Hagelmayer István
DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg olvasták már bíráló megjegyzéseinket, amelyekre a miniszter úr is hivatkozott. Ezeket nem kívánom megismételni, de felhívnám a figyelmüket arra, hogy hihetetlenül nehéz év következik a képviselők és a kormány figyelmét egyaránt fel kell erre hívni. Az államháztartási törvény megalkotása óta az 1996. évi költségvetés az első, amikor is a törvényjavaslatról készített véleményünkben, valamint a szóbeli hozzászólásomban arról tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az államháztartási reform egyik elemeként érdemi változás történik a költségvetés szerkezetében, ami azt eredményezi, hogy az államháztartás vitelében kedvező irányú elmozdulás várható.
Nem kívánom megismételni az írásban is átadott véleményünket, amelyben rögzítettük, hogy a kincstár felállítása, az elkülönített állami alapok által ellátott feladatok finanszírozásának módosítása valóban megteremti a feltételeket ahhoz, hogy átláthatóbb, követhetőbb, ellenőrizhetőbb legyen a központi költségvetés teljesítése. Ezek az intézkedések évek óta húzódtak, mindenki számára világos volt, hogy szükségesek, a döntés azonban csak most született meg. Éppen emiatt önmagában a döntést is eredménynek kell tekinteni.
Arra is fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a végrehajtás, a zavartalan működés érdekében igen sok még a teendő. Az év hátralevő két hónapjában még ki kell dolgozni, s tovább kell gondolni a részleteket. Az a kimondva is túlságosan jelentős változás, hogy a kincstár kizárólag jóváhagyott, engedélyezett előirányzatok alapján teljesíthet kifizetéseket, meglehetősen eltérő ügymenetet kíván az érdekelt szervezetektől.
Megnövekszik a fejezeteknél a pénzügyi apparátus feladata, hiszen az intézményi bevételek csak akkor használhatók fel, ha ezek terhére az előirányzatokat a fejezetet felügyelő vezető engedélyezi, méghozzá minden hónapban.
Helyszíni ellenőrzésünk tapasztalatai szerint az államháztartásban tervezett változtatások előkészítése meglehetősen későn kezdődött meg. Az érintettek még nem tudják pontosan, mi lesz a teendőjük, pedig január 1-je hamarosan itt lesz, amikor a pénzügyi műveleteket a kincstáron keresztül kell lebonyolítani. Óriási a felelősség tehát, hogy a jó döntés végrehajtása is megfelelően megtörténjen, az előkészítés hiányosságaiból fakadó problémák nehogy megkérdőjelezzék magát a döntést.
A jövőben a kincstár lesz a költségvetéshez kapcsolódó szervezetek pénzügyi motorja. Mindenféle fennakadás, tévedés, késedelem az intézmények működésében komoly zavarokat okozhat. Éppen emiatt az Állami Számvevőszék a kincstár megalapításának első pillanatától kezdve kiemelt figyelmet kíván fordítani a működés rendjére, az informatikai rendszerre.
A napokban jelentették be a hírt, hogy a közalkalmazottak további béremelése napirendre kerül, ami az általunk véleményezett költségvetési javaslatban még nem szerepelt. Ennek finanszírozására fedezetet kell találni.
Az ÁSZ alkotmányos kötelezettsége, hogy az előirányzatok megalapozottságáról véleményt mondjon. Én itt az előirányzatokkal kapcsolatban mindössze a bevételeket érintően két tételre hívnám fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Az egyik a privatizációtól remélt 107 milliárd forintos bevétel, melynek teljesülése véleményem szerint kétséges.
Nem kívánok afelől vitába bocsátkozni, hogy milyen tényezők szólnak ellene, illetve mellette, hogy ez a bevétel teljesülhet-e. Mindössze arra hívom fel a figyelmet, ha ez a bevétel nem teljesül, év közben kell a szükséges intézkedéseket kezdeményezni.
A másik bevételi tétel, amelyre felhívom a figyelmet, a vámbevételek között megtervezett 33 milliárd forint vámbiztosíték összege. A költségvetési törvényjavaslat a vámbiztosítékot bevétellé minősíti, holott az éppen az e napokban megszülető új vámtörvény szerint vámbiztosíték-letét.
Ismét született egy hosszabb távra szóló szabályozás, amelyet a rövid távú érdekek miatt fel kívánnak rúgni két ellentmondó, szinte azonos időben keletkező törvényi szabályozással. Meg kell tehát gondolni, hogy az ellentmondó törvényi szabályozásra, illetve a rövid távú érdekeket szolgáló korrigálással célszerű-e 33 milliárd forint olyan bevételt előirányozni, ami csak papíron létezik, s amiről néhány év múlva kiderül, hogy valahonnan elő kell teremteni.
Még egyszer figyelmükbe ajánlom azt az alapvető tételt, hogy csak reálisan befolyó bevételek alapozhatják meg a költségvetési gazdálkodást, az egy évre előre kiszámítható költségvetési politikát.
(11.00)
Valószínűleg nem kell figyelmeztetnem sem a kormányt, sem a parlamenti képviselőket hihetetlenül nagy felelősségükre. Hiszen ha egy kormány bejelenti, hogy a következő periódusban mintegy négy százalékos életszínvonal-csökkenéssel kívánja a gazdaságot stabilizálni s ha ezt, mondjuk, meg lehet tenni , akkor nagyon fontosnak tartom a társadalmi érdekegyeztetés szerepét. Mert nagyon valószínű, ha négy százalékkal fog csökkenni úgy általában az életszínvonal, nem mindenkinek fog négy százalékkal csökkenni.
Ilyen körülmények között igenis megnő a társadalmi érdekegyeztetés szerepe, megnő a szakszervezetek szerepe. Hiszen igazán nem mindegy, hogy a kormány vagy a parlament bevezet valamit, és a lakosság ezt hogyan fogadja.
Többször felmerül, hogy kompromisszumok nélkül kellene ezeket a javaslatokat megvalósítani. Kérem, elég idős vagyok ahhoz, hogy úgy higgyem, kompromisszumok nélkül nemigen lehet ezeket megvalósítani. Nem lehet eleve kiindulni abból, hogy igen, logikailag minden rendben van, ha mindezt megcsináljuk. De ha nem figyelünk arra, hogy a társadalom elviselhető-elviselő képessége mennyi, akkor azt hiszem, hibát követünk el, ha logikailag a dolgok rendben is vannak.
Felmerült a társadalombiztosítás reformja. Kérem, nagyon szükségesnek tartom, hiszen a hatodik évben vagyunk, amikor mindig mondjuk, hogy majd lesz, majd lesz. Most már nagyon bízom abban, hogy előbb vagy utóbb a társadalombiztosítás reformját valóban megvalósítják.
Szeretném az önök figyelmét felhívni az önkormányzatokra. Már egyszer itt elmondtam, de megismétlem, most ugyanis valamivel többen vannak itt. Ellenőrzéseink alapján elhibázottnak tartom, hogy Magyarországon több mint háromezer önkormányzat van, amikor Angliában tudjuk, kicsikét kisebb, mint Magyarország csak négyszáz.
Elhibázottnak tartjuk azt is, hogy megalakul egy önkormányzat, akkor mintegy kétmillió forintot kap csak azért, mert megalakult. Tehát direkt ösztönözzük arra, hogy alakuljon meg az önkormányzat, és utána töprengünk azon, hogy van-e olyan polgármester, van-e olyan jegyző, van-e egyáltalán olyan csapat, amely képes ezt az önkormányzatot vezetni.
Azért hívom fel erre a tisztelt képviselő urak és a kormány figyelmét, mert megítélésem szerint, ha valahol a demokráciának meg kell erősödnie, az éppen az önkormányzatoknál van. Az önkormányzatokra ezért igenis komolyabb figyelmet kellene fordítani, mint ami eddig történt.
Megemlíteném azt is, mindenki tudja, hogy az Állami Számvevőszék képtelen háromezernél több önkormányzatot ellenőrizni. Ezért meg is hozták a tisztelt képviselők azt a törvényt, hogy a kétezer főnél nagyobb önkormányzat belső ellenőrzést hozzon létre. Ellenőrzéseink igazolják, hogy az esetek kilencven százalékában, ahol belső ellenőrzésnek kellene lennie, nincs.
Ennek hihetetlenül kemény következményei vannak: hogy rosszul működnek az önkormányzatok, hogy... Szóval azt hiszem, mindenki tudja, milyen problémák vannak az önkormányzatok működésében. Érdemes lenne ezt végiggondolni.
Felmerült múltkor a számvevőszéki bizottságon: méltányosságból javasoljuk, hogy néhány önkormányzatnak ne kelljen visszafizetnie azt a pénzt, amely nem illette meg. Kérem, a méltányosság fontos kategória. De ha nem kötjük valamihez, akkor levegőben lóg.
Ezért, ha úgy gondolják, hogy érdemes lenne a belső ellenőrzést megerősíteni, akkor a méltányosságot ahhoz kötném lehet, hogy nem most, de majd idővel , hogy az önkormányzatnak van-e belső ellenőrzése. Az már valami olyan, ha legalább a belső ellenőrzést megcsinálta akkor azt mondom, ehhez tudom kötni, valamire ösztönzöm azzal, hogy méltányosságot gyakorlok. De akkor legalább a törvények betartására kényszerítem.
Arról nem is akarok beszélni, arról nincs gondoskodás, hogy ki képezi ki ezeket a belső ellenőröket, ki képezi ki a jegyzőket, de a belső ellenőröket különösen. S milyen a fizetési viszonyuk.
Bizonyos okok miatt az utóbbi időben elég gyakran találkozom orvosokkal a kórházban. Itt is felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy bizony nagyon jó kórházakban időnként nincs WC-papír. Szóval, komoly problémák vannak a kórházakban. Ezt is végig kell gondolni, hogy mit bírnak ki a kórházak. S főleg azért kérem , mert nemcsak kórházakba járok, hanem gyógyszertárakba is. Bizony tapasztalatom azt, hogy időnként idősebb emberek megkérdezik, hogy ez mennyibe kerül. Ott, a gyógyszerész előtt széttépi a receptet, mert a gyógyszert nem tudja kifizetni.
Kérem, el tudom képzelni, hogy ezt meg lehet valósítani, de hogy majd mi lesz a lakosság egészségügyével néhány év múlva, ezt is végig kellene gondolni.
Úgy gondolom, nagyon komoly az a törekvés, amelyre a kormány most készül, de ez még nagyon sok munkát jelent, hogy ez tényleg funkcionáljon, és nagyon sok gazdasági, gazdaságpolitikai kérdést is érint, amelyre nekem tulajdonképpen nincs jogom kitérni, mert a politikától el vagyok tiltva.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)