Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr! 1995. október 17-én Rum községben az Országos Mentőszolgálat a rendőrség segítségét kérte egy elmebeteg kórházba szállításához. A beszállításra azért került sor, mert a területi ideggondozó megállapítása szerint veszélyeztető állapotba került a beteg, és ilyenkor sürgősséggel, akarata ellenére történő kórházba szállítása orvosi szempontok alapján elrendelhető. Az orvosi ellátás teljesen szokványos volt, hiszen szinte naponta fordul elő, hogy elmebeteget saját akarata ellenére kell gyógyintézetbe szállítani, mert éppen betegségéből fakadóan nem várható el tőle, hogy helyzetét reálisan megítélje, nem várható el, hogy együttműködjék mert ahogy az elmebetegség klasszikus definíciója mondja: "elmebeteg az, akinek kóros észlelései vannak, és azok kóros voltáról belátással nem bír."
Az ilyenkor eljáró rendőrségnek azonban belátással kellene bírnia arról, hogy ettől az embertől nem várható el racionális cselekvés, nem várható el, hogy súlyának megfelelően mérlegelje a fellépő személyek hatósági voltát, nem várható el, hogy felszólításuknak eleget tegyen, sőt még a figyelmeztető lövéseket is a normálistól eltérő módon értelmezheti.
Ilyenkor a beavatkozó rendőrségnek véleményem szerint megfelelő képzettséggel és felszereléssel kell rendelkeznie, hogy a beteget saját akarata ellenére és saját kóros akarata ellenére is megvédje, mert mialatt a környezetét védi a betegtől, a beteget is meg kell védenie saját magától, saját kóros elmeállapotából eredő kényszerképzeteitől. Meg kell védeni azt a másságot, ami abból ered, hogy nem az átlagnak megfelelően észleli a világot.
Rum községben azonban nem ez történt. A lakásába bezárkózott betegre rátörtek, és miután az fejszével védekezett, harcképtelenné tételére egyetlen megoldást láttak: közvetlen közelről, a zárt szobában leadott több célzott lövéssel kivégezték.
A Magyar Pszichiátriai Szövetség állásfoglalása, de minden civilizált ember véleménye az, hogy beteg emberrel szemben lőfegyver használata semmilyen körülmények között nem megengedhető.
Ezért azt kérdezem a belügyminiszter úrtól, hogy véleménye szerint megfelelő-e a kommandós alakulatok felszereltsége és kiképzése, hogy ilyen feladatokat, ilyen szokványfeladatokat ne csak fegyveres erőszakkal, emberöléssel oldjanak meg.
Továbbá meg kell kérdeznem, hogy mit tett, illetve mit kíván tenni, hogy hasonló eset a jövőben Magyarországon, a századfordulón, az ezredfordulón még egyszer ne fordulhasson elő. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)