Szilágyiné Császár Terézia (KDNP)

1995. november 7.

DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt, még kitartó, bár kicsit álmos Kormány és tisztelt még kitartóbb Képviselőtársaim! Sajnos ismét az adózás rendjéről szóló törvényt módosítjuk. Azért sajnos, mert a pénzügyi szabályozórendszer stabilitásának hiányát mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy az adózásra vonatkozó szabályokat évről évre jelentősen átdolgozzuk. Persze nem volna baj, ha a módosítások csak az adózók terheit, az adózók, az adóhatóság adminisztrációját csökkentenék, az eljárásokat egyszerűsítenék, gyorsítanák, valamint a jogágazat belső jogharmonizációját szolgálnák. A baj csupán az, hogy az előttünk álló módosítások zöme nem ilyen. Nem hiszem, csak remélem, hogy a pénzügyi kormányzat előbb-utóbb megállapodik majd saját magával, és végre az Országgyűlés közreműködésével stabilizálni fogja a pénzügyi-adózási viszonyokat, és ezáltal a külföldi és belföldi vállalkozók számára is kiszámíthatóvá teszi a tevékenység üzleti kockázatát és eredményességét.

Az előterjesztő az előttünk lévő törvényjavaslattal nyilvánvalóan reagálni kíván az eddig meghozott megszorító intézkedések társadalmi visszhangjában egyre erőteljesebben megfogalmazódó kritikákra. A tisztességes adófizetők körében, akikre egyre nagyobb terheket rak a kormány, pedig egyre erősebb és valljuk be mindannyian: jogos az elégedetlenség, hogy a feketegazdaság szereplői továbbra sem tetten érhetők, jövedelmük nem ellenőrizhető, a közterhek viseléséből alig vesznek részt. E téren minden hangzatos ígéret és látványos kezdeményezés ellenére az elmúlt évben sem sikerült kézzelfogható eredményt felmutatni. Valószínűleg ezt felismerve és bevallva az előttünk lévő törvényjavaslat általános indoklásából egy átfogó, a feketegazdaság elleni fellépést a jelenleginél jobban biztosító, kibővített eszközrendszert ígérő szabályozórendszer képe vázolódik fel.

A tételes rendelkezéseket vizsgálva azonban már most biztos, hogy ez az ígéret nem fog valóra válni. A mintegy negyven paragrafusból álló módosítás többsége ugyanis csak apró változtatást tartalmaz, és csupán néhány az, amely érdemi rendelkezést fogalmaz meg jól és rosszul. A többség csupán technikai rendelkezés. Ezt mi is kifejezetten rossz jogalkotási technikának tartjuk; de nevezhetnénk a megtévesztés mesterművének is, mert sokkal többet mutat a valóságnál, és ezzel egy részletes módosítás látszatát kelti. És persze leplezni kívánja azt a tényt, hogy az adóhatóság eddig sem volt fegyvertelen, csak nem tudott vagy nem mert fellépni azokkal szemben, akik a nagy jövedelmeket a feketegazdaságból zsebre tették. Sokkal könnyebb volt persze, olcsóbb és hatékonyabb, például egy kiegészítő tevékenységet folytató falusi szódással elbánni, mint a széles politikai, gazdasági kapcsolatrendszerrel és ügyvédek hadával rendelkező, dörzsölt adóeltitkolóval.

Rossz ez a módosítási technika azért is, mert indokolatlanul nyithat és már nyitott is vitákat olyan kérdésekben, amelyekben a módosítási szándék fel sem merült. Persze fontosak lehetnek a technikai módosítások, de nem azok, amelyek ebben a törvénytervezetben találhatók, mert ezek az általános indoklásban beígért érdemi változtatásokat nem fogják szolgálni.

Amit viszont annak gondolt az előterjesztő, az máris jó néhány aggályt vet fel. Bővül a nyilatkozattételre kötelezhetők köre. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat indoklása, mely szerint a módosítás az adóhatóság információszerzési lehetőségét bővíti, nem egészen igaz, mivel a hatályban lévő törvények erre eddig is lehetőséget adtak. Máris vita bontakozott ki hallottuk arról, hogy tanúvallomásra kötelezhető-e az, aki egy államigazgatási eljárásnak semmilyen formában nem alanya. Ha igen, akkor meggondolandó lehetne, hogy az esetek többségében elég lenne az a bizalom, amit a pénzügyminiszter úr meghitelezett az adózó állampolgároknak, esetleg az írásbeli nyilatkozattételre való felkérés is.

A törvényjavaslat 13. §-ának (3)-(4) bekezdésében az APEH lehetőséget kap arra, hogy a nyilvánosság elé tárja egyes, adót nem fizetők adatait. A baj az, hogy az előterjesztő ugyanakkor elfelejtette módosítani a törvénynek az adótitokra vonatkozó 46. §-át.

A személyazonosság megállapítása egyáltalán nem új eszköz. Ez a jelenlegi szabályok megismétlése apróbb technikai módosítással. A gépjármű, a helyiség átvizsgálása, az előtalált bizonyítékok lefoglalása valóban új paragrafus a törvényben legalábbis ami a számát illeti, mivel a jelenlegi szabályozás majdnem ezeket a jogosítványokat tartalmazza.

Az új rendelkezés alkalmazásából ismét látjuk, csak viták fognak keletkezni, hiszen amíg most az ellenőrzést az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja folytatja le az adóalany helyiségében, addig a mostani módosítás szerint az adóhatóság, az egész APEH jogosult erre? Mit jelent a "más azonosított és ellenőrzött forrás"? Ezt az ellenőrzést is csak az 56. §-ban meghatározott módon lehet majd megtenni, munkaidőben, megbízólevéllel vagy hogyan?

A becslés módszere majdnem a jelenlegi szabályok szó szerinti ismétlése, csak átrendezve. Az egyetlen érdemi változás, hogy most pénzügyminiszteri rendelet és nem a törvény! tesz közzé jövedelem- és bevételi határokat, amelyek el nem érése esetén, vagy ha ennél kevesebbet vallanak be, az adóalany nyilatkozattételre kötelezhető a személyi és családi felhasználásairól, kiadásairól. Ez sem egészen új szabály. Ha a felhasználáshoz a bevallott jövedelem nem nyújthat fedezetet, akkor az adóhatóság állapítja meg az adóalapot, eddig csak becsülte az adót. Ez a módosítás ebben a formában mint máris tapasztaljuk alkotmányossági és illetékességi vitákat fog kiváltani.

Nem tartjuk jónak a 20. §-t. Utóellenőrzésre ugyanis az eddigiekhez hasonlóan szükség és mód lehet átalakulásnál, megszűnésnél, felszámolásnál is, tehát nem indokolt az itt megfogalmazott változtatás.

A 24. § indoklásában megjelölt célt nem fogja elérni. Az indoklásban megfogalmazottak helyesek, csak éppen a törvény szövege rossz hozzá, mivel nem egyértelműen utal arra, hogy itt az utóellenőrzés során kivetett pótlékokról van szó.

Ostorozni kívántam még mint a törvénymódosítás technikai bravúrját a 29. §-t, az ostort azonban az MDF vezérszónoka kivette a kezemből.

Elismerjük, a feltételes adómegállapítás pozitív lehet, már a fejlett adókultúrájú országokban nagyon remekül bevált. Vitatható, hogy nálunk is elérkezett-e már az idő ennek a bevezetésére. Bízunk benne, talán sikeres lesz.

Meggondolandó lenne a készpénzforgalom szabályainak felülvizsgálata és esetleges korlátozása, mivel a feketegazdaság jelentős mértékű visszaszorítása enélkül elképzelhetetlen, még akkor is, ha átmenetileg egyes gazdálkodó szervezeteket hátrányosan érintene. Mindannyian tudjuk, hogy a feketegazdaság pénzforgalma kizárólag készpénzforgalommal bonyolódik.

Emlékszünk rá, a törvényjavaslat előkészítése során széles körű vita zajlott, indokolt-e az adóhatóságot nyomozati jogkörrel felruházni. Mi továbbra is szükségesnek tartanánk a nyomozóhivatalok hatáskörét és illetékességét felülvizsgálni, összehangolni és szükség szerint módosítani.

Összegzésként azt tudom csak megállapítani, hogy a törvényjavaslat nagyon sokat ígér, de nagyon keveset teljesít. Adós marad a feketegazdaság elleni fellépés hatékony eszközeivel, a tételes szabályok adózóbb szempontú átgondolásával.

Ez két dolgot is jelenthet. Jelentheti azt, hogy már nincs mit javítani ez nyilvánvalóan nem igaz. De jelentheti azt is, hogy már valóban csak technikai pontosítások szükségesek, és az adóhatóság munkájának javítására van szükség, mert nem a szabályozás, hanem a végrehajtás hatékonytalan és eredménytelen.

(13.30)

Az adóhatóság munkájának hatékonyságához pedig ma még nagyon sok tényező hiányzik: személyi, szemléletbeli megújulás és persze több pénz, például a feltárt és behajtott adóbevételekből, mert félő, hogy addig hiába kozmetikázzuk a már eddig is meglévő és alkalmazható szabályokat, hiába élesítjük tovább az adóhatóság véleményünk szerint eddig is éles kardját, mindez csak látszatintézkedés, és továbbra is csak a szódásnak és a leszázalékolt képeslapárusnak kell majd a legjobban félnie.

Végül: mi, kereszténydemokraták partnerek vagyunk minden hatékony fellépéshez, törvényhez, módosításhoz, amely valóban a feketegazdaság visszaszorítására szolgál. Ezt azonban nem tartjuk ilyennek. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)