Varga Mihály (Fidesz)

1995. november 7.

VARGA MIHÁLY, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját ismertetve négy kérdéskörrel kívánok beszédemben foglalkozni.Egyrészt: miért tartottuk rossznak és milyen következményekkel jártak a kormány márciusi intézkedései? Miért tartjuk elhibázottnak és megalapozatlannak a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot? Milyen gazdaságpolitikára és konkrét lépésekre volna szükség a restriktív, megszorító intézkedések helyett? És végül: milyen javaslatokat nyújt be a Fidesz ehhez a költségvetéshez?

Tisztelt Ház! Minden esztendőben, amikor az Országgyűlés hozzálát a következő év költségvetésének elkészítéséhez, alkalom nyílik arra, hogy szóljunk az ország állapotáról is, hiszen nem lehet úgy reálisan tervezni, hogy ne volnánk tisztában a gazdaság és a társadalom valós helyzetével.

Az előttem szóló néhány vezérszónoktól is hallhatták: a helyzet megítélése rendkívül vegyes. Ha a kormánypárti propagandát halljuk, akkor naponta hallhatjuk vagy naponta köszön az vissza, miszerint már mutatkoznak a jótékony hatások, már látszik az alagút vége, támogat bennünket a nemzetközi pénzvilág, és egyébként is: nincs más alternatíva.

Ha viszont akár csak egy függetlennek nevezhető kutatóintézet jelentését, anyagát elolvassuk, akkor már kritikusabb sorokat is láthatunk. Ebből megtudhatjuk: valóban igaz, hogy csökken a fizetési mérleg és a költségvetési deficit hiányának növekedési üteme, de emellett érezhető a gazdasági konjunktúra megtorpanása is. Csökken az ipari termelés és a beruházás növekedési üteme, jelentős mértékben csökkentek a reálbérek és magas az infláció.

A Fidesz értékelése szerint a valós helyzet ez utóbbihoz áll közelebb. Véleményünk szerint a kormány a törvényjavaslatban akárcsak márciusban féligazságokból jut téves következtetésekre. Hiszen márciusban sem az volt a kérdés, indokolt-e a fizetési mérleg és a költségvetési hiány növekedésének megállítására lépéseket tenni. Az ország akkor, részben éppen az MSZP-SZDSZ-kormány döntést kerülő, halogató, koalíciós vitákkal foglalkozó, nyolc hónapot elvesztegető kormányzása után közel állt ahhoz, hogy a külföldi befektetők bizalma és a nemzetközi pénzvilág bizalma megrendüljön az ország iránt. A kérdés számunkra akkor is az volt: ezeket a lépéseket kellett-e vagy kell-e meghozni?

A Fidesz parlamenti frakciójának az volt a véleménye, hogy a Bokros-csomag nem egy átfogó koncepció részeként került beterjesztésre, hanem rövid távú, elsősorban a költségvetési hiányra koncentráló intézkedéssorozat volt.

Ezek a lépések s ez alól valóban csak a forintleértékelés, az importvámpótlék és a csúszóárfolyam-rendszer bevezetése a kivétel rontottak a gazdasági növekedés feltételein.

(8.50)

Ugyanis ezek a lépések az indokoltnál nagyobb terhet raktak a lakosságra, indokolatlan társadalmi feszültséget gerjesztettek, visszafogó hatásukkal a gazdaság teljesítményét korlátozták.

Sajnos, az eltelt fél esztendő igazolta várakozásainkat. Az egyensúlyi folyamatokra csak és kizárólag a kivételként említett intézkedések hatottak, az összes többi lépés eddig inkább ártott, mint használt.

Így például a kormány hozzányúlt, elkezdte szétszedni a szociális ellátórendszert anélkül, hogy bármiféle újat hozott volna létre.

Miközben a kormány kitörési pontként emlegette a felsőoktatást, bevezették a tandíjat és csökkentették az oktatók létszámát.

A privatizáció stagnál. Gyakorlatilag hónapok óta csak az energiaszektor eladása körül folyik a vita.

És miközben hadd tegyem hozzá az államigazgatásban foglalkoztatottak létszámát csökkentette a Bokros-csomag, ezzel párhuzamosan azért négyről ötre nőtt a helyettes államtitkárok száma.

A sort jóval hosszabban lehetne folytatni, ha az Alkotmánybíróság nem mondott volna megálljt az alkotmányellenes lépések sorozatára. Az Alkotmánybíróság határozata figyelmeztette a kormányt arra, hogy egy jogállamban nem lehet pusztán erőpolitikát folytatni. A döntés következtében viszont illúzió azt hinni, hogy egy ötven százalékban megsemmisített Bokros-csomag érdemi hatást gyakorolhatott volna a gazdasági folyamatokra.

Egészen komikus volt már augusztusban azt hallani magukat komolynak nevező kormánypárti közgazdászoktól, hogy már látszanak az első eredmények, már mutatkoznak a Bokros-csomag jótékony hatásai. Ez az Alkotmánybíróság döntése után teljesen irreális volt.

Szemléletes példa egyébként ha valaki utánaszámol , hogy a tervezett 170 milliárdos megtakarítás helyett jó, ha körülbelül 25 milliárdot sikerült megspórolni a költségvetésben.

Ha tehát valamilyen eredmény mutatkozik egyáltalán a csomag után, az két egyszerű oknak tudható be: egyrészt a korábban megindult gazdasági növekedés mégis csak volt olyan megalapozott, hogy azt a Bokros-csomag hatása sem tudta visszafogni, másrészt ezek az úgynevezett eredmények ahhoz a márciusi állapothoz képest tűnnek eredménynek, amelyet jórészt éppen a Horn-kormány tehetetlensége, döntéskerülése okozott. Ha összehasonlítjuk egyébként a környező országok növekedési ütemével a magyarországit, akkor, sajnos, meg kell állapítanunk, hogy mi a sor végén kullogunk. Mondom: tehát ezek az eredmények a Horn-kormány saját teljesítményéhez képest tűnhetnek eredménynek.

Tisztelt Ház! Mit tartalmaz az 1996-os központi költségvetés? Ha egy mondatban kell fogalmazni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy ez a költségvetés olyan, mint Mátyás király ajándéka: van is meg nincs is. Van az Országgyűlés előtt papíron egy tervezet, de annak sem gazdasági, sem politikai megalapozottsága nincsen. Megalapozatlan gazdaságilag, mert ha valaki alaposan átnézi a költségvetést és a hozzá tartozó adótörvényeket, látni fogja, hogy azok a gazdaságpolitikai célok, amelyek a javaslat indoklásában szerepelnek, teljesen ellentmondanak annak, ami a tényleges számadatokban szerepel. Pedig azokkal a célokkal, azoknak a céloknak egy részével még akár egyet is lehetne érteni, amelyek ebben a költségvetésben szerepelnek.

Hiszen ki ne értene egyet például a vállalkozási feltételek javításával? Igen, javítani kell a vállalkozók feltételeit, de nem úgy, ahogy ezt a kormány teszi, hogy a vállalkozók számára növekszik az adóteher, és egyszerűen kiszámíthatatlan a jogi környezet. Csak emlékeztetnék rá, hogy a Horn-kormány az eddig eltelt időszak alatt és az év hátralévő részében körülbelül 21 alkalommal fog adómódosításokat végrehajtani, ami azt jelenti, hogy háromhetente módosítunk egy adótörvényt. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között teljesen irreális kiszámítható jogi környezetről beszélni.

Vagy ki ne értene egyet például az infláció csökkentésével? A kormány és a Magyar Nemzeti Bank vezetői versengve múlják alul egymást az inflációs szint becslésében 1996-ra. Most éppen a pénzügyminiszter úr vezet, hiszen tegnapelőtt bejelentette, hogy 19 százalék lesz várhatóan 1996-ban az infláció növekedése. Ennek azonban jócskán ellentmond, hogy már most beépült a jövő évi inflációba az a körülbelül 30 százalékos vagy afölötti energiaár-emelés, amit a kormány a nyár folyamán elhatározott; beépül a rendszerbe az a 15 százalékos fogyasztásiadó-emelés, amely a cigarettán, a benzinen, gázolajon, szeszesital-termékeken keresztül végiggördül az egész gazdaságon. Az infláció leszorításához alapvetően kiszámítható gazdaságpolitikára lenne szükség, ilyennel viszont a kormány nem rendelkezik.

Ezek az irreális célok, sajnos, irreális bevételi és kiadási előirányzatokkal járnak együtt. Kettőt hadd emeljek ki ezek közül:

Az egyik a sokat emlegetett privatizációs bevétel. Tegyük fel a kérdést: vajon megalapozott-e az a privatizációs bevétel, ami az idén sem folyt be, és aminél többe kerül a leves, mint a hús? Hadd idézzem a tisztelt Ház figyelmébe az első félév eredményeit! A privatizációs bevételek az első félévben 27 milliárd forintot tettek ki, a privatizációs kiadások viszont 28,3 milliárd forintot vagyis az első félévben több mint 1 milliárdos veszteség keletkezett a privatizációs tevékenységből. Kérdezem én, hogyan akar ezek után a kormány 1995-96-ban körülbelül 250 milliárd forintot privatizációs bevételként beszedni. Ehhez jól tudjuk készpénzbevételként körülbelül 340 milliárd forintra lenne szükség.

Ugyanilyen megalapozott néhány adóbevétel tervezése is. Az általános forgalmi adóból és a fogyasztási adóból a kormány körülbelül 100 milliárd többletet kíván 1996-ban beszedni, és a személyi jövedelemadóból ugyancsak plusz 100 milliárd körül várható a '95-ös tervekhez képest. Véleményünk szerint ez a lakosság jövedelemváltozását ismerve teljesen illuzórikus, ha csak a kormány nem tervez olyan adóbehajtási módszereket, amelyeket ma még nem ismerhet az Országgyűlés. Ha pedig feltételezzük, hogy mégis a kormánynak van igaza s elvileg ez sem zárható ki , akkor pedig teljesen komolytalan az a kijelentés, miszerint 1996-ban az adómérték nem fog növekedni a magyar lakosság és a magyar vállalkozók számára.

Tisztelt Ház! Röviden szólnom kell ennek a költségvetésnek a politikai megalapozottságáról is. Fel kell ugyanis tennünk azt a kérdést, hogy ki támogatja az 1996-os költségvetést. A nyilatkozatokból az derül ki, hogy lassan a pénzügyminiszteren kívül nincs olyan tag a kormányban, aki ezt a költségvetést támogatná. Csak rövid kivonatot hadd idézzek az elmúlt egy hét sajtónyilatkozataiból!

Fodor Gábor a közoktatás normatíváit emelné 15 százalékkal. Suchman Tamás a nyereséges állami vállalatoknál emelne 21 százalékkal tudjuk, hogy a kormány egy kormánydöntés alapján ezt már el is fogadta. Horn Gyula és Kuncze Gábor a rendőrség számára kíván plusz 20 százalékos béremelést adni. A népjóléti államtitkár úr, Kökény Mihály, az egészségügyiek számára adna körülbelül 20 százalékos többletet. A még hivatalban lévő munkaügyi miniszter asszony búcsúzóul a közalkalmazottak számára kíván egy 7-8 százalékos emelést elérni. Ezeket az ígérgetéseket még lehetne folytatni. Hosszú a sor, hiszen itt vannak a közművelődési dolgozók, a vasutasok, a tűzoltók és így tovább. Számításaink szerint a kormány eddigi ígéretei körülbelül 70-80 milliárd forintos többletet idéztek elő ebben a költségvetésben és még nincs vége, hiszen a sor hosszú lesz: nyilván további ígéretek fognak elhangozni, további kompromisszumok fognak megköttetni ebben a kérdésben.

Ugyancsak az ellentábor sorait gyarapíthatják a kisebbik kormánypárt soraiban ülő képviselők is. Hadd idézzem fel ugyanis, hogy a Bokros-csomag elfogadása után, már nyár elején elhangzott néhány olyan kijelentés, ami azt a gyanút kelti bennünk, hogy ők sem fogják támogatni ezt a költségvetést. Emlékezzünk vissza: még meg sem száradt a köztársasági elnök úr aláírása a Bokros-csomagon, amikor a nyár elején az SZDSZ bejelentette: már nem megszorításra van szükség, hanem elsődlegesek a gazdasági növekedést szolgáló lépések. Ugyanekkor, június 25-én hangzott el, hogy ők mármint a kisebbik kormánypárt képviselői csökkentenék az adókulcsokat. Hadd idézzem elnökük akkori nyilatkozatát szó szerint: "A költségvetési bevételek rovására is ösztönözni kell a gazdasági növekedést." Teljes mértékben egyetértünk ilyen módon reméljük, hogy ők sem fogják támogatni ezt a költségvetést.

És ha ez igaz márpedig komolyan kell venni ezeket a kijelentéseket , akkor a '96-os költségvetésben szereplő megszorítás, elvonás, adóemelés ellentmond ennek a nyilatkozatnak, tehát nyilvánvaló, hogy a költségvetés hajszálon fog múlni mármint az elfogadása.

(9.00)

Tisztelt Ház! Miután szóltam arról, hogy miért tartjuk rossznak a kormány költségvetési elképzelését, alkotmányos és konstruktív ellenzékiként szólnom kell arról, mit javasol a Fidesz a kormány számára.

Először is javasoljuk, hogy fogadja meg a Fidesz és a Világbank szakértőinek javaslatát, és haladéktalanul kezdje meg az adó- és tb-rendszer reformját. A magyar kormány, amely sűrűn hivatkozik a nemzetközi pénzvilág elvárásaira, sajnos megfeledkezik arról a javaslatról, amelyet '95 elején a Világbank két itt járt szakértője készített el. Tanulmányukban azt javasolják, hogy az adómértékek magas szintjét ami visszafogja a gazdasági teljesítményt , csökkenteni kell, mégpedig két lépésben: csökkenteni kell az adókulcsokat és szélesíteni kell az adóalapokat. Nos, a magyar kormány ebből sajnos csak az utóbbira volt fogadókész; az adóalapokat szélesíti, az adókulcsokat viszont nem. Vagyis ez azt jelenti, hogy összességében az adó mértékét ezzel növelni fogják és növelik az amúgy is magas adóterheket.

Javasoljuk továbbá, hogy a kormány tegyen azonnali intézkedéseket a feketegazdaság visszaszorítására. Döbbenetes ugyanis az a tétlenség, amely ezt a területet az elmúlt időszakban kísérte. Ugye, nagy propaganda előzte meg annak a bizottságnak a felállását, amely a kormányon belül jött létre és amelynek vezetője a belügyminiszter úr; de eddig, sajnos, nem ismertük meg, hogy milyen konkrét lépések születtek ebben a kérdésben.. Munka pedig nyilván lenne bőven.

Többször elmondtuk már és csak ismételni tudjuk , hogy az export ösztönzése nélkül, a beruházások támogatása nélkül tartós gazdasági növekedésre nem lehet számítani. A terület jelentőségéhez képest a kormány a '96-os költségvetésben elenyészően kevés támogatást fordít erre a területre. Meg kell igaz jegyeznem, hogy az utóbbi időben, főleg a Pénzügyminisztérium részéről történtek lépések különböző beruházási adókedvezmények megtételére. Azonban ezek a szerény kezdeményezések iparpolitika, infrastruktúra-fejlesztés nélkül, a kormányzati struktúra átalakítása nélkül, véleményünk szerint nem vezethetnek eredményre. Pedig úgy véljük, hogy az infrastruktúra összekapcsolása a területfejlesztéssel elvileg bekapcsolhatna olyan régiókat az ország vérkeringésébe főleg a tiszántúli régiókról van szó , amelyek eddig ebből a gazdasági növekedésből semmit nem éreztek.

A Fidesz parlamenti frakciója e javaslatain túl három fontos területen kíván módosító indítványokat is benyújtani a költségvetéshez. Egyrészt a jövő szempontjából meghatározó fiatal generációk támogatására kívánunk egy módosító csomagot benyújtani. Javaslatainkkal szeretnénk ráébreszteni a kormányt, hogy a fiatal generációk, családok munkához és lakáshoz jutási esélyeinek hiányában, a gyermekvállalás terheinek enyhítése nélkül nincs esély a gazdasági és társadalmi holtpontról való elmozdulásra. És itt egy külön említést vagy külön beszédet érdemelne meg annak a lakásprogramnak hiánya, amelyet a kormány és a kormánypártok a választási kampány során ígértek.

Ehhez szorosan kapcsolódik az oktatás és a művelődés területe, amelyet ellentétben a modernizációs programmal a Fidesz képviselői valóban az egyik lehetséges, úgynevezett kitörési pontnak tartanak, és szeretnénk, hogyha a kormány erre a területre '96-ban nagyobb energiát és összegeket fordítana. És végül harmadik területként indítványozni fogjuk a feketegazdaság visszaszorítását szolgáló szervezetek támogatását. Nem nézhetjük ugyanis tétlenül, hogy amikor szülőotthonokat szüntetnek meg, kórházakat zárnak be pénzhiány miatt, azonközben a gazdaság egyharmada adózatlan maradjon és több százmilliárdos állami kintlevőségek legyenek. Tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt a '96-os költségvetésben egy olyan irányú módosítást fog javasolni, amely a jelenlegi helyzetben is támogatja a fiatal generációkat, az oktatást és a feketegazdaság visszaszorításával növeli az állami bevételeket.

Tisztelt Ház! Az eddig elmondottakból mi következik 1996-ra vonatkozóan? Véleményünk szerint, ha az Országgyűlés ebben a beterjesztett formában fogadja el a benyújtott költségvetést, akkor csak idő kérdése a '96-os költségvetés összeomlása, a tervezett előirányzatok felborulása. Ha komolyabb módosítás nélkül kerül a javaslat elfogadásra, akár már holnap nekikezdhet a Pénzügyminisztérium apparátusa a '96-os pótköltségvetés elkészítésének.

Nem túl biztatóak ebben az esetben a gazdaságpolitikai tendenciák sem. A gazdaság számára három alapvető kérdés létezik; úgymint: fennmarad-e a szerény mértékű növekedés, leszorítható-e az infláció és tartóssá válik-e az egyensúly javulása? Ma ezekre a kérdésekre nehezen adható komoly válasz. Úgy ítéljük azonban meg, hogy a kormány a tűzzel játszik, ha 1996-ban sem változtat a jelenlegi gazdaságpolitika irányán. Ez a gazdaságpolitika eddig restriktív, megszorító intézkedésekkel, a reálbérek jelentős csökkentésével, a fogyasztás visszafogásával operált. A kormány a reálbérek csökkentéséhez alapvető eszközként az inflációt használta, amely főként ár- és adóintézkedésekben nyilvánult meg. Jövőre már eleve betervezhető a háztartási energia, az üzemanyagok, a lakbérek, a gyógyszerek, a tömegközlekedési viteldíjak jelentős emelkedése, de várhatóan növekszenek az oktatás és az egészségügyi ellátás költségei is. Javarészt olyan áremelkedésekről van szó, amelyeket a kormányzati döntések okoznak, és amelyek a fogyasztói árak jelentős emelkedését jelentik.

A kormány ilyen irányú lépései, a megszorítások ilyen drasztikus adagolása nemcsak az előbb elmondott gazdasági problémák megoldását teszik kérdésessé, hanem veszélyeztetik azt a társadalmi, politikai stabilitást is, amelyet eddig a rendszerváltás óta sikerült megőriznünk.

A lakosság folyamatos lecsúszása, elszegényedése élezni fogja a feszültségeket, ami nehezen kiszámítható hatásokkal járhat. Ennek a forgatókönyvnek a lehetősége ma nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Ez a forgatókönyv megvalósulhat ennek a költségvetésnek az elfogadásával. A Fidesz parlamenti frakciója ezért nem tudja támogatni a kormány által beterjesztett 1996-os költségvetés törvényjavaslatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)