Suchman Tamás (MSZP)

1995. október 31.

DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy rendkívül könnyű helyzetben vagyok, több oknál fogva is. Az egyik: rendkívül felelősségteljes és kulturált vita zajlott le a parlamentben egy rendkívül fontos, az ország gazdaságát, a társadalom helyzetét és gondolkodásmódját is jelentős mértékben befolyásoló ügyben. Ezért köszönetet szeretnék mondani a parlament valamennyi pártjának és a pártok képviselőinek, akik hozzászólásaikkal részt vettek a mai vitában. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a vitában konszenzus alakult ki minden kérdésben, hiszen továbbra is fennmaradtak a távolságok azokban a kérdésekben, amelyek az egész vita, a privatizáció elindulásának kezdete óta megvannak. Ennek nyilván több oka van. Én azt gondolom, hogy nem az egyes álláspontokat kellett volna egymáshoz közelíteni, hanem egymás álláspontjának a megértésében kell közelebb jutni. Ez bizalom és tárgyalás kérdése, hiszen minél többször próbáljuk egymás számára elmondani a saját igazságunkat, annál közelebb jutnak egymáshoz, és több esély van arra, hogy legalább elfogadjuk az abban rejlő problémákat.

Ez egy sajátos helyzet, mondhatnám azt is, hogy kísérlet. Ez elhangzott, és kár arról nem beszélni, hogy ehhez hasonló megoldás Közép-Európa államaiban az energiaszektorban nincs, Magyarországon indul el először ez a folyamat. Ezért nincsenek hagyományai, nincs egyfajta gyakorlat, amit itt többen hiányoltak. Egyetlen dolog lehet: prognosztizálni a lehetséges bekövetkező eseményeket, és lehetőséget teremteni a jogi szabályozásban arra, hogy lehessen korrigálni. Azt gondolom, hogy maga az egész pályázati rendszer és maga az egész eljárás a későbbiek során is lehetőséget biztosít bizonyosfajta korrekciókra, és azt, hogy ezek a korrekciós lehetőségek meglegyenek, természetszerűen a megkötendő szerződésekben kell biztosítva látnunk.

Néhány nagyon apró dolog van a nagy kérdéseken túl, amikre röviden szeretnék reagálni. A leendő vevői körrel kezdem, mert ez nagyon sok mindent eldönt.

Az előminősítések során, illetve most már az információs memorandumok megvásárlása után bebizonyosodott, azaz nyilvánvalóvá vált az, hogy kik lesznek a leendő pályázók és kik lesznek a leendő partnerek. A két szektorban több mint húsz országból összesen 47 multinacionális, rendkívüli szakmai hagyományokkal, eredményes tevékenységgel működő cégről van szó. Ezekről a cégekről még azt is el kell mondani, hogy ezek közül is a legjelentősebbek, illetve a legnagyobb tőkeerővel rendelkezők, amelyek közül vélhetően a négy-öt-nyolc legeredményesebb részvevő kikerül, nos, ezeknek a cégeknek az országaival is eminens politikai és gazdasági kapcsolatban vagyunk. Ezért ez nem ugyanaz a privatizáció, mint amikor valamely vagyontárgyra megérkezik egy vevő X.Y. országból, egy egész kis jelentőségű cég.

(13.30)

Senki nem ismeri, és egész egyszerűen nehéz majd mit kezdeni vele, hogyha nem tartja be a szerződéses feltételeket.

Azt gondolom, hogy maga az a tény, hogy ebből a partnerországi körből az elmúlt időszakban érkezett a tőkebeáramlás keretében a legnagyobb nagyságrendű, milliárdokban kifejezett dollár, és hogy éppen ezzel az országkörrel a legintenzívebben fejlődő most a gazdasági és a politikai kapcsolat, ez egyfajta biztonságot adhat arra, hogyha ezekből az országokból származó cégek vásárolják meg a magyar erőművi szektort, áramszolgáltatót meg a gázszolgáltatót, akkor az ország kiszolgáltatottsága, főleg ha mellette egy korrekt jogi szabályozás és korrekt szerződéskötési folyamat áll, úgy gondolom, hogy nem növekedhet meg. Ez nagyon fontos prezentáció is ezen országok felé. Mi ezen kívül azt is gondoljuk és azt is reméljük, hogy a privatizáció egy közbeeső, de nagyon jelentős állomása a gazdasági kapcsolatok fejlődésének, és a pótlólagos tőkebefektetések lehetőségét most javítja vagy tovább javítja mind az iparágban vagy egyéb más iparágakban is, vagy a privatizáció mint visszavevő, de e tárgykörhöz kapcsolódó szakaszában. Ezt én fontosnak tartottam rögzíteni.

A következő kérdés, amiről nagyon röviden szeretnék szólni, Latorcai János hozzászólásával volt leginkább kapcsolatban: az állami szerepvállalás jövőbeni szerepe. Itt csak három mondatot szeretnék mondani. Egyrészt, hogy az államnak maradnak lehetőségei, jogosítványai, és ez jogilag szabályozva van. Csak hogy a legapróbbat mondjam: a 600 megawatt feletti erőmű építéséhez parlamenti döntés kell, és eljussak mondjuk odáig, hogy a Magyar Energia Hivatalnak '97. január 1-jétől 2003-ig és aztán is milyen jogosítványai vannak, bár erről a bevezető előadásomban is szóltam. Azt gondolom, hogy nem kellene leértékelni mint ahogy az azt hiszem egy KDNP-s felszólalásban elhangzott az aranyrészvényekhez fűződő jogokat, mert lehetséges, hogy a Magyar Energiahivatal jogköréből lett átfogalmazva, hiszen új jogokat nem lehet kitalálni, de a fontos az, hogy egy polgári jogi szerződés keretében érvényesíthető, ellenőrizhető és követhető lesz.

A következő, amivel nagyon röviden, de foglalkozni szeretnék: Raskó úr hozzászólásából a közgazdasági okfejtésekkel többségében egyet lehet érteni. Nyilván ezek az aggodalmak és hasonló gondolatok domináltak, amikor egyébként e törvény-, rendeletmódosításokra vagy magára a pályázati rendszer kialakítására sor került. Annyit azonban szeretnék korrigálni, hogy tekintettel arra, hogy az alacsony árszínvonal nem tette lehetővé az elmúlt években az áramszolgáltatóknál a fejlesztési feladatok elvégzését, így a hat áramszolgáltatónál az elkövetkezendő években a mérési elszámolási rendszer fejlesztésén túl hálózatfejlesztési és egyéb kérdésekre 200-250 milliárd fejlesztési forrásigény van, tehát nemcsak az erőművi oldalon, itt is felmerül, s ennek a biztosítása sem várható.

Az egyfordulós pályázatról csupán a következőt szeretném mondani. Abban az esetben, ha egyfordulós a pályázat, akkor nem következik az be, mint a kétfordulósnál, hogy taktikai elemek vannak az első fordulóban és majd meglátjuk, hogy mi lesz a másodikban, jóllehet mind a kettőnek vannak előnyei és hátrányai. Azt gondolom, hogy egy dolgot nem mondtunk ki az egyfordulós pályázatnál: előfordulhat az a helyzet is, hogy nem lehet döntést hozni, oly közel állnak egymáshoz a benyújtott ajánlatok, vagy nem kívánom, hogy így legyen, mint a korábbi időszakban annyira alacsonyan állnak az ajánlatok, ez eleve nem kizárt.

Folyamatos tárgyalásokat folytattunk munkatársainkkal együtt a leendő potenciális vevőkkel, s ők tisztában vannak azzal, hogy van egy bizonyos elképzelésünk, amely alatt amúgy sem lehet, hogy az ÁPV Rt. igazgatótanácsa jóváhagyja, tehát a kótyavetye nagyságrendű árképzés még egyszer nem fog menni, egy lezárt és eredménytelen vagy sikertelen folyamat után vagyunk.

Azt hiszem, hogy azért is fontosak ezek a beszélgetések, mert van néhány nagyon alapvető kérdés, amelyet másként és másként értünk ez még mindig az ön felszólalásához kapcsolódik , hogy a 8 százalék az profit, amit biztosítunk, vagy a 8 százalék az adózás előtti nyereség. Ez utóbbiról van szó, és ön nagyon jól tudja, hogy a kettő közé egyenlőségjelet még a legjobb jóakarattal, jó szándékkal sem lehet tenni. Egyébként pedig ez a bizonyos nyolcszázalékos tényező 97. január elsejétől lép életbe, és el kell olvasni a kormányhatározat rendelkező részét, hogy '97-től 2000. december 31-ig milyen feltételek és milyen képlet mellett, az inflációs tényezők milyen beszámításával fogja az Ipari Minisztérium és az Energia Hivatal az árképzést végezni. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ár vonatkozásában az árkorrekciók elvégzése után nem fogunk kiszolgáltatott helyzetben lenni, mert az árliberalizáció e tekintetben nem következett be és ezt a kormány sem vállalta fel. Tehát szabályozott keretek között folyik úgy gondolom, ez a folyamat és az ármegállapítás a továbbiakban is.

Befejezésül két gondolatra szeretnék még reagálni. Az egyik: hogy nem jött ki elég élesen, de érzékelhető volt a munkavállalók és a foglalkoztatottak számának alakulása itt most az utolsó előtti SZDSZ-es felszólalásra is gondolok: a bányászok munkahelyére vonatkozó megállapodásra. Én azt hiszem, hogy majd minden országban Európában legalábbis a szakszervezetek és a munkaadók között rövid távú és hosszú távú megállapodások is vannak, pont a munkabéke biztosítása érdekében. Én nem látok ma akadályt, és természetesen a szerződés megkötésénél annak megtagadása akadály lehet, ha a szakszervezetek és a munkavállalók között megkötött és érvényes szerződéseket netán a vevők nem kívánnák elfogadni, vagy olyan állapot keletkezne, hogy felrúgják az első percben. Ez nagyon fontos. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem változik a foglalkoztatottak száma, hogy a modernizáció nem jár létszámcsökkentéssel, csak azt akarom mondani, hogy ennek pontos üzenetnek kell lenni, hogy szabályozottan, az eddigi megállapodások szerint és a jövőben is megállapodások alapján szabályozhatók ezek a kérdések.

Balsay úr felszólalására: igen, elfogadom a tett javaslatot. Én általában tárgyaláspárti vagyok, bár az utóbbi időben, ahogy a mai újságban is, ez ügyben még egész közelről is kapok bírálatokat, tehát az értelmes párbeszédnek azt gondolom, hogy alternatívája nincsen, lehet tárgyalni és fontos is, hogy ebben a szakaszban is tárgyaljunk.

Nagyon világosan el tudjuk mondani, hogy az önkormányzati tulajdon kiadásával mi lesz és mi történjék. Annak megerősítésével, hogy a privatizáció első szakaszának lezárása előtt ezen részvények kiadására nem kerülhet sor. de ezt már többször is elmondtuk, ezt az álláspontunkat fenntartjuk. És volt egy praktikus felvetés is, azt hiszem a TIGÁZ ügyében. Minden potenciális vevőnek felhívtuk a figyelmét sajnos többet nem lehet tenni, mint egy tárgyalási folyamatot elindítani , hogy a TIGÁZ vagyonában nem lévő, de óriási nagyságrendű önkormányzati vagyon értékesítésére, amennyiben és ez a kiküldött leveleimben is szerepel megbízást kap az ÁPV Rt. vagy az állam, akkor segít értékesíteni, hogy ne árfolyamveszteséggel tudja eladni. Egyébként több érintettel tárgyaltam személyesen is, ezeken a megbeszéléseken erről is lehet szólni, sőt, én azt gondolom, ezt elő is kellene készíteni, mert az idő rövid és jó lenne, ha novemberben, decemberben a vagyontárgyakról szóló tárgyalásokat meg lehetne indítani, mert mondjuk december elején várható, hogy a szerződések el lesznek bírálva és lesz tulajdonos. Tehát nagyon fontos lenne.

(13.40)

Én befejezésül szeretném még egyszer biztosítani a tisztelt Házat és a közvéleményt arról, hogy meggyőződésem és hitem szerint a szabályok, a törvények betartásával és megfelelő lelkiismerettel lett előkészítve e rendszernek a privatizációja, mind a jogi szabályozás, mind a pályázatok kiírása és természetesen a pályázatok elbírálásának előkészítése talaján is.

Nyilván mindenfajta emberi cselekvés hordoz magában tévedési lehetőséget. Én abban hiszek, hogy a rendszer maga olyan, hogy a korrekciókat végre lehet hajtani; és ez nem az állampolgárok zsebére menő játék, hanem még a szerződéskötések folyamatában lehet kiigazításokat tenni. Egyébként pedig a garanciális elemek szakmailag is elegendőnek látszanak az állam, a fogyasztói társadalom és a munkavállalók érdekeinek biztosítása kérdéskörében is.

A magam részéről még egyszer köszönöm a vitában való részvételt. (Taps.)