosztási árszabásban is a hat áramszolgáltató társaság összehasonlításán keresztül. Mindez a fennmaradó valójában monopóliumnak minősíthető rendszer ellenőrzésére irányuló árszabályozási rendszer bevezetésével együtt a villamos energia kereskedelmileg életképes, de indokolt árszabását teszi lehetővé és ezt eredményezi.

Fontos e célok között az új struktúrának nemzetközileg összehasonlítható rendszerként való kidolgozása, miközben azt kifejezetten a magyar villamosenergia-szektor követelményeihez igazítják. Szeretném elmondani, hogy technikailag és most már valójában is a rendszer az UCPTE-rendszerhez csatlakozott, s versenyképesség és árszabályozás tekintetében mindenben megfelel az ott működő rendszereknek. Ez egyúttal teljesíti Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának egyik feltételét.

Fontos célkitűzés az új beruházások biztosítása. A sikeres pályázók számára az a követelmény, hogy fejlesztési vállalkozásokat tegyenek lehetővé, ezek feltételeit biztosítsák. E feltételeket tartalmazni kell az egyes erőművi társaságokra vonatkozó pályázatoknak. Számolnak azzal, hogy a pályáztatás lezárásával a jelenlegi erőművi társaságok további kapacitást tesznek hozzáférhetővé zömében a sikeres pályázók kínálata és tőkeemelése ellenében.

Természetesen célkitűzés a privatizációs bevételek maximálása a tekintetben, hogy áron alul semmi ne kerüljön eladásra.

Mindezeknek a megvalósításához szükséges volt, hogy a törvényhozás, illetve a kormány új rendeleteket és új törvényeket hozzon. Ezek a privatizációs törvénnyel kezdődtek, az önkormányzati törvény módosításával fejeződtek be de az áramtermelésre, az árak megállapítására, a szektor privatizációs mértékére és modelljére, a pályázati szabályok bizonyos jellemzőinek rögzítésére, az energetikai szektor általános árképzésének szabályaira vonatkozóan megszülettek a rendeletek, megszülettek a törvények és törvénymódosítások.

A törvény és a végrehajtási utasítások együtt egy olyan tagolt szektormodell keretszerkezetét szabták meg, amelyben külön szerepelnek az áramtermelők, az áramszállítók és az áramszolgáltatók. A törvény meghatározza a magyar energetikai szektoron belüli felelősségi köröket és ez a szektor a Magyar Energia Hivatal alá tartozik. A Magyar Energia Hivatal felelősségi körébe tartozik az is, hogy bizonyos, a magyar energetikai és gázszektort érintő funkciókat egyébként hatósági jogkörben ellásson.

Az új szektornak elképzeléseink szerint több fő jellemvonása van, amelyek egyaránt fontosak a működéshez, a prezentációhoz és a megítéléshez. Ezek közül csak négyet említenék:

Az egyik maga az új tulajdonosi szerkezet, amely tagolt szektormodell szerkezetét adja, amely világosan definiálja az áramtermelők, áramszállítók és áramszolgáltatók szerepét, és az ezzel kapcsolatos módosított kormányhatározat úgy fogalmaz, hogy a szektorban a társaságok különüljenek el egy meghatározott rend szerint és így működjenek tovább.

Létrejön egy új kereskedelmi szerkezet szintén az áramtermelők, a -szállítók és a -szolgáltatók között , elvi kapcsolatok alapján, hosszú távú szerződésekkel definiálva, amelyek meghatározzák az egyes társaságok jogait és kötelezettségeit is.

A privatizáció előkészítésének utolsó szakaszában óriási problémaként merült fel pont a hosszú távú szerződések definiálása, hisz enélkül sem befektetői, sem áramelosztói oldalról nincs elegendő biztonság.

Az Energia Hivatalról mondanék néhány gondolatot. Egyrészt emlékeztetnék, hogy még a gázellátással kapcsolatban hozott törvény nyomán hívták létre, és különböző, a magyar energetikai szektorral és gázszektorral kapcsolatos szabályozási feladatok tartoznak elnagyolva a MEH felelősségi körébe. A magyar energiaszektor vonatkozásában egyébként e feladatokat definiálja a törvény. Ezek közül kettőt emelék ki: egyrészt, hogy a törvény alapján ki kell adni az engedélyeket, illetve ezen engedélyek alapján a megfelelő felelősséget ellenőrizni kell. Másrészről az árszabást, az árak alkalmazási feltételeit megszabja, ezek kialakítási folyamatában részt vesz.

Természetes, hogy az Energia Hivatal jelentősége megnövekedett és nagyon fontos egyéb garanciális szabályok betartásánál és azok kidolgozásánál.

Tisztelt Ház! A villamosipari társaságok privatizációja és az árintézkedések összefüggése nagyon sok érvet adott ellenzéki képviselőtársaimnak. Szeretném ismét világossá tenni, hogy a villamos energia árának emelése és a privatizáció időbeni egybeesése lehet véletlen is, és több indok van arra, hogy e véletlen egybeesésről szóljak. Ebben a Házban most csak egy volt ipari minisztert találtam meg ők jobban tudják, hogy az 1993-as előterjesztés mit határozott meg az energiaárak emeléséről, mikor kellett volna azt végrehajtani. 1993-ban, amikor a villamosipari energiaszektor privatizációjáról a kormány döntést hozott, kimondta, hogy minimum 70 százalékos emelést kell végrehajtani, és ez bármikor történik meg, a végrehajtás alapja az 1993-as árszint.

A privatizáció bírálata, a privatizáció megítélése körül nyilvánvalóan és kikerülhetetlenül merül fel, hogy a privatizáció árát az áremelésen keresztül a magyar fogyasztói társadalom fizeti meg. Ennek illusztrálására és ennek cáfolására mondtam el, hogy milyen végrehajtások és milyen szabályozások maradtak ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gázenergia-szektor és a gáztársaságok privatizációjának előkészítése hasonló jogi alapon és elvi megokolások alapján készült, mint a villamosenergia-iparé. Az a meggyőződésünk, hogy a szektor privatizációja után egy magas színvonalú technikailag is magas színvonalú , az ország és a gazdaság modernizációját szolgáló rendszer jön létre, megfelelő garanciák biztosítása mellett, és nem válik idegenné a magyar gazdaságtól.

Ezeket a gondolatokat én annak tudatában mondom el és ezért elnézést kérek , hogy személyes meggyőződésemet, politikai meggyőződésemet, vállalt felelősségemet már többször kimondottan, de e helyütt is megismételve összegezzem, hogy az egész rendszer vonatkozásában csak olyan privatizációs döntést tudok támogatni az ÁPV Rt. igazgatótanácsában, amely számításaink szerint az árajánlatban, a garanciális feltételek biztosításában, a szolgáltatás biztonságának megőrzésében, a rendszerek fejlesztési feladataihoz szükséges tőkeerő biztosításában megfelel az ország, a fogyasztói társadalom, a nemzetgazdaság érdekeinek. Csak olyan döntés meghozatalában vagyok partner, amelyet a közvélemény előtt a jövőben is emelt fővel tudok vállalni és lelkiismeretesen vállalhatok. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

(9.20)