Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Álláspontunk az előzőekben már világosan kifejtésre került: ennek a stratégiai fontosságú, a közellátásban rendkívül jelentős szerepet játszó szektornak, az energiaiparnak csak részleges privatizációját tudjuk támogatni. A privatizáción van azonban itt is a hangsúly, de természetesen azon is, hogy ennek az ágazatnak a magánosítása csak az állami többségű tulajdonlással fogadható el; ez világosan kifejtésre került.
(13.20)
Ugyanakkor még egyszer nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet a következőkre: ugyanezt az elvet fogadták el ebben a Házban a magyar energiapolitikai koncepció elfogadásával 1993 márciusában. Tehát érvényben van egy múlt ciklusban meghozott döntés, amelynek a módosítása nem történt meg; egyébként is kétévenként szükséges annak a felülvizsgálata, hogy az ott meghatározott elvek, szempontok hogyan érvényesülnek. Ezzel szemben a '94-ben hatalomra került koalíció valahol átlépte a Rubicont, és mára szembekerült nemcsak az ellenzékkel ami talán természetes , de olyan társadalmi szervezetekkel is, amelyek a mai napon intéztek egy nyílt levelet a magyar Országgyűlés képviselőihez. Tudomásom szerint erről itt még nem esett szó. Ezek: a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége, a Mérnöki Kamara Energetikai Tagozata, a Társadalmi Kamara, a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács, a Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete.
Ez a Rubicon-átlépés véleményünk szerint akkor következett be, amikor a kormány hatalomra kerülve a privatizációt tulajdonképpen leültette, az 1994. évi pótköltségvetésben pedig igen magas összegű privatizációs bevételt szerepeltetett. Ezáltal a privatizáció egy harapófogóba került, és a privatizációs szervezet is későn állt fel, s e miatt olyan szorító helyzetbe került az ezt a területet vezénylő, illetve ezért felelős miniszter úr, amelyért erről a helyről is őszinte részvétünket fejezzük ki. Ugyanakkor itt is megemlítem még egyszer, hogy, sajnos, a Pénzügyminisztérium ezen a vitán nem képviselteti magát.
Mi úgy gondoljuk, hogy ebben a kialakult helyzetben föl kellene eleveníteni ennek az országgyűlési határozatnak az elveit, és olyan garanciákat kellene meghatározni és beépíteni a még hátralévő, illetőleg most kezdődő ilyen irányú privatizációba, amelyek biztosítják a nagyon fontos érdekeket a nemzetgazdaság, a fogyasztók, a munkavállalók érdekeit , a fejlesztést, a külföldi működőtőke beáramlását mi sohasem voltunk ez ellen , a rekonstrukciót, az árak alakulását, és egyáltalán azt, hogy ez a privatizáció, amely hallottuk 7 milliárd dollárnyi hazai vagyon sorsát határozza meg, megfelelően, a társadalommal egyetértésben folyhasson le. Időm rövidsége miatt ezeket a gondolatokat most már nem tudom különösebben kifejteni.
Befejezésül arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a magyar energiaszektor tulajdonképpen egyáltalán nincs vészhelyzetben, vezetői igen felkészült szakemberek, akik a humánpolitikában is kiválóak. A magyar energiaszektort meg kell védeni, és mindenképpen biztosítani kell azt, hogy ebben a privatizációban, aminek most a küszöbén állunk, érvényesüljenek a lakossági fogyasztók, az önkormányzatok, az egész társadalom érdekei.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)