Tardos Márton (SZDSZ)

1995. október 31.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Én egy örömteli bejelentéssel kezdem. Úgy látom, hogy az eddig felszólaló képviselők egy kivételével egyértelműen a privatizáció, az energiaszektor privatizációja mellett foglaltak állást. Azt hiszem, hogy ez az állásfoglalás az energiaszektor privatizációja mellett egy fontos tett. Itt felmerült az a kérdés, hogy a kormány nem világosan fogalmazza meg, hogy miért is kell az energiaszektort privatizálni. Felmerült az a vád, hogy a kormány a költségvetési lyukak betömése érdekében elkótyavetyéli az energiaszektort. Úgy gondolom, hogy ezt a vádat az ellenkezőjére is lehet fordítani és ezt fogom most megtenni.

Az energiaszektor privatizációja szükséges azért, mert a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a magántulajdon jobb, mint az állami tulajdon. Az itt felhozott példa, hogy a villamosenergia-iparban van egy kiváló francia állami tulajdonosi rendszer és ez tulajdonképpen az egyedüli olyan állami tulajdonosi rendszer, aminek kiválóságáról beszélhetünk , csak korlátozottan igaz.

Korlátozottan igaz, mert technikai szempontokból a francia energiaipar tapasztalatai ezt hosszasan tanulmányoztam és a francia tapasztalatok magyar átvételének az ügyével is foglalkoztam azt mutatják, hogy ők hallatlanul sok mindent meg tudnak valósítani technikailag, hogy a technikai színvonaluk nem marad el a német, amerikai magántulajdonban lévő energiaszektor színvonala mögött, de ugyanakkor a befektetések, amelyek az energiaszektorban végbementek és a befektetéseknek az a része, amely az atomerőművek fejlesztését forszírozta , egyedül ebben az állami szektorban jelentek meg, ami hallatlanul nagy környezetvédelmi problémákat vetett fel és hallatlanul nagy tőkeigényt jelentett. Ezt a tőkeigényt és azokat a következményeket, amelyekről az energiaszektor maga nem gondoskodott Franciaországban, az adófizetők fizetik meg. Lehet-e Magyarországon állami tulajdonban hagyni az energiaszektort és a francia példát követni?

Akkor, amikor a költségvetés olyan alapvető problémákkal küszködik, hogy az adófizetés túlméretezett az országban és akadályozza a gazdasági fejlődést, de ugyanakkor az adókból nem tudjuk azokat a költségeket fedezni, amelyekre a magyar állampolgárok igényt tartanak, akkor nyilvánvaló, hogy ezt a feszültséget nem lehet az energiaszektor tulajdonviszonyaival tovább fokozni.

Vállalni lehet azt, hogy az energiaszektor privatizációjára azért van szükség egyrészt, mert jobb tulajdonosi rendszert ad, másrészt azért, mert pótolni kell az energiaszektorban elmaradt tőkeberuházásokat. Tudvalévő dolog és erről itt a képviselőtársaim már beszéltek , hogy az energiaszektorra az jellemző, hogy felélte a tőkeértékét és nagyon gyengén használta fel az amortizációra adott lehetőségeket. Mára lerongyolódott az energiaszektor tőkeállománya, ezt pótolni kell, korszerűvé kell tenni és ehhez új tőkére van szükség.

Tudvalévő dolog az is, hogy a magyar társadalom nem viselheti el, hogy az energiaszektor igényelje az adóbevételek növekedését, hogy ne maga lássa el a saját fenntartásához szükséges költségek előteremtését, másrészt az egész ipar, az egész gazdaság strukturális átalakulást igényel, amihez tőkére van szükség.

(12.20)

Az, hogy az energiaszektor privatizációjából befolyó bevételek nemcsak az energiaszektor fejlesztését fogják szolgálni, az nem egy szégyenletes dolog, ez egy szükséges dolog. Önök, képviselőtársaim, holnap arról fognak beszélni, hogy mi nem engedhető meg a költségvetéssel kapcsolatban, milyen költségeket kell mindenképpen elvállalni az államnak. Honnan vállaljuk azt el? Hogy fogjuk lecserélni azokat a hiteleket, amelyeknek a kamatterhei különösen drágák, ha nem használjuk fel az energiaszektorból befolyt pénzeket arra, hogy ezeket a hiteleket kiemeljük, megszüntessük és kedvező feltételek közé helyezzük a magyar államháztartást?

A következő kérdés, amit említeni szeretnék, az árak kérdése. Elhangzott, hogy Magyarország energiapazarló ország, az egy főre eső nemzeti jövedelemhez képest az energiafelhasználásunk nagyságrendileg magasabb. Hogyan lehet ezt megoldani? Csak akkor, ha a gazdálkodóknak érdemes megtakarítani. Ez szükségessé teszi az energiaárak emelését. Ezt megint nem kell szégyellni. Igaz, hogy kompenzálni kell a lakosságot, de a gazdálkodóknak az indokoltan magas energiaárakhoz igazodva kell gazdasági eredményeket produkálni. Meggyőződésem, hogy a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság képes ezzel a feladattal megküzdeni. Ennek az előfeltételeit a hitelrendszer javításával és sok mindennel biztosítani kell, de nem az energiaárak szubvencionálásával.

Ha jól szabályozzuk az energiaipart erre a törekvések egyértelműek, és már a törvények is megvannak , akkor az energia privatizációja eredményt fog produkálni a magyar társadalom, a magyar nemzet felemelkedésében. Nem állítom, hogy ebben az ügyben már mindent megoldottunk. Teljesen indokoltnak tartom az aggodalmas szavakat ezzel kapcsolatban, és szükségesnek is tartom, hogy az ellenzék figyelmeztetését a szabályozást illetően komolyan vegyük.

Ugyancsak így a kompenzáció kérdésében. Ha történtek is a kompenzáció ügyében és éppen az energiakompenzációban hibák, ez nem azt jelenti, hogy ezt nem lehet jól megoldani, és nem lehet elfogadható mértékben megoldani. És ennek reményében én mint szabaddemokrata képviselő a kormány energiaprivatizációs elképzeléseit támogatom. (Taps.)