Nahimi Péter (MDF)
NAHIMI PÉTER, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjenek meg nekem egy találós kérdést, a kérdés pedig így hangzik: Mi a teendője a parlamentnek, hogyha "a legtöbb visszaélés ezen a területen, tudniillik a használt személygépkocsi kereskedelmi jellegű forgalmazásának területén tapasztalható?" A válasz pedig így hangzik: "Törvényt kell hozni arról, hogy mától nem minősül használt terméknek az egyébként használt személygépkocsi." Mindez, azon kívül, hogy egy történelmi jelentőségű fordulat, hiszen ezzel a kormány és a kormányjavaslat alapján a parlament meg tudja oldani a valóban nagyon lerongyolódott magyar gépjárműpark egy jogszabályi rendelkezéssel való általános felújítását, ezen kívül azonban a plágium jeleit is hordozza, hiszen ezt a törvényjavaslatot olvasva lehetetlen nem gondolnunk arra a csodarabbira, aki szombati napon egy pénztárcát találva egy fohásszal tud arról gondoskodni, hogy az ő egyméteres körzetében vasárnap legyen, s ezt a pénztárcát fel tudja venni.Akkor, amikor az Országgyűlés egy hatályos törvény módosításához hozzányúl, meggyőződésem, hogy három kérdésre kell választ keresnünk. Az első kérdés, hogy jól teszi-e az előterjesztő, ha javasolja az illető törvény módosítását; a másik, hogy jó irányban gondolkodik-e az előterjesztő, s végül a harmadik, hogy az a kodifikációs munka, amelyet ilyenkor az Országgyűlés elé terjeszt, megfelel-e a kívánalmaknak.
Az első kérdésre:" Helyes-e a törvény módosításával foglalkoznunk?" a válasz egyértelműen igen, sőt szükséges is, hiszen a fogyasztási adótörvényben szereplő adótételek módosítása ilyen infláció esetében elkerülhetetlen. A második kérdésre szeretném szánni ezt a mostani vezérszónoki felszólalásomat; a harmadik kérdésre, a kodifikáció kérdésére idő hiányában ezúttal nem térnék ki.
A kormánynak ebben a törvényben vannak olyan politikai törekvései, amelyek helyeselhetők, s vannak olyan törekvései, amelyek nem.
Helyeselhetők mindazok a törekvések, amelyek a jogszabályok egyértelműsítésére irányulnak. Helyeselhetők azok a törekvések, amelyek az EU-jogharmonizációnak felelnek meg, s helyesek azok a törekvések is mert vannak ilyenek is ebben a törvényben , amelyek a vállalkozóknak valóban gondot okozó eljárási szabályok kiküszöbölését célozzák. S van még egy helyeselhető törekvés, amely különösen üdvözlendő: ez pedig az a típusú törekvés, amikor a kormány az egy évvel ezelőtt módosított adótörvények kapcsán az azóta eltelt egy esztendőben a való életben felvetődő kérdések kiküszöböléséről úgy gondolkodott, látszik az előterjesztésben, hogy ezeket mondjuk nem APEH-irányelveknek kell meghatározni, nem APEH-irányelveknek kell e területeken orientálniuk a gazdaság szereplőit, hanem ezek a kérdések olyan súlyosak, hogy törvényi szabályozást kívánnak.
Éppen ezért értelmezhetetlen és érthetetlen számunkra és itt térnék át a törvényjavaslat napos oldalának elemzéséről az árnyékokra azok a javaslatok, amelyek az APEH-nek egyfajta ármegállapító szerepét célozzák. Engedjék meg, hogy idézzem. Az áfatörvényt módosítani igyekvő törvényjavaslat 4. §-ában "...a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételéről..." szól a javaslat. Ugyanennek a törvénynek egy későbbi helyén: "az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi érték az adó alapja akkor, ha..." következik a felsorolás.
(15.50)
Újra a forgalmi érték a fogyasztási adótörvényben, és végül maga a definíció: "E törvény alkalmazásában a termék forgalmi értéke a terméknek az az ára, mely független felek között, normális piaci körülmények között általában elérhető lenne."
Ebben a felszólalásban nem szeretnék most arról beszélni, hogy mennyire tekinthető normális piaci környezetnek a mai Magyarország, 1996 Magyarországa. Arról viszont annál inkább, hogy helyes-e ilyen jogosítványokat az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatáskörébe utalni, nem pedig magában a törvényben kellene teljesen tisztázott helyzetet teremteni.
Elöljáróban szeretném leszögezni: a Magyar Demokrata Fórumnak szent meggyőződése, hogy az átmenet időszakában, különösen a gazdasági átmenet időszakában, ami az állam ellenőrző szerepét illeti, erős államra van szükségünk. Erős állam alatt azt értem, amely képes a törvények meghozatalára, képes a törvények betartatására, s ha a sors és a szükség úgy hozza, képes a törvényszegők példás megbüntetésére is. Erős állam erős hatóságokat is jelent, köztük erős adóhatóságot, tehát erős APEH-et is. Álláspontunk szerint az erős APEH-et az jellemzi, hogy a méltányos, részrehajlásoktól és joghézagoktól mentes törvények alapján törekszik azok betartására és betartatására, nem pedig az, hogy a szinte szándékosan a számára megnyitott joghézagok területén, terén szinte ellenőrizetlenül tevékenykedik.
Adódik a kérdés: egyetért-e a Magyar Demokrata Fórum a törvények ilyetén módosításával? Egyetért-e a Magyar Demokrata Fórum azzal, hogy ezek a törvények a fogyasztást, a forgalmat terhelő törvények meglehetősen magas adóterhekkel sújtsák a forgalmat, illetve a fogyasztást. A Magyar Demokrata Fórum számára elképzelhető olyan konstelláció, amelyben erre a kérdésre igennel válaszol. Elképzelhető olyan konstelláció akkor, ha a fogyasztást terhelő törvények súlyos adóterhei mellett a jövedelmet kevés adó terheli. Közismert, most már közhely is, hogy mennyire előtérbe kellene helyezni a jövedelmet terhelő adókat a fogyasztást terhelő adókkal szemben; ezer ok mellett például azért is, mert a feketegazdaságban realizálódott jövedelmeket is a fogyasztást terhelő adók tudják rendesen megfogni. Ugyanakkor amiatt is ez is közhely most már , mert a jövedelmet terhelő adók révén a vállalkozók, a magyar gazdaság szereplői, sőt az adófizető állampolgárok is valahol a jövőt élik fel, szemben a fogyasztást terhelő adók következményeivel.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezeket a különös felvetéseket a törvényben éppen a feketegazdaság elleni harc jelszava, logikája sugalmazta. Csakhogy! Kérem, tisztelt Országgyűlés, legyenek a partnereim abban, hogy tekintsük végig ezt a modellt! Azt a modellt, amelyet az APEH ilyen jellegű jogosítványai fémjeleznek! Ugyanis két eset lehetséges.
Az egyik eset: az APEH csendben van és várja, hogy a vállalkozók milyen értéken számolják el ezeket az ügyleteket. Ebben az esetben a vállalkozó természetesen úgy fog eljárni, hogy megpróbálja azt az árat elszámolni, amely számára még a lehető legnagyobb profitot hozza, de úgy, hogy azt várja el tőle: e mellett a szám mellett őt az APEH nem vagy nem nagyon fogja majd nyaggatni. Ezt az állapotot jogbizonytalanságnak hívják. Nemcsak azért nem értünk egyet ezzel az állapottal, mert ez ilyen szempontból keresztbeveri a Magyar Szocialista Párt programjában rengeteget hangoztatott "kiszámítható jövő" szlogent, hiszen a kiszámítható jövőnek részét képezik a kiszámítható piaci viszonyok is, hanem azért is, mert ennek következtében újra meg fog jelenni, és egyre nagyobb tömegben fog megjelenni hivatalaink, hatóságaink előszobáiban az a kalapját gyűrögető állampolgár, aki tulajdonképpen teljesen ki van szolgáltatva a hatóság pillanatnyi döntéseinek.
Melyik a másik út? A másik út az, amikor az APEH nem burkolózik csöndbe, amikor az APEH egy iszonyatos publikációs tevékenységbe kezd, és tulajdonképpen minden, ilyen szempontból számba jöhető ügyletben nyilvánosságra hoz általa elfogadandó árat. És akkortól fogva az illető vállalkozó, aki egy üzletbe bele szándékozik fogni, pontosan tudja, hogy az APEH számára mondjuk a 6 éves, használt Lada Samara betört szélvédővel milyen áron elfogadható.
Ez az eset nemcsak azért rossz, mert lehetetlen, teljességgel lehetetlen megvalósítani, hanem azért is, mert veszélyesen emlékeztet minket, emlékeztet bennünket a hatóságilag megállapított árak és a hatóságilag szabályozott piac ismérveire.
Abban, hogy a feketegazdaság megfogása, a feketegazdaságban, vagy mondjuk inkább a szürkegazdaságot: a szürkegazdaságban keletkezett jövedelmek megcsapolása, megadóztatása fontos, azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk. Egy azonban biztos: ez elég kényes kérdés ahhoz, hogy csak nagy felelősséggel lehessen hozzányúlni.
Nagyon jól példázza mindezt az áfatörvény eddigi története. Az áfatörvény meghozatalakor egyszerre funkcionált hozzáadott érték típusú és fogyasztási típusú adóként, a módosítások hatására egyre inkább a fogyasztásiadó-szerep került előtérbe az áfatörvény kapcsán. Azzal együtt, hogy természetesen mi is tudjuk: a hozzáadott érték adótípusú adók mennyivel kedvezőbbek a gazdaság számára. A nemzetközi példák viszont azt mutatják, hogy minden ilyen típusú adó elcsúszott a fogyasztási adók irányába. Viszont ezzel együtt jár a fogyasztásiadó-terhek csökkenése is. Magyarországon ez nem jár vele együtt. Ha viszont nem jár vele együtt, akkor hiába célozná az áfa a szürkegazdaságban keletkező jövedelmek megcsapolását. Pontosan fordított eredményt hordoz, hiszen a magas kulcsok mind a vevő, mind az eladó számára kívánatossá teszik egy ügylet során, hogy az ügyletet bizonylaton kívüli formában realizálják, sokkal nagyobb a szürkegazdaság csábítása, és ezért könnyen engedhetnek annak.
Végezetül az idő lejárt , tisztelt Országgyűlés, mindent egybevetve: a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja, bár a parlament előtt fekvő két törvényjavaslatot módosító javaslatokkal korrigálhatónak és korrigálandónak tartja, de a jelenlegi formában elfogadhatónak nem. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)