Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Aki tegnap nézte a tévében a miniszterelnök úr sajtótájékoztatóját, annak nem lehet kétsége afelől, hogy a villamosenergia-iparnak a privatizációjára még ebben az évben sor kerül, mert amikor megkérdezték tőle, hogy na és mi lesz azzal a 160 milliárdos privatizációs bevétellel, akkor nagyon magabiztosan nyilatkozott, hogy tessék megvárni, még nincs december 31.
(12.40)
Na, én ebből arra következtetek, hogy december 31-ére meglesz ez a privatizációs bevétel, kost, was kost; ez nem kevésbe fog kerülni. Természetesen nem a kormánynak, hanem a magyar népnek.
Ha ugyanis valaki végighallgatta, mint én, nagy élvezettel Schalkhammer Antal igen tisztelt képviselőtársunk expozéját, akkor abból kiderült, melyek azok az előfeltételek, amelyek egy sikeres meg egy jól megalapozott privatizációhoz szükségeltettek volna. Amikre szükség lett volna ahhoz, hogy ez megnyugtató módon zajoljék el, történjék meg. Hát csak olyanokat említett, hogy hiányzanak egy egész sor területen azok a kapcsolódó törvények, jogszabályok, amelyek az egésznek alapjául és hátteréül szolgálnak. Nem sikerült a jogszabályok harmonizációja ahogy ő mondotta , és még egy egész csomó területen hiányoznak a megfelelő árarányok, a megfelelő költségstruktúrák. Tehát fölsorolta mindazokat a jogi, gazdasági előfeltételeket, amelyek szükségeltettek volna ahhoz, hogy ez a privatizáció biztonságosan, az előrelátható következményeket föltárva, megalapozottan történjék meg. Erről szó nincs. Ez egy elhamarkodott privatizáció, egy keresztülhajszolt privatizáció lesz, és ez az egészet eleve elfogadhatatlanná teszi.
Fölmerült itt több oldalról is, és dr. Torgyán József igen tisztelt képviselőtársamnak a felszólalására utaltak, hogy ő itt az árak és a nyereség alakulása kapcsán tett kifogásokat. Más oldalról szeretném megvilágítani az ő gondolatmenetét is, meg az enyémet is.
Itt most árintézkedések történnek, áremelések történnek azért, hogy a villamosenergia-termelés nyereséges legyen. Hosszú távon a villamosenergia árának az emelése valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy piacgazdaság feltételeinek megfeleljen. De jelen esetben és most itt konkrétan ezek az áremelések azért történnek történtek és fognak történni előreláthatólag a közeljövőben is , hogy ez az energiatermelés egy nyereséges üzletággá, egy nyereséges tevékenységgé váljék.
Nyilvánvaló, hogy enélkül nincs olyan befektető, aki hajlandó lenne belemenni az energetika, az energiatermelés privatizációjába, hogyha az nem válnék nyereségessé. Ez kétségtelen! De: amikor létre fog jönni egy nyereséges üzletág, egy nyereséges tevékenység, amelynek ráadásul még olyan nyereséget is biztosítani kell, hogy ez a fejlesztéseire fedezetet nyújtson, tehát létre fog jönni Magyarországon, ebben a rendkívül zilált, rossz gazdasági környezetben egy olyan iparág, amelyik nyereséges lesz, sőt, oly mértékben lesz nyereséges, hogy a saját fejlesztéseit is képes lesz finanszírozni. Ez egy kiválóan funkcionáló iparág lesz. Akkor viszont fel kell tenni a kérdést: ha ez az iparág ennyire nyereséges lesz, ennyire saját forrásai gyűlnek össze, hogy önmagát fejleszteni tudja, akkor miért kell ezt az iparágat privatizálni? Miért kell akkor ezt az iparágat eladni? Mert ha ez így nyereségessé válik, oly mértékben, hogy fejlesztését is képes finanszírozni, akkor ez a magyar államnak az egyik legjobb befektetése lenne. Végre lenne egy olyan állami iparág, amelyik nyereséges.
Ezzel szemben, ha ezt az iparágat eladjuk, a tulajdonjogát eladjuk, egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen körülmények között; nem lehet tudni, hogy mennyire lesz az a vételár kielégítő, amit kapni fogunk, ha ezt eladjuk, előkészítetlen mint Schalkhammer képviselőtársam utalt rá , nem kellőképpen előkészített módon, akkor tulajdonképpen itt a nemzeti értékek egy olyan kiárusítása folyik, amely megengedhetetlen; ráadásul azzal a céllal, hogy ez a költségvetésen lyukat tömjön be, és ezzel egy pillanatnyi feszültséget hidaljon át. Ez gazdaságpolitikailag nemcsak hogy megengedhetetlen, de kifejezetten bűnös tevékenység. És ezért a Független Kisgazdapárt, ahogy korábban is ellenezte a nemzet szempontjából létfontosságú iparágaknak, elsősorban az energiaiparnak a privatizációját és idegen kézre juttatását, ezért ehhez mi soha nem fogjuk adni a hozzájárulásunkat.
És még egy nagyon súlyos buktatóra kell ennek kapcsán felhívni a figyelmet; az előttem szólók is említették. Ahhoz, hogy az energiaipar az energiaárakon keresztül nyereségessé váljék, ahhoz olyan áremelésekre van szükség, amelyeknek az elviselésére pillanatnyilag a magyar társadalom képtelen. Képtelen ebben az ütemben és képtelen ebben a formában, amikor ennek a kompenzációja nem biztosított. És ez sajnos, olyan súllyal fog nehezedni az emberekre, ami nemcsak társadalmi feszültséget teremt, hanem beláthatatlan egyéb következményei is vannak. Mert igaz ugyan, hogy egyfelől nyereséget produkáló árat fognak megállapítani, de tessék majd figyelembe venni, hogy hányan lesznek képtelenek fizetni ennek az energiának a költségét. Itt nem arról lesz szó, hogy nem akarnak fizetni, hanem egyszerűen arról, hogy nem bírnak. Mert amikor egész sor más területen is az infláció sújtja éppen a legnehezebb helyzetben lévő rétegeket, akkor nem lesznek képesek fizetni az energiaárat. És ez egy olyan körülmény, amellyel számolni kell; mert hiába próbálunk egyfelől rentábilis árakat megállapítani az energia és az energiahordozók számára, ha másfelől viszont nem vesszük tekintetbe, hogy a piac, a vásárló, a fogyasztó ennek az árnak a megfizetésére nem lesz egyszerűen képes. És ez az egésznek egy olyan hátulütője, amit itt én azt hiszem nem gondoltak végig.
És befejezésképp: az előbb Bogár Zoltán igen tisztelt képviselőtársam, azt mondta, hogy mindez befolyik a költségvetés kék tengerébe. Kérem szépen, ez a költségvetés, amibe befolyik, ez nem egy kék tenger, hanem ez egy nagy mocsár; befolyik az egész az ecsedi lápba. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)