Kósa Lajos (Fidesz)

1995. november 6.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt is mondhatnám, még örülök is, hogy ön válaszol, mert úgy érzem, az én interpellációm legalább annyira érinti a tárca nélküli miniszter urat, mint önt, aki a költségvetésért felelős miniszter, és ennek az interpellációnak a tárgya súlyos költségvetési pénzekről szól.1989-ben az Országgyűlés törvényt fogadott el, amelyben azt rendezi, hogy a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulása esetén az általuk birtokolt vagy használt belterületi föld értékének megfelelő üzletrészt az illetékes önkormányzatnak át kell adni. Ezt a törvényt a '91-es XXXIII. törvény később módosította, azonban ezt a jogosítványt nem csökkentette, csak kiterjesztette azokra az esetekre, amikor a gazdasági társaság vagy vállalat apportálja ezt a vagyonrészt vagy eladja. A '92. évi LIV. törvény azonban teljesen új alapra helyezte az önkormányzatok belterületi föld után járó részesedését a vállalatból, és bevezette az úgynevezett arányosítást, aminek lényege, hogy nem a belterületi föld értékét egy az egyben kell az önkormányzatnak átadni, hanem a belterületi föld értékét a vállalati mérleg főösszegéhez kell arányosítani, és az ennek megfelelő részt kell az önkormányzatnak átadni. Az ÁVÜ ugyanakkor ezen törvény hatálybalépése előtt sorozatosan úgy alakította át a tulajdonában lévő gazdasági társaságokat, illetőleg vállalatokat, hogy ezt az arányosítást alkalmazta, ami akkor még nem volt hatályban. Ebből következett nagyon sok jogvita.

Én a HungarHotels esetére szeretnék rákérdezni. Ugyanis, észlelve ezt a jogi helyzetet, az önkormányzatok mindenki, aki kapott HungarHotels részvényt, de nem az érvényes számítási mód szerint, tehát kevesebbet kapott, mint ami neki járt volna, pereket helyeztek kilátásba, és részben az ÁVÜ jogutódját, az ÁPV Rt.-t perelik a nekik járó részvényekért. Irányadó lehet a Legfelsőbb Bíróság '95. március 16-ai ítélete, amely hasonló ügyben a Dunai Vasmű vállalat átalakulása kapcsán ítélte meg az önkormányzati keresetet, és kötelezte a részvény kiadására az ÁPV Rt.-t. Tehát a helyzet az, hogy az önkormányzatok perelik az ÁPV Rt.-t, nemcsak ebben az esetben, számos más esetben is a nekik járó részvény kiadására.

Az ÁPV Rt. a HungarHotels esetében a fővárosnak, illetőleg a fővárosi kerületeknek ajánlatot tett a náluk lévő és a nekik még kiadandó részvények megvásárlására, azonban a fővárosnak adott ajánlat pénzügyileg sokkal kedvezőbb volt, mint a kerületeknek adott ajánlat. A kérdéseim ennek a helyzetnek a kapcsán a következők.

1. Mi az oka annak, hogy az ÁPV Rt. a fővárosnak sokkal kedvezőbb pénzügyi ajánlatot tett, mint a kerületeknek?

2. Miért kell pereskedni az önkormányzatoknak jogos követeléseik érvényesítésére, miért nem lehet nekik kiadni az őket megillető HungarHotels részvényeket?

3. Az ÁPV Rt. miért nem próbálja legalább elkerülni a perköltségeket, ha ebben az esetben a jogi álláspontja nem védhető? Köszönöm. Várom válaszát. (Taps.)

(16.00)