Kósa Lajos (Fidesz)
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknő, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy szomorú bejelentéssel vagy megállapítással kell kezdenem az energiaipar privatizációjával kapcsolatos beszédemet: a magyar kormánynak nincsen az energiaipar privatizációjára vonatkozó stratégiai elképzelése. Azért állítom, hogy nincs, mert ha lenne, feltételezem, hogy ezt beterjesztette volna a parlamentnek és az illetékes bizottságoknak megtárgyalásra ahogy ezt egyébként a privatizációs törvény több helyen is előírja a kormány számára. Miután nem feltételezem és itt jóindulatomat fejezem ki a kormány iránt , hogy tudatosan sértik meg a törvényeket, ezért azt kell mondanom: nyilván azért nem teszik ezt, mert nincs mit beterjeszteni. Magyarul: a kormánynak nincsen privatizációs stratégiája az energiaiparra vonatkozóan.Hogy mennyire nincsen, azt, mondjuk, a Mol esetével nagyon jól alá lehet támasztani. A Mol privatizációjáról a kormány illetékesei nagyon sokszor nyilatkoztak: amikor éppen szakmai befektető volt a láthatáron és a szakmai befektető kopogtatott az ajtón, akkor a kormány Molra vonatkozó elképzelése szakmai befektetőt célzott meg, amikor pedig pénzügyi befektető kopogtatott az ajtón, akkor a pénzügyi befektetőket és az ez irányú privatizációt célozta meg a kormány elképzelése. Nem kell mondanom, hogy az a stratégia, amelyik ilyen gyorsan képes változni, ilyen sűrűn, csak a Molra vonatkozóan, azt bizonyítja, hogy bizony, ilyen elképzelés tényleg nincs. Tehát a kormány, megsértve az általa beterjesztett és a kormánykoalíció által megszavazott törvényeket, a privatizációs törvényt, azért nem terjesztette be a parlament elé az elképzeléseit, mert stratégiai elképzelése nincsen.
Ez után fel kell tenni azt a kérdést, hogy akkor mije van mert a privatizáció mégis folyik, illetve a pályázatok ki vannak írva, és azzal kell szembenéznünk, hogy a magyar energetikai ipar jelentős részét magánkézbe, hovatovább külföldi kézbe adja ez a kormány.
Nem tekinthetünk el attól, hogy ez az akció azzal magyarázható, ez a gyorsaság azzal magyarázható, hogy a kormány által beterjesztett pótköltségvetésben szerepel az a 150 milliárdos, privatizációból származó bevétel, amiről már akkor tudták jó néhányan az ÁSZ illetékeseitől kezdve a kormány oldaláról felszólaló képviselőtársakig , hogy nem teljesíthető. De ennek érdekében mindent fel kell áldozni. Lehet, hogy egy piaci kofának helyeselhető magatartása, hogy "Mindegy, kicsoda, csak vigye, minél drágábban az árut!", de kormányzati stratégiának semmiképpen sem titulálhatnám.
(12.00)
Márpedig kimutatható: ezt a privatizációt elsősorban az motiválja, hogy a költségvetésen tátongó lyukakat be kell tömni valamivel.
Ezek után természetesen meg kell vizsgálni azt, kell-e privatizálni az energiaipart vagy a különböző energetikai ágazatokat? Annál is inkább meg kell vizsgálni ezt a kérdést, mert paradox módon azok a társaságok, amelyek jelentkeznek a privatizációra, a legkevésbé sem magántársaságok. Talán azt az egy angol példát leszámítva, az európai kontinens országainak döntő többségében az energetikai vállalatok állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. Ez nyilván feltűnt azoknak is, akik mondjuk adott esetben olvasták a Magyar Hírlapnak azt a számát, amelyben a Gaz de France egy fizetett mellékletben ismertette magát, és a privatizáció apostolának tüntette fel magát. De az első mondat úgy kezdődött, hogy a Gaz de France 100 százalékos állami tulajdonban levő társaság.
Tehát azt állítom, hiába Soós Károly Attila hivatkozása, hogy az Egyesült Államokban sosem volt állami kézben az energetikai ipar vagy az erőművek, ezt a kérdést nekünk meg kell vizsgálnunk nagyon sok szempont miatt is.
Mindjárt előrebocsátom: én igenis azon a véleményen vagyok, hogy a magyar energetikai ipar egy részét privatizálni kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárhogy privatizálni kell vagy bármilyen módon. Meg kell vizsgálni, hogy az energetikának mely részét kell privatizálni és melyek azok a célok, amelyeket el kell várni a privatizációtól és teljesíteni kell egy mindenkor felelős kormányzatnak.
Ha valaki megnézi a hazai energetikai ipar fejlődését az elmúlt időszakra, akkor kimutatható, hogy az energetikai ipar számos ágazatában elmaradt beruházások, pótlások halmozódtak fel, olyan kapacitások, olyan berendezések vannak, amelyeknek az amortizációja már rég véget ért. Ezek az elmaradások, ezek a felújítások nyilvánvalóan valamilyen módon pótlandók.
Világos, hogy a hazai energetika egy részének különösen igaz ez mondjuk a villamoserőművek egy részére valamilyen forrásból pénzt kell szerezni azért, hogy egyrészt ezeket a pótlásokat tudják teljesíteni, másrészt egyéb fontos szempontoknak is megfeleljenek, például környezetvédelmi szempontoknak.
Több képviselőtársam előttem helyesen érvelt amellett, hogy igenis, a környezetvédelmi szempontok nem elhanyagolhatók, és a hatékonyságjavulás, a különböző emissziós normák teljesítése megköveteli azt, hogy valamilyen tőkeberuházás valamilyen forrásból megvalósuljon az energetikai ágazatban.
Az a kérdés természetesen még továbbra is nyitott, hogy milyen feltételek és milyen ágazatok azok, amelyek a privatizációban érintettek kell hogy legyenek.
Hozzáteszem, ez a szempont nevezetesen, hogy erre a tőkebevonásra szükség van sérül akkor, amikor a kormányzat stratégiájának a legfontosabb eleme az, hogy minél nagyobb költségvetési bevételre tegyen szert a kormány a privatizációból.
A "Mit kell privatizálni?" kérdésre a válaszban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az energetikai ágazat egészére nem lehet azt mondani, csak úgy, ab ovo, hogy privatizálni kell, teljesen mindegy, mely részét.
Úgy gondolom, a villamos energetikában az erőműveket Paks kivételével privatizálni lehet, ad absurdum külföldi tulajdonba lehet őket adni, vagy az állam lemondhat a többségi tulajdonrészről, megfelelő szabályozás mellett.
Ez az elv azonban már nem érvényesíthető ilyen kézenfekvő módon a villamos-szolgáltatókra, tehát az ÁSZOK-ra, mert erősen kérdéses az, hogy milyen szabályozás mellett engedhető meg egy ország számára az, hogy lemondjon a kormány a többségi tulajdonosi befolyásról.
Az energetika bizonyos részeit, így például a villamos energiában az OVIT-ot és az országos teherelosztót nem lehet kiadni magántulajdonba, vagyis ezt meg kell tartani állami többségi tulajdonban.
Ha e szerint a szempont szerint nézzük meg a kormányzat elképzeléseit, akkor azt lehet mondani, hogy viszonyunk ezzel az elképzeléssel felemás. Az erőművekkel kapcsolatban szemmel láthatóan egyetértünk a kormánnyal. A kormány nem akar a paksi többségi részesedésről lemondani. Más erőművek esetében a szabályozások mellett ez lehetséges.
Az ÁSZOK esetében pedig van ilyen elővásárlási jog, amelynek a felülvizsgálata szerintem mindenképpen indokolt. Különös tekintettel arra, amit beszédem későbbi részében szeretnék hangsúlyozni, hogy a megfelelő szabályozási környezet hiányában ezeknek az ÁSZOK-nak a privatizálása bizonyos értelemben végzetes is lehet. De legalábbis a hazai érdekeket súlyosan sértheti.
S a kormány nem akar az OVIT-ról és a teherelosztóról lemondani. Ezt messzemenően tudom támogatni. Ebben a lépésben mi egyetértünk.
A privatizáció során nagyon fontos megvizsgálni azt, hogy milyen feltételek mellett szabad ezeket az ágazatokat privatizálni, ha már azt mondjuk, hogy a friss tőkét kell bevonni az ágazatba. Azért mégis világos, hogy az energetikai ágazat olyan nemzetgazdasági ágazat, amely alapvető stratégiai fontosságú, az ország egyéb gazdálkodóit messzemenően érinti, szinte minden ágazatban. Ezért világos, hogy a megfelelő szabályozási környezetet meg kell teremteni.
Ebből a szempontból azt kell mondjuk, ez a privatizáció nem előkészített, vagy legalábbis nem jól előkészített. Ugyanis sem törvényi szinten, sem egyéb szabályozási szinten nincs meg az a tapasztalat és az az előkészítettség, amely elegendő lenne arra, hogy ilyen mértékű privatizációt hajtson végre a kormányzat.
Azok a privatizációk, amelyek a világban ebben a szektorban zajlottak, úgy zajlottak, hogy a privatizációt megelőzően hosszú évekre visszamenően tapasztalatot szereztek szabályozásban és törvényalkotásban ezekre a területekre.
Itt ma Magyarországon néhány hét alatt írtak meg több tucat üzletszabályzatot, szolgáltatási szabályzat-tervezeteket, szerződéseket. Lényegében a munkatársak, az ÁPV Rt. és az ágazat munkatársai éjjel-nappal dolgoztak. Talán nem kell mondjam azt, hogy megfelelő tapasztalat nem állt minden szempontból rendelkezésükre. Élesebben fogalmazva ez egész egyszerűen egy olyan kaotikus munka, amelynek a hátulütőit csak később fogjuk meglátni. De sajnos akkor már számos esetben ezeket a hibákat nem tudjuk kijavítani.
Azonban nemcsak a törvényi szabályozás hiányos, hanem az ágazatot érintő árszabályozás is nagyon megkérdőjelezhető. S hát van a hazai privatizációs gyakorlatban arra példa, hogy egy hibás vagy rossz, át nem gondolt szabályozás után milyen helyzet állhat elő. Gondoljon mindenki arra, hogy a Primagáz privatizációja hogyan zajlott. Én úgy látom, abban világosan ki lehet mutatni azt, hogy a magyar érdekek hol sérültek, pontosan azért, mert nem volt világosan előkészítve ez a privatizációs akció.
Hasonlóképpen az árszabályozás esetében sajnos nem tekinthetjük irányadónak a kormányzati nyilatkozatokat. Számos energetikai árkérdésben ugyanis különböző ígéretek már elhangzottak, hogy árszabályozás van meg árformula lesz, s ezeket mind be kell vezetni. De egy csomó esetben kimutatható az, hogy a kormányzat nyilatkozatai nem minden esetben fedték a valóságot.
Csak példaként hadd idézzem a hto kapcsán elhangzott kormány-nyilatkozatokat, miszerint azok, akiket a hto egységesítése és megszüntetése, mármint az árak szerinti megkülönböztetése hátrányosan érint, azokat a kormányzat kompenzálja. Ez nem történt meg. Erről még Szekeres Imre is azt nyilatkozta, hogy hát, bizony ez nem történt meg. A kérdés az, ha ilyen kompenzációval és árral kapcsolatos nyilatkozatok elhangzanak, de a kormány ezeket nem tartja meg, akkor mely nyilatkozatoknak lehet hinni és melyek azok az árral kapcsolatos nyilatkozatok, amelyeknek nem. Legfeljebb arra lehet kérni a kormányt, hogy az illető mindig tegye mellé, ezt most nem kell komolyan venni, csak úgy mondja, ezt meg komolyan kell venni és ezt a kormányzat meg is fogja tartani.
A privatizációnak úgy gondolom alapvető feltétele az, hogy a tulajdonviszonyok rendezettek legyenek, nevezetesen, hogy az a vagyontárgy, amelyet privatizálunk, világos tulajdoni viszonyok mellett kerüljön eladásra. Ez a hazai energetikára nem mondható el. Erről részletesebben Balsay István képviselőtársam fog beszélni a Fidesz nevében. Elöljáróban csak annyit, hogy az önkormányzati tulajdon és az önkormányzatok befolyása a privatizációra és ezen ágazatokban működő vállalatokra egyértelmű, törvények által rögzített. Ugyanakkor ezek az üzletrészek nem kerültek átadásra. Az önkormányzatok befolyása a privatizációra nem világos.
(12.10)
Teljesen igaz az a veszély, amit Latorcai képviselőtársam önöknek felvázolt, nevezetesen, hogy hiába bármifajta szabályozás, ha az önkormányzatok által birtokolt tulajdonrészt nem szabályozzuk, akkor bizony könnyen felborulhatnak azok az elképzelések, amelyek a kormányzat szándékai szerint kívánják a tulajdonosi arányokat szabályozni. A tulajdonviszonyok rendezése pedig, úgy gondolom, nem halasztható feladat a privatizáció előtt.
Tekintettel arra, hogy ez a vitanap már akkor zajlik, amikor ki vannak írva a privatizációs tenderek, úgy hiszem, a legfontosabb feladat az lehet az ellenzék számára ha ugyanis megnézzük az erőinket, akkor világos, hogy ezt megakadályozni vagy a kormányzatot arra kényszeríteni, hogy készítse elő jobban ezt az akciót, nem tudjuk , hogy felhívja azokra a veszélyekre a figyelmet, amelyeket mindenképpen el kellene kerülni. Ha a kormányzat ezeket meghallgatja, akkor a nemzeti érdekek talán jobban tudnak érvényesülni a privatizáció során.
Az egyik ilyen nagyon fontos szempont az energetikai privatizációban véleményünk szerint az, hogy meg kellene akadályozni, hogy a szállítók és a szolgáltatók azonos kézbe kerüljenek. Azt hiszem, ez mindenfajta árvitánál lehetetlen helyzetet idéz elő a magyar fogyasztók számára.
Erre történnek gyámoltalan kísérletek például a gázipar és a gázszolgáltatók privatizációja esetében. Azt hiszem, ezeket meg kell erősíteni és komolyan kell venni azt, hogy nem szabad az országot olyan helyzetbe hozni, amikor olyan rossz pozícióban indulunk egy áralku kapcsán, amelyben nem tudjuk érvényesíteni a nemzeti érdekeinket.
A másik nagyon fontos szempont és ez főleg a villamosenergia-iparra igaz , hogy csakis olyan privatizáció képzelhető el véleményünk szerint, ami EU-konform és azokat az együttműködési feltételeket nemcsak fenntartja, hanem tovább bővíti, amelyekkel a magyar villamosipar az Európai Közösséghez csatlakozni tud.
Itt az elmúlt időszakban történtek biztató lépések, az előző kormány bizonyos előkészületeket megtett annak érdekében, hogy a villamosenergia-ipar tudjon csatlakozni az európai rendszerhez; úgy gondolom, hogy a privatizáció ezt tovább kell hogy erősítse.
Harmadszor pedig olyan árpolitikát kell érvényesíteni már a privatizáció során is, amely legalábbis a legfontosabb kritériumokat kielégíti. Úgymint: a privatizáció során rögzíteni kell, hogy a magyar árképzési gyakorlat a hatékonyságot megköveteli vagy valamilyen módon kötelező erővel érvényesíti a későbbi tulajdonosok számára, hasonlóképpen úgy gondolom, a környezetvédelmi és a fogyasztóvédelmi szempontokat is ki kell követelni az elkövetkezendő tulajdonosoktól.
Tisztelt Képviselőtársak! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a privatizáció amit most a kormány folytat nem jó úton jár. Nem jó úton jár azért, mert ha a privatizáció indokait felsoroljuk, akkor nem találjuk meg ezeket a kormányzati szándékok mögött; az egyetlen kormányzati szándék a költségvetési hiány foldozása, ez pedig egy rossz privatizációs cél.
Úgy gondolom, ez túl drága a magyar gazdaság számára, ezért szeretném, ha a kormányzat a privatizáció során érvényesítene egyéb szempontokat is. Erről többen beszéltek a koalíció képviselői közül is, azonban szeretném, ha ez nemcsak a szónoki fordulatok között szerepelne, hanem később, a privatizáció során ki lehetne mutatni.
Ha ez kimutatható, akkor az energetikai ipar privatizációja kapcsán az ország kedvezőbb helyzetbe tud kerülni. Ha ez nem érvényesül és az energetikai privatizációban az ágazat szempontjai, az energetika szempontjai leértékelődnek a költségvetési szempontokkal szemben, akkor ez az energetikai privatizáció nem a magyar érdekeket fogja szolgálni, hanem a jövőnket fogja felélni. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)