Ivanics István (KDNP)
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Latorcai János már az előzőekben szólt elsősorban a villamosenergia-ipar privatizációjáról, én elsősorban a Mol-lal szeretnék foglalkozni. Itt mindjárt idézném a megkapott tájékoztatót, hogy mi is a stratégiai elképzelés a Mol-lal kapcsolatban. Tehát a Mol Rt.-nek továbbra is egységes nemzeti olajtársaságként kell működnie. Az elfogadott privatizációs stratégiának összhangban kell lennie a társaság, s nem az ország, a társaság hosszú távú stratégiai terveivel és üzleti igényeivel. A privatizációs stratégiának tekintetbe kell vennie a lehetséges befektetői kör követelményét és kívánalmait.
Ezzel alapvetően egyet lehet érteni, kivéve azt, hogy ebben a kérdésben kizárólag a társaság hosszú távú stratégiai terveit vesszük figyelembe. Itt elsősorban a nemzetgazdaság, az ország stratégiai terveit, stratégiai elképzeléseit kell figyelembe venni. Itt mindjárt meg kell mondani azt, hogy a környezetet is figyelembe kell itt venni, tehát hogy valójában jelen pillanatban milyen az ország fogadókészsége, milyen az a technikai, szellemi, gazdasági környezet, amely ezt a privatizációs feltételrendszert megalapozza és hosszú távon biztonságossá teszi.
Itt meg kell állapítani, hogy ez a szabályozó környezet jelen pillanatban nem kész. Nincs kipróbálva az új rendszer működőképessége, finanszírozás, szerződéses kapcsolatok, engedélyokmányok stb. stb. Nincs működő árképzési konstrukció. Nem lelhető fel az állam felelőssége a folyamat során, például szakaszos végrehajtás, ellenőrzési pontok beiktatása, beavatkozási lehetőség rossz működés esetén stb. Erre az aranyrészvény természetesen alkalmatlan, hiszen ez a társasági törvényben sincs szabályozva, a hozzá rendelt jogok a villamosenergia-törvényből lettek kimásolva, ami kapcsolódik ide. Ezt a jogot már a törvény az energiahivatalnak adta, érdemi beavatkozást még az ellátásbiztonság érdekében sem tehet.
Az új rendszer nélkülözi a nemzetközi tapasztalatok beépítését. A folyamat vezérlői kizárták a szakmai vitát, a nyilvánosságot, a tényleges lépések mindig konszenzus nélkül, a közvélemény megdöbbenésére kerülnek nyilvánosságra. Az ország szakmai véleményét még csak válaszra sem méltatták: a Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, Állami Számvevőszék róluk van szó. És én legfontosabbnak említeném itt azt a szellemi elitet, amely ezeknek az energia-vállalatoknak az élén áll, azt a műszaki kollektívát, amely felépítette végeredményben ezeket a rendszereket, működteti, és amely jelentős nemzetközi elismerést vívott ki magának, és mindenekfelett ez a réteg magyar.
Én úgy gondolom, hogy bizonyos mértékig ennek a rétegnek talán érdeke lenne az, hogy privatizálásra kerüljön ez az ágazat, hiszen jobb fizetéshez jut. Minden bizonnyal pontosan ez a réteg élvezni fogja ezt az előnyt. Mégis az a visszacsengő véleményük, hogy ezt nem szabad ilyen ütemben, nem szabad ilyen erőltetetten megvalósítani, és nem szabad szakmai befektetőknek adni. Mert az helyes, hogy egy bizonyos részt elviszünk a piacra, és megpróbálunk ezért pénzügyi befektetőket szerezni, hogy a megszerzett tőkével rugalmasan és gyorsan tudjuk a műszaki fejlesztést megvalósítani. Véleményem szerint ez volna az alapvető cél, és én erre kérem a kormányzatot, hogy ilyen irányban befolyásolja a privatizációnak a menetét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)