Bokros Lajos
DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jövő évi költségvetés mai nappal megkezdődő parlamenti tárgyalásának kiemelkedő jelentősége van. Az 1996. évi központi költségvetés kapcsán ugyanis elsődlegesen az a fő kérdés, hogy a márciusban megkezdett stabilizációs programnak lesz-e folytatása, megkapja-e a szükséges felhatalmazást a kormány ahhoz, hogy a gazdasági stabilizációt továbbvigye, a szükséges intézkedéseket végrehajtsa. Rendkívül nagy a tét. A szokásosnál is nagyobb, mert az 1996. évi költségvetési törvény a stabilizációs folyamat útirányát eldöntő határkő szerepét is betöltheti.
Számtalan fórumon nekem szegezték a kérdést, hogy miért volt és van szükség a stabilizációra, miért éppen ilyen ütemben és miért éppen most. Véleményem szerint egyértelműen és vitathatatlanul a társadalom egészéért, a jövő generációjáért, az elérhető közelségű boldogulásunkért kell itt és most áldozatokat hozni, felvállalni a stabilizáció keserves folyamatát.
Meggyőződésem, hogy nincs más alternatívánk. Az eladósodás folytatása, a költségvetés és az államháztartás pazarlása miatti fedezetlen költekezés, a folyó fizetési mérleg hiányának további növekedése súlyos következményekkel járhatott volna.
Egy felelősséggel gondolkodó kormány és nemzet számára egy látszólag ma még jól élő, de birtokát jelzáloggal agyonterhelt valamikori dzsentri önmagát is felemésztő öngyilkos életmódja nem lehet követendő alternatíva. A stabilizáció, amely nemcsak jelszó, nem mások megnyerésének a fedőneve, a magunk jól felfogott érdekét szolgáló tennivalók sokasága. Elismerem, ez nem zökkenő- és nem áldozatmentes sétagalopp, hanem helytállást és önmérsékletet igénylő érdekütközésekkel járó fáradtságos folyamat.
Természetesen a tennivalóknak csak egy része jelenik meg a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban. A teljes program a benyújtott adótörvény-módosításokból, az önök asztalára ugyancsak letett államháztartási törvényt módosító javaslatainkból, a program szerint hamarosan beterjesztésre kerülő társadalombiztosítási törvényjavaslatból áll. Így reményeink szerint összefüggéseiben is megalapozott törvényalkotásra kerülhet sor.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1993-as, 1994-es években mind a folyó fizetési mérleg, mind az államháztartás mérlege jelentős deficittel zárt, a gazdaság külső és belső egyensúlyi pozíciói vészesen megrendültek. Ebben néhány rövid távon ható egyedi tényezőn és politikai indíttatású túlköltekezésen kívül alapvetően a magyar gazdaság versenyképességének továbbra is nagymértékű sebezhetősége játszotta a döntő szerepet. Világossá vált, hogy a gazdaság fokozatos stabilizálása a korábban követett módon megvalósíthatatlan, mert a szükséges strukturális változások felgyorsulása, illetve az ehhez kapcsolódó tőkeigények biztosítása nélkül a bekövetkező esetleges növekedés rövid távon is finanszírozhatatlan, vészesen elrontja a pénzügyi egyensúlyt.
Ugyanakkor valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdaság jelenlegi súlyos gondjait végső soron csak a növekedés képes orvosolni. De csak akkor, ha ez a növekedés fenntartható, vagyis olyan, amely ismétlődő egyensúly-zavarok és ebből adódó ismételt beavatkozási kényszerek nélkül, a vállalkozói szektornak érdemleges beruházási lehetőséget biztosítva, a tartós gazdasági növekedést megalapozva valósul meg. Ez a fajta növekedés csak a korábban követett gazdaságpolitika határozott korrekciója keretében képzelhető el.
E gondolatmenet szellemében alakította ki idén a kormány azt a középtávú gazdasági stratégiát, amely egyrészt el kívánja hárítani a pillanatnyi, főleg az egyensúlyi gondokból fakadó problémákat, de egyben lehetőséget kínál az eddigi, örökös sodródásból az egészséges, hosszú távon fenntartható gazdasági növekedésre történő áttérésre.
Ez a gazdasági stratégia rövid időn belül ki kell hogy egészüljön az államháztartási reform tervezetével is, amely az elképzelések valóra váltásának egyik kulcsponti része.
A stratégia másik sarokpontja az inflációs várakozások megtörése, az infláció ütemének lényeges csökkentése, hiszen a beruházások növekedéséhez, a gazdasági kalkuláció biztonságához és az előrelátható tervezéshez vállalati szinten is elengedhetetlenül szükséges.
Ahhoz, hogy rátérhessünk ennek a stratégiának a megvalósítására, szükség volt olyan valóban radikális intézkedésekre, amelyek a közvetlen egyensúlyi válság veszélyének elhárításával helyet teremtettek az érdemi pályakorrekció számára. Ezt a célt szolgálták a márciusi intézkedések, köztük a nagyobb arányú leértékelés, a csúszó-leértékelő árfolyampolitikára való áttérés, a vámpótlék bevezetése.
A gazdasági folyamatokról rendelkezésre álló augusztus-szeptemberi információk alátámasztják azt az irányzatot, hogy a kormány márciusi intézkedései nyomán az egyensúlyromlás lefékeződött, helyenként komoly mértékű javulás tapasztalható. Áprilistól mérséklődött a költségvetési deficit növekedése, sőt az úgynevezett elsődleges egyenlegben, amely a folyó évi költségvetés gazdálkodásával kapcsolatos bevételek és kiadások egyenlegét mutatja, májustól már jelentős aktívumok képződtek.
(9.50)
Lelassult a fizetési mérleg romlása. A második negyedévben a fizetési mérleg hiánya kevesebb volt, mint a fele az első negyedévi hiánynak. A deficitek finanszírozása azóta biztonságossá vált, és csökkenő kamatszint valósul meg mind a külpiacon, mind a belgazdaságban. Az infláció havi üteme mérséklődött. Márciusban a havi ütem 4 százalék volt, augusztusban ez 0,4 százalékra csökkent. Lassult, de fennmaradt a gazdaság növekedése, amit elsősorban az export és a beruházások bővülése tesz lehetővé.
A stabilizációs intézkedések hatása az év hátralévő részében várhatóan tovább fog érvényesülni. Az államháztartásban a központi költségvetés pozíciója, a privatizációs bevételeken kívüli körben, várhatóan a pótköltségvetésben meghatározott mértékek szerint alakul, minthogy az áprilistól, májustól megindult, javulást jelző folyamatok hatványozódtan folytatódtak októberben is. Az első negyedévben, átlagosan havonta 48 milliárd forinttal, a második negyedévben átlagosan 15 milliárd forinttal, a harmadik negyedévben átlagosan már csak 8 milliárd forinttal nőtt a központi költségvetés hiánya. Októberben pedig szufficitessé vált a központi költségvetés havi egyenlege, ezért 20 milliárd forinttal lecsökkent a szeptember végi 216 milliárd forint összegű hiány.
Szeretném jelezni, míg március végén 146 milliárd forint volt a központi költségvetés hiánya, ez október végén mindössze 50 milliárddal, 196 milliárdra nőtt. Ez a 156 milliárd forintos előirányzatnál 25 százalékkal, 40 milliárd forinttal volt több. Amennyiben az időarányosnak megfelelő 125 milliárd forint összegű privatizációs bevétel befolyt volna, akkor a hiány 80 milliárd forint lett volna, ami azt jelentené, hogy a deficit az időarányos 83 százalékához képest mindössze 51 százalék lenne.
A privatizációs bevételeket tekintve előfordulhat, hogy azok egy részének realizálása áthúzódik a következő évre, és így 1995 és'96 egészében számíthat a költségvetés körülbelül 250 milliárd forintos privatizációs bevételre.
A stabilizációs program hallatlan eredménye, hogy az elmúlt hónapokban a költségvetés egyre kevésbé szorul rá a finanszírozás szempontjából a privatizációs bevételekre. Ez a folyamat még hitelesebbé teszi, hogy a privatizáció során a gazdaság hosszú távú érdekeit vehessük figyelembe, és a költségvetés szempontjai mellett megjelenjenek a vállalatok stratégiai érdekei és foglalkoztatási megfontolások is. Természetesen ugyanakkor a költségvetés számára a mai finanszírozási terhek mellett egyáltalán nem közömbös, hogy az államadósság terheit csökkentő privatizációs bevételek milyen ütemezésben folynak be.
Feszültséget jelenthet az is, ha a társadalombiztosítási alapok deficitje az év végén meghaladná a két önkormányzat vezetőivel kötött megállapodás alapjául vett 5-5 milliárd forintot. Ennek elkerülésére mindent megteszünk mindent meg kell tenni; a társadalombiztosítási önkormányzatok is mindent megtesznek , de tudni kell, hogy a társadalombiztosítás átfogó reformja nélkül ma itt még csak eseti, tűzoltójellegű intézkedésekre van lehetőség.
Pozitívan hat az egyensúly alakulására az is, hogy a csökkenő reálkeresetek ellenére a lakosság a megtakarításait idén is jelentős mértékben növelte; háromnegyed év alatt a nettó megtakarítások közel 285 milliárd forintot tettek ki a tavalyi 226 milliárd forinttal szemben. Így a belföldi felhasználás elég jelentős része belföldi forrásból finanszírozható.
A stabilizációs intézkedések teljes kibontakozása nyomán reálisan várható, hogy a '93-94. évinél jelentősen alacsonyabb, 3 milliárd dollárnál kisebb fizetésimérleg-hiánnyal zárjuk ezt az évet. A reálfolyamatokat tekintve a fogyasztás, beruházás torz, a nemzetközi tendenciáktól az elmúlt években lényegesen elütő aránya is jelentősen javul az idén; év végére a belföldi felhasználáson belül a felhalmozás aránya 21 százalék fölé fog emelkedni.
A második negyedévtől kezdve megindult az exportnak az importénál gyorsabb bővülése; nyolc hónap alatt a pozitív elnyílás az export javára több mint 5 százalék, az év egészében további javulásra, 7-8 százalékos elnyílásra számítunk.
Az ipari termelés nyolc hónap alatt több mint 7 százalékkal nőtt, s az év egészében is ezt megközelítő dinamika megvalósulása várható. Az export- és beruházás-vezérelt termelésbővülés révén, csökkenő fogyasztás mellett, 1995 egészében a bruttó hazai termék várhatóan 1-2 százalékkal növekszik.
'96-ban a fő cél a fenntartható növekedés előfeltételeinek további megteremtése; ami két igen lényeges követelményt jelent. Egyrészt ahhoz, hogy '97-98-tól már valóban egyensúlyzavaroktól mentes és érzékelhető gazdasági növekedés következzen be, '96-ban nagymértékű előrelépést, további előrelépést kell tenni mind a belső, mind a külső egyensúly javítása terén. Másrészt, ezzel párhuzamosan szükség van a jövedelem-elosztási viszonyoknak a vállalkozások javára történő érdemi megváltoztatására. Hiszen enélkül nem biztosítható az, hogy a belföldi felhasználáson belül továbbra is a beruházások aránya növekedjék, javítva ezzel a magyar termelés versenyképességét és az egyedüli alátámasztását adva a gazdasági növekedésnek.
E célok teljesülése érdekében a nyomukban keletkező konfliktusok ésszerű mértékig való vállalásával egyidejűleg szükség van a következő négy fő gazdasági követelmény teljesítésére:
A külső nettó adósságállomány növekedésének megállítása; ez az első számú gazdaságpolitikai cél, ami a folyó fizetésimérleg-deficit jelentős csökkentését igényli, a'95. évi, körülbelül 2,8 milliárd dollárról 2 milliárd dollár alá. Tehát az ez évi, várhatóan több mint egymilliárd dolláros folyó fizetésimérleg-egyenlegjavulás után jövőre egy újabb, legalább 800-900 millió dolláros egyenlegjavulásra van szükség.
Másodikként, ennek feltételeként meg kell valósítani a belső adósságállomány növekedésének lényeges lelassítását, az államháztartási deficit lényeges mérséklését. Az államháztartás összevont hiánya 1996-ban nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 4 százalékát.
Harmadikként megemlítem a befektetések, a megtakarítások növekedését, ösztönzését szolgáló intézkedéseket, annak érdekében, hogy a vállalkozások beruházásai számára kedvező jövedelem- és pénzpolitikát tudjunk folytatni, ami az államháztartás hiteligényének visszaszorítását és a bérkiáramlásnak a teljesítményeken belül tartását jelenti.
Végül negyedikként az infláció ütemének erőteljes fékezésére van szükség.
Ezeknek a gazdaságpolitikai céloknak az érvényesítését természetesen kétségkívül megnehezíti, hogy e követelmények továbbra sem teszik lehetővé az életszínvonal növekedését, sőt, a reáljövedelem, különösen a reálbérek további csökkenésével kell átmenetileg számolni. Kétségtelen, hogy a megelőző hosszabb időszak e téren kedvezőtlen történései után nehéz a társadalom, illetve annak nagy rétegei részéről ehhez az elképzeléshez az előzetes bizalmat és a támogatást megszerezni. De meg kell érteni, hogy a középtávú stratégiában jelzett két-három év múlva bekövetkező nyugodtabb, kedvezőbb feltételeket teremtő periódus elérése csak a megfogalmazott teendők határozott, egyértelmű végrehajtása után valószínűsíthető. Ha a változások kritikus tömegét '96-ban nem sikerül elérni, akkor továbbra sem tudunk megszabadulni majd eddigi, állandóan visszahúzódó problémáinktól, ami a "vagy gazdasági növekedés, vagy egyensúly" dilemmájában foglalható össze.
A megkívánt változtatások között kiemelt helyet foglal el az államháztartás reformjának konkrét megindítása. Meg kell kezdeni a nagy elosztási rendszerek területén a szükséges átalakításokat. Már 1996-ban működőképes kincstári szervezetet és közbeszerzési rendszert kell létrehozni.
Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezeknek a gazdaságpolitikai céloknak a megvalósulását kívánja szolgálni.
A központi költségvetés '94. évben felgyorsult hiánynövekedési folyamatait a pótköltségvetéssel sikerült visszafogni. A '95. évi stabilizációs intézkedésekben már a deficit érdemi csökkentése vált az egyik legfontosabb feladattá.
(10.00)
Ennek a prioritásnak a megőrzése, illetve erősítése a '96-os költségvetési törvényjavaslatban is nyomon követhető. Ez egy szükségszerű követelmény, mert napjainkra az 500 milliárd forintot is meghaladó adósságszolgálati teher a központi költségvetés kiadásainak egynegyedét teszi ki.
Az eladósodási tendencia folytatása esetén kényszerűségből számolni kellett volna az adóprés további erősítésével, illetve a gazdasági fejlődést szolgáló források ugyancsak nemkívánatos szűkítésével. Mindezek helyett érdemben más megoldásokat, lényeges kitörési pontokat javasolunk a tisztelt Háznak. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat ezek közül számbavegyem.
A központi költségvetés egyensúlyát javító rövid és hosszabb távú feladatok között a jövő évi költségvetéspolitika fontos célja a költségvetési hiány csökkentése. Privatizációs bevételek nélkül az államháztartási hiány jövőre nem haladhatja meg a bruttó hazai termék négy százalékát. Ennek érdekében már jövő évtől meg kell kezdeni egy olyan kiadási struktúra megalapozását, amely egyben azt is biztosítja, hogy négy-öt év múlva amikor már érdemben nem lehet számolni semmilyen privatizációs bevétellel is finanszírozható legyen a központi költségvetés és az államháztartás egésze. Ez hosszú távon azt jelenti, hogy az államháztartás összevont hiányát a gazdasági növekedés üteme alá kell szorítani. Ez biztosítja egyébként azt is, hogy csökkenthető legyen a belföldi államadósság aránya a bruttó hazai termékhez képest.
Második kiemelt célként említem a központi költségvetés kiadási szintjének a csökkentését, a költségvetés újraelosztási szerepének a szűkítését. Ezt elsősorban az állam működését finanszírozó források szűkítésén keresztül kívánjuk elérni.
A '96. évi költségvetési törvényben számtalan példát találunk ennek a bizonyítására. A központi költségvetési szervek támogatása például a '95. évit összességében csak nagyon szerény mértékben haladja meg. Az inflációs hatások ellentételezésére csak korlátozott körben és mértékben kerül sor.
A meglevő intézmény- és feladatrendszerben, előirányzatokban megvalósítandó szerkezeti változások lehetővé teszik, hogy a központi költségvetés egészében szükséges átalakulásokhoz lineáris kiadáscsökkentés adjon fedezetet, illetve azt, hogy az elosztásra rendelkezésre álló források a súlyponti feladatokat ellátó intézményekhez jussanak.
A központi közigazgatásban végrehajtás alatt álló kötelező létszámleépítés egyrészt belső racionalizálást szolgál, másrészt pedig egyik forrása a köztisztviselői illetményalap emelésének, a teljesítmények jobb, differenciált elismerésének.
A létszámleépítést 1996-ban is folytatni kell. Meggyőződésem, hogy ez az államigazgatás működőképességének veszélyeztetése nélkül is megtehető, sőt éppen egy hatékonyabb, jobban fizetett szakembergárdával működő államigazgatás kialakulását szolgálja.
Nem hallgathatjuk el, hogy a költségvetéspolitika mozgástere meglehetősen szűk '96-ban is. Ennek ellenére mégis sikerült néhány fejleszteni kívánt területen olyan forráslehetőségeket biztosítani, amelyek nagyon fontosak nemcsak a stabilizáció, hanem a kibontakozás, a gazdasági növekedés szempontjából is. Hadd emeljek ki röviden csak négy ilyen területet.
Egyrészt egy többcsatornás finanszírozási rendszert javasolunk az exportösztönzés érvényesítésére. Ezt szolgálják a gazdaságfejlesztési ágazati célelőirányzatok, a kamatkiegyenlítés pénzügyi rendszere, a műszaki fejlesztési célelőirányzatok forrásai, az Eximbank és a Magyar Exporthitelt Biztosító Rt. további tőkeemelése, illetve a javasolt további adókedvezmények.
Másodikként szeretném kiemelni azt is, hogy a központi költségvetési kiadásokat megszorító politika nemhogy nem vonatkozik a központi beruházások finanszírozására, de érdemi nagyságrendű, csaknem 45 százalékos forrásbővülést biztosít a gazdasági növekedést leginkább elősegítő kiadásokra. Ezen belül is elsőbbséget kapnak az infrastrukturális beruházások és a felsőoktatási fejlesztések.
Harmadikként megemlítem, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem, a védelmi szervezetek feltételeinek javítása, a közrend, a közbiztonság színvonalának emelése továbbra is kinyilvánított szándék. Tudni kell, hogy e feladatokat nem lehet a jelszavak szintjén kezelni, ezért ezekhez egyértelműen anyagi forrásokat kell teremteni és ennek is eleget tesz a kormány a költségvetési törvényjavaslatban.
Negyedikként szeretném megemlíteni, hogy a környezetvédelem területén is kiemelt módon növekednek a fejlesztési források. 1995-ben a fejlesztési eszközök megközelítik, a '96. évben viszont már meghaladják a bruttó hazai termék egy százalékát.
A környezetvédelem súlyát jelzi, hogy a különböző fejezeteknél és címeknél összességében a lakossági és vállalkozói forrásokkal együtt több mint 70 milliárd forintot fordít a nemzetgazdaság környezeti célokra.
A Központi Környezetvédelmi Alap forrásai és így felhasználási lehetőségei is közel 100 százalékkal növekednek új termékdíjak belépésével, amelyek forrásként szolgálnak csomagolóanyagok és egyéb hulladékok környezetkímélő hasznosításához és kezeléséhez.
A '96. évi költségvetés pénzügyi lehetőséget nyújt korábbi tevékenységek bővítésére és néhány, több éve húzódó ügy megoldására is, így a természetvédelmi területek védettségi szintjét javító helyreállítások megkezdésére, valamint az úgynevezett gazda nélkül maradt környezeti károk mérséklésére is.
Külön kiemelném a valamennyiünk szívügyét jelentő Balaton vízminőségvédelmi programjának jelentős gyorsítását, valamint az önkormányzatok által folytatandó vízgazdálkodási programokat, amelyek a nagyobb városok mellett lehetőséget nyújtanak a kisebb települések csatornázási, szennyvízkezelési fejlesztéséhez is.
Tisztelt Ház! Az államháztartás pénzügyi reformjának egyik fontos jövő évi eleme az elkülönített állami pénzalapoknak, mint államháztartási alrendszernek, a szűkítése. A több éve tartós, eddig mindig eredménytelenné vált kezdeményezések után '96. évtől a korábban 29 elkülönített állami pénzalap többsége ágazati célelőirányzatként integrálódik a központi költségvetésbe.
Elkülönített állami pénzalapként javasoljuk működtetni '96-ban az Útalapot, a Vízügyi Alapot, a Munkaerőpiaci Alapot, a Központi Környezetvédelmi Alapot és a Nemzeti Kulturális Alapot. Ezek azok az alapok, amelyek a finanszírozás sajátossága, a feladatok homogenitása, illetve a döntési folyamat különlegessége miatt indokolják az elkülönített pénzalap szerinti működést.
Hölgyeim és Uraim! Ez a logikai összefüggésrendszer áll a költségvetési törvényjavaslat intézkedéseinek a hátterében.
Az elmúlt hetekben élénk vita folyt a magyar közéletben arról is, hogy mi a szerepe a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak. Nemrég vendégül láthattuk első közép-európai útján James Wolfensohn urat, a Világbank júliusban megválasztott új elnökét is.
Szeretném rögzíteni, hogy a jövő évi gazdaságpolitika és költségvetés szigorú kereteinek kialakítása a magyar kormány munkájának eredménye és a magyar kormány döntése. Az önök elé letett javaslatok hazai szakemberek munkáját dicsérik.
Meggyőződésem, hogy erre a szigorú költségvetési politikára nekünk van szükségünk, függetlenül attól, hogy milyen hitelszerződések előkészítése van folyamatban a nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Az csak megerősítheti a kormány gazdaságpolitikájának megalapozottságába vetett hitet mind itthon, mind külföldön, ha a nemzetközi pénzügyi intézmények támogatják a magyar kormány gazdaságpolitikáját. Nekünk elsősorban a magunk helyzetét kell a magunk eszközeivel rendezni. Ehhez pedig folytatni kell a megkezdett munkát, a stabilizációt, amihez a jövő évi költségvetés támogatására, elfogadására van szükség.
Tisztelt Ház! A bruttó hazai termék négy százalékát el nem érő államháztartási deficit az erőforrásaink lehetőségeivel nincs antagonisztikus ellentmondásban, sőt a kitűzött célok csak így valósíthatók meg. Ezekhez azonban több sarokfeltétel is kapcsolódik. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül a legfontosabb elemeket bemutassam önöknek.
(10.10)
A költségvetés bevételi oldaláról csak röviden szeretnék szólni, mivel ezen tételek az adótörvények kapcsán amúgy is részletesen megvitatásra kerülnek. Itt az adókról csak a költségvetési hatások és a gazdaságpolitikai célok szempontjából szeretnék néhány mondatot mondani.
A társasági adótörvény '96. évre tervezett módosítása továbbra is a beruházások ösztönzését célozza meg elsődlegesen. Szemben az 1995-ben az osztott adókulcs révén megvalósított általános, minden vállalkozás által elérhető beruházás-ösztönzéssel, '96-ban a tervezett adótörvény-módosítás bővíti a beruházások után érvényesíthető kedvezményeket a megvalósított új beruházások esetében.
A törvénymódosítás a kiemelt térségeket és a vállalkozási övezeteket kívánja e kedvezmények révén kedvezőbb pozícióba hozni. Az exportbevétel növekedését eredményező jelentős beruházások után további adókedvezmény érvényesítését fogalmazza meg a törvénytervezet. Az új gépberuházásokat érintő gyorsított, 30 százalékos amortizáció elszámolhatósága a gépek gyorsabb megtérülésén keresztül kívánja ösztönözni a vállalkozók beruházási kedvét. A módosításokra tekintettel a tervezett társasági adóbevétel pénzforgalmi szemléletben '96-ban mintegy 71,8 milliárd forint nagyságrendben fog realizálódni.
A fogyasztáshoz kapcsolt adók a központi költségvetés egyik meghatározó bevételi forrását képezik. A privatizációs bevételek és a központi költségvetési szervek bevételei nélkül számított '96. évi bevételi előirányzatból részesedésük megközelíti a 46 százalékot. A kormány a fogyasztáshoz kapcsolt adók előirányzatainak kialakítása során az infláció jövő évi mérséklésének megalapozását tartotta szem előtt.
A bevétel növelése céljából tehát nem javasolja sem az áfakulcsok emelését, sem egyes fogyasztási javaknak a kedvezményes adókulcsokból az úgynevezett normál kulcsba való átsorolását. Az infláció mérséklésének szempontját a fogyasztási adót illetően is figyelembe vettük. Az adótételeket ugyanis a fogyasztói árszínvonal tervezett növekedésénél kisebb mértékben javasoljuk valorizálni.
A forgalmiadó-rendszer stabilitása reményeink szerint hozzájárul a vállalkozások biztonságához, és az adóellenőrzés hatékonyságának javításához is kedvező feltételeket teremt.
A személyi jövedelemadóból származó pénzforgalmi, államháztartási bevétel várhatóan 480 milliárd forintra tervezhető. Az új törvény benyújtásra került, ennek általános vitája éppen holnap kezdődik az expozé elmondása után.
A vámbevételek alakulását '96-ban a már megkötött nemzetközi megállapodásokban foglalt kötelezettségek és lehetőségek érvényesítése határozza meg. A nemzetközi kötelezettségek teljesítése az importot érintő pénzügyi terhek fokozatos leépítését, a lehetőségek egyes piacvédelmi intézkedések meghozatalát jelentik, amelyek a kötelezettségekkel szemben nem tervezhetők előre és csak átmenetileg érvényesíthetők.
Szabadkereskedelmi partnereinkkel vállalt vámcsökkentési kötelezettségünk értelmében a termékek jelentős körében 33 százalékkal, illetve a hazai termelési érdekek védelmében egyes termékeknél 15 százalékkal csökkennek a vámtételek. A tarifák csökkenése mellett csökken a GATT-tagországokból származó, importra történő, úgynevezett vámon kívüli befizetések mértéke is, a statisztikai illeték, vámkezelési díj 2 százalékkal.
A nemzetközi szervezetek felé befizetett (sic!) és 1995 márciusában bevezetett 8 százalékos vámpótlék az 1996. évben változatlan mértékben terheli az importot. Felvázolt kötelezettségeink és lehetőségeink következtében figyelembe véve a várható importfolyamatokat, valamint az ár- és árfolyamváltozásokat a vámbevételek kismértékű emelkedése mellett jelentős bevételkiesés prognosztizálható a statisztikai illeték százalékos mérséklődése következtében. A vámtételek csökkenése az idei, évi 5 százalékos átlagszintet várhatóan 1 százalékkal mérsékli '96-ban.
A központi költségvetési szervek bevételeinek az eddigieknél megalapozottabb tervezésére a költségvetés tervezése során intézkedést tettünk. A többletbevételek felhasználási szabályainak a '95. évi pótköltségvetési törvényben előírt szigorítása, a '96. évi költségvetési irányelvek, bevételek tervezésére vonatkozó követelményei, valamint a kincstári finanszírozás bevezetése a bevételi és kiadási előirányzatokat az eddigieknél reálisabban tervezhetőbbé teszi.
Tisztelt Ház! Részletesebben szeretnék szólni a költségvetés kiadásairól, mert ezek struktúrája az előző, már mint a '95. évi költségvetéshez képest jelentősen meg fog változni. A gazdálkodó szervezetek támogatását az előző évinél 24,7 százalékkal, azaz 22,7 milliárd forinttal javasoljuk megemelni. E támogatások továbbra is elsősorban az agrárgazdaságban, a vasúti közlekedésben és az iparban jelennek meg. A támogatási többletet elsősorban az okozza, hogy a MÁV korábban többcsatornás finanszírozását a közvetlen költségvetési finanszírozás váltja föl. 1996-ban ezért a vasúti személyszállítás támogatását kétszeresére, azaz összességében mintegy 30 milliárd forinttal kívánjuk megemelni.
A MÁV Rt. működőképességének biztosítása, fokozatos stabilizálása a költségvetés részéről '96-ban jelentős, többirányú intézkedéseket igényel. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy a '92-'95 között állami garanciával felvett likviditási típusú hiteleket több mint 40 milliárd forintot , ezek tőketörlesztését, valamint a hátralevő kamatfizetési kötelezettségeket az állami költségvetés átvállalja. Ezzel összefüggően a költségvetésben a következő évben mintegy 28 milliárd forint törlesztési kötelezettség jelentkezik.
Az agrárgazdasági támogatások '96-tól az ágazat működéséért szakmailag felelősséget vállaló szaktárca fejezetében szerepelnek. Folyó áron a támogatás 14 százalékkal emelkedik. Az agrárgazdasági támogatások részaránya az összes támogatáson belül több mint 60 százalékot képvisel. E támogatások struktúráján belül a piaci, illetve a piacra jutási támogatás a termelési költségeket csökkentő támogatások irányába tolódik el.
A fogyasztói árkiegészítés 1996. évi előirányzata az előző évihez képest 30 százalékkal, a '95. évi várható 32 milliárd forintról 41 milliárd forint fölé nő. A növekedés oka a prognosztizált hatósági árváltozások mellett az árkiegészítés általános forgalmi adóalappá válása. Az árkiegészítés emelkedéséből 4,3 milliárd forint az áfatörvény javasolt módosításából adódik, amely szerint a fogyasztói árkiegészítés 1996. január 1-jétől áfaadóalapot képez. E költségvetési szempontból nullszaldós módosítás az intézkedés fogyasztói áremelő hatását küszöböli ki.
A fogyasztói árkiegészítés évek óta tartó növekedési ütemének mérséklése céljából vált szükségessé egyes utazási kedvezmények, illetve a hozzájuk kapcsolódó támogatási kulcsok mérséklése, melynek éves kihatásaként 1,1-1,2 milliárd forint kiadásmegtakarítás várható.
A lakásépítés mennyiségének mintegy húsz éve tartó folyamatos csökkenését felváltó növekedés várhatóan a '96. évben is folytatódni fog. Ezt vetíti előre a kiadott építési engedélyek számának példátlan arányú, mintegy 80 százalékos bővítése ebben az évben. Ez a lakásépítést preferáló új támogatási rendszernek, a lakásépítési támogatás összegének mintegy háromszorosára történt emelésének köszönhető. Az építési kedvet, a kedvezmény igénybevételét a rászorultsági elv irányába történő módosítás a kedvezőtlenebb szociális helyzetű településeken nem töri meg. Ez a tendencia megfelel a most alakuló lakáskoncepció elveinek is, pontosabban annak a célnak, hogy lakáshelyzetük megoldásához, legalább a társadalmilag elfogadott legszerényebb szinten, azoknak kell állami támogatást nyújtani, akik s ezek főleg a többgyermekes családok a lakásépítésre, lakásvásárlásra saját erejükből egyébként nem lennének képesek.
A központi költségvetési szervek körében az egyes ágazatok és területek egyenletes és jelentős ütemű fejlesztését a költségvetési források nem teszik lehetővé.
(10.20)
A központi intézmények támogatási előirányzata kereken 400 milliárd forint, ami a '95. évi várhatónál csak 5,2 százalékkal több. Ez azt jelenti, hogy ebben a körben igenis reálérték-csökkenésre kell számítani. Tudni kell azonban, hogy a jelenlegi intézményhálózatot a mai létszámmal, ezzel a széles körű állami feladatvállalással nem lehet hatékonyan és színvonalasan működtetni. A feladatok átalakítására, az intézményhálózat korszerűsítésére eddig csak kezdeti lépések történtek. Előrelépés csak az intézményhálózat korszerűsítésével, takarékos feladatmegoldással, a működés hatékonyságának javításával alapozható meg.
A gazdasági növekedés megindításának fontos feltétele az állampolgárok képzettségi és műveltségi szintjének emelése. Ezért az oktatás, ezen belül a felsőoktatás költségvetési helyzetének alakulása megkülönböztetett figyelemben részesül. A felsőoktatással szemben a társadalomnak sokkal nagyobb elvárásai vannak, mintsem azt a költségvetési támogatás növekedése kifejezhetné. A munka hatékonyságának növelése, a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználása, a személyi és dologi előirányzatokkal való takarékosság egyaránt hozzájárulhat a követelmények teljesítéséhez.
A felsőoktatásban 1996-tól alkalmazott új normatív finanszírozási rendszer a pénzeszközöket egyértelműen a meghatározott feladatokhoz és a teljesítményekhez rendeli, az intézményeket így orientálja a képzési struktúra korszerűsítésére, az intézményhálózat ésszerűsítésére. A felsőoktatás költségvetési támogatása a működési és felhalmozási többletekkel együtt 7 milliárd forinttal, több mint 12 százalékkal nő az '95. évi pótköltségvetéshez képest. Az intézményeknek jövőre a feladatokkal arányosan lecsökkentett oktató- és egyéb létszámmal kell működniük. '96. évben központilag vezényelt létszámleépítést eredményező személyi juttatáscsökkentésre nem kerül sor, ami nem zárja ki azt, hogy az intézmények saját maguk kezdeményezzék az ésszerű létszámarányok kialakítását a lehetséges béremelések forrásainak megteremtéséhez.
A felsőoktatásban a nappali tagozatos hallgatók száma 35 ezerrel nő, akiknek a pénzbeli juttatása 2,3 milliárd forintot tesz ki. A hallgatói létszám emelésével összefüggő képzési többletkiadásokra mintegy 700 millió forint fordítható. A felsőoktatási integrációt 1,3 milliárd forint szolgálja. Ez az összeg használható fel a sok karú egyetemek és városi főiskolák kialakítására, valamint a hozzájuk kapcsolódó egységes gazdálkodó szervezetek létrehozására. Az év végéig megszűnő Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap a művelődési tárca költségvetésébe integrálódik és 900 milliárd forint támogatási összeggel a felsőoktatási fejlesztési alprogramokat fogja finanszírozni.
A felsőoktatási beruházásokra '96. évben 6 milliárd forint jut, amelyből 3 milliárd a lágymányosi egyetem fejlesztési programjának jövő évi ütemét finanszírozza. A felsőoktatási fejlesztéseket részben az alaptandíjból befolyó összeg fedezi. Ebből a központi költségvetés 2,6 milliárd forint bevételt tervez figyelemmel arra, hogy nő a felsőoktatási hallgatólétszám, az alaptandíj kétezer forintos havi összege pedig az egyetemi diákság képviselőivel kötött megállapodásnak megfelelően a '96-os tanévben nem változik.
A közoktatás finanszírozásában meghatározó az önkormányzatok szerepe, hiszen az intézmények döntő hányada tartozik irányításuk alá. Az önkormányzatok közoktatási feladataihoz nyújtott növekvő összegű normatív állami hozzájáruláson és a központosított támogatáson túlmenően a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1,4 milliárd forinttal támogatja a közoktatási feladatok és szakmai programok megvalósítását. Ennek az összegnek nagyobbik hányada a nemzeti alaptantervre alapozott alternatív tantervek, pedagógiai programok, tankönyvek és taneszközök kidolgozását és elterjesztését segíti.
A kutatás és műszaki fejlesztés a gazdaságfejlesztés két azon összetevője, ami nem rövid távon fejti ki hatását, és aminek megalapozása jelentős költségvetési ráfordítást igényel. Éppen ezért a korábbi időszak gyakorlatától eltérően ezen területeket a kormány igyekszik kiemelten kezelni. Ezen kijelentésem bizonyos mértékig közhelynek tűnhet, de az elmúlt egy év alatt hozott intézkedések sora ezt a megállapítást csak megerősítheti. A kutatás és a műszaki fejlesztés finanszírozása többcsatornás jellegű marad '96-ban is. Ez azt jelenti, hogy az intézmények finanszírozásáról közvetlenül a központi költségvetés, továbbá a vállalkozások gondoskodnak.
A jövő évi költségvetési támogatási előirányzat a működési és felhalmozási forrásokat is figyelembe véve 9,3 milliárd forint, ami a kiadások 60 százalékát fedezi. A támogatás növekménye a '95. évi pótköltségvetéshez képest 18,7 százalék. A növekedés dinamikája nagymértékben összefügg az akadémiánál és más k+f területen tervezett beruházási és felújítási többletekkel, az akadémikusok és az akadémia doktora tudományos fokozattal rendelkezők tiszteletdíja ez évi emelésének kihatásával is. A kutatás-fejlesztés finanszírozásában közreműködő két elkülönített állami pénzalap, a Központi Műszaki Fejlesztési Alap és az OTKA, 1996. évtől fejezeti kezelésű előirányzat-csoportként funkcionál. Az alapokkal együtt a k+f teljes költségvetési támogatásának összege 14,7 milliárd forint, ami az előző évhez képest 27,5 százalékkal több. Az államháztartás reformjában kezdeményezett új szabályozás megvalósításával az alapprogramok rendelkezésére álló támogatások a jelenlegivel hasonló elvek szerint kerülhetnek felhasználásra.
Tisztelt Ház! A kulturális intézmények és feladatok finanszírozása is változatlanul többcsatornás rendszerben történik. A rendkívül szerteágazó rendszert állami, alapítványi, egyházi, önkormányzati és magánintézmények testesítik meg. Az állami szerepvállalás a nemzeti kulturális, művészeti intézmények fenntartásában, fejlesztésében és több, országos jelentőségű feladat központi támogatásában jelentkezik. Ez utóbbira a jövő évben 560 millió forint áll rendelkezésre. Az állami mecenatúra fő eszköze a bővülő forrásokkal rendelkező Nemzeti Kulturális Alap, amelynek pályázatos támogatási rendszerében többlet pénzeszközökhöz jutnak az önkormányzatok és a civil szféra által fenntartott intézmények és feladatok is.
A kulturális intézményeken belül is megkülönböztetett szerepe van a Magyar Rádiónak, a Magyar Televíziónak és a Duna Televíziónak is. A rádiózásról és televíziózásról szóló törvénytervezet elfogadása esetén a Magyar Rádió és Magyar Televízió kikerül az állami költségvetési intézmények köréből. A jelenlegi költségvetési törvényjavaslatban a Magyar Rádió támogatása szinten marad, a Magyar Televízió viszont csökken az ez évi pótköltségvetésben elfogadott személyi juttatások visszafogásának jövő évi kihatásaként. Az előfizetői díjak tervezett 15 százalékos emelése azonban többletbevételhez juttathatja e két intézményt.
A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek '96. évi feladatai között első helyen szerepel a közrend és a közbiztonság romlásának megakadályozása. A hivatásos állománnyal szemben fokozódó elvárások teljesítéséhez a szakmai színvonal javítására, a rendőrképzés fejlesztésére biztosít többlet-előirányzatot a központi költségvetés. A pályaelhagyás megakadályozása érdekében a rendvédelmi szervek hivatásos állománya a rendőrségnél 20 százalékos, a tűz- és polgári védelemnél, a biztonsági szolgálatoknál, vám- és pénzügyőrségnél, valamint a büntetésvégrehajtásnál 15 százalékos illetményemelésben részesül. A határőrségnél a hivatásos állomány 15 százalékos, míg a sorállomány 20 százalékos illetményfejlesztéshez jut. Ehhez a központi költségvetés mintegy 7,4 milliárd forint támogatást nyújt.
A honvédség területén országgyűlési határozat alapján tovább folytatódik a '95-ben megkezdett átalakítás. Ennek eredményeképpen megváltozik a vezetés rendje, a szervezeti felépítés, csökken az összlétszám, módosulnak a belső arányok. Az átalakításból fakadó kiadásokat két forrásból kell fedezni. Egyrészt a tárcánál a belső tartalékok feltárásából, a leegyszerűsített struktúrából és a létszámcsökkentésekből fakadó megtakarításokból. Másrészt a működési kiadásoknál fejlesztési többletként mintegy 3,3 milliárd, a kormányzati beruházásoknál pedig több mint 1,1 milliárd forintos előirányzat-emelés valósul meg.
(10.30)
A több évig tartó átalakítás eredményeként az alap rendeltetését jobban ellátó, szervezetében kisebb, de hatékonyabban működő és finanszírozható honvédség fog létrejönni. A létszámcsökkentés következtében ugyan több mint 4 milliárd forinttal csökkennek a kiadások, e megtakarítást azonban mérséklik a felmondási járandóságok terhei.
Tisztelt Ház! A kormány a helyi önkormányzatok '96. évi költségvetési szabályozóinak kialakításánál is törekedett az államháztartási reform követelményeinek előzetes érvényesítésére. Jelenleg az önkormányzatok gazdálkodásában egyszerre van jelen a szűkösség és a pazarlás, helyenként a bőség, máshol pedig a csőd. Ezért a kormány az állami támogatás és a szabályozott források együttes összegének '95. évhez képest lényegében változatlan mértékével számolva belső súlypont-áthelyezéseket javasol az önkormányzati szabályozásban.
Világosan ki kell mondani, hogy a kormány költségvetési politikája szigorú követelményeket támaszt az önkormányzatokkal szemben. Mindezek hatására az önkormányzatoknak '96-ban komoly lépéseket kell tenniük, újra kell gondolniuk feladataikat, kötelezettségvállalásaikat, fel kell tárniuk belső tartalékaikat.
Javaslatainkban előnyt élvez a közoktatás finanszírozása, a területi kiegyenlítés, és kiemelt szerepet kapnak a fejlesztések. Hangsúlyoznom kell, hogy mindezek érvényesítésére olyan körülmények között kerül sor, amikor az államháztartás újraelosztó szerepét mérsékelni kell.
A kormány fontosnak tartja, hogy a közoktatási finanszírozási rendszer teljes mértékben átalakuljon. A '95. november 5-ei, vasárnapi kormányülésen úgy döntöttünk, hogy fokozatosan alakítjuk át a finanszírozást, '96-ra, első lépcsőben, a normatív hozzájárulások megemelésével a központi támogatások jobban igazodnak a tényleges működési költségekhez. A javasolt rendszer enyhíteni kívánja a kistelepülések közoktatás-finanszírozási gondjait, és kiemelten kezeli a térségi feladatokat ellátó önkormányzatokat, segítve a szabad intézményválasztás jogának érvényesítését.
Második lépcsőben az új teljesítménykövetelményekre épülő, tehát a jelenlegitől teljesen eltérő filozófiájú finanszírozás lépne be. Ez nemcsak a belső tartalékok feltárását kívánja megvalósítani, hanem a felszabaduló tartalék közoktatásban történő újraelosztásával az oktatás szakmai színvonalának emelését is eredményezi. E rendszerben az új teljesítménykövetelmények alapján foglalkoztatott pedagógusok és más, közoktatásban dolgozók jobb anyagi elismerésére nyílik majd lehetőség. Ezt a közoktatási törvényben kell minél hamarabb megjeleníteni úgy, hogy a teljesítménykövetelmények egyértelműek és világosak legyenek.
Felmerülhet az a kérdés, hogy miért a pedagógus-álláshelyeket tekinti számítási alapnak a teljesítménykövetelményeket majd jobban érvényesíteni kívánó finanszírozás. Meggyőződésem szerint azért, mert az eddigi, pusztán gyermeklétszámra épülő feladatméréssel szemben ez a szisztéma egyértelműbben kényszeríti ki a már egyébként eddig is szükséges oktatásszervezési, ésszerűsítési intézkedéseket.
A teljesítményarányos finanszírozás keretében szükség és lehetőség is van a kistelepülések feladatellátásának segítésére, normatív paraméterekben megjelenő differenciálásra. Mindemellett azonban erőteljesen ösztönözni kívánjuk külön támogatással is az intézményfenntartó társulások létrejöttét.
A költségvetési törvényjavaslatban a kormány a területfejlesztés szempontjait is erősíteni kívánja. A területfejlesztés bővülő eszközrendszerébe illeszkedik az önkormányzati szabályozásbeli törekvés, amely a területi kiegyenlítésre irányul. Javaslatunk szerint új, 5 milliárd forintos fejlesztési támogatás segíti a legrosszabb helyzetű települések önkormányzatainak termelő infrastrukturális fejlesztését, lehetővé téve, hogy ezek az önkormányzatok aktívabb részt vállaljanak a helyi gazdaság megerősítésében, a foglalkoztatási gondok mérséklésében. A területfejlesztést szolgáló eszközök egy része az Európai Unió gyakorlatához hasonlóan úgynevezett megyei fejlesztési tanácsok közreműködésével, decentralizált döntési rendszerben kerül felhasználásra, módot adva az eltérő területi sajátosságok fokozottabb és helyi figyelembevételére. A kormány a helyi önkormányzatok fejlesztéseit a '95. évihez képest növekvő összegű címzett- és céltámogatási előirányzattal támogatja. Említésre méltó az is, hogy a fejkvótaként elosztandó személyi jövedelemadóból a jogszabályban ide sorolt települések infrastrukturális elmaradottságaik felszámolása érdekében kétszeres összeget kapnak.
Itt említem meg, hogy a területfejlesztés szempontjai a költségvetési törvényjavaslat más javasolt intézkedéseiben is megjelennek. Példának okáért többek között a leszakadó térségekben a szerkezetátalakítás gyorsítását, a térségek versenyhátrányainak kiegyenlítését, ezen belül is a beruházások ösztönzését a válságtérségekben és a vállalkozási övezetekben a beruházásokat új térségi adókedvezmények segítik, amelyek költségvetési kihatása mintegy 2,6 milliárd forintra tehető.
Tisztelt Képviselők! Szólnom kell még az önkormányzati szabályozás néhány további lényeges eleméről is. Az egyik legvitatottabb kérdés a személyi jövedelemadó átengedése, valamint ezen belül a helyben maradó rész mértéke. A modellszámítások egyértelműen azt jelezték, hogy a feladatellátás általános garantálása érdekében szükség van a személyi jövedelemadó helyben maradó mértékének csökkentésére. A kormány ezért úgy döntött, hogy e mértéket fokozatosan leszállítja 20 százalékra. Ennek első állomásaként a '96. évben 25 százalékos mértéket javasolunk.
A kormány egyidejűleg arról is döntött, hogy a személyi jövedelemadó átengedésének mértéke '98-ig érje el a 40 százalékot, amit a törvényjavaslat a '96. évre 36 százalékban állapít meg.
A kormány elérkezettnek látja az időt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatásának átalakítására, az úgynevezett forráskiegészítő támogatás megszüntetésére. A jelenlegi rendszer nem ösztönzi az önkormányzatok egy részét a racionális gazdálkodás népszerűtlen lépéseinek megtételére, a forráshiányok okainak felszámolására. Az átalakításra azért is most nyílik meg a lehetőség, mert a szabályozásban nagyobb szerepet kap a területi kiegyenlítés, és növekszik a feladatokhoz közvetlenebbül kapcsolódó normatív hozzájárulások súlya, különösen a közoktatás tekintetében. Továbbra is fennmarad a vis maior-támogatás a rendkívüli és váratlan helyzetek kezelésére, valamint a saját hibájukból fizetésképtelen önkormányzatok adósságrendezési eljárásához kapcsolt visszterhes kamattámogatás.
Fontos változás az önkormányzati gazdálkodásban az úgynevezett nettó finanszírozás beindulása, amelyre a kincstári rendszer bevezetése első lépéseként kerül sor 1996-ban. Jelenleg a helyi önkormányzatok finanszírozásában a támogatás bruttó módon kerül átutalásra, amelynek következtében az önkormányzatok által fizetendő közterhek feleslegesen, az államháztartás egésze számára többletköltséget okozva áramlanak az államháztartás egyes alrendszerei között. Az alapvető cél a kincstári rendszer megteremtésével az államháztartáson belüli tényleges pénzmozgások szűkítése. A nettó finanszírozás segítségével lényegesen egyszerűbbé válnak az államháztartáson belüli pénzfolyamatok azáltal, hogy a normatív állami hozzájárulások és az átengedett személyi jövedelemadó átutalását megelőzően ezek együttes összegéből önkormányzatonként beszámításra kerülnek a különféle kötelezettségek.
Az így számított nettó támogatásokat a kincstár átutalja az egyes önkormányzatok számára és gondoskodik a keletkezett befizetési kötelezettségeknek a rendeltetési helyükre való eljuttatásáról. A nettó finanszírozás és ezt nagyon fontos hangsúlyozni teljes mértékben érintetlenül hagyja a helyi önkormányzatok gazdálkodási önállóságát.
Összegezve: úgy látjuk, hogy a kormány a beterjesztett törvényjavaslatban önök elé tette azokat a lehetséges és szükséges intézkedéseket, amelyekkel az önkormányzati gazdaság 1996-ban is működőképes marad. Ennek megvalósításában jelentős részt kell vállalniuk maguknak a helyi önkormányzatoknak a saját gazdálkodásuk hosszabb távú stabilizálását szolgáló lépésekkel.
Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy a gazdasági stabilizációs törvénycsomag szociális ellátásokkal kapcsolatos részei azok, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatai a leginkább érintettek, ezért a korábbi átalakítási javaslatokat mindenképpen újra kellett gondolni.
(10.40)
Azt azonban az Alkotmánybíróság sem kérdőjelezte meg, hogy az államnak joga, sőt kötelessége is, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokat figyelembe véve a különböző ellátások jogosultsági feltételeit változtathassa.
Az Alkotmánybíróság határozataiból adódó feladatokra is tekintettel 1996-ban az államháztartás reformján belül meg kell kezdeni a tényleges szociálpolitikai reform végrehajtását is. Az idő halad, és nem tehetjük meg azt, hogy tovább görgetjük magunk előtt a teendőket. A döntéseket pedig nagyjából egyszerre kell meghozni ahhoz, hogy az államháztartásban összehangolt rendszer alakulhasson ki, miközben az időtényező is sürgető szempontként veendő figyelembe.
Nagy kérdés ma Magyarországon az, ami a reform végrehajthatóságának a lényege: vállalja-e a társadalom, illetve annak érdekérvényesítői, érdekképviselői, hogy a jövedelem újraelosztásának változása fokozatosan végbemenjen, és így ezt a kormány és a parlament képes legyen végrehajtani?
Abban mindenki egyetért, hogy az államszocializmus évtizedeiben kialakult jóléti rendszerek nem alkalmasak arra, hogy egy döntően magántulajdonú piacgazdasági környezetben a felmerülő problémákra megfelelő választ adjanak. Szükséges ezért az is, hogy a válságkezelés új intézmények kiépítésével járjon együtt.
Ez az ország nem képes több tucat szociális támogatást finanszírozni. Szociális támogatási rendszerünkben a rászorultsági elvet kívánjuk alkalmazni. E szándék a '96. évi költségvetési javaslatban úgy jelenik meg, hogy a családi pótlék rászorultsági alapú átalakításával az előirányzat csökken 1995-höz képest. A javaslat a családok 15-20 százalékát érinti. A családi pótlékot illetően fontos elmondani azt, hogy a jogosultsághoz a kormány változatlanul vagyoni helyzetet javasol rendelni, annak ellenére, hogy e körül rengeteg vita van. Íme, itt van egy lehetőség, hogy ha halványan is a feketegazdaságról is fellibbentsünk egy csipetnyi fátylat, és ne abban működjünk együtt, hogy ez a javaslat miért nem jó, hanem abban, hogy ezt hogyan lehet mégis megoldani.
Az egészségügyi reformkoncepciót érintően olyan vád is ér minket, hogy privatizálni akarjuk az egészségügyet. Megerősítem, hogy soha nem akartuk az egész egészségügyet nyereségérdekelt vállalkozássá átszervezni. Amit akarunk, az a piaci viszonyokban rejlő előnyök, az érdekeltség működésének kiaknázása. Eszerint a társadalombiztosítás mint vásárló jelenik meg a kórházakban, teljesítmény alapján finanszíroz és ellenőriz.
Úgy ítéljük meg, ahhoz, hogy az egészségügyi ráfordítások kellő szinten stabilizálódjanak, lakossági forrásbevonásra, lakossági tehervállalásra is szükség van. Ezzel tudjuk rendszerszerűen kiváltani a hálapénzt és nyílttá tenni annak megszüntetését természetesen úgy, hogy az egészségügyi dolgozók teljesítményük alapján hozzájussanak az őket megillető jövedelemhez. Emellett örülök annak, ha nyereségérdekelten működő egészségügyi létesítmények is létrejönnek. Aki meg tudja fizetni, vegye azt igénybe; ezzel is mérséklődik a társadalombiztosítás által finanszírozott intézményi terhelés.
1996-ban meg kell kezdeni a nyugdíjrendszer átalakítását is. Ma még alapvető kérdésekről folynak koncepcionális, szakmai viták, de abban már mindenki egyetért, hogy az új nyugdíjrendszernek három dolgot biztosan meg kell valósítania: a stabilitást, a kiszámíthatóságot és a finanszírozhatóságot. Amiben ma még nincs egyezség, az az öngondoskodás eszméjének, az egyéni érdekeltség újjáélesztésének, erősítésének mértékében, a tartós megtakarítások jelentőségének felismerésében van. A mi véleményünk az, hogy az új nyugdíjrendszernek egyidejűleg kell szolgálnia a szociális biztonságot és a nemzetgazdaság érdekeit, benne a tartós megtakarítások, a hazai befektetési források bővítését.
Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok vonatkozásában a benyújtott költségvetési törvényjavaslat rendkívül nagy horderejű kérdést, a társadalombiztosítás hiányának több évi konszolidációját tartalmazza. Ennek első lépéseként a '92-93. évi állami garanciájú értékpapír-kibocsátással nem fedezett, valamint a '94. évi zárszámadásban megállapításra kerülő tb-hiányok elengedésére és a '93. évi hiányt fedező hosszú lejáratú értékpapírok tőketörlesztésének központi költségvetés általi átvállalására kerül sor. A társadalombiztosítási alapok '94. évi zárszámadásában rendezésre kerül a '91. évi hiányrendezésbe bevont likviditási tartalék visszapótlása is. Ily módon a '94. év lezárásával az alapok mondhatni nulláról indulnak. A központi költségvetés az ellátások folyamatos teljesítése érdekében az alapok számára meghatározott összegig továbbra is biztosítja a kincstári egységes számlához kapcsolt megelőlegezési számláról kamatmentes hitel igénybevételét, előzőleg benyújtott pénzellátási terv alapján.
Meggyőződésem, hogy a társadalombiztosítás mindenki által óhajtott biztonságos működéséhez ezek a lépések szükségesek, de nem elegendőek. A továbblépést azonban csakis a reform, az öngondoskodásra képes felnőtt állampolgárok érdekeinek középpontba helyezése jelentheti.
A központi költségvetés belföldi adósságára fizetett kamatok és a társadalombiztosítási alapoktól átvállalt kamatfizetési kötelezettségek 1996-ban 539,6 milliárd forintot tesznek ki, ami 68,8 milliárd forintos növekedést jelent az előző évihez képest. A kamatkiadások bár nominálisan 14,6 százalékkal nőnek hosszú évek óta először csökkennek reálértékben; illetve a kamatkiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya '96-ban már nem emelkedik, éppen ellenkezőleg: a '95. évi 8,6 százalékról 8,3 százalékra csökken '96-ban. Így, bár a kamatkiadások továbbra is tetemes hányadát emésztik föl a költségvetés kiadásainak, megfordul az eddig érvényes trend, stabilizálódik az adósságteher, ami a stabilizációs politika egyik legkomolyabb sikere. (Dr. Kis Zoltán: Így van! Dr. Szabó Zoltán: Helyes!)
A központi költségvetés privatizációs bevételek nélkül számított hiánya 1996-ban 224,8 milliárd forint. A finanszírozási igényt növeli a társadalombiztosítási alapok forgóalap-igénybevételi növekménye és a MÁV működőképességét szolgáló hitelátvállalás összesen 60 milliárd forintja. A költségvetés jövő évi finanszírozási helyzetét már kedvezően befolyásolja ugyanakkor a kincstári rendszer kiépülése miatti hatékonyabb pénzgazdálkodás. A finanszírozási igény biztosítására a központi költségvetés hiányt finanszírozó adósságállománya 82,7 milliárd forinttal emelkedik, az egyéb célokat finanszírozó adósságállomány az esedékes törlesztések és az úgynevezett "nullás csere" miatt 83,6 milliárd forinttal nő. Ezek a kibocsátások és adósságnövekedések összességükben a költségvetési forgóalap minimális egyenlegcsökkenése mellett biztosítják a költségvetés finanszírozási igényét.
Az 1996. évi finanszírozási helyzetet a korábbi évekhez képest relatíve kisebb hiány mellett a lejáró állampapírok fokozott megújítási igénye határozza meg. Amíg 1995-ben a hiányt finanszírozó adósságokból összesen 135 milliárd forintnyit kellett megújítani, addig '96-ban ez már várhatóan 272 milliárd forintra nő.
Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, végezetül még azt kell kérnem önöktől, hogy a gazdasági egyensúly kialakításához kötődő elemi érdekeinket mérlegelve, szíveskedjenek úgy megfogalmazni a törvényjavaslatot jobbító módosító indítványaikat, hogy az alapkövetelmények nevezetesen a hiány nagysága és a költségvetési újraelosztás terjedelme ne változzanak. Ez ugyanis alapvető feltétele annak, hogy a kormány középtávú gazdasági stratégiájában kitűzött stabilizációs és gazdaságfejlesztési célok maradéktalanul megvalósuljanak. A gazdasági stratégia megvalósítása során az idei, illetve jövő évi stabilizációs intézkedések nyomán megindul a kívánatos jövedelemátcsoportosulás a vállalkozási szféra javára. Az ajánlott gazdaság- és költségvetési politika követése esetén reálisan várható, hogy a fogyasztási kereslet relatív visszafogása nem vált ki recessziós hatást, hanem a jövedelemátcsoportosulás következtében lényegében azonnal növeli a vállalkozói szféra önfinanszírozó képességét és potenciális erőforrásait.
(10.50)
A jövedelemátcsoportosításnak, a vállalkozói szféra mozgástere bővítésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az államháztartás újraelosztó szerepe jelentősen csökkenjen, az államháztartási deficit hatalmas finanszírozási igényének a vállalkozásokat a piacról kiszorító hatása mérséklődjön, a kiugróan magas hitelkamatszint tovább csökkenjen.
Csak az államháztartási deficit leszorítása, és ennek érdekében a jövő évi szigorú költségvetés eredményezheti az egyensúlyhiány tartós leküzdését, az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított arányának stabilizálódását, majd csökkenését.
Az egyensúly helyreállítása mellett '97-re kialakulhat a felhalmozás-fogyasztás viszonylag stabil, és a fenntartható gazdasági növekedést hosszú távon is megalapozó aránya.
Az elkövetkező hetekben hosszú és kemény viták elé nézünk. Én bízom benne, hogy a tisztelt képviselők valóban érdemi eszmecserét fognak folytatni a költségvetési politika alapkérdéseiről, de az egyes fejezetek alcímeiről is. Ez a költségvetés közel egymillió adatalapból áll össze. Hatalmas munka van mögötte, amely munka elvégzéséért külön köszönetet szeretnék mondani mindazoknak az apparátusoknak, amelyek ebben részt vettek.
Külön szeretném kiemelni az Állami Számvevőszék nagyon alapos, bíráló megjegyzésekkel is teli munkáját, amelynek az érdemi visszahivatkozására természetesen csak majd az általános vitában szeretnék sort keríteni.
Ez a hatalmas munka azonban még nem elég, hiszen a legfontosabb az önök által folytatott vita, és az ország nyilvánossága előtt folytatott vita következtében megfogalmazódó értékítéletek még nem hangzottak el.
A kormány nevében itt és most szeretném megígérni, hogy ha a tisztelt képviselők rámutatnak a pazarlás megszüntetésének lehetőségeire egyes területeken, akkor az ilyen módosító indítványokat nem fogjuk elutasítani. Egy régi gondolkodó, Sir Walter Bagehot szavai azt hiszem, figyelemfelkeltésül szolgálnak a mai kor számára is: "Ha tapsvihart akarsz magadnak aratni a képviselőházban, úgy tarts egy dicsérő beszédet a takarékosságról általánosságban. Ha pedig biztos vereséget akarsz szenvedni, javasolj megtakarítást valamely tételnél." (Derültség.)
Nagyon remélem, hogy ennek a Háznak a falai között az adófizetők pénzével való takarékos gazdálkodás követelménye nemcsak a jelszavak, hanem a konkrét előirányzatok szintjén is meg fog majd jelenni.
Végezetül kívánok a tisztelt Háznak hasznos és konstruktív vitát, s a kormány nevében kérem a tisztelt képviselők támogatását a törvényjavaslat elfogadásához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)