Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A választásokat megelőzően mind a Magyar Szocialista Párt, mind a Szabad Demokraták Szövetsége állást foglalt a privatizációs folyamat parlamenti ellenőrzésének javítása mellett. Ennek egy formája ez a mai vitanap, amelyben valamennyien láthattuk, hogy a különböző parlamenti erőknek mi az álláspontja, milyen javaslatai vannak az energiaprivatizáció javítására.Vádak is elhangzottak itt, ebben a teremben a legélesebb vádak Torgyán József képviselőtársunk részéről, aki kezdeményezte is ezt a vitanapot. Az egyik ilyen vádjára szeretnék csak egy rövid történettel visszatérni. Elég élesen kifogásolta, miért bízza a Villamos Művek privatizációját a kormány egy tanácsadó cégre, és miért fizet ki ennek a tanácsadó cégnek rengeteg pénzt.
Nos, én azt a régi történetet szeretném önöknek felidézni, amikor sok-sok évvel ezelőtt az úrvezető az autójával elakad a faluban, nem tud továbbmenni. Hívják a falu kovácsát, aki előrántja a kalapácsát, egy helyen ráüt az autóra, és az autó elindul. A kovács száz pengőt kér ezért a műveletért. Az úrvezető nem érti, hogy azért az egy kalapácsütésért miért kell száz pengőt fizetni. A válasz: "Mert tudtam, hová kell azt a kalapácsütést tenni, ezért száz pengő."
Nos, a Schroeders cég azért kap annyit, amennyit kap, mert ért hozzá, hogyan kell eladni egy vállalatot. Félek tőle, hogyha a Független Kisgazdapártra bíznánk az eladást, lehet, hogy kevesebbet kellene fizetni, de nem lenne eladva a vállalat. Igaz, a Független Kisgazdapártnak egyelőre csak a parlamenti mandátumok eladásában van tapasztalata bár el tudom képzelni, hogy ha a Schroeders cégre bízta volna a parlamenti mandátum eladását, talán nem 10 millió forintot kapott volna érte, hanem többet, és még az is lehet, hogy jobb vevőt talált volna arra a mandátumra, mint Torgyán József képviselőtársunk. (Derültség a bal oldalon.)
Na, de hogy a dolog érdemére is rátérjek.
Az első kérdés: hallottuk itt, hogy félnie kell a magyar népnek, mert mi történik az energiaárakkal, hogyha itt privatizálni kell. Nos, itt negyven éve állami kézben van az energiaipar. Szeretném megkérdezni: nem emelkedtek az energiaárak? Ma is ötven fillérbe kerül egy kilowattóra, mint sok-sok évvel ezelőtt? Nem, tisztelt képviselőtársaim, nem a privatizáció miatt emelkednek az energiaárak, hanem azért emelkednek, mert emelkednek a költségek, és azért emelkednek manapság, mert az előző Országgyűlés hozott egy törvényt, amit az akkori MDF-KDNP-többség szavazott meg: hogyan kell emelni az energiaárakat '97-ig. Ezt a törvényt kényszerül végrehajtani a jelenlegi kormány is, amelyik tiszteli az előző parlament által hozott törvényeket.
Elhangzott az, hogy a költségvetés lyukait akarjuk betömni a privatizációval. Nem, tisztelt képviselőtársaim, nem a költségvetés lyukait akarja betömni a jelenlegi kormány, hanem olyan feltételeket akar teremteni a következő években az energiatermelésben, hogy biztonságos és elviselhető árú legyen az energia. De ha netán a költségvetés hiányát is csökkenteni akarná, ezzel is a későbbi kamatkiadásokat akarja csökkenteni, tehát a jövőre nézve akarja enyhíteni a társadalom terheit, és talán ez sem megbocsáthatatlan bűn.
Vitatott kérdés itt az, hogy szabad-e, helyes-e adott esetben többségi részesedést eladni az energiatermelőkből. Nos, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt években tapasztalatokat szerezhettünk, mit jelent az olyan privatizáció ahol kisebbségi részesedést adunk el. Ez látszólag jobb nekünk, mert hiszen a többség nem kerül oda a külföldi vevőhöz, valójában azonban nézzük meg a Matáv esetét, nézzük meg a Chinoin esetét, és sorolhatnám a példákat a kisebbségi tulajdon eladása látszat. Mert valójában a hatalom, a döntés a kisebbségi tulajdonos kezébe kerül, csak nem az övé a teljes felelősség és kevesebbet fizet. Látszat az, hogy ezzel jobban járunk, valójában mi járunk vele rosszabbul. És aztán a további tőkerész átadásánál már ki vagyunk szolgáltatva annak, aki olcsón jutott hozzá ahhoz a bizonyos kisebbségi részarányhoz.
Ezzel a néhány megjegyzéssel szerettem volna zárni ma az SZDSZ-es felszólalásokat, megismételve azt, amit már előadtunk: egyetértünk a kormány politikájával, és támogatjuk azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)