Kertész István (MSZP)

1995. november 7.

KERTÉSZ ISTVÁN, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az adózás rendjéről szóló törvény önálló költségvetési bevétellel nem jár, fontossága és talán nem túlzás a jelenlegi ülésszak adótörvényei között kiemelkedő szerepe abban van, hogy az egyes adótörvények érvényesülését, érvényesítését és az eredményesebb rendszer alkalmazhatóságát teszi lehetővé úgy, hogy nem sérti sem az önadózás, sem az ártatlanság vélelme, sem a jog előtti egyenlőség elvét.Vitathatatlan, hogy a legális gazdaság mellett és sajnos, egyre inkább helyett létezik a féllegális, a szürke színnel aposztrofált és az illegális, a fekete színnel megjelölt gazdaság.

(13.00)

Látványos lenne ezek súlyával dobálózni, de nem teszem. Nem teszem, mert nem akarok a demagógok sorába beállni, akik velem együtt ugyan hangoztatják a probléma súlyát, de még egyetlen, jogállami keretek között is használható módszert, javaslatot sem terjesztettek elő. Sőt az erre irányuló lépéseket is a megoldások módozatának keresése helyett csípőből ők tudják, milyen megfontolás alapján megvalósíthatatlannak, jog- és alkotmánysértőnek tüntetik fel. Kérdezem: nem sérti-e a közteherviselés alkotmányos követelményét az, ha jól körülhatárolható rétegek az adózást elkerülve, a rájuk eső terhet a többiekkel fizettetik meg?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki ismeri a jelenlegi adózási gyakorlatot, az APEH korlátozott lehetőségeit, az tudja, hogy a revíziók ma sokkal inkább szabályszerűségi, semmint aktív feltáró jellegűek. Ma az adóhatóság a legális gazdaságot jól tudja vizsgálni, azon a büntetési tételeket be is tudja hajtani. A szürkegazdaságot alig tudja ellenőrizni, mert az előre bejelentett revízió, a nyilatkozattételi lehetőségek korlátai, a napnál is világosabb esetek dokumentálhatatlansága a jogi érvényesíthetőséget nagyban megnehezíti. A feketegazdaság pedig az adóhatóság, főleg az APEH számára épp a jellegzetessége miatt elérhetetlen.

Az előttünk lévő javaslat célja mégsem lehet a feketegazdaság felszámolása. Nemcsak azért nem lehet, mert ebből az értéket, a tevékenységet meg kell menteni, a legális szférába át kell terelni, és nemcsak azért nem lehet ez a cél, mert valamennyi nemzetgazdaságban változó arányban jelen van az ilyen jellegű tevékenység, hanem azért sem szabad az Art. módosításától ezt számon kérni, mert a feketegazdaság súlya csökkentését is csak negyven-ötven törvény átfogó és következetes átalakításával, sziszifuszi munkával és nem csökkenő elszántsággal lehet a büntetőjog, a polgári jog, az adózás és a társadalmi megítélés és hozzáállás változásával hosszú távon sikerre vinni. Külön figyelni fogom tisztelt képviselőtársaimat is ebben hangsúlyozottan az ellenzéki képviselőtársaimat , hogy akkor, amikor ebbéli kifogásaikat hangoztatták, mennyire lesznek következetesek akkor, amikor ezeket a feketegazdasággal szembeni törvénypasszusokat terjeszti elő a kormányzat.

Tisztelt Ház! A következő kérdés, hogy akkor járunk-e el helyesen, ha a megtehető kis lépéseket megtesszük, vagy akkor, ha csak akkor cselekszünk, amikor a probléma egészét kielégítő módon kezelni tudjuk.

Nagyon sok törvény tárgyalásakor visszaköszön az a sablonos, elutasító kritika, hogy e javaslat nem oldja meg a probléma minden területét, a kapcsolódó szabályzatlanságokat. Nehéz ezt a magatartást nem úgy értékelni, hogy a tökéletességre való törekvés örvén nem a cselekvés, a kemény fellépés elleni szándék nyilatkozik meg. Természetesen nem arról van szó, hogy egy javaslat nem lenne javítható és ez nem feladata mind a 386 képviselőnek , de azért ellenezni a megtehető lépést, mert az csak a szürkegazdaságot éri el s a feketegazdaságot nem eléggé, nos, ezt a véleményt nemhogy konstruktívnak, de még korrektnek sem tudom értékelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adóhatóság csak korlátozottan és a szubjektivitást sem kizárva tud fellépni az adózás szabályait megsértőkkel szemben. Ha igaz a vállalkozások számáról készült statisztika és korlátozott a 7600 APEH-dolgozó által elvégezhető vizsgálatok száma, könnyen megállapítható, hogy kétszáz év sem elég ahhoz, hogy az APEH minden vállalkozás ellenőrzésére sort kerítsen. Persze az APEH eddig is belső rend szerint szűrőket alkalmazott a vizsgálatra kerülők kijelölésénél. Felteszem a kérdést: vajon nem növeli-e a kijelölés objektivitását az, ha az APEH törvényben rögzített kirívó esetekben köteles lesz a vizsgálatot megejteni?

Tisztelt Ház! Milyen konkrét változásokat tartalmaz a törvényjavaslat? A módosítások között hatásában a legjelentősebb a 60. §-t érinti. A paragrafusszámra való hivatkozás nem véletlen, mert a javaslatot nem elég figyelmesen olvasók számára ez a módosítás az adóbecslést új alkalmazásként tüntetheti fel; holott erről szó sincs, szemben a Varga képviselőtársam által elmondottakkal.

Az adózás rendjéről szóló törvény hatályos rendelkezéseinek 60. §-a szinte ugyanezt az eljárást rögzíti. Eddig is mód volt a becslés alkalmazására adott esetekben. Az eddig alkalmazott esetek a soros felülvizsgálatok, revíziók során megállapítható feltételeken alapulnak. Az pedig, hogy kit vizsgált és mennyire következetesen kérte számon, az eddig is alkalmazható volt. Idézek a jelenleg élő törvényből: "Az azonos időszakban, hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók adatainak felhasználásával lehet az adót megállapítani", valamint szintén idézek a törvényből, egy másik helyről "Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítani" az a helyi szervezetek többé-kevésbé szubjektív döntése volt.

A törvényjavaslat szövegezésében új az, hogy kötelező eljárást ír elő azokban az esetekben, melyeknél a magánszemély munkaviszonyon kívül bevallott jövedelme nem éri el a hasonló tevékenységre, területenként differenciált, azonos időszakra egyszerre kidolgozott jövedelemhatár-összegeket. Az új tehát az, hogy következetes és korrekt eljárási rendben meg kell nyilatkoztatni a magánszemélyt arra vonatkozóan, hogy vállalkozásában a kiugróan alacsony bevétel milyen okok miatt alakult ki, családja fenntartását milyen forrásokból fedezte. Szó sincs tehát arról, hogy magát az adót kivetéses módszerrel akarná a törvényjavaslat ezen passzusa megállapítani.

Tisztelt Ház! A 60. § szükségességét alátámasztandó néhány adat: 1994-ben a személyi jövedelemadó feldolgozási adataiból megállapítható, hogy 618 ezer egyéni vállalkozóból 385 ezer fő, 62 százalék adott be feldolgozásra alkalmas bevallást; 137 ezer fő, azaz 22 százalék egyáltalában nem tett eleget, és 94 ezer fő, azaz 15 százalék feldolgozható tartalommal nem tett eleget bevallási kötelezettségének. A feldolgozásra alkalmas bevallások adataiból az összesítéseket mondanám: az egyéni vállalkozók 1994-ben 44 milliárd forint személyi jövedelemadó-alapot vallottak be vállalkozásaik után. Átlagjövedelmük 1994-ben ezzel együtt is mínusz 26 ezer forint/fő volt éves szinten. Ez azt jelenti, hogy a 44 milliárd forint jövedelmet bevalló egyéni vállalkozók mellett a többség veszteséget mutatott ki, és ez a veszteség 54 milliárd forint volt. Miután a veszteség a következő évek nyereséges tevékenységéből nyereséget csökkentőként leírható, ez az összeg tekinthető bespájzolt tartaléknak is.

Maguk a vállalkozók a megosztottak tehát, tisztelt Varga képviselőtársam. Nem a vállalkozók és a társadalom, hanem vállalkozó és vállalkozó között van igazán a határ. Vannak a legális szférában tevékenykedők, akik közül a 44 milliárd forint jövedelmet bevallók és az 54 milliárd forint veszteséget kimutatók is külön-külön csoportot alkotnak, és vannak azok, akik be sem vallották a jövedelmet, és vannak, akik nem is regisztráltatták magukat. Meggyőződésem, hogy a viszonylag korrektül adózó kör érdekeit és a versenyegyenlőséget is szolgálná, ha a vállalkozások piaci feltételei az adózás oldaláról is azonosan alakulnának.

Az előttünk lévő javaslat a lehetséges módon a feketegazdasággal kapcsolatban is tartalmaz új elemeket:

1. Törölni rendeli a nyilvántartásból azokat, akik az adószám kiadása után két hónapon belül a vállalkozói jegyzékbe, cégnyilvántartásba vételüket nem kezdeményezték.

2. Az adóhatóság folyamatos információt kap a munkaügyi központoktól a feketefoglalkoztatás eseteiről.

3. A magánszemély önálló adóazonosító számjelet kap. Az adóhatósággal kapcsolatban álló 90 százalék értesítés formájában megkapja, míg a 10 százalékhoz, akik az elmúlt öt évben adókapcsolatba nem kerültek, bejelentkezés után juttatják el azonosító számjelüket. Rendkívül fontos annak tudatosítása, hogy minden felnőtt állampolgár alapvető érdeke az adóazonosító számjel megszerzése. A számjel szerepe és jelentősége kettős. Rövid távú hatás, hogy a számjellel nem rendelkező munkavállalótól a maximális adókulccsal kell adóelőleget vonni. Hosszabb távon jelentősebb az, hogy a ma feketegazdaságban foglalkoztatott magánszemély előbb-utóbb legális állást vállal, és ekkor fordul majd az adóhatósághoz adóazonosító számjele megszerzése érdekében.

4. A törvényjavaslat növeli a nyilvánosság kontrollját. A jogerős, lejárt határidejű, jelentős adótartozással rendelkező vállalkozások közzététele az adómorál erősítését és egyfajta széles körű céginformációs rendszer működtetését is jelenti. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmezteti a képviselőt a hozzászólási idő leteltére.)

Röviden, befejezésül: persze az igazi a vagyon-nyilatkozat általános, kötelező vagy valamilyen önkéntes bevezetése lenne. Az ezzel szembeni aggályok, meggyőződésem, hogy nem a korrekt, tisztességes többség érdekeit szolgálják, de mint jelenlegi alkotmányos korlátot tudomásul veszem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Art. most tárgyalt módosítása nem csodafegyver, de egy komoly, megtehető lépés az adózási rendszer eredményességének javítása érdekében.

(13.10)

Módosításokkal javítható, javítandó, összességében a szocialista frakció támogatását bírja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és türelmüket. (Taps a bal oldalon.)