Varga József (MSZP)

1995. november 5.

VARGA JÓZSEF, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy az előttem szóló Izsó Mihály képviselőtársam egy kicsit sötétre festette a jövőt. Én megpróbálok egy olyan képet adni, ami talán pontosabb ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, és nem is annyira borulátó. Annál is inkább merem ezt mondani, mert az elmúlt években is több ellenzéki képviselőtársam részéről hallottuk azt a vádat, hogy a kormány nem folytat vállalkozásbarát politikát, nem ösztönzi kellően a vállalkozásokat és a beruházásokat. A cáfolatok ugyan minden esetben elhangzottak akkor is, de azt hiszem, hogy éppen ez a mostani előterjesztés, ami a társasági adóról szól, ékes cáfolata lehet mindezeknek.A javaslat több ponton bizonyítja azt, hogy a kormány jelentős segítséget nyújt a tisztességes vállalkozóknak, de egyidejűleg biztosítja a verseny tisztaságát a visszaélési lehetőségek kizárásával. Határozottan állíthatom, hogy a most elénk tárt tervezet számtalan olyan elemét várták már a vállalkozók, amelyek pozitív változást hozhatnak a társasági adótörvényben.

Az első ilyen nagy jelentőségű üzenete, hogy bízzanak a vállalkozók, mert kiszámítható és tartós feltételek között gazdálkodhatnak majd az elkövetkezendő időszakban. Nem változik például a 18 százalékos adókulcs, ami a stabilitásnak az egyik elemét jelenti; a kiegészítő adónál sem változik az adó mértéke, és a tartalma is csak a szükséges mértékben. Így például rendezi a magánvállalkozók személyi jövedelemadó törvény hatálya alá való kerülésekor fizetendő kiegészítő adó kérdését, ami a törvény rendelkezése alapján 1997. január 1-jéig minden magánvállalkozónál be kell hogy következzék, ha jelenleg a társasági adó hatálya alá tartozott. Ugyanakkor rendelkezik a külföldiek kiegészítő adójáról, ami a kettős adóztatásról szóló egyezmény hatálya alá tartozó vállalkozások esetén jellemzően valamivel alacsonyabb, tehát 5-15 százalékos adóterhelést fog jelenteni. A nonprofit cégeket érintő kedvező változás, hogy a végleges pénzeszközátadást mentesíti a kiegészítő adó alól a törvénytervezet, és ez az intézkedés nem fog adókikerüléshez vezetni.

A változások közül viszont többen is hiányoltuk, hogy a kapcsolt vállalkozásokba történő fejlesztési célú pénzeszköz-átcsoportosítást lehetővé tevő jogszabályokat most sem látjuk a tervezetben. Az igény még 1995-ben fogalmazódott meg, és így ez várhatóan képviselői módosító javaslattal ismét a tisztelt Ház elé fog kerülni.

Az adókulcs változatlanul hagyása mellett a javaslat számtalan területen kedvezményeket fogalmaz meg a vállalkozások számára. Ezek közül elsőként említem, hogy a termelőberuházások megvalósítását több konstrukcióban is támogatja. Az egyik, hogy azokat a tőkeerős nagyvállalkozásokat kívánja támogatni, amelyek nagyszámú munkahely megteremtésével együtt jelentősen javíthatják majd az ország külkereskedelmi mérlegét. Az exportnöveléshez kötött támogatás kapcsán a vállalkozó megtakaríthatja számított adójának az 50 százalékát, ha 1995. december 31-ét követően 1 milliárd forint feletti beruházást hajt végre, az exportárbevételét pedig 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal tudja növelni az előző évihez képest. Erre a kedvezményre a beruházás üzembe helyezését követő öt éven keresztül lehetősége van a vállalkozónak.

Legalább ilyen fontosságúnak tartom, hogy a kiemelt térségekben megvalósuló beruházásokhoz az adó teljes összegét öt évig felajánlja a költségvetés. Ezekhez a kedvezményekhez enyhébb feltételek tartoznak, hiszen a cél itt elsősorban a hátrányos helyzet megszüntetése.

A törvény fontosnak tartja, hogy a vállalkozóknak az adott térségben székhellyel vagy telephellyel kell rendelkezniük, mert így biztosítható a foglalkoztatás hosszú távú fenntartása.

Mindezek mellett fontos, hogy a beruházás az adott térségben összehangoltan fog megvalósulni, és a termelőberuházások kiegészülhetnek azokkal az infrastrukturális beruházásokkal is, amelyek révén a térség idegenforgalma jelentősen fejlődhet.

Úgy gondolom, hogy ezek a javaslatok megalapozzák a 15 százalék feletti munkanélküliségű térségeknek a felzárkóztatását, de mindenképpen alkalmasak lesznek arra, hogy a további leszakadásukat meggátolják.

A társasági adótörvény másik nagy áttörést jelentő intézkedése, hogy a hosszú évek óta tabuként kezelt amortizációs kulcsokat végre megváltoztatja. A számviteli törvény 1991. évi elfogadásakor erős volt az óhaj a vállalkozók részéről, hogy a számviteli törvényben rögzített szabadságot tükrözze vissza a társasági adó is. A javaslat egyrészt ösztönzi a beruházást, hiszen 1995. december 31-e után beszerzett eszközökre írja elő a gyorsabb leírást, másrészt megteremti annak lehetőségét, hogy a gyorsabb elszámolhatósággal a vállalkozók lépést tudjanak majd tartani a műszaki fejlődéssel, hiszen indokolt esetben az eszközök akár három vagy négy év után is cserélhetőek, a költségek között megképződik ennek fedezete.

A beruházások ösztönzése mellett a törvény igyekszik összhangot teremteni a hatályos joganyaggal. Ilyen összehangolás történik meg például a lakásszövetkezetek és a társasházak adózását illető kérdésekben, amikor elsősorban a lakásszövetkezetek adószabályainak a szigorításával teremti meg az egyenlőséget. A lakásszövetkezetek mindazon bevételeit adófizetési kötelezettség terheli, amelyeket a társasházaknál már korábban is terhelt ilyen adófizetési kötelezettség.

A versenyegyenlőség megteremtését azonban más szabályok is szolgálják. Ezek közül kiemelésre érdemesnek tartom, hogy több kiskaput is bezár a tervezet, amikor egyes költségek elszámolhatóságát szigorítja vagy egyszerűen megtiltja. Nagyobbrészt olyan költségek tartoznak ebbe a körbe, amelyek a vállalkozások jövedelmét kivitték az országból.

Itt kívánom megjegyezni, hogy remélhetően a társadalombiztosítási tartozások csökkentése irányában is hat majd az a rendelkezés, amely növeli az adózás előtti eredményt a járulék késedelmi pótlékával, továbbá egyértelműen rögzíti, hogy ebbe a körbe tartozik a rendbírság is, kivéve, ha az önellenőrzéssel kapcsolatos.

(17.00)

Csak megjegyezném, hogy a társadalombiztosítások kintlévősége most már lényegesen a 200 milliárd forint felett van, tehát ennek csökkentése nem kis feladatot jelent a jövőben.

A gazdasági élet tisztítását szolgálja az a rendelkezés, amely a kapcsolt vállalkozások közötti szerződésekben rögzített árakat szabályozza. Rögzíti, hogy a szabályok csak arra a körre terjednek ki, ahol nem független piaci partnerek kötnek egymással szerződéseket, hanem egymás vállalkozásának irányításában, annak ellenőrzésében részt vesznek, vagy 25 százaléknál nagyobb szavazati aránnyal rendelkeznek akkor, amikor a döntéseket meghozzák.

A törvény nem kívánja az önállóságot csökkenteni, csupán az adóbevételek érdekében szabályozza azt, hogy mely esetekben kell a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték különbségével növelni az adóalapot.

A javaslat az egyértelmű elbírálhatóság érdekében rögzíti, hogy a szokásos piaci árakat milyen módszerekkel kell megállapítani, és kitér arra is, hogy mikor melyik módszert kell alkalmazni. Azt hiszem, hogy ez kellőképpen egyértelművé teszi az eljárást akkor, amikor az ellenőrző hatóság ellenőrizni lesz kénytelen az elmúlt időszak megkötött szerződéseit.

A beterjesztett javaslat számol azzal, hogy lehetnek olyan helyzetek is, amelyek indokolják a szokásos piaci árnál alacsonyabb ár alkalmazását, ezért meghatározza, hogy a piaci bevezetés időszakában ettől eltérhetnek, de rögzíti azt is, hogy az eltérés időszaka nem lehet több, mint a második év december 31-ig tartó időszak.

Ebben a rövid időben nem volt módom arra, hogy a javaslat valamennyi hatását bemutassam, de úgy gondolom, hogy képviselőtársaim szokásuknak megfelelően minden részlettel foglalkoznak majd a hozzászólásaikban és módosító indítványaikban.

Kérem önöket, hogy a tervezett módosításokat közösen vitassuk meg, és támogassák azok elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)