Juhász Pál (SZDSZ)

1995. november 5.

JUHÁSZ PÁL, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr. Elnézést kérek a Ház tagjaitól, hogy megint zavarom őket. Rövid leszek. Végül is arról van szó, hogy minden kormány gazdaságpolitizál is az adókkal, már amennyire tud. Az előbb elmondtam, hogy a kormány olyan nagyon nincs abban a helyzetben, hogy gazdaságpolitizálni tudjon, amit tudott tenni, megpróbálta ebben a társasági adótörvényben. Ebben végül is megint csak nem mondom a részleteket, hisz már a korábbiakban volt róla bőven szó az valósul meg, hogy a megtakarítást és befektetésösztönzést adó oldalról amit mer és tud csinálni a kormány, azt megteszi. Ha úgy tetszik, ez a negyedik adócsökkentés, bár ez már nem jelentős a korábbiakhoz képest. Emlékezzünk: az első volt a kamatadó eltörlése, a második volt a minimumadó eltörlése, a harmadik volt a vállalkozói adó kulcsának jelentős csökkentése akkor, ha nem vonják ki a társaságból a jövedelmet, a negyedik pedig ebben a sorban az, hogy egyrészt bizonyos esetekben az amortizációelszámolás nagyvonalúbbá válik, így kikerül az adóalapból sokféle befektetésjellegű költség, másrészt pedig úgy, hogy hátrányos helyzetű térségekben, illetve kereskedelmi övezetekben további feltételekhez kötött adókedvezményeket ad a törvény.

Ez teljességgel mutatja, hogy a kormány érzi azt, hogy elsősorban a megtakarítást és a megtakarítási, felhalmozási befektetés célú felhasználást kell ösztönözni még ilyen szűkös viszonyok között is, hiszen jövőnk csak akkor lehetséges, ha itt annak ellenére nő a belső felhasználása, ha mindenütt másutt kénytelenek vagyunk szűkíteni. Ezért ez feltétlenül célszerű. Persze látnunk kell, hogy mivel az általános mértékek a vállalkozóknak is az egyéb adókhoz kapcsolódó adó- és járulékfizetési mértékei elég nagyok, azt a másik célját ez a törvény nem tudja szolgálni, még ha önmagában alkalmas lenne is rá, hogy a vállalkozási tevékenységben fokozza a legalitás szintjét, mert bár a társasági adó oldaláról már elég nagy az ösztönzés arra, hogy akár legális is lehetne valaki, de a többi adó szintjéről ezt még nem mondhatjuk el.

(16.40)

Így ez az ösztönző hatás sajnos nem elég erős. De hát ez az élet.

Egy megjegyzés: említettem a forgalmi adóról szóló törvénymódosítás kapcsán, hogy a törvény szigorú logikával próbálja a nem értékarányos áruátadások, szolgáltatásátadások kapcsán is érvényesíteni az állam forgalmiadó-szükségleteit, tehát a holdingkapcsolatokban, vagyoni függőkapcsolatokban ne lehessen kibújni a forgalmi adó kötelezettsége alól. Ez nyilvánvalóan nagyon logikus, különösen, ha arra gondolunk, hogy ezek a vagyoni kapcsolatok gyakran átmennek az országon, tehát itt arról is szó van, hogy hol realizálódik egy-egy adó.

Illogikus azonban, hogy ez a fajta szemlélet a társasági adóban nem jön tovább, hiszen itt egy fordított meggondolásról van szó. Attól függően, hogy egy holding jellegű hálózatban de még ugyancsak Magyarországon hol használják fel a jövedelmet, eltérés van, mert kedvezmény csak akkor van, ha abban a társaságban használják fel, ahol az megtermelődött. Ha a hálózat másik tagjánál, akkor azt már úgy kezeli a társasági adótörvény, mintha nem befektetett, hanem elfogyasztott jövedelem lenne.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)