Molnár Péter (SZDSZ)
DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Arról szeretnék beszélni, hogy a kultúra finanszírozásával kapcsolatban milyen elemek találhatók a költségvetési törvényjavaslatban, illetve hozzá kapcsolódóan pár szót ejtenék arról is, hogy az adótörvény-javaslatokból még milyen kultúrpolitika rajzolódik ki, és milyen elemeket kellene erősíteni. Azért mondtam az előbb kultúrpolitikát a kultúrafinanszírozás után, mert azt hiszem, abban egyetérthetünk: az államnak úgy kell a kultúra finanszírozásában szerepet vállalnia, hogy evidenciának tekintse, tekintsük azt, hogy tartalmilag elfogulatlanul kell ezt tennie. Ha ebből indulunk ki, akkor a kultúrpolitika nagyon-nagyon túlnyomó részben nem lehet más, mint azoknak a pénzügyi technikáknak a megkeresése, amelyekkel az ország mostani helyzetében is hatékonyan lehet a kulturális szférát, a művészeteket, a művelődést támogatni.Itt pedig az a kérdés, hogy a különböző eszközöket, amiket ezen a területen az állam alkalmazhat, hogyan tudjuk a leghatékonyabban kombinálni. Tehát a költségvetési pénzek, a közpénzek közvetett és közvetlen eljuttatását hogyan tudjuk a legjobban megtoldani a kulturális szféra számára, másrészt a magánszférát hogyan tudjuk ösztönözni arra, hogy a művészeteket, a művelődést támogassa. Ezeket az eszközöket illetően vannak komoly pozitívumok, eredmények, olyan elemek a törvényjavaslatban és a hozzá kapcsolódó adótörvény-javaslatokban, amiket én fontos eredménynek, jó megoldásoknak tartok. Másrészről viszont néhány kiegészítésre még mindenképpen szorulnak ezek a javaslatok, a következő évben pedig további lépéseket kell tenni ahhoz, hogy egy valóban hatékony kultúrafinanszírozási rendszert tudjunk létrehozni és működtetni.
(12.20)
Először is, ha megnézzük az említett eszközök közül az egyiket: a közpénzek közvetett elosztása a Nemzeti Kulturális Alapon és a kulturális közalapítványokon vagy kvázi közalapítványokon, közvagyonból közpénzzel működő alapítványokon keresztül történhet. Itt azt tartom eredménynek egy részről, hogy lépések történtek abba az irányba, hogy a már az előző kormány által kormány idején létrehozott kulturális alapítványok, amelyek közvagyonból működnek, és közpénzeket osztanak el, közalapítvánnyá váljanak, és így a közpénzek elosztása ellenőrizhetőbbé váljon. Azt, hogy ez nem történik meg teljes mértékben ezzel a költségvetési törvénnyel, nem tartom nagy bajnak. Azt tartom fontosnak, hogy az érintett alapítványokkal való kompromisszumok útján megoldható legyen az, hogy minden közpénzt osztó alapítvány legalábbis közalapítványszerűen működjön abban az értelemben, hogy működésének a nyilvánossága, pénzügyi ellenőrizhetősége fokozódjon, amellett, hogy tartalmilag teljesen függetlenül, szakmai kuratóriumok hozzák ezeknek a döntéseit, nemcsak az eddigiekhez hasonlóan, hanem annál még nagyobb mértékben is.
Meg kell említeni, hogy fontos a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány vagyonpótlása ami művészek nyugdíjazásához már régóta húzódó problémaként szükséges volt, és most megoldást fog nyerni. Viszont azt hiszem, hogy van egy olyan dolog, amit meg kell említeni még, nem ezeknek a törvényeknek a hiányosságaként feltétlenül, de hiányzó elemként: a mecenatúra, az állami mecenatúra ezen eszközének, a közvetett támogatásnak a kiegészítéseképpen szükséges lesz még a Nemzeti Kulturális Alap pénzforrásainak az erősítése. Ugyanis a kulturális alapítványok, illetve közalapítványok, amelyekről az előbb beszéltem, nem rendelkeznek olyan pénzeszközök felett... csökkenő pénzeszközökkel rendelkeznek csak , és ezért ezek nem elegendőek ahhoz, hogy a Nemzeti Kulturális Alap nagyobb mértékű forrásbővítése nélkül a különböző kulturális területeket kellőképpen támogatni tudják. Ezért feltétlenül szükséges lenne a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosításával annak a járulékalapnak a kibővítése, amiből a kulturális alap a közalapítványi támogatásokat nagymértékben ki tudja egészíteni. Tehát itt ez a két dolog összekapcsolódik oly mértékben, hogyha járulékbővítés nem lesz lehetséges, akkor a Nemzeti Kulturális Alap költségvetési támogatását kellene nagyon jelentősen megemelni.
Az említett állami mecenatúralehetőségek közül másodikként említeném a közvetlen intézménytámogatást, a kulturális költségvetési intézmények közvetlen támogatását. Itt azt kell majd hosszabb távon tisztázni, hogy melyek azok az intézmények a közművelődés területén, amelyeket az államnak kell hosszabb távon is fenntartania. Ez ügyben a Művelődési Minisztérium tudtommal tervezi a kulturális intézményrendszernek is az oktatás intézményrendszeréhez hasonló felmérését, átvilágítását. Ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy mi adható át a magánszférának.
Az intézménytámogatás területén kiemelkedő eredménynek tartom a színháztámogatás megújítását, ami az önkormányzatokat érdekeltté fogja tenni abban, hogy maguk is erősebben támogassák a színházaikat, mert a költségvetés a színházak infrastrukturális fenntartásán túl akkor fogja a produkciókat és a társulatokat is támogatni, annak arányában fog plusztámogatást adni, amilyen mértékben az önkormányzatok is részt vállalnak majd a támogatásból. Azt hiszem, ez példa lehet a támogatások hatékonyabb elosztására, és tudtommal ennek a technikának a bevezetését jövőre a Művelődési Minisztérium a könyvtárak területén is tervezi. De a könyvtártámogatásnak már jövőre is olyan újszerű módozatai lesznek bevezetve, amelyeket szintén nagyon fontosnak tartok: például könyvbeszerzési támogatások révén úgy tudják majd a kiadókat és a könyvtárakat is támogatni, hogy egyúttal a kulturális esélyegyenlőtlenség csökkentésével olyan rétegekhez is el tudnak könyveket juttatni, amelyek a rettentő magasra szökött könyvárakat nem tudják semmiképpen megfizetni.
Az intézményekkel kapcsolatban említettem már azt, hogy itt a jövő évben és a következő években minél előbb tisztázandó kérdés, hogy milyen intézményeket kell az állami költségvetésnek fenntartania, és milyen intézmények működtetését adhatja át az állam a magánszférának. Azt hiszem, hogy itt nagyon fontos és erre a Pénzügyminisztérium figyelmét különösen szeretném felhívni és persze képviselőtársaim figyelmét is , hogy a non-profittörvény megalkotása nélkül és ahhoz kapcsolódóan, egy differenciált adókedvezmény-rendszer érvényesítése nélkül nem lehet átadni az egyébként átadandó, átadható kulturális intézményeket sem többek között a magánszférának. Úgyhogy azt hiszem, hogy a nonprofittörvény előkészítésében a Pénzügyminisztériumnak is feltétlenül sokkal aktívabb szerepet kellene játszania, méghozzá olyan határidővel, hogy a '97. évi költségvetést és annak a differenciált adórendszerét már az elfogadott non- profittörvényhez lehessen hozzáhangolni.
Viszont a másik, amit már a jövő évi költségvetéshez és az adótörvényekhez kapcsolódóan meg lehetne és meg kellene tennünk: erősítenünk kellene azokat az adókedvezményeket, amelyek a kulturális vállalkozásokat segítik, a magánmecenatúrát ösztönzik, és a kulturális fogyasztást, a fogyasztókat, a vásárlókat, a közönséget segítik abban, hogy hozzá tudjanak jutni különböző kulturális cikkekhez, szolgáltatásokhoz, a produkciók árát meg tudják fizetni. Ebben a tekintetben szerintem, az állami mecenatúra e harmadik eleme tekintetében mindenképpen még erősítenünk kéne a jövő évi pénzügyi törvényeket ugyanis ebben az elemében a leggyengébb szerintem az állami mecenatúra kialakított eszközrendszere. Itt új elem gyakorlatilag szemben az intézménytámogatással és a Nemzeti Kulturális Alapon, alapítványokon keresztül történő támogatással nem jelenik meg. Tehát az állami mecenatúra eszközrendszerének ezt a harmadik elemét erősíteni kell. Itt eredményként legfeljebb azt lehet említeni, hogy olyan könyvszakmai hitelgarancia-alap működését teszi majd a költségvetés lehetővé, ami többek között a könyvkereskedelem támogatása révén nagyon fontos segítséget jelenthet a könyvszakmának, mert a könyvterjesztés fejlesztésével a kiadók végre a könyvtártámogatás által is, persze jobban el fognak tudni annyi példányt adni a kinyomatott könyvekből, hogy legalább a veszteségek elkerüléséhez szükséges minimális példányszámot elérjék.
Viszont ahogy mondtam az adótörvényekben még további elemeket kellene érvényesíteni. Csak címszavakban mondom, mert nem akarom én sem tovább már elvenni az időt más hozzászólók elől: tehát egyrészről a sokat tárgyalt személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó javaslatot már a jövő évi személyi jövedelemadó törvényben érvényesíteni kellene, azzal kapcsolatban, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékát közhasznú és köztük kulturális célokra fordíthassák az adózók közvetlenül. Az áfatörvényben a korszerű információhordozók a CD-k kedvezményes adókulcsba kerülésével lehetne az információs eszközök terjedését jobban segíteni, aminek a kulturális szféra szempontjából is nagyon nagy jelentősége van. Végezetül pedig a jövő évi törvények által remélhetőleg erősen ösztönzött beruházásokat is, beruházókat is arra kell a társasági adó által az eddigieknél jobban ösztönözni, hogy a beruházáshoz kapcsolódóan műalkotásokat is, kulturális szolgáltatásokat is rendeljenek meg az ehhez kapcsolódó adókedvezményt is erősíteni kellene.
Tehát azt hiszem, hogy a jövő évi költségvetés és az adótörvények tartalmaznak olyan fontos elemeket már, amelyek komoly lépéseket jelentenek egy hatékony kultúrafinanszírozási rendszer kialakítása felé, de részben ezt még erősíteni kell módosító javaslatok elfogadásával, másrészről pedig a jövő évben legfőképpen a nonprofittörvény elfogadásával. Köszönöm képviselőtársaim figyelmét. (Szórványos taps.)
(12.30)