Szilágyiné Császár Terézia (KDNP)

1995. november 5.

DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt két adótörvény módosítása az előterjesztő szerint a többi adóval az Európai Unióhoz való jogharmonizációt, valamint az adóelkerülést, a feketegazdaság megszüntetését célozza meg. Amíg az elsőnél pozitív és jelentős előrelépéseket tett, addig a másiknál úgy ítéljük, hogy többnyire megmarad csupán a deklaráció szintjén.A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény aktuális módosítása részben technikai pontosításokat tartalmaz, amelyek valóban az adóelkerülés kizárását szolgálják. Ilyen például a külföldre kiszállított, majd visszahozott termékek importálásánál, a módosítással, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja egyértelművé válik, a teljesítéshez kötődik. E módosítások pontosak, egyértelműek, ezeket mi örömmel üdvözöljük.

Ami az érdemi változtatásokat illeti, itt a kereszténydemokratáknak néhány kételyét is szeretném megfogalmazni. Az adótételek a számított inflációt, a 20 százalékot el nem érő mértékben, 15 százalékkal valorizálódnak. A mértékek emelésével mintegy 20 milliárd forint költségvetési bevételi többlettel számol az előterjesztő. Nekünk viszont itt fogalmazódnak meg kételyeink. Meddig emelhető a fogyasztási adó mértéke, hol az a küszöb, amely már olyan magas, ami miatt inkább a feketegazdaságban maradnak meg a forgalmazók. Kétségtelen ezen adók további központi szerepe, az évenkénti mértékemelés azonban nem biztos, hogy ezt a szerepet fogja erősíteni. Úgy ítéljük meg, hogy inflációs hatása lesz, és terel a fekete- vagy a szürkegazdaságba. Ezért megfontolásra ajánljuk a fogyasztási adóval terhelt kör áttekintését és újraszabályozását.

A fogyasztási adó, az általános forgalmi adó és a vámok egybevetésével indokolt lenne megvizsgálni az egyes termékek valóságos együttes és nem külön-külön számított terhelését. Így például egyértelművé válhatna, hogy növelhető-e még a gépkocsi fogyasztásiadó-tétele, amely nagyon sokszor tűnik kívánatosnak. Ám ha az egyes terheket megvizsgáljuk, már árnyaltabb lehet a mérték növelésének igénye. Különösen akkor, ha rendelkezésünkre állhatna egy körültekintő és pontos statisztika, amelyből megállapítható lenne, hogy helyes-e minden esetben az importált gépkocsik vámértékének megállapítása.

(16.20)

Nem túlságosan alacsony-e, mert akkor nem a mértékek emelésével, hanem a végrehajtás feltételeinek a javításával és a helyes, véleményünk szerint sokkal magasabb vámérték megállapításával lehetne fokozni a gépkocsik forgalmazásából származó fogyasztásiadó-bevételeket.

Egyetértünk azzal, hogy a törvénytervezet a vegyes adóterhelésű élvezeti cikkeknél csak a tételes adómértékeket növeli. Ez helyes, hiszen a százalékos adó alapja a közvetlen önköltség, ellenérték és ezek változtatásával, esetleges mérséklésével csökkenthető az adóteher, de bizonytalanabbul tervezhető a költségvetés számára. Ezt nagyon jól bizonyította az elmúlt évi módosítás által okozott, a cigarettagyártók és cigarettaforgalmazók között létrejött árháború. A biztonságosabb és ezáltal a magasabb adóbevételek elérése érdekében megfontolandó lehetne például, hogy a cigaretta esetében a 15 százalékos valorizáció inkább úgy valósuljon meg, hogy csökkenjen a jelenlegi százalékos kulcs és jobban növekedjék a tételes adóteher.

Nem értünk egyet természetesen a javaslat azon részével, amely a közlekedési szolgáltatásoknál nyújtott 75 százalékos kedvezményt most 70 százalékra csökkentené, és ezzel a tanulók és a nyugdíjasok utazási díját mintegy 20 százalékkal növelné. A tanulókat és azok szüleit sújtottuk már tandíjjal, fogjuk tovább sújtani, és természetesen tovább fognak nőni a tanuláshoz kötődő egyéb költségek is. A nyugdíjasok utazási lehetőségei amikor a zömük már a létminimum körül él , azt gondolom, megfontolandó lenne még a költségvetés bevételét illetően, az egymilliárd forintos nagyságot figyelembe véve is, de további terhelésüket mi, kereszténydemokraták nem tudjuk elfogadni.

Az általános forgalmi adót módosító javaslat viszonylag kis terjedelmű változtatás, amely az adó mértékein nem változtat, és az egyes kulcsok alá tartozó termékbesorolásnál is csekély, ésszerű átrendezést hajt végre. A változtatások így elfogadhatóak, mivel azonos, hasonló termékek megegyező adóztatását biztosítják.

Ezen túlmenően a javaslat az általános forgalmi adó alapjának szélesítésére, úgy gondolom, a visszaélési lehetőségeknek leginkább csak szűkítésére törekszik, mert a megszüntetéséhez nagyon keveset lép, és azok hatása is megkérdőjelezhető. Az általános forgalmi adó alapjának pontosabb meghatározását kísérli meg a 22. § átírásával. Ez szükséges és jelentős változtatás, mivel az egyéb adóknál a támogatások jelenleg is adóalapot képeznek, és ez persze szolgálja a nemzetközi jogharmonizációt is. Így a támogatás egycsatornássá, nyilvánvalóan láthatóvá válik, de tehernövekedést nem okoz, ha az adóalap növekedésével megegyezően növekszik a támogatások mértéke is.

Amíg az előző szabályt korrektnek tartjuk, addig véleményünk szerint kevésbé vagy egyáltalán nem lesz hatásos az adó alapját érintő másik változtatási szándék. Eszerint a szokásos piaci értéknél alacsonyabb ellenérték helyett a forgalmi érték lenne az adó alapja, ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás egy bizonyos, a törvényjavaslatban meghatározott alanyi kör számára történne. A gondolatot jónak tartjuk, a módosításra szükség is van, de még további pontosításokat igényelne.

Egyrészt: nehezen lesz értelmezhető a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló, a forgalmi értékhez hasonlított, aránytalanul alacsony ár. Egyébként hasonló rendelkezés megfogalmazására tesz kísérletet a társasági adóról szóló törvény tervezete, de ott legalább megfogalmaz magyarázó szabályokat, mintegy segítségképpen.

Látható tehát, hogy az egyes jogszabályok igyekeznek tágítani a merev, tételesen leíró szabályozást, a napi gazdasági viszonyokhoz jobban igazítható, alkalmazható keretszabályokkal, de célszerű lenne végre, ha ezt összehangoltan, egymásra tekintettel tennék. Ez sokkal hatásosabban lenne alkalmazható az adóelkerülésekkel szemben is.

Másrészt: a gazdaságilag szoros kapcsolatban álló feltétel véleményünk szerint nemcsak az anya- vagy a leányvállalat, illetve a társult vállalkozás, hanem ilyen lehet például a holding is.

S végül csekélynek tűnik az érintett alanyi kör meghatározása, ugyanis ez a rendelkezés csak a személyekre utal, de termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nemcsak magánszemélyek részére történik, hanem például a tulajdonukban álló vállalkozásoknak is, és ezt meg sem említi a törvény.

A használt termékek továbbértékesítésre történő felvásárlásánál tapasztalható visszaéléseket próbálja kizárni a javaslat a fogalmak tisztázásával, másrészt az adólevonások feltételeinek szigorításával. Itt számunkra túl alacsonynak tűnik az értékhatár, és kérdéses, hogy a gyakori esetben magánszemélytől való felvásárlás esetén őrzi-e még a számlát a magánszemély.

A szabályozás jó, az értékhatáron változtatni szeretnénk, különösen, miután a komoly visszaéléseket lehetővé tevő, nagy értéket jelentő személygépkocsit amúgy is kivonja a törvényjavaslat ebből a körből.

Az egyéb módosítási javaslatokra nem térek ki, úgy ítéljük meg, hogy előremutató változtatást jelentenek, ezért azokat támogatni tudnánk. Szeretném megjegyezni, hogy úgy, ahogy eddig is az adótörvények közül az általános forgalmi adót tartottuk a leginkább kiérleltnek, a legjobban harmonizálónak az Európai Unió jogszabályaival, ez a mostani módosítás is színvonalas és korrektül előkészített.

Végül szeretném jelezni, hogy ebben a formában a kereszténydemokraták nem fogadják el a két módosító javaslatot; amennyiben módosító javaslataink támogatásra kerülnének, úgy olyanná tehető ez a két módosító javaslat, amelyet el tudunk fogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)