Soós Győző (MSZP)

1995. november 7.

SOÓS GYŐZŐ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Családias környezetben vagyunk, de azt hiszem, hogy a témakör az olyan és már ez a tegnapi vezérszónoki felszólalásokból is kiderült , hogy igazán családias vitákra nem számíthatunk, legfeljebb egy veszekedős családira. A tegnapi vezérszónoki felszólalások és a miniszteri expozé még csak a kezdetét jelzik egy vitának. Tegnap este három felszólalás hangzott el, de máris olyan kifejezésekkel illették ezt a költségvetést, amelyek, azt hiszem, nem egészen illenek bele egy kulturált politikai vitába. Hogy csak a jelzőket ismételjem meg: ez a költségvetés álliberális, álkommunista, nemzetromboló, nemzetiérdek-ellenes, társadalomellenes.

Úgy gondolom, hogy ezek a kifejezések túllépik azokat a kereteket, amelyeket itt a parlamentben meg lehet engedni, különösen ha arra gondolunk, hogy a költségvetési vita valójában egy nagyon komoly politikai vita, de semmiképpen nem lehet elszakadni annak a szakmai tartalmától. Tehát aki a szakmai követelmények nélkül gerjeszti a politikai vitát, az bizony elég helytelenül jár el.

Egyébként is az 1996. évi költségvetési tervezet tárgyalásakor semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni az elmúlt évek gazdasági folyamatait és nem lehet tőlük elszakadni. Nem kezdek ennek az elemzésébe, hiszen ezt már megtettük itt a parlamentben, és megtették közgazdászaink nyilvánosan és egymás közötti vitákban, s nagyrészt közös nevezőkre is jutottak ezekben az elemzésekben, így tehát én ezekbe az elemzésekbe most nem kívánok belemenni. Azonban felhívnám arra a figyelmet, hogy ezek a súlyos problémák már az elmúlt négy év során, tehát az 1990-94. évek során is fennálltak, és senki nem tagadja, hogy nem akkor keletkeztek, akkor csak nem oldódtak meg, sőt bizonyos tekintetben folytatódtak azok a gazdasági folyamatok, amelyek még súlyosabbá tették a helyzetet.

Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az előző kormánynak is volt egy programja, amely a gazdasági stabilizációt tűzte ki célul, Kupa-programnak hívták, nagyon gyorsan lekerült napirendről az akkori miniszter úrral együtt. Jó lenne, ha minél kevesebb pénzügyminisztert fogyasztanánk el az elkövetkezendő időben, mert ez mindenféleképpen veszélyezteti az ország stabilitását.

Arra akarok utalni ezzel, hogy az előző kormány megdöbbent azoktól a várható társadalmi feszültségektől, amelyek a gazdasági helyzet rendezésével jártak volna együtt. Tulajdonképpen, bár viták folynak róla, még sincs egységes közgazdászálláspont abban, hogy a külső és belső egyensúlyromlás megállítását milyen módszerekkel kell végrehajtani.

Mint említettem, a ténymegállapítás már tökéletesnek látszik, a kilábalás módjában vannak eltérő vélemények. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy vezető közgazdászaink, akik közül a parlamentben is ülnek néhányan, nem egy konstruktív szakmai vitában próbálják meg az érdekeket ütköztetni, hanem politikai csatározások formájában.

Az MSZP-frakció és a koalíciós kormány számára világossá vált, hogy gazdasági irányváltás szükséges. Az elmaradt reformok felgyorsítását tűztük ki célul és az eddigieknél radikálisabb átalakítások végrehajtását. Tulajdonképpen az 1995. évi márciusi stabilizációs intézkedések ismert nevén Bokros-csomag is már ezt a célt szolgálták.

Ezek közül néhány intézkedést jogosan ért társadalmi bírálat, alkotmányossági kifogás, azonban ne felejtsük el, hogyha tárgyszerűen vizsgáljuk a gazdasági folyamatokat, akkor 1995 második félévétől, nem kis mértékben ezeknek az intézkedéseknek a hatására, bizonyos stabilizációs folyamatok megindultak, így csökkent az egyensúly romlása, különösen ami a fizetési mérleget illeti. Hogy számokban is utaljak a fizetési mérlegre: az 1994. évi 3,9 milliárd dollár fizetésimérleg-hiány várhatóan ez évben már "csak" 2,9 milliárd dollár, és a jövő évi tervezetben 2 milliárd dollárt céloztunk meg. Ez mindenféleképpen egyfajta stabilizáció irányába mutat. A nagyon gyors infláció mértéke is valamennyire lelassult a második félévtől.

Az előttünk fekvő 1996. évi költségvetési tervezet egy stabilizációs gazdaságpolitika folytatását kívánja megvalósítani. A politikai csatározások e körül folynak. Én igazából ebbe a politikai csatározásba nem kívánok itt most belefolyni, annak ellenére, hogy hangsúlyozom, hogy tisztában vagyok vele, hogy egy költségvetési vita nemcsak szakmai, hanem politikai vita is a dolog természetéből adódóan.

(8.10)

Az MSZP parlamenti frakciója egy konstruktív és nagyon hasznos vitában foglalkozott a költségvetési törvénytervezettel természetesen nem a részleteivel, hiszen erre még másfél hónapunk van , de a vitában egyértelművé vált, hogy egyetértünk ennek a stabilizációs gazdaságpolitikának a folytatásával. Már csak azért is egyetértünk, mert mi jól emlékszünk a választási programunkban megfogalmazottakra, amelyben azt ígértük, hogy az 1996. év végére megállítjuk az ország gazdasági romlását.

Szükségesnek tartjuk a gazdasági stabilizáció érdekében a külső adósságállomány növekedésének a megállítását. Az a célkitűzés, hogy ennek a nettó értéke tovább ne növekedjen. Ehhez mindenféleképpen szükséges, hogy a fizetési mérleg hiánya a már előbb elmondottak szerint csökkenjen az 1996. évben; ez az a mérték, amit a külföldi tőkebevonás ellentételezni tud, így szakmailag ez egy teljesen indokolt mérték. Természetszerűen szerencsésebb lenne, ha még alacsonyabb szintre sikerülne letornázni.

Követelmény a belső adósságteher mérséklése, pontosabban jelenlegi célkitűzésünk nem mehet messzebb növekedésének megállításánál. Aki áttanulmányozta a költségvetési törvénytervezetet, egy megdöbbentő számot talál benne: 553 milliárd forint az 1996. évi adósságteher. Ez természetszerűen behatárolja a lehetőségeinket, és úgy gondolom, ez az a kiadási tétel, amely a bevételi oldalt is erősen determinálja. Ha ehhez még hozzáadjuk a központi költségvetés '96. évben esedékes adósságtörlesztését, azt tudjuk megállapítani, hogy ezzel együtt közel 900 milliárd forint az adósságszolgálat.

Hivatkoznék az Állami Számvevőszék véleményére, amely megállapítja azt, hogy az 1995. évi adósságszolgálatot a '96. évi adósságszolgálat 45 százalékkal haladja meg. Békesi pénzügyminiszter úr többször felhívta a figyelmünket az adósságcsapdára; azt hiszem, ez már az adósságcsapda. Amikor egyik évről a másikra ilyen mértékben nő az adósságteher, akkor ennek beláthatatlan következményei vannak az ország gazdaságára, így az egész ország politikai, gazdasági stabilitására.

Ugyancsak idéznék az ÁSZ-véleményből szó szerint: "1990-94. között a központi költségvetés bruttó belföldi tartozásaiban jelentős átrendeződés ment végbe. Az MNB-től felvett kedvezményes kamatozású hitelek részaránya a '90. évi 58 százalékról '94 végére 21 százalékra esett vissza, miközben az állami értékpapírok részesedése a tízszeresére nőtt." Egy szakmai szervezet véleménye bizonyíték erre a bizonyos adósságcsapdára.

Nagyon lényegesnek tartom kiemelni az ÁSZ azon megállapítását is, amely szerint a magas adósságszolgálat determinálja a költségvetés mozgásterét. Erre utaltam az előbb, hogy ez a kiadási tétel amely a kiadási főösszegnek körülbelül a 27 százaléka nagyon erősen meghatározza az egész költségvetést.

Az előterjesztésben szereplő 125 milliárd forintos hiány az a költségvetési hiány, amely mellett az ország gazdasági működőképessége, fizetőképessége még megtartható. Céljaink között és a kormány által előterjesztett célok között egyetértünk a befektetések ösztönzésével. Ami itt tulajdonképpen konkrétan megjelenik, az a társasági adótörvényben jelenik meg. Egy évvel ezelőtt nagyon kedvezően módosítottuk a társasági adó mértékét, most további kedvező változások tapasztalhatók a társasági törvényben, itt az adókedvezményre gondolok az ötéves, illetve a kétszer ötéves adókedvezményre , és nagyon sajnálom, hogy eddig nem esett szó a gépberuházásoknál alkalmazandó 30 százalékos értékcsökkenési leírásra. Aki egy kicsit is foglalkozott vállalkozásokkal, az ismeri ennek a hatalmas jelentőségét.

Alapfeltétel az államháztartás magas finanszírozási igényének a visszaszorítása. Erre azért van szükség, hogy az államháztartás ne vonja el a vállalkozói szférától a hiteleket, amelyeknek a forrása nálunk elsősorban a lakossági megtakarítás lehet. Ezért nagyon fontosnak tartjuk az államháztartási reform meggyorsítását és következetes végigvitelét.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az a tény, hogy a reformlépések 1990 és 1994 között elmaradtak, mára megsokszorozták a pénzügyi, gazdasági nehézségeinket. El kell ismerni azt is, hogy az új kormány sem volt elég határozott az államháztartási reformintézkedések megindításával. Remélhetőleg most nem történik olyan változás, amely megakadályozza a megindult reformlépéseket.

Hol itt a reform? hangzott el tegnap a kérdés. Utalnék pár dologra. Az 1996. évben több reformintézkedésre kerül sor. Ezek az államháztartás működését több területen újraszabályozzák. Párhuzamosan tárgyaljuk az államháztartási törvény módosítását, abban szerepel az államkincstár új finanszírozási megoldása, amely csökkenti a kiadásokat.

A reform részeként kerül sor az elkülönített állami pénzalapok költségvetésbe integrációjára, a huszonkilenccel szemben öt elkülönített pénzalap marad meg.

Elfogadtuk a közbeszerzési törvényt az 1995. évben. Változás az önkormányzati gazdálkodásban 1996-ban a nettó finanszírozás bevezetése, amit itt már szintén megtárgyaltunk, és a decentralizált intézményeknél is szervezeti intézkedésekre kerül sor.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a reformintézkedések kezdeti lépései, nagyon nagy feladatok állnak előttünk. A nagy elosztórendszerek társadalombiztosítás, szociális ellátás, közoktatás reformlépései még csak előkészületi stádiumban vannak, de már óriási társadalmi felháborodás, társadalmi tiltakozás tapasztalható, és azt hiszem, az ellenzéki pártok a társadalmi elégedetlenség erősítésének élére álltak.

Nagyon kedvezőtlennek tartjuk azt, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetését még nem tárgyalta meg a parlament vagy nem tárgyaljuk párhuzamosan a '96. évi költségvetéssel, ugyanakkor ebben a helyzetben elfogadjuk azt, hogy 17 milliárd forintnál nagyobb hiány ne épüljön be.

Kifogásoljuk a társadalombiztosítási rendszerekben azt, hogy a behajtásokra nem történnek intézkedések; erre egyszer, egy évvel ezelőtt volt egy javaslat a parlament előtt, az elvetésre került, azóta sem történt semmi ez ügyben. Lényegesnek tartjuk a stabilizációs intézkedések között az infláció megfékezését, reális célkitűzésnek látszik a jövő évi 20 százalék alatti inflációs határ meghúzása. Ugyanakkor nagyon-nagyon nagy bizonytalansági tényező az ÉT-megállapodás eddigi elmaradása, reméljük, hogy rövid időn belül sikeresek lesznek a tárgyalások.

Súlyos, nehéz, éles viták folytak az önkormányzati forrásszabályozás elveiről, mértékéről. Itt az szja-átengedés mértéke volt az, ami a vita fő alapja volt, végül is ismert a megoldás: a távlatilag, néhány éven belüli 40 százalékos átengedés. A jelenlegi költségvetési tervezet 36 százalékos mértékben állapítja ezt meg, amelyből 25 százalékpontnak megfelelő a helyben maradó szja.

(8.20)

Végül is az önkormányzati forrásokat 424 milliárd forintban határozza meg a költségvetési tervezet. Már itt bejelentem a tisztelt parlamentnek, hogy az MSZP frakciója ezt nem tartotta elegendőnek és mintegy 6 milliárd forintos kiegészítésre fog javaslatot tenni. Ez majd módosító indítványunk során megjelenik és indokolni fogjuk akkor.

A területi kiegyenlítést szolgáló, költségvetési tervezetben szereplő 5 milliárd forintos összeget nagyon fontosnak tartjuk, tulajdonképpen kevés, de tudomásul vesszük, hogy ennyi van. Az elosztás módjával azonban nem teljesen értünk egyet, mégpedig azzal a részével, hogy az egyes megyéknek jutó kis összegű támogatásokat hatékonyan felhasználni egészen biztosan nem lehet, hiszen van ott 7 millió forintos forrás is, s ez az összeg területkiegyenlítést biztos nem szolgálhat.

Hosszú hetek óta probléma a hto kérdésköre, nagyon szerencsétlenül sikerült a kompenzáció '95. évre, ennek a korrekciója folyamatban van. Mindenféleképpen szükségesnek tartjuk, hogy a hto-utalvány megszűnése miatti kompenzáció a '96. évi költségvetési tervezetben is jelenjen meg. Tehát akik kényszerből mert hiszen más fűtési lehetőségük nincs , olajjal kell hogy fűtsenek '96. évben is, kell hogy kapjanak kiegyenlítést. Az elvekkel természetesen egyetértünk, hogy helyileg határozzák meg az önkormányzatok, hogy ki jogosult támogatásra.

A köztisztviselői illetményalap 20 ezer forintra emelkedik 18 ezer forintról: ennek mértéke alacsonyabb, közel 12 százalékos a növekedés, elmarad az átlagkeresetek átlagos növekedésétől. Ugyanakkor bizonyos területeken tegnap az expozéban is elhangzott 20, illetve 15 százalékos növekedést tervez a költségvetés. A közalkalmazotti béreknél nincsen még igazán álláspontunk, pontosabban az az álláspontunk, hogy az itt felvetődött feszültségeket valamilyen módon rendezni kell, valami olyan kompromisszumos megoldást kellene találni, amelyik nem borítja fel a költségvetés egyensúlyát, ugyanakkor megfelelő módon kezeli az itt kialakult feszültségeket.

A társadalmi szervezetek támogatásának módját nem találjuk megfelelőnek, sőt egyes területeken a mértékét sem. Ismeretes a különbizottság elosztási szisztémája, erre valamilyen megoldást kell találni, hogy ne a parlament bizottsága osztogassa ezt a pénzt, hanem valamilyen lényegesen jobb megoldást kell találni. Tegnap képviselőtársam kifogásolta, hogy az expozéban nem hangzott el az egyházak támogatásáról egy szó sem. Szerepel a költségvetésben, bejelentem. S azt is bejelentem, hogy a mértékével az MSZP-frakció nem ért egyet, de majd egyik képviselőtársam felszólalásában ezt a kérdést pontosítani fogja, és annak kapcsán egy módosító indítvánnyal rendezzük ezt a kérdést.

A médiaelőfizetési-díj növelését sem tartjuk indokoltnak, különös tekintettel arra, hogy 600 millió forint behajtására nem történnek intézkedések.

Kérdéses a kereskedelmi kirendeltségek támogatásának jelentős, 46 százalékos növekedése. És olimpia előtti évben járunk, a sporttevékenységre lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani, valamilyen megoldást kell találni vagy adótörvények keretében, vagy egyéb módon. Erre is ki fogunk térni a vitában. Ezekben a kérdésekben én most csak jeleztem, hogy további szakmai észrevételeink lesznek, s azok természetesen számokban is meg fognak jelenni, viszont azt elhatároztuk, hogy mindenfajta módosító indítványt úgy teszünk meg, hogy az a költségvetés összesített hiányát ne növelje.

Reagálok arra, hogy a bevételi tételek túl magasak, a kiadási összegek alacsonyak, akkor tulajdonképpen elhangzott tegnap egyik képviselőtársam részéről egy megoldás lehetséges, az, hogy a hiány növekedjen, már csak azt kellene megjelölni, hogy miből. Gondolom, erre is jön majd valami javaslat.

Összességében mivel időm vége felé járok szeretnék még egy tételre mindenféleképpen reagálni, a vámbiztosíték kérdéskörére. Végül is mi elfogadhatónak tartjuk a vámbiztosíték 33 milliárd forintos beépítését, különös tekintettel arra, hogy már '93. évben is ilyen formában történt az elszámolás. Egy szakmai vita van ez ügyben, vezető szakemberek nem értenek egyet a kérdésben. Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy szó sincs valamiféle szabálytalanságról, kétszeres elszámolásról. Tegnap elhangzott a Btk. emlegetése is ez ügyben, teljesen téves az az irány. Egy egyszerű szakmai megítélési különbségről van szó.