Sümeghy Csaba (Fidesz)

1995. november 7.

DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napokban olvasom, hogy Clinton elnök a kockázatitőke-befektetéseket egy dollárra három dollárral támogatja, és elnézést a paradox hasonlatért eszembe jutott, hogy ez Magyarországon miért nem történhet meg. Én úgy gondolom, ennek két oka van: az egyik az, hogy Magyarországon forint van és nem dollár, a másik pedig, hogy Bokros Lajos felfogása uralkodik a pénzügyekben, így nem valósulhatnak meg ezek a dolgok.A viccet félretéve, valóban elgondolkoztam a társasági adótörvény kapcsán azon, hogy tulajdonképpen a társasági adótörvénnyel igazán komoly baj nincs. Azonban mint minden adónemnek, van egy adófilozófiája, és ez a filozófia pedig azt tartalmazza, hogy a modern társadalmakban az adó tulajdonképpen a társadalmi újraelosztás alapvető eszköze. Most ennek az újraelosztásnak a fogalmi jegyeit én nem véltem az adórendszerben felfedezni, annál is inkább mint említettem , hogy tulajdonképpen nem igazándiból a társasági adóval van bajunk, hanem általában azokkal az adórendszeren túli elvonásokkal, amelyek ma a magyar vállalkozásokat sújtják.

Szeretném elmondani, hogy teszem ezt a kijelentésemet akkor is, ha Magyarországon a GDP-hez viszonyított adóelvonás lényegesen meghaladja a nemzetközi átlagot, és Európában is élvonalbeli szinten van.

(10.30)

Ennek ellenére vallom, hogy az adórendszer néhány korrekcióján és hibáinak kijavításán túlmenően elsősorban az egyéb elvonási rendszereket kell fölülvizsgálni és korrigálni s a vállalkozók számára lehetőséget kell adni arra, hogy tulajdonképpen azt a fejlődést tudják elérni, ami tegnap itt a költségvetési vita során elhangzott.

Én úgy gondolom, hogy a másik oldalról is teljesen alátámasztott és világos ez a dolog, ugyanis az elvonások nagy mértékével szemben egy kiépületlen bankrendszer, egy tőkehiány, Magyarországot jellemző tőkehiány áll fenn, egy hitelhez hozzájutás veszélyes hiánya áll fenn, egy infrastrukturális elmaradás, tehát ezek együttesen okoznak olyan vállalkozói környezetet, amelyben az adó, az elvonás és a másik oldalról jelentkező hiányok együttesen eredményezik azt a hatást, amiben a magyar gazdaság ma van, és amiben a '96. évben is lesz.

Én úgy gondolom, hogy ezek az együttes hatások és az adórendszer együttesen azt eredményezik, hogy akár tagadjuk ezt a kérdést, akár nem tagadjuk, ezek az intézkedések egyértelműen a feketegazdaság felé visznek, és hiába próbálunk meg a feketegazdasággal szemben komolyabb fellépést, ezek az intézkedések pontosan az ellenkezőjét érik el.

Én azt hiszem, hogy többször elhangzott ebben a Házban: valahol azzal, hogy az adónemeket rendszeresen emeljük, tulajdonképpen a vélt és tervezett adóbevételeken kívül nem tudunk semmit elérni, és amíg a magyar pénzügyi kormányzat nem gondolkozik el azon, hogy ösztönző adórendszereket kell ebben az országban alkalmazni amit több professzorunk, közgazdasági professzorunk is megerősített épp az elmúlt időszakban , tehát olyan adórendszereket, amelyeknél a vállalkozónak még megéri, és becsületbeli kötelessége, hogy befizessen, addig igazán komoly haladásról nem fogunk tudni beszélni.

Elgondolkodtató dolog az is szerintem a társasági adó megítélésénél, hogy akkor, amikor igazán középtávú gazdaságpolitikai program nem létezik Magyarországon, nem kellene-e egy olyan középtávú adóstratégiát napvilágra hozni, amely kétségtelenné és világossá tenné a Magyarországon dolgozó külföldi és belföldi vállalkozóknak egyaránt, hogy milyen adónemekre, milyen adóelvonásokra számíthatnak a jövőben. Teszem ezt a megjegyzésemet olyan tapasztalatokból, amelyeket külföldiekkel való tárgyalás során szereztem, akik ezt többszörösen hiányolva vetik föl, hogy a bizonytalan magyar adórendszer és az elvonások miatt a tőkebefektetésük bizonytalanságát látják.

De azért mégis nézzük meg, hogy elsősorban a magyar vállalkozói kört érinti hátrányosan ez a téma, hisz azért döntő részben Magyarországon a GDP-t, a nemzeti jövedelmet a magyar vállalkozók állítják elő.

Szeretném azt erősíteni, amit előttem már néhány hozzászóló elmondott. Én úgy gondolom, hogyha valamire igaz, akkor az adórendszerre is igaz, hogy nem lehet csak makro-közgazdasági szinten megállapítani, és vegytiszta makrogazdasági közgazdasági laboratóriumból kihozni. Én úgy gondolom, hogy hiányzik a makrogazdaság és mikrogazdaság kapcsolata, mondhatnám úgy is, hiányzik a társadalmi párbeszéd a magyar gazdaságpolitika, adópolitika irányítói, végrehajtó szervei és a magyar vállalkozói réteg között. Nagyon hiszem, hogy egy normálisan, józanul kialakult kapcsolat lényegesen többet javítana azon a gazdasági helyzeten, és főleg közérzeten, amelyik ma, jelenleg a magyar vállalkozói körökben van.Úgy gondolom, hogy miniszter úr is nagyon tisztában van azzal, hisz nagyon sok munkaadói szervezet közgyűlésén, egyéb tanácskozásán vesz részt, hogy nem rózsás a magyar vállalkozók közérzete, és ha ez a kérdés így halad, akkor ez a bizalom is, ami még jelenleg részleteiben megtalálható, el fog veszni. Hisz olyan ellentmondások uralkodnak még az adótörvényben, amit a társasági adó során el kell hogy mondjak. Amíg elkezdtük követni a nyugat-európai példát, nevezetesen azt, hogy az adókon belül elsősorban a fogyasztási és hozzáadott-értékű adók kerüljenek előtérbe, addig ezzel megfelelő mértékben nem csökkentettük a személyi jövedelemadót és a társasági jövedelemadó helyét és szerepét.

Én úgy gondolom, hogy ez a közeljövő egyik leggyorsabban megoldandó feladatainak a körébe tartozik, és szentül meg vagyok győződve, hogy az ennek ellenére történő előírások nem fogják a költségvetés számára se azt a várt bevételt eredményezni, amit a költségvetés megtervez. Még akkor se, ha hozzáteszek olyan kérdéseket is, hogy a 71 milliárdos társasági adóbevételt 224 milliárdos vámelvonás, vámeljárási illeték és egyéb vámilleték egészíti ki, tehát tulajdonképpen a vállalkozóra nehezedő társasági adó mellett egy vámelvonás is jelentkezik háromszoros mértékben. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez az elvonás, tehát a vámilleték az elmúlt öt év alatt két- és félszeresére nőtt, tehát hihetetlen mértékben nőtt, az adók körébe besorolt elvonások között említve ezt a kérdést.

Azt hiszem, hogy ezek mind olyan kérdések, amelyeknek a megoldását ebben a törvényben meg kellett volna valósítani, különösen akkor, hogyha úgy építek föl egy '96-os költségvetést, mint ahogy ez a '96-os költségvetésnél történt. Én azt hiszem, hogy ezek hiányában komoly gond lesz a költségvetési teljesítéssel is.

Akkor néhány részletkérdésre is szeretnék rátérni. Osztom az előttem szóló képviselőtársaknak aggályát amiatt, hogy az egymilliárdon fölüli gép- és épületberuházásokat, valamint a 600 milliót meghaladó exportnövekményeket preferálják.

Miniszter Úr! Ez nyilvánvalóan a magyar gazdaságban csak a multik érdekeit szolgálja. Már most egymás között ne áltassuk magunkat, a multiknak egyáltalán nem fűződik olyan horribilis érdeke ahhoz, hogy adókedvezményt vagy kamatprémiumot vagy kamatkedvezményt kapjanak. A multik pénzügyi elszámolása miatt ebből az országból akkor visznek ki pénzt és annyi pénzt, amikor és amennyit akarnak. Egyébiránt hozzáteszem, hogy ez az adózási rendszer a magyar vállalkozókat is arra ösztönzi, hogy pénzüket külföldre vigyék ki. Ennek kézzelfogható nyomai vannak, ez elérhető.

Tehát én azért is gondolom, hogy alapvetően felfogásában kellene ezen az adófilozófián változtatni, mert a tőkeszegény és tőkehiányos Magyarországról tovább áramlik ki a pénz.

Ugyanígy nem tartom megalapozottnak, illetve kereknek azt a kedvezményt, amit a kiemelt térségeknek szán ez a jogszabály preferenciaként adni. Úgy gondolom, hogy valamennyiünk számára egyértelmű és világos: ez a preferencia akkor ér valamit, ha ez kiegészül egy, helyi adókból adott kedvezménnyel, amit hozzá kell kötni ehhez a formához.

Ugyanilyen problémának vélem, hogy a számviteli törvénnyel nemhogy nincs összhangban, hanem néhány helyen szöges ellentétben áll az adótörvény. Ugyanilyen problémának vélem azért sorolom most már gyorsabban föl, mert az időm lejár , hogy a kapcsolt vállalkozásoknál, holott pont arra buzdítottunk mindig, hogy a monopolhelyzetben lévő társaságok ellen ilyen formában próbáljunk föllépni, hihetetlen mértékben hátrányos a törvény rendelkezése.

Nem utolsósorban említem meg az általam önálló törvényjavaslatként beterjesztett kamarai tagdíj adóból történő levonás kérdését, hisz én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben ez mindenféleképpen indokolt, és én nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezeket átgondolva próbálja meg a kormány is módosítani tervezetét, mert egyébiránt a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezeket a módosító javaslatokat be fogja terjeszteni. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)