Keller László (MSZP)
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony.Tisztelt Ház! A bizottsági vitában immár harmadik alkalommal került sorra a számvevőszéki bizottság módosító javaslata kapcsán a vámbiztosíték elszámolásának megtárgyalása. Első alkalommal az általános vitára való alkalmasság megállapításánál került hangsúlyosan felszínre. Ekkor nem foglalt állást a bizottság.
Másodszorra a házbizottság felkérésére tárgyalt a költségvetési bizottság két olyan vitás kérdésről, amelyet a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék szakmailag eltérően ítélt meg. Az egyik a vámbiztosíték elszámolása, a másik a cél- és címzett-támogatások maradványértékének elszámolása volt.
A két héttel ezelőtti ülésen a bizottság úgy foglalt állást, hogy a már lezárt 1993. év zárszámadásának visszamenőleges módosítását nem kezdeményezi.
Az 1994. évi költségvetés végrehajtásával összefüggő vitás kérdéseket pedig a konkrét módosító indítványokon keresztül kívánja megtárgyalni, de önmaga nem látja indokoltnak módosító indítvány megfogalmazását.
Az 1996. év vonatkozásában pedig a bizottság úgy foglalt állást, hogy a költségvetés tárgyalása során a zárszámadás által indukált szakmai nézeteltérések rendezhetők, külön jogszabály-módosítást a bizottság nem kezdeményez.
Amint a módosító indítványokat tartalmazó ajánlásból látható, a cél- és címzett-támogatások maradványának elszámolása nem igényel korrekciót. A benyújtott törvényjavaslat szerinti elszámolást végül is az Állami Számvevőszék is elfogadta, viszont a vámbiztosíték elszámolását a számvevőszéki bizottság az előterjesztőtől eltérően az Állami Számvevőszékkel azonos módon ítélte meg, és ennek megfelelően fogalmazta meg módosító javaslatát.
A múlt heti ülésen a módosító indítványokról, amelyek egymással összefüggenek, az ajánlás 10. és 22. pontja sokoldalú megközelítésben, alaposan megtárgyalta a bizottság, és végül is kis többséggel azt ajánlja a tisztelt Háznak, hogy a számvevőszéki bizottság módosító indítványait ne támogassa.
Az ajánlás 22. pontja szerint a vám- és importbefizetések törvényjavaslat szerinti 149 milliárd forintos összegét 23,5 milliárd forinttal javasolja csökkenteni. A csökkentést azért javasolja, mert a vámbiztosítékként befizetett összegek nem alkothatják a központi költségvetés bevételeit.
A számvevőszéki bizottság álláspontja szerint a vámbiztosítékként befizetett összegek csak akkor válnak tényleges bevétellé, ha a vámhatározatok megszülettek, és ezek alapján megtörténik a költségvetési számlára az utalás. Amíg ez nem következik be, a költségvetésnek ténylegesen befizetett összeget letétként kellett volna kezelni.
A számvevőszéki bizottság többségi álláspontja szerint a Pénzügyminisztérium helytelenül jelölte ki a vámbiztosítékok kezelésére a bevételi számlát, amelynek év végi záróegyenlege az állami forgóalap összevont egyenlegébe automatikusan átvezetésre kerül.
(18.00)
Mindennek következménye, hogy a befizetők kiszabásra kerülő köztartozásai pénzügyi fedezet nélkül maradtak. A számvevőszéki bizottság indoklása szerint a múlt évi hiány 23 milliárd 534 millió forinttal magasabb. Szintén az indoklásban javasolja megállapítani ennek megfelelően visszamenőlegesen a kincstárjegy-állományt.
Az ajánlás 10. pontjában foglalt módosítás elrendeli az 1993. és 1994. évi zárszámadásban kimutatott vámbiztosíték-számla év végi egyenlegének megfelelő összeg visszafizetését a meg nem nevezett költségvetési év terhére. Egyúttal felhatalmazza a minisztert összesen 37 milliárd forint kincstárjegy kibocsátására.
Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmet a módosító javaslat néhány ellentmondására.
1. A 22. pontban megfogalmazott módosító javaslatot csak az indoklásban vezeti tovább a törvényjavaslat további érintett rendelkezésein.
2. A módosító indítvány következtében előálló hiány rendezésére két eltérő megoldást javasol. A 22. pont indoklása szerint az 1994. évi költségvetés terhére kell rendezni, azaz az év végi kincstárjegy-állományt meg kell emelni, míg a 10. pont szerint az 1995. évi hiány terhére történik az elszámolás.
3. Egy meghatározott időpont kincstárjegy-állománya utólag törvénnyel nem módosítható, hiszen az a tényleges mennyiségnek megfelelően került rögzítésre a zárszámadásban.
A költségvetési bizottság ülésén ismét részletesen kifejtette álláspontját az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium is. A bizottság tagjainak szakmai tájékozódását mindkét fél írásban rögzített véleménye is segítette.
Az Állami Számvevőszék érvelése szerint a vámbiztosíték bevétele nem minősíthető előlegként, mert nincs rá törvényi felhatalmazás, tehát nem lehet bevételi számlaként kezelni, csak letéti számlaként ahogy erre már az előbb utaltam. Az Állami Számvevőszék három év pénzügyi eseményeinek leegyszerűsített szemléltetését követően azt a következtetést vonta le, hogy az év végén határozattal nem rendezett importőr közterheinek pénzügyi rendezésére a következő évben nem áll rendelkezésre elégséges pénzügyi forrás a számlán, továbbá az év végén határozattal nem rendezett importőrök befizetései az egymást követő években duplán kerültek a költségvetésben elszámolásra.
Ezzel szemben a Pénzügyminisztérium érvelése szerint a pénzforgalmi szemléletű könyvelés miatt és ez nem vámbiztosíték-elszámolási kérdés az adott év végén az importőr határozattal nem rendezett közterhei pénzügyi rendezésének fedezete nem az előző évi bevétel kell hogy legyen, hanem az a következő évi bevételek terhére történhet meg. Az adott év végén határozattal nem rendezett importőr befizetései csak látszólag kerülnek duplán bevételként elszámolásra, a valóságban csak egyszer, abban az évben, amikor a befizetést teljesítette az importőr. Amikor a következő évben a határozatot megkapja az importőr, valóban elszámolásra kerül bevételként különböző jogcímeken a határozatban megállapított kötelezettség, de mivel a vámbiztosíték-bevételi számla induló egyenlege nulla, és a bevételelszámolás ugyanezen év vámbiztosíték-számláját a bevétellel azonos mértékben csökkenti, vagyis a következő év vámbevételi számlájának egyenlege az előző évben határozattal nem rendezett összeggel kisebb lesz, és így ez a költségvetés bevételére nem lesz hatással. Mindez a pénzforgalmi könyvelésből következik.
Az Állami Számvevőszék által a bizottság előtt bemutatott számpélda cáfolt rá az általa képviselt álláspontra, amikor bemutatta, hogy az átmenő egyenlegek a következő évben mind rendeződnek a befolyó tételekből, azok állományát csökkentve.
Egyébiránt a vámbiztosíték-bevételi számlára történő befizetések és elszámolások technikailag ugyanúgy folynak, mint az egyéb köztartozást megtestesítő adóbevételi számlákra történő befizetéseké. Például a társasági adó előlegeként az adóalanyok által befizetett, illetve számukra kiutalt összegek egyenlegét a tárgyév végén mint bevételt elszámolja a költségvetés. A következő évben az adóalanyokkal való elszámolás során, ha azok adót igényelnek vissza, ugyanúgy a következő évi befizetésekből, tehát másik forrásból rendezik ennek szükségletét.
A költségvetési bizottság többsége szakmailag nem értett egyet az Állami Számvevőszék álláspontjával, ezért úgy ítélte meg, hogy nem szükséges módosítani a törvényjavaslat számvevőszéki bizottság által módosítani javasolt részeit. A vitában a vámbiztosíték-számla esetleges megszüntetésének vagy letéti számlaként történő kezelésének következményeit is mérlegeltük.
1995 végére a vámbiztosíték-számla egyenlege például várhatóan 30 milliárd forintot mutatna. Ha ezt elszámolnánk az adott évben vámbevételként, majd 1996-ban kerülnének ezek az összegek a vámhatározat alapján tényleges elszámolásra, az előző évben bevételként elszámolt 30 milliárd forint következő időszaki rendezése a központi költségvetés forgóalapjának terhére történne, a különböző mérlegsorok közötti belső átvezetéssel.
Egy másik lehetséges megoldás, hogy a vámbiztosíték mint rendszer fennmaradna, de letéti és nem bevételi számlaként funkcionálna amit az ÁSZ is javasol. Akkor a következő évi 30 milliárd forintos rendezés nem a forgóalapszámla terhére, hanem a letéti számla terhére történne.
Végeredményként mindkét esetben a vámbiztosíték-bevételi számla 1996. évi megszüntetése a hiányt növelve 1996-ra a 30 milliárd, plusz az importőröknek visszautalandó várhatóan 3 milliárd, tehát összesen 33 milliárd forintos összegben eleve rontaná a költségvetés pozícióját.
Állampapírt emiatt nem kellene kibocsátani, de a költségvetési mérlegben jelentősen romlana az egyenleg. Ha a számvevőszéki bizottság javaslatának megfelelően állampapírt kellene kibocsátani, akkor ezzel a költségvetésnek és az adófizetőknek is további kamatterhekkel rontanánk a pozícióját.
Többségi álláspontként alakult ki a bizottságban az, hogy továbbra is kívánatos a vámbiztosíték-bevételi számla bevételiként való megtartása; ehhez összhangba kell hozni a jövő évi költségvetési törvényt, a már elfogadott vámtörvényt és az államháztartási törvényt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és elnök asszonytól még egyszer elnézést kérek a figyelmetlenségemért. (Taps a bal oldalon.)