Kádár Béla (MDF)
DR. KÁDÁR BÉLA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Először is megköszönöm Gaál Gyula képviselőtársam lovagias gesztusát az elsőbbségi jog átadásával kapcsolatosan. Tisztelt Országgyűlés! Felcsendült a költségvetési vita nyitánya, és a sokadik házassághoz hasonlóan minden költségvetési vitáról elmondhatjuk, hogy ez a remény diadala a tapasztalat fölött, legalábbis a nyitány időszakában. Hiszen minden költségvetési vita kezdetén él bennünk a remény, hogy a kormányzat és az Országgyűlés tud egy olyan költségvetést alkotni, amely alkalmas az ország sorsának jobbítására. Persze a nyitány is mindig sejteti a finálé fő motívumait; tudjuk, hogy most elkezdünk egy körülbelül másfél hónapos vitát, benyújtunk sok száz módosító indítványt, a végén majd elhangzik a kormányzati összefoglaló arról, hogy az ellenzék újat mondani a vita során nem tudott, alternatívát mutatni nem tud de hát nincs is alternatíva , majd ezek után a parlamenti erőtér elfogadja a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot.
Nagy örömömre szolgál, hogy gondolataimat oly régóta nélkülözött pénzügyminiszter urunk jelenlétében mondhatom el, meghallgathattam expozéját, ahol a kormányzati álláspont mellett egyéni felhangokat is hallottunk, de örömömbe vegyül egy nagy adag üröm is, mert megint csonka vitát folytatunk. Nemcsak létszámilag csonka parlamenttel, hanem csonka vitát úgy is, mert nem áll rendelkezésre az oldalanként mintegy 900 milliárd forintos összegszerűségű tb-önkormányzatok költségvetése, és csonka ez a vita azért is, mert ilyen formában ha szabad egy latin fordulatot használnom pars pro toto, az egész helyett egy részt kaptunk, felerészt, fél szemmel kell navigálnunk a magyar pénzpolitika vizein, és nem vagyok benne biztos, hogy az Országgyűlés minden tagja Nelson admirális, aki jól tud navigálni fél szemmel is. (Derültség, zaj.)
De bizonyos szempontból csonka ez a vita azért is, mert a Pénzügyminisztérium régóta jól ismert egyoldalú álláspontját tükrözi, nevezetesen azt, hogy a kétségkívül súlyos pénzügyi, makropénzügyi egyensúlyhiányt a jövedelmek elvonásával, a kiadások lefaragásával lehet kezelni, és ez a költségvetési tervezet sem veszi kellően figyelembe azt a megoldást, hogy egyensúlyhiányt csökkenteni nemcsak jövedelemelvonással, hanem a jövedelemtermelő képesség erősítésével is lehet; és szerettünk volna látni legalább egy harapófogó-stratégiát.
Ebből adódóan az 1996. évi költségvetési tervezet is egyoldalú, egydimenziójú. Hangsúlyozni szeretném, tisztelt Országgyűlés, hogy frakcióm egyértelműen támogatja az egyensúlyhiány csökkentésének a célját. Azonban gyökeresen eltérő álláspontot vall az egyensúlyhiány csökkentésének lehetséges módozatairól: nem a jövedelemelvonásban, hanem a kínálatépítésben látja az egyensúlyhiány csökkentésének az ország érdekeit szolgáló legbiztonságosabb módját.
Nem ért egyet frakcióm a jövedelemelvonás tervezett mértékével és a költségvetés jövedelemelosztási arányaival sem. Az egyensúlyhiány-javítás mértéke a bruttó belföldi termék százalékában kifejezve az ez évihez viszonyítva körülbelül másfél százalék, privatizációs bevételek nélkül. Amennyiben teljesülnek a költségvetés várakozásai, akkor az államháztartási persze az előttünk nem lévő , költségvetési deficit a GDP-nek nem egészen 4 százalékára, a privatizációs bevételekkel pedig a központi költségvetés körülbelül 1,7 százalékára rúg. Ez annyit jelent, hogy ha teljesülnek az előirányzatok Magyarország már a jövő évben teljesítené az európai uniós tagság időpontjában érvényes követelményeket, amely 3 százalékot ír elő, tehát előreszaladunk Maastricht felé. Ezt némi gonoszkodással lehet persze "maastricht-koravénségnek" is hívni, mert kérdéses, hogy ez a magyar gazdaság, ez a magyar társadalom sok éves kivérzés, elfáradás után képes-e ilyen nagymértékű alkalmazkodóképességre egy év leforgása alatt? A kérdést majd a jövő megválaszolja.
A deficitlefaragás összetevőinek a vizsgálata fő vonásokban arra utal, hogy a másfél százalékos GDP-hez viszonyított deficitaránynak kereken egynegyede származik a jövedelem-elinflálásból, a személyi jövedelemadó növeléséből, a fogyasztási típusú adók növeléséből, és a zöme, körülbelül a bruttó belföldi termék 1,1 százalékára rúgó javítás fakad a költségvetések közvetítésével történő tb-juttatások csökkentéséből.
Ez a két szám egyértelműen jelzi, hogy a tervezett egyensúlyjavítás teljes mértékét lefedezik a lakossági terhek, illetve a lakossági elvonások. Most önmagában ezt lehet politikai, szociáletikai kérdésnek is tekinteni, de a közgazdász azt kérdezi: hol van akkor ebben a költségvetésben az ez év elején beígért reformhatás?
(13.10)
A költségvetés deficitfinanszírozási terheinek csökkentése? A kincstári gazdálkodás bevezetése; az államháztartási reform egyensúlyjavító hatása; a feketegazdaság elleni fellépés hozama?
Kérdezhetjük bánkódva Villon szavaival -: hová lett a tavalyi hó vagy hová lett a tavaszi hó... (Derültség.) És pénzügyminiszter urunk legfeljebb arra számíthat, hogy Villon nyomán, ugye, erősödnek az országban a sikolyok: irgalmazz nékünk, Lajos herceg! (Derültség.)
Kérdezem én azt, hogy pénzügyminiszter urunk nyomatékos megfogalmazása ellenére mennyiben gazdaságbarát ez a költségvetés. Hiszen amikor a költségvetés bevételi oldala 7 százalékkal nő, akkor 30 százalékkal nő a társasági adókból származó bevétel, és különösen nehezül az egyéni vállalkozók helyzete ebben a költségvetésben a nullasávos adóztatás megszűnése és az adójóváírásból való kizárás következtében.
Pénzügyminiszter urunk azt mondá, hogy erőteljesen nő a gazdálkodószervezetek támogatására szánt összeg ez úgy igaz; és azt is említette, hogy a központi beruházások nőnek ez is igaz. De ezzel szemben áll nem Belgrád bevétele, hanem például az önerejű lakásépítkezésekre folyósítandó költségvetési támogatás radikális csökkentése. Tehát ilyen körülmények között nehéz gazdaságbarátságról beszélni, hiszen ha a bruttó belföldi termék százalékában fejezzük ki a különféle gazdasági támogatásokat, akkor a gazdaságbarátság nem tükröződik, és gyakorlatilag egy nem könnyű évben a gazdaságnak a konjunktúrapolitikai és a struktúrapolitikai támogatást nélkülöznie kell.
Egy dolog igaz: bankbarát ez a költségvetés; hiszen erőteljesen csökken az MNB és a bankok által befizetett különféle társasági adó, osztalék körülbelül a GDP 0,7 százalékáról 0,4 százalékra.
És a másik nagy teher, hogy mindenfajta fogadkozás ellenére nem sikerült visszafogni a költségvetés kamatszolgálati terheinek növekedését. A jövő évi költségvetés kiadási oldalon 93 milliárd forinttal nő, ebből a kamatnövekedés kereken 70 milliárd. Hát bizony, ez a jövő évi költségvetésben és nem 535 milliárd szerepel, ahogy pénzügyminiszter urunk mondá, hanem 553 egy eléggé jelentős öngól a magyar modernizációs törekvések szempontjából, mert józan paraszti ésszel is úgy lehet feladatot megfogalmazni, hogy a legnagyobb költségvetési kiadási tételre kellett volna az össztüzet összpontosítani, nem pedig egy truffaut-i négyszáz csapással a társadalomnak szinte minden rétegét felbosszantani.
A kamatfizetési terheket illetően: a kamatszínvonalnak csak 1 százalékos csökkentése 25 milliárd forintot jelent a kamatozó adósság jövő évi nagyságrendjének ismeretében. Hát hol marad ez a hatás?
Sajnos a költségvetés egyre inkább egy sajátos díszlet lesz a Pénzügyminisztérium és a bankszféra közötti sajátos koreográfia vagy pas de deux... (Derültség.)... számára, amelyben a bankrendszer a gazdaság helyett finanszírozza a költségvetést, a költségvetés pedig a magas kamatterheken keresztül jövedelmet von el a lakosságtól. Ez bizony egy bűvös kör és egy ördögi kör.
Nos, én nem óhajtok nagyon részletekbe menő kritikai analízist adni. Sajnos sok téves feltételezés, téves számítás, sarokszám-kialakítás szerepel ebben a költségvetésben. Nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, hogy a jövedelemelvonás és a belsőpiac-szűkítés automatikusan exportkényszert teremt és javítja a külgazdasági teljesítményeket. Sajnos a magyar gazdaság struktúrája olyan, hogy a belföldi piacon eladható portéka vagy szolgáltatás nem exportálható; különösen nem rásegítő intézkedések és források nélkül. Itt pedig, tisztelt Országgyűlés, bármennyire is kutakodunk, a jövő évre várható exportnak nem egészen 0,5 százalékát tekinthetjük különféle rásegítő akcióknak hát ez bizony édeskevés.
Keveselljük a műszaki felzárkózás, fejlődés számára rendelkezésre álló forrásokat. Dőre dolog azt feltételezni, hogy bizonyos céloknak a megjelölése automatikusan eredményeket hoz. Az nem válasz, hogy többre nem telik.
Az egyensúlyjavítás, deficitlefaragás nem lehet soha egy gazdaságpolitika öncélja. Az egy eszköz a felzárkózás, az integrálódás, a XXI. század elejére kialakuló globális informatikai társadalom követelményeire való felkészülés szempontjából! A költségvetés nem számol azzal sem, hogy itt egy "utánam a vízözön"-politikát folytat; nem készül fel a jövő évben forrásbővítéssel arra a folyamatosan megnehezülő helyzetre, ami 1997-ben az importpótlék eltűnése következtében áll elő, amely előáll a magyar vámcsökkentés következtében csökkenő vámbevételek, kiéleződő importverseny következtében; az erősödő, várható többletelosztási nyomással, ami tb-önkormányzati választások idején vagy országgyűlési választások idején aligha elhárítható.
Az ország megfogalmazta és mind a hat parlamenti pártnak az egyetértését élvezi az a cél, hogy fő törekvésünk a bejutás az Európai Unióba és a NATO-ba. De akkor ehhez források kellenek! Fegyverzeti, kiképzési, logisztikai rendszerek nélkül, egy NATO-komform egység felállítása nélkül mennyire reális törekvés az integrálódás a NATO-ba? Szellemi felhalmozás, oktatásfejlesztés nélkül hogyan remélhetjük azt, hogy lépést tudunk tartani a kialakuló informatikai társadalom követelményeivel?
Nem tartjuk elfogadhatónak, megalapozottnak azt a feltételezést, amely a költségvetésben szerepel, hogy a jövő évi infláció mértéke 19-21 százalékos sávon tartható. Hát csak az áthúzódó hatások és a már bejelentett kormányzati és önkormányzati áremelések 17 százaléknál tartanak! Akkor a szabadáras termékkörben semmi változás nem lesz? Akkora lesz a bizalom a kormányzat iránt, hogy az infláció szociálpszichikai meghatározói teljesen el fognak tűnni a jövő évben? Hát ez aligha tételezhető fel!
Nyugtalanító az a gazdaságkép, amely ebben a költségvetésben van, és riasztó az a társadalomkép, amely ebben a költségvetésben van az egyoldalú jövedelemelvonás miatt. Aggályosnak tartjuk, hogy megfelelő ellenlépések hiányában erősödik a polarizáció a társadalmon belül.
(13.20)
Erősödik a jövedelemátcsoportosítás a gazdaság önsorsjavításra kevésbé képes csoportjaitól a kevés számú gazdagokhoz. Nem tudjuk értelmezni azt a felfogást, hogy például a közalkalmazotti körben csak létszámleépítéssel gazdálkodható ki többletbér. Mi történik a radikális létszámleépítés esetén? Megszűnik a feladatkör is? Mi lesz akkor a társadalom működőképességével, a társadalom különféle alrendszereinek működőképességével? Be lehet-e úgy jutni Európába?
Tisztelt Országgyűlés! Számomra nem vigasztaló az a kép, ami kialakul. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy ez a költségvetés nem a tavalyi választási hadjárat során meghirdetett szociális piacgazdaság költségvetése. Ez a költségvetés koncepcionálisan elnézést kérek sajátos módon ötvözi a chicagói iskola magyarországi minimonetarista változatát a hódoltsági harácsgazdasággal.
Azért használom a "harácsgazdaság" kifejezést, mert ez az adópolitika úgy akar jövedelmet elvonni, adóztatni, hogy semmit sem nyújt helyette. Sajnos még az ottomán birodalom irányítástechnikai, kormányzati képe sem érvényesül teljesen, mert ott azért a defterdár nem lett nagyvezér, nálunk a József nádor téren most egyesül a defterdár és a nagyvezéri szerepkör. (Derültség.) Ebből adódik ez a stabilitási program, amelyről pénzügyminiszter úr beszélt, amelynek a megvalósítása eleve kétséges. Mert lehet-e gazdasági stabilitást teremteni egy olyan országban, ahol ennek ára a társadalmi és a politikai stabilitás meggyengülése, megbillenése. Sajnos ez a költségvetés nem az ország költségvetése, ez a József nádor tér költségvetése. Az ország szempontjából ez a költségvetés nem megoldás, hanem maga a probléma.
Ezért nem találjuk általános vitára alkalmasnak ezt a költségvetést. A vita közben a Magyar Demokrata Fórum majd módosító indítványaival igyekszik a gazdaság és az ország működőképességének, versenyképességének, európai integrálódásának erősítését elősegítő javaslatokat beterjeszteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)