Dornbach Alajos (SZDSZ)
DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mindenki tudja, hogy az ország egyik legégetőbb gondja az évek óta fokozatosan felhalmozódó és immár alig elviselhető mértékű költségvetési hiány, a belső államadósság. Bár a nemzeti össztermék értéke az utóbbi években lassú, de ígéretes emelkedést mutat, de még nem kevés időre van szükség ahhoz, hogy a bevételi források olyan gyarapodásával számolhassunk, hogy enyhíthető legyen az adóalanyok adóterhe. Annak érdekében, hogy a legfontosabb közös kiadásainkhoz, a költségvetés legfontosabb kötelezettségeihez a fedezetet megteremtsük, a kormánynak évek óta nehezen elviselhető adóterheket kell az adóalanyok vállára raknia. Azonban a költségvetés legfontosabb forrása az adóbevétel. Mindenki jogos elvárása viszont, hogy a kormány adópolitikájában az igazságosság, az arányosság és a méltányos közteherviselés szempontjai érvényesüljenek. Az alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az utóbbi években mind többet hallottunk a feketegazdaságról, amelynek lényege az, hogy egyes gazdálkodók nem a törvényes keretek között végzik gazdálkodó tevékenységüket döntően abból a célból, hogy a közteherviselési kötelezettségek alól mentesüljenek és ezzel tisztességtelen előnyhöz jussanak.
(12.40)
A kormányok és az adóhatóság szerte a civilizált világban évtizedek óta folytatja a maga küzdelmét a feketegazdaság visszaszorítása érdekében. A technikai fejlődés folytán a megváltozott és bonyolult gazdasági és társadalmi viszonyok között a feketegazdaság lehetőségei mind nagyobbak, az ellene folytatott küzdelem mind nagyobb kihívás a kormányok számára. Így vannak ezzel a fejlett polgári demokráciák kormányai is, de különösen így vannak térségünk átalakuló szférájában az új demokráciák kormányai, amelyeknek kellő tapasztalat, begyakorlott apparátusok, jól működő intézmények nélkül kellett felvállalnia a feketegazdaság elleni küzdelmet.
Minél sikeresebb egy kormány a feketegazdaság elleni küzdelemben, annál nagyobb mértékben enyhítheti a tisztességes adózók terheit. Ha viszont a feketegazdaság megadóztatásában a kormány nem képes eredményeket elérni, akkor a költségvetési kiadásokhoz a fedezetet csak a tisztességes adóalanyok további megadóztatásával képes előteremteni. Természetesen ebből a szempontból a feketegazdasághoz tartozónak kell tekinteni minden olyan jövedelmet, amelyet az adóalanyok az adóhatóság elől eltitkolnak.
Ma még Magyarországon nem általános az a vélemény, az a mentalitás, amely több, nagy hagyományú demokráciában természetes, vagyis hogy az emberek az egyik legsúlyosabb közösségellenes magatartásnak tekintik az adókötelezettségek alól való kibúvást. Ígéretes próbálkozásokat kormányaink mindig is tettek az adóeltitkolások gyakorlatának visszaszorítása ellen. Mégis, az eddig meghozott törvényi rendelkezések nem bizonyultak elégségesnek.
Az adózás rendjéről szóló törvény módosítását indokolta az is, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a személyi szám használatát, ezért a most benyújtott törvényjavaslat több paragrafusa az ebből eredő kötelezettségeknek kíván eleget tenni.
A törvényjavaslat több rendelkezése technikai jellegű, apróbb változtatásokat tartalmaz, azokról itt most nem érdemes szót ejteni.
Adórendszerünk helyesen az önadóztatás elvéből indul ki, vagyis az adókivetés alapja elsődlegesen az adózó által bevallott jövedelem. Szükséges azonban az adóhatóság számára, hogy a bevallott adatokat ellenőrizhesse, kétség esetén azok helyességéről vagy téves voltáról megbizonyosodhasson.
Az Alkotmánybíróság több döntésében világosan kimondta, hogy egy alkotmányos alapjog korlátozását akkor tekinthetjük alkotmányszerűnek, ha a korlátozó rendelkezések az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest szükségszerűek és arányosak. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az adózók igen sokszor alkotmányos jogaik sérelmére hivatkoznak, amikor az adóhatóság a jogosítványai kiszélesítését követeli.
A törvényjavaslat szerint lényeges jogosítványt kap az adóhatóság a tekintetben, hogy amíg korábban csak az adózót és a vele kapcsolatban álló másik adóalanyt kötelezhette nyilatkozattételre, a továbbiakban minden olyan magánszemélyt meghallgathat, tanúvallomásra kötelezhet, aki az adózónak az adókötelezettség szempontjából fontos adatairól ismeretekkel rendelkezik.
A legnagyobb izgalmat a törvényjavaslatnak az a rendelkezése váltotta ki, amely szerint a valóságos adóalapnak adóhatósági becsléssel történő megállapítását teszi lehetővé. Itt nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy a jelenleg hatályos törvény is lehetőséget biztosít az adóhatóságnak erre a becsléses eljárásra, azonban a módosítás a becslés feltételeit világosabbá teszi, és kétségtelen, bizonyos mértékben könnyítést jelent az adóhatóságnak a tekintetben, hogy mikor alkalmazható ez az eljárás. Azonban nagyon pontos, taxatív felsorolását adja azoknak az eseteknek, amikor erre sor kerülhet. Kimondja egyebek között, hogy becsléses adóalap-megállapításnak van helye a vagyonszerzési illeték megállapításánál, továbbá minden olyan esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapja pontosan nem állapítható meg, de a legfontosabb lehetőség az, amely szerint, ha az egyéni vállalkozó magánszemély bevallott jövedelme nem éri el az illetékes kamarák közreműködésével meghatározott minimális jövedelemhatárt, akkor az adóhatóság erre hivatkozva alkalmazhatja a becslést. Erre figyelemmel a javaslat a becslést mint a jövedelem valószínűsítésének egy lehetséges módszerét, kétségtelenül szélesebb körben teszi lehetővé.
A tervezetnek ezt a rendelkezését mind a hatékonyság, mind az alkotmányossági aggályok szempontjából célszerű megvizsgálni. A hatékonysági vizsgálat eredménye nem lehet kétséges. Nyilvánvaló, hogy az adózók ösztönözve érzik magukat, hogy lehetőleg minél ritkább esetben tegyék ki magukat a becslési eljárásnak. Meggyőződésem, hogy az adóbevallási fegyelmet ez javítani fogja.
De az is nyilvánvaló, hogy az irreálisan alacsony jövedelmet bevalló vállalkozók esetében a becslés az egyedüli lehetőség a valós adatok megállapításához. Ismerjük az adatokat. Ma Magyarországon az egyéni vállalkozók által bevallott jövedelmek kiadásaik elszámolása után az alkalmazottak éves átlagjövedelmének mindössze egynegyedét teszik ki. Ebben a helyzetben, ilyen társadalmi környezetben feltétlenül szükséges erősíteni az adóhatóság jogosítványait. A törvényjavaslat pontos garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy egyrészt jogorvoslati lehetőségei legyenek az állampolgárnak, másrészt az adóhatóság ezzel a számára megnyíló lehetőséggel ne élhessen vissza.
Lényeges még az a rendelkezés, amely arra jogosítja fel az adóhatóságot, hogy közzéteheti mindazoknak az adózóknak a nevét és az adózás szempontjából fontosabb adatait, akiknek az előző negyedévben a jogerőre emelkedett határozattal megállapított adótartozása magánszemélynél a 10 millió forintot, más adózóknál a 100 millió forintot meghaladja. Úgy gondolom, széles társadalmi egyetértés fogadja ezt a rendelkezést, hisz ez sok tízmillió forintos bevételt tételez fel, ha maga az adóalap meghaladhatja a 10 millió, illetve 100 millió forintos értékhatárt. Ebben a szférában feltétlenül szükség van a nagyobb társadalmi nyilvánosságra. Úgy gondolom, ennek lesz talán a legösztönzőbb hatása, hogy a nagy forgalmat, a nagy pénzforgalmat bonyolító vállalkozók adózási fegyelme javuljon.
Tartalmaz a rendelkezés az adózók számára könnyítő és biztonságukat növelő rendelkezéseket is. Ezek közül egyet emelnék ki: az adó feltételes megállapítására vonatkozó rendelkezést. Eszerint: a Pénzügyminisztériumtól bármely adózó kérheti, hogy egy általa a jövőben megkötni tervezett szerződés vagy más ügylet részletes tényállása alapján a pénzügyi kormányzat foglaljon állást az adókötelezettség léte vagy meg nem léte, valamint az adóteher mértéke tekintetében. Amennyiben a közölt tényálláshoz képest a megvalósuló tényállás nem tér el, akkor az adózó teljes biztonsággal előre számíthat arra, hogy milyen kötelezettségekkel kell számolnia. Ez különösen fontos ilyen bonyolult viszonyok között, amikor nem egyszer az adótanácsadók is eltérő vagy bizonytalan véleményeket szolgáltatnak a hozzájuk fordulóknak.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében: meggyőződésem, hogy a törvény a célját megfelelően fogja szolgálni, a törvénymódosítás indokolt, társadalmilag elfogadható. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)