Trombitás Zoltán (Fidesz)
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt kitartó Államtitkár Úr! A mai költségvetési vitában, ha jól emlékszem, Soós Győző részéről merült fel az az állítás, amely a konstruktivitás hiányát és az ellenzék állítólagos nem szakmai hozzáállását próbálta meg bemutatni az itt elhangzott különböző vitákban.Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita az én nézetem szerint elsősorban politikai és másodsorban szolgál csak szakmai szempontokat. Tudom, hogy nehéz megszokni a parlamentarizmust, de idővel higgyék el, ha van rá akarat menni fog. Nem is szólva arról, hogy másfél év ilyen színvonalú kormányzás után önök mit értenek szakmaiságon. Talán tisztázni kellene ezt a kifejezést, mert a mi szótárunkban a szakmai tudás nem azt a katasztrófapolitikát jelenti, amit önök folytatnak.
Torgyán József képviselőtársunk tegnap a beterjesztett költségvetésről azt mondta, hogy álkommunista, álliberális és nemzetvesztő. Hogy az a javaslat, amit tárgyalunk, álliberális, az rendben van, hogy álkommunista lenne-e, azt nem tudom. Mindenesetre sok régi reflexet idéz fel.
További vádként hangzott el, hogy az ellenzék élére áll a kormány politikájával szemben álló lakossági elégedetlenségnek. Ilyen a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről eddig még nem történt. Nem mi voltunk azok, akik a törvényes kormány ellen volt munkásőröket küldtek a barikádokra és a pártközpontokból próbáltak szervezni az alkotmányos rend és a kormány megdöntésére irányuló kísérletet. Nem mi szerveztünk alkotmányellenes aláírásgyűjtő akciókat a parlament visszahívására.
A törvényjavaslat konkrét tényeiről: legfontosabb célja, hogy a nyilvánosság előtt már többször vitatott nyomozati jogkört megadja az adóhivatalnak. Az adóhivatal nyomozati jogkörrel történő felruházása nem kizárólag a kincstár bevétele növeléséhez kapcsolódó szakmai kérdés, hanem a jogszolgáltatást, az igazságszolgáltatást, valamint alapvető alkotmányjogi kérdéseket érintő politikai kérdés is. Az adóhivatal nem ruházható fel a törvényjavaslatban javasolt nyomozati jogkörrel, mivel teljes mértékben hiányoznak ennek garanciális biztosítékai, szakmai háttere, továbbá a piacgazdaság folyamataiba történő durva beavatkozást, illetve egyfajta államosítást jelentene.
A jelenleg hatályos adójogszabályok megfelelő hatáskörrel és az ezekhez kapcsolódó eszközökkel ruházzák fel az adóhivatalt az adóellenőrzés lefolytatására. A változásra javasolt rendelkezések egy része technikainak minősíthető, míg egy másik része a technikai szabályokon keresztül igyekszik az adószigort, a teljes ellenőrzést kiterjeszteni, míg a harmadik, legsúlyosabb rész a nyomozati jogkörrel foglalkozik. A törvényjavaslat 11. §-a pontosítja az adózót megillető költségvetési támogatás visszatartásának lehetőségét és az adóhatóság általi felülvizsgálatra vonatkoztatja, azonban továbbra is a korábbi áfacsalások miatt a törvényes adózókkal, például exportáló társaságokkal szembeni, minden alapot nélkülöző támogatás-visszatartás önkényhez vezethet, amellyel a társaságok sorát teszi tönkre.
A gyakorlatban sokszor az is önkényes, lehetetlen helyzetet teremthet, hogy az adóhatóság az általa nyilvántartott adótartozás összegéig tarthat vissza az adózót megillető költségvetési támogatást, és ezzel az adótartozás megfizetettnek minősül. Számtalan eset hozható fel példaként, hogy az adóhivatal a legegyszerűbb adminisztrációs mulasztások miatt például a befizetések hiányos könyvelése tart nyilván adótartozást az adózó terhére, amely minden alapot nélkülöz, és ezzel az adózót a jogszerű költségvetési támogatástól fosztja meg. Nyilván csak az ellenőrzéssel megállapított adótartozás összege lenne visszatartható.
Nézzük a nyomozati jogkört. A törvényjavaslat szélesíti az adóellenőrzés során kihallgatható személyek körét anélkül, hogy az adózó, illetve annak képviselője azon jelen lenne. Az ilyen szabály csak a büntetőeljárás nyomozati szakaszának rendelkezéseivel hasonlítható össze, és ez mélyen ellentétes azon alapvető általános alkotmányos elvvel, hogy a nyomozati jogkör lényegében kizárólag az igazságszolgáltatás keretében valósítható meg. Amennyiben az adózás büntetőjog által szabályozott jogintézmény lenne, abban az esetben elképzelhető lenne egy ilyen szabályozás. Az adózás funkciója azonban merőben más: állami költségvetési bevételek biztosítása, melynek semmi köze az igazságszolgáltatási funkciókhoz.
Az elméleti polémián túl az ilyen kihallgatási és nyomozati jogkör téves információkra épülve, a valósághoz képest teljesen más eredményt produkálhat, amely óriási és igazából soha meg nem térülő kárt okozhat sok esetben. Megdöbbentő a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint az adóhivatal az adózás rendjéről szóló törvény 48. § (1) bekezdése szerint minősített nyilatkozat esetén a pénzügyminiszter engedélyével cáfolatot tehet közzé anélkül, hogy az érintettel erről előzetesen konzultálna. A jelenleg hatályos jogszabály szerint a konzultálási kötelezettséget a mostani javaslat csupán tájékoztatásra változtatja, amely lényegében egy utólagos újságpéldány megküldését is jelentheti.
Az elmúlt hónapok eseményei mélyen bizonyítják, hogy ezen szabály önkényes, és amíg törvényben meghatározott jogorvoslati utakon véglegesen le nem zárt jogerős adóeljárás nem fogalmaz meg bármilyen megállapítást, az adóhatóság nem nyilatkozhat nyilvánosan ilyen ügyben. Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv szerint az adóigazgatási eljárás alá vont személy belátása szerint, törvényes keretek között szót emelhet saját maga érdekében.
A törvényjavaslat további elfogadhatatlan rendelkezése a 18. §, amely szerint az adóhatóság a negyedévet követő 30 napon belül közzéteszi magánszemélyek esetében a 10 millió, más adózók esetében a 100 millió forintot meghaladó összegű adóhátralékosok listáját. Ezen szabállyal tökéletesen tönkre lehet tenni az elmúlt négy-öt évben alakulgató magángazdaság azon jelentős részét, amelyek a vállalati körbetartozás, a 40 százalék körüli bankkamatok és egyéb gazdasági okok miatt forráshiánnyal küszködnek gazdálkodásukban és az adó befizetésének elmulasztása nem feltétlenül szándékos penalizáló cselekmény.
Továbbá: amennyiben az elmúlt évekre visszamenő adóellenőrzés egy bizonyos összegű adóhiányt állapít meg, a különféle pótlékokkal és bírságokkal együtt nagyon könnyen elérheti a törvényjavaslatban meghatározott 10, illetve 100 millió forintos összeget, amely ilyen esetben gyakorlatilag a vállalkozások jelentős részét azonnali hatállyal tönkre is tudja tenni.
Különösen elfogadhatatlan a törvényjavaslat 18. §-ának (4) bekezdése, mely szerint az adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló adatait is, akik bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Ilyen jellegű rendelkezés még a büntetőjogban sincs, egy demokratikus jogrendben elképzelhetetlen és így teljes mértékig elfogadhatatlan.
A törvényjavaslat egy másik elképesztő módosítása, hogy az eddigi korlátozott utóellenőrzési lehetőségen kívül, a Számvevőszék indítványára újból lehet már ellenőrzött időszakokat ellenőrizni.
A 21. §, amely teljes mértékű átvizsgálási, helyiség-, házkutatási, ellenőrzési jogkört ad a lakás átvizsgálása kivételével , a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelveinek minden elemét nélkülözi. A büntetőeljárásban ilyen jellegű nyomozati cselekményre például csak az ügyész jóváhagyásával kerülhet sor, most a törvényjavaslat szerint azonban az adóhatóság akármilyen beosztású alkalmazottja kutathat mindenféle vagyontárgy körében, helyszín-, helyiség-, gépjármű-átvizsgálást, fuvarellenőrzést tarthat. A demokrácia alapelveinek ilyen mértékű megsértésére irányuló javaslatot régen láttam.
A tulajdonhoz való jogot és az egyszerű vagyon- és létbiztonsághoz való jogot veszélyezteti ezen rendelkezés, amely ellen küzdeni kell. Nem is beszélve arról, hogy ilyen kontroll nélkül folytatott, magántulajdonba való durva beavatkozás az adóhatóság lefoglalási és elszállítási joga. Ezzel megintcsak egzisztenciákat és megindult gazdasági eredményeket lehet egy tollvonással tönkretenni.
A 24. § (3) bekezdésében például azt mondja a törvényjavaslat, hogy az adózó jelenlétét ilyenkor biztosítani kell. Hogyan kell biztosítani a jelenlétét, milyen módon kell őt értesíteni: telefonon, tértivevényes levélben vagy rendőrrel kell odakísérni? Erről mind nem szól a törvényjavaslat. Ha nem kíván jelen lenni vagy akadályozott, akkor ez honnan fog kiderülni? Nem derül ki a törvényjavaslatból. Mit jelent az, hogy akadályozott? Ha ilyenkor biztosítani kell a képviseletét, akkor megfelelő képviseletről beszél a törvény, de mit jelent a megfelelő képviselet? Az adóhatóságnak megfelelő képviselet vagy az adózó számára megfelelő képviselet? Ez nem mindegy.
Vagy itt van a 8. § (8) bekezdésében lévő kifejezés: "ha a lefoglalás szükségessége megszűnt". Mikor szűnik meg a lefoglalás szükségessége; ki dönti ezt el? Természetesen az APEH dönti el. Ha valaki fellebbezéssel kíván élni az APEH eljárása ellen, ki dönt ebben a kérdésben? Megintcsak az APEH fog dönteni. Tehát ha egy adózó és az APEH vitatkozik egymással, akkor majd az APEH eldönti, hogy igaza van-e az adózónak vagy pedig nincs. Egy meglehetősen furcsa és a jogállamiságba nehezen illeszkedő megállapításról van szó.
A törvényjavaslat 22. §-a még elővezetési jogkört is ad az adóhatóság vezetőjének, de itt legalább szerencsére ügyészi jóváhagyást ír elő. Ezen szabály még így is teljes mértékig elfogadhatatlan.
A törvényjavaslat 23. §-a a becslési jogkört terjeszti ki, melynek legkülönösebb rendelkezése szerint becslés alkalmazását teszi lehetővé.
Mindez azt jelenti, hogy a pénzügyminiszter jövedelmi garanciát ad az állampolgároknak, vagy az elmúlt negyven év tervgazdálkodása szerint meghatároz bevételi előirányzatokat?
Az egész koncepció megdöbbentő, és egy ilyen rendszer működtetése, illetve végrehajtása jogtalanságoknak, önkényeskedéseknek és politikai színezetű döntéseknek adhat teret. Ez a rész teljes mértékig elfogadhatatlan.
(13.40)
A törvényjavaslat 23. § (7) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemélyt bevallást követően arra kötelezi, hogy személyi, családi felhasználásáról, kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről, továbbá annak forrásairól tegyen nyilatkozatot. Ezen szabály alapján minden magánszemélynek mérlegképes könyvelőnek kell lennie, számlákat begyűjtenie, időt találni a személyi, családi felhasználás könyvelésére. A koncepció abszurd, a jogállamiság és a személyi szabadság minden alapvető elvével ellenkezik, és gyakorlatilag végrehajthatatlan. Ez a polgár totális kiszolgáltatottságát jelenti.
A mulasztási bírság összegének 200 ezer forintra történő felemelése anélkül, hogy első alkalommal az adóhivatalnak fel kellene szólítania a jóhiszeműség elve alapján az adózót egyszerű dokumentumok pótlására, megint csak a demokrácia alapelveinek mély és durva megsértése.
A törvényjavaslat egyik legérdekesebb, praktikus szempontból az ilyen adózási környezetben mindenképpen hasznos, egyébként viszont mélyen középkorias intézménye: az adózó feltételes megállapításának intézménye. Eszerint a Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére a bejelentett tényállás alapján megállapíthat adóalapot, illetve adót, ezért minimum 250 ezer, legfeljebb 5 millió forint összegű díjat fizet, és ezzel gyakorlatilag megveszi a jogbiztonságot. Ilyen rendelkezés... (Az elnök csengetéssel figyelmezteti a képviselőt az idő leteltére.)... teljes mértékig felháborító, habár ha az adóhatóságnak ilyen nyomozati jogköre van, akkor mindenképpen célszerű jogintézmény.
Elnézést, összefoglalva egy mondatot: a fentiek alapján a törvényjavaslat a demokrácia és az alkotmányos alapjogok elleni durva támadásként értelmezhető, és mint ilyen ellen, az állampolgárok és a gazdálkodók jogbiztonsága érdekében fel kell lépni. A magántulajdon ügyészi ellenőrzés nélküli átvizsgálásának lehetősége, valamint a megvásárolható jogbiztonság teljes mértékben középkori elvek, és az Európai Közösség integrációja felé haladó Magyarországot a diktatórikus államhatalom mintaállamává fogja változtatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)