Ivanics István (KDNP)

1995. november 7.

IVANICS ISTVÁN, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A társasági adó a jelenlegi bevételi struktúrában nem a legfajsúlyosabb adó, de alapkövetelmény ezzel szemben is, hogy illeszkedjék az adószerkezethez. A személyi jövedelemadó jövő évi tervezetének késedelme nehezítette a tisztánlátást ezen szerkezetben, és nem készült komplex hatáselemzés az együttes adóterhelésről, így a társadalom egyes kis létszámú, de az ellátás szempontjából nagyon fontos rétegei méltatlanul hátrányos helyzetbe kerülhetnek, például a kisiparosok.Itt kell megemlítenem a Magyar Munkaadói Szövetség állásfoglalását, amelyben sérelmezik, hogy a gazdaság 1996. évi működését alapvetően meghatározó törvényjavaslatok, köztük az adótörvények, azt követően kerülnek az ÉT ülésére, miután azt a kormány már benyújtotta a parlamentnek, és ott az érdemi vita megkezdődött. (Dr. Bokros Lajos: Ez nem igaz!)

Az MMSZ felelősnek tartja a kormányt azért, hogy ezzel a magatartásával esélyt sem ad arra, hogy a szociális partnerek az elfogadott és kialakult érdekegyeztetési keretek között a tárgyalóteremben törekedjenek a minden fél által elfogadható megoldás elérésére, és ezzel alkalmat adnak a szakszervezeteknek arra, hogy az érdekérvényesítés végső fegyveréhez, a sztrájkhoz nyúljanak.

A társasági adó is fontos eleme az alkotmány 70/A § (3) bekezdésében megalapozott újraelosztási tételnek, amely rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

(10.20)

Mindenfajta újraelosztásnak természetesen az adó költségvetésbe való befizetése az előfeltétele. És itt mindjárt egy sajátos hibaforrás rontja az alkalmazhatóságot ezen adónemnél. Egyrészt az adójogszabályok módosításának átfogó logikai rendszere hiányzik, és ebből eredően a világos, szankcionáló rendszer, másrészt az adózás tovább-bonyolítása egymást erősíti az adóelkerülés szándékában a vállalkozói kört. Tehát sajátos kettősségű törvénymódosítás ez.

Egyrészről valójában alig van érdemi változás; ez egyébként előnye, különösen hogy nem változtatja meg az adómértékeket. A kisebb jelentőségű, sokszor technikai módosítás viszont hosszadalmassá teszi. Gondolok itt például a 3. §-ra, a 4. §-ra, az 1. számú melléklet 12. pontjára, ahol az egy-egyszavas pontosítás, módosítás a teljes paragrafus idézésével fogalmazódik meg. Ez a technika a bőséges módosítás látszatát adja, holott rövidebben, praktikusabban is megoldható lenne.

Másrészről az érdemi változtatások is kettéoszthatók; az alapvetően a nemzetközi harmonizációt, az adóelkerülés kizárását szolgáló szabályok például a 6. § vagy a 14. § elfogadhatóak. Az érdemi változtatásnak gondolt, illetve javasolt módosítások, így az adóbeszedés hatékonyságát fokozni kívánó, például az adó alapját, a költségelszámolást pontosító szabályok, illetve a beruházások ösztönzését fokozó szabályok felvetnek néhány aggályt.

A tervezet 4. § (3) bekezdése az e) pont szerint növeli az adó alapja számításánál az adózás előtti eredményt az olyan szerződés alapján elszámolt költség, amelynek a piaci értékviszonyok alapján az adóelőnytől eltekintve nincs valós gazdasági alapja. A gondolat jó, a kivitelezés lehetetlennek tűnik.

Hasonló rendelkezés ma van az adózás rendjéről szóló törvényben, de ott ez az alapelvek között megfogalmazott tétel. Helyénvaló is, és alkalmazása az adóhivatal dolga. A társasági adó esetében is az alapelvek között kellett volna megfogalmazni, s nem itt, ahol tételes rendelkezések vannak, amelyekről az adóalanyok pontosan tudhatják, hogy alkalmazniuk kell-e vagy sem. Ez nem idevaló rendelkezés, különösen nem az önadózás rendszerében.

A tervezet 8. §-a érdemi kérdést vet fel: az adójogszabályok megalkotásuk óta inkább a pontos, tételes meghatározásokra törekedtek, kevésbé engedtek teret a mérlegelést biztosító szabályoknak. Ez következik az adók, az adójogszabályok sajátosságából, az államháztartási törvény előírásából, ahol adót, adómértéket, -mentességet, -kedvezményt, adóalanyt stb. megállapítani csak törvényben lehet. A jelenlegi módosításokban keveredik a tételes szabály és a mérlegelést megengedő szabályok. Megjelennek tehát olyan szabályok is, amelyek egy kiérlelődött, régóta működő piacgazdaságban elfogadhatóak, a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei. De kérdés, hogy itt ma ez megtehető-e. Ez a szabály is inkább az alapelvek közé lenne illeszthető, utalva arra, hogy ha ettől az adóalany eltér, akkor az adóhivatal az adó utólagos megállapításánál ennek megfelelően jár el.

A beruházásösztönzés: alapvetően megállapítható, hogy elég csekély mértékű. Egy helyen 12 százalékról 18 százalékra nő a költségként elszámolt kamat százalékában az adókedvezmény, a gazdaságfejlesztő pályázati rendszerben jóváhagyott fejlesztéseket finanszírozó hitel esetén. A "gazdaságfejlesztő" szó a korábbi "exportfejlesztő" szó helyébe lépett így vélhetően most is ezt a célt szolgálja. Ha ez igaz, akkor itt felvethető, hogy indokolt-e Magyarországon ma a nyitott, szabadpiac mellett az export értékesítéséhez adott hitelt adókedvezménnyel preferálni, és nem tenni ezt a belföldi értékesítés esetén is.

A kiemelt térség mellett a jövőben a vállalkozási övezetben működő adóalany is igénybe veheti az ott üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép és épület értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezményt.

Új az 50 százalékos adókedvezmény a legalább 1 milliárd forint értékű beruházás és az exportárbevétel-növelés esetén, továbbá új a kiemelt térségben és a vállalkozási övezetben járó adókedvezmény az exportárbevétel növelése, illetve a kereskedelmi szálláshely-létesítést szolgáló beruházás esetén. Megjegyezhető, hogy az 50 százalékos adókedvezmény peremfeltételei igen-igen magas követelményt támasztanak. És ennek vélhetően csak az igen nagy cégek tudnak majd eleget tenni itt követelmény, ugye, az 1 milliárd forintos beruházás , és az exportárbevételt is évenként 600 millió forinttal szintén csak ők tudják majd növelni. Kérdés persze, hogy a 600 millió forint exportnövekedés követelményébe beszámít-e a forint mindenkori leértékelése?

Felvethető továbbá az is, hogy indokolt-e a tervezet 12. §-ának (3) bekezdése, hiszen ez igen-igen kicsivé teszi az adókedvezményt az előbbieken túlmenően is. Ez így aránytalan, hiszen ha a kedvezmény feltétele például a (2) bekezdés a) pontjában az exportárbevétel megelőző évhez viszonyított 1 százalékos növelése és ez a vállalkozás teljes árbevétele , akkor nem tűnik helyesnek, hogy az adókedvezmény csak a vállalkozás kiemelt térségből, illetve a vállalkozói övezetből származó árbevétele és az összes árbevétele arányában számított összeg. Helyesebb lenne az a) alpontban, illetve az a)-b) pontban is csak az ott említett térségekből származó exportárbevétel-növelés követelményéről szólni. Nem tartalmazza a törvény, de felvethető a kiegészítő adó alóli mentesség, ha az osztalék nem kerül felhasználásra, hanem továbbra is vállalkozásban marad. Ez kétségkívül nem könnyen megoldható kérdés, de összhangban állna a kiegészítő adó céljával, amely szerint azt csak akkor kell megfizetni, ha az osztalék végleges fogyasztásra kikerül a vállalkozási körből.

Összességben megállapítható: a törvény rövidíthető és így emészthetőbb lehet; a mentességek, kedvezmények véleményünk szerint bővíthetők. És ezt különösen az indokolja, hogy gyakorlatilag a makrogazdasági környezetünk, a nemzetközi környezet egy erősen húzó helyzetben van, a magyar gazdaság is ezt érzi, és ezt úgy gondolom megfelelően kellene a társasági adó mértékeinél leképezni.

Több ponton kodifikációs pontosításra szorul a módosítás, és ezt mindenképpen ki kell küszöbölni. A részletes vitában módosító javaslatainkkal megkíséreljük a társasági adó méltányosabbá tételét, hogy erősítsük az elvárható jogkövetést a gazdálkodó szervezetek részéről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)