Gyimóthy Géza (FKGP)

1995. november 8.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A központi költségvetés tervezetének a parlament elé beterjesztett változata 1604,6 milliárd forint bevételi és 1829,3 milliárd forint kiadási előirányzat egyenlegeként 224,7 milliárd forint hiányt irányoz elő a privatizációs bevételek nélkül. Az idén várhatóan realizálható bevételekhez képest a jövő évi terv 201,2 milliárdos növekedést ez 14,3 százalék tartalmaz, a kiadások viszont csak 96,2 milliárddal, azaz 5,6 százalékkal nőnek, így a folyó költségvetés deficitje várhatóan 105 milliárddal lesz kevesebb.A központi költségvetés tervezett deficitje így a GDP 6 százalékáról 4 százalék alá csökkenne. A Pénzügyminisztérium azzal számol, hogy a költségvetést jövőre 553,5 milliárd kamatfizetési kötelezettség terheli. Az adósságszolgálathoz kapcsolódó kamatkiadások és egyéb költségek számításához a Pénzügyminisztérium jövőre 20,5 százalékos inflációs rátát vett alapul.

A költségvetési törvény tervezete a társaságiadó-bevételek számításához jövőre 25 százalékos nyereségnövekedést jósol úgy, hogy az adózás előtti eredmény nemzetgazdasági szinten meghaladja az 500 milliárd forintot. Véleményünk szerint azonban e nyereség ilyen növekedése nagyon kérdéses.

A kormány előirányzata szerint a közösségi fogyasztásnak 10 százalékos, az egyéni fogyasztásnak 4 százalékos csökkenése a belföldi kereslet olyan szűkítéséhez vezet, melyet a beruházások remélt 11 százalékos növekedése és az export 7-8 százalékos bővülése csak nehezen ellensúlyozhat. Az átlagos vámtétel az idei 11 százalékról jövőre 9 százalékra csökken. A személyi jövedelemadó törvényjavaslat szerint legalább 480 milliárd forint bevételt el kell érni ez az összeg tudtommal 32 százalékos növekedést jelentene az idén várható személyi jövedelemadó-bevételekhez képest.

Azt hiszem, itt van a lényege költségvetésünknek. Ilyen optimista pénzügyminisztert vagy államtitkárt régen lehetett látni Magyarországon, hogy plusz 32 százalékos személyi jövedelemadó lesz egyik évről a másikra! Ugyanis ahogy az Állami Számvevőszék elnöke, Hagelmayer István úr is elmondta, ezt csak hatalmas társadalmi feszültséggel lehet megoldani, illetve valószínűsíthető, hogy senki nem adja olcsón úgymond magát ehhez a dologhoz, hogy még jobban csavarjanak rajta.

Gyakorlatilag ez a bérből és fizetésből élő, átlagos és alacsonyabb jövedelmű rétegeknél tragédiához vezet, főleg akkor, amikor ma Magyarországon egy szűk kedvezményezett réteg van és egy lecsúszott, többmilliós középosztály. Ez valóban tragikus lehet.

Tragikus az is, hogy a kormány az ideinél 24,9 milliárd forinttal kevesebbet, azaz csak 29,9 milliárdot szán a magánerős lakásépítés támogatására, pedig nincs sok lakás gondolom, ezt mindenki tudja itt, a Házon belül és a Házon kívül is Magyarországon. Évek óta nagyon kevés lakás épül, és az, hogy most még szinte a felére csökkentik a magánerős lakásépítés támogatását, ez egyszerűen szinte érthetetlen számomra.

A családi pótlék 22 milliárd forinttal lesz kevesebb, azaz 116,8 milliárdot állított be a költségvetési javaslat, pedig még mindig nincs törvényi felhatalmazás a szigorú rendszer bevezetésére. Véleményem szerint a márciusi Bokros-csomag, ami elsősorban ezeket a szociális kiadásokat nyirbálta meg anyasági támogatás, családi pótlék , politikailag és gazdaságilag is elhibázott. Politikailag azért, mert egy társadalommal szemben, széllel szemben nem lehet ilyen mérvű erőlködést végezni. De nemcsak az Alkotmánybíróság, hanem ha bármi lehetővé tenné a jövő áprilisi bevezetést, akkor is a társadalomnak olyan mérvű ellenállásába ütközik ez a tervezet, hogy mondjuk pénzügyminiszter jöhet és pénzügyminiszter mehet, de ezzel a népnek nem lesz jobb. Volt már itt pénzügyminiszter-csere, nem lett jobb ezt el kell ismerni. Hiába küzdöttünk ellene, hogy ne az a pénzügyminiszter legyen lehet, hogy sokszor úgy érezzük, hogy majdnem rosszabbat kaptunk. Tehát gyakorlatilag nem a személy a lényeg, de a társadalom ellenállásába ütközve önök nem tudják végigvinni ezt a fejezetet.

Gazdaságilag pedig azért tartom célszerűtlennek, mert az a pármilliárd forint, amit így megspórolnának, gyakorlatilag megmaradna, de az adminisztrációs költség majdnem szinte felemésztené, az az adminisztrációs költség, amennyi pluszban járna, hogy ezt a rendszert életben tartsák, fenntartsák. Tehát az adminisztrációs költség hatalmas összegbe kerülne.

Tehát a jövedelempótló és -kiegészítő szociális támogatásokra szánt összeg nem fogja fedezni a jogos szükségleteket, ez már eleve látható, és így semmi értelme nincs a családipótlék-rendszer megváltoztatása erőltetésének. A jövedelempótló és -kiegészítő szociális támogatásokra szánt összeg nem fogja fedezni a jogos szükségleteket, ezt már eleve lehet látni a költségvetésből.

Az Állami Számvevőszék véleménye szerint is a 4 százalékos életszínvonal-csökkenés esetén nem lehet mellőzni a valódi társadalmi érdekegyeztetést. Itt már több ellenzéki képviselőtársunk is elmondta, hogy zajlik az Érdekegyeztető Tanács munkája, és valóban, itt még komoly változások lehetnek. Úgyhogy bízunk abban, hogy nemcsak bizonyos hangos rétegek most nem nevezek meg úgymond hangos rétegeket, akik akár parlamenti képviselők, akár bármilyen lobby folytán sokkal hangosabban el tudják mondani a véleményüket...

Gondoljanak bele abba, hogy a több százezer mezőgazdasággal foglalkozó ember, akik az istállókban, a földön stb. dolgoznak, azok nem tudnak felülni a buszra, mert meg kell fejni a tehenet, gyakorlatilag el kell végezni az őszi, tavaszi, nyári munkákat, bármikor. Ők nem tudnak olyan szervezetten viselkedni, mint a társadalom bizonyos rétegei, akik viszonylag koncentráltan, egy munkahelyen dolgoznak, vagy a szociális életük lehetővé teszi, hogy feljöjjenek akár kéthetente, háromhetente, négyhetente a Parlament elé vagy bárhová, tüntetni.

Gyakorlatilag ez egy nagyon nagy tragédia a mi társadalmunkban, hogyha az átlagkereseteket nézzük, például a mezőgazdaságban a legalacsonyabb az átlagkereset. Ezek az emberek mégis sokkal nehezebben tudják az érdekeiket képviselni, egyáltalán megjeleníteni, mert nincsenek meg azok a szociális, fizikai körülmények, amelyek ezt lehetővé tennék, hiszen az egész ország 93 ezer négyzetkilométeren vannak elosztva a parasztgazdaságok és akár a termelőszövetkezeti tagságra is gondolhatunk, mindenki, aki a mezőgazdasági termelők életét éli. Sokkal nehezebben fogják a mezőgazdasági termelők az érdekeiket képviselni, mint mondjuk egy másik társadalmi réteg.

Tehát az, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban ki a hangosabb és kinek fognak segíteni sztrájk formájában vagy nem tudom , szerintem ez a kormány és közösen a parlament felelőssége is, hogy valóban itt is a közteherviselés és a társadalmi igazságosság érvényesüljön.

Leszögezhetjük, hogy a kormány költségvetési törvényjavaslatában a bevételi oldal eltúlzott, a kiadásokat pedig alábecsülték a tisztelt előterjesztők.

Bokros Lajos pénzügyminiszter úr az expozéjában két kiemelt ágazatot, tárcát jelölt meg. Az egyik a közlekedéshez tartozó MÁV, a másik pedig a kedvenc területünk ugye, államtitkár úr , az agrárágazat, a mezőgazdaság. Nekem, amikor hallgattam ezt az expozét miniszter úrtól, Bokros miniszter úrtól, hogy a mezőgazdaság jövőre kiemelt állami támogatást kap, és ennyire preferálja a kormány a mezőgazdaságot, hirtelen egy történet, anekdota jutott az eszembe. Amikor jó pár évtizeddel ezelőtt ilyen piros színű népművelők kint jártak egy "Lenin hagyatéka" nevezetű elmaradott faluban, és ott látták, hogy egy ittas egyén, egy férfi ilyen tiszta meztelen, kis pucér gyerekeket ütlegel nagyon erősen. Akkor odamentek hozzá ezek a népművelők, hogy "ez nem fér össze a lenini normákkal, elvtárs, hagyja abba, ezt nem szabad, mit csinál ön ezekkel a gyerekekkel?" Azt mondta, hogy "mit szólnak bele, én ruházom őket."

Körülbelül ma így néz ki, ebben a helyzetben van a mezőgazdaság is, hogy legalábbis szavakban a tisztelt kormánykoalíció másfél éve borzasztóan mondja persze, az előző kormánytól is hallottuk , hogy kiemelt ágazat a mezőgazdaság, támogatni kell. De ha a valóságot nézzük, jövőre az idei várható támogatáshoz képest a plusz 14 százalék mint ahogy miniszter úr is nagyon helyesen elmondta, hiszen a számok szerint 81,7 milliárd a jövőre tervezett agrártámogatás összességében egy 14 százalékos támogatásbővülést jelentene.

(12.40)

Igen ám, de ha már csak a 20,5 tervezett inflációt számoljuk ami mondjuk lesz legalább 25 százalék látatlanban , akkor már gyakorlatilag fele az, amit előirányoztak. Tehát hogy mondjam jóval kevesebb, mint az idei támogatás. Pedig az idei támogatás is borzasztó szűk volt.

Tudom, ilyenkor lehetne azt mondani, hogy de a másik ágazathoz, egészségügyhöz, oktatáshoz képest még mindig, tessék, itt a mezőgazdaság még egy kiemelt helyen szerepel. De ne hangsúlyozzuk, tisztelt államtitkár úr, mert lehet, hogy a kormány akarja, hogy az Akar államtitkár úr itt gyakorlatilag megvédje ezt a kormányálláspontot, de nem tudom elfogadni, mert a mezőgazdaságban dolgozó emberek a bérükön, a jövedelmükön nem ezt érzik. Ezt tudja mindenki. Márpedig azért itt kellene sorrendet felállítani, hogy ha a nemzetgazdaságunknak és a Független Kisgazdapárt véleménye régóta ez ezt a hatalmas válságát valahogy meg akarjuk oldani, ki akarunk lábalni ebből, akkor nyilván a mezőgazdaságnál és az élelmiszeriparnál kellene kezdeni. Évek óta hangoztatjuk mi is, hogy egyelőre, amikor földhöz ugyan jutottak az emberek az más dolog, hogy legtöbb helyen nincs bejegyezve még , de ha a földet használhatják, de a jövedelemtermelő képesség azért nincs meg, mert nem rendelkeznek saját erőforrással, azok a gépkörök vagy a Nyugaton bevált egyéb, jól szervezett önszervező dolgok még Magyarországon nem tudtak megindulni, sokszor emberi hibák, maguk az érintettek hibái miatt is, de az az integráció, amely kellene a befejezésre, értékesítésre, segítségre a magángazdáknak, sajnos nem adatott meg.

Ahogy Rusznák képviselőtársam is elmondta, ez most ráadásul térségenként még súlyosbodik, a borsodi, szabolcsi elmaradott, gazdaságilag teljesen ellehetetlenült térségeket, ahol szinte egész járások néptelenednek el nemsokára vagy pedig földönfutóvá válnak; az a szociális földprogramtól kezdve minden jó ötlet nagyon kevés embert érintett, fogott meg. Tehát itt az állam teljes körű mellszélességgel támogatott támogatása nem hiányozhat a magyar mezőgazdaságból. Ennek sajnos nem sok előjelét láttunk, volt miniszterek, volt sikeres gazdasági vezetők Gödöllőn alkotnak, én úgy hívom, MSZP-programot, mert az MSZP megbízhat volt személyeket akár 16 millió forinttal is, hogy készítsen tanulmányokat. Van választott parlament, van a parlamentnek egy kormánya állítólag, van kormányprogram, van mezőgazdasági program, tessék azt végrehajtani.

Elsősorban mi arra helyeznénk a hangsúlyt, a szerződéses termeltetési rendszereket most már végleg ágazatokra lebontva segíteni a termelőket abban, hogy a megélhetésük biztosítva legyen a faluhelyen, és ezekkel a dolgokkal kellene foglalkozni. Nem pedig arra, hogy bizonyos kedvezményezett embereknek biztos, jól fizetett állásuk legyen, hanem a termelőkhöz jusson igenis tisztelt államtitkár úr, gondolom, ezzel ön is egyetért azok a állami támogatások, amelyeket jövőre szánnak. Itt az exporttámogatásról is nagyon egyetértünk és évek óta hangsúlyozzuk, hogy közvetlenül a termelőhöz jusson el. És én még annyit is hozzátennék, hogy amit itt a térségi támogatások között önök 10 milliárd forintot szerepeltetnek, a kedvező adottságú agrártérség 2, átlagosnál gyengébb mezőgazdasági termelői jövedelemkiegészítésre pedig 8 milliárd forintot szánnak. Tehát minden pénzt komplexen kellene kezelni, nehogy megint abba a hibába essünk, illetve essen a kormány, hogy több tételben odajutva mindig az embert kell nézni, az embert és azt a tevékenységet, amelyeket folytat, egyáltalán hogy ott tudjon maradni, megélhetése biztosítva legyen a falun, a tanyán. Például amikor ilyen dolgokról beszélünk, hogy a tanyák villamosenergia-ellátása legyen biztosítva, mikor interpellálunk, kérdést teszünk fel, nem azért tesszük fel, tisztelt kormánypárti képviselők, mert szeretünk beszélni, hanem azért, mert vidéken, ahogy járjuk, gyűléseket tartunk és járjuk a vidéket, ezeket a gondokat tapasztaljuk a megyei önkormányzati tagoktól kezdve, hogy a tanyák, a falvak, a kisfalvak elnéptelenednek. És kérem, nem kell erőszakkal megszüntetni valamit, elég hogyha azokat a mondjuk transzformátorállomásokat, azt az infrastruktúrát hagyjuk leépülni, hagyjuk hogy teljes lepusztuljon, és akkor utána lehet arra hivatkozni, hogy a piacgazdaság nem bírja el azt, kérem, hogy mondjuk a tanyák villamosenergia-ellátása biztosítva legyen. Nagyon sok ilyen dolgon fog függni, tehát ez egy összetett kérdés, komplexen kell kezelni ezt a dolgot, és a mezőgazdaságot valóban a térségi kérdésektől, térségfejlesztéstől nem lehet különválasztani. Egyetértünk ezzel, de legyen ennek felelőse.

Én azt szoktam erre mondani, hogy akkor volt utoljára rend a magyar mezőgazdaságban, mikor Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak hívták ezt a szemben lévő nagy épületet, mert az összes fejlesztésre szánt pénz, az összes közgazdasági lehetőség ott volt egy ember kezében, egy szakapparátus kezében és keményen döntött. Kérem, tisztelt államtitkár úr, nem vonulhatnak önök ki és a piacgazdaságra bízva, hogy majd a piacgazdaság dönt. Nem. Igenis azért van választott parlament, választott kormány, hogy tessék, oldják meg a dolgokat. És nem lehet mindent, egyelőre évekig rendpártinak kell lenni a Földművelési Minisztériumnak, abban az értelemben rendpártinak, hogy nem vonulhat ki, nem vonulhat ki a termelésszervezésből, és igenis nem vonulhat ki a kormány, hogy a paraszt embereket segítse. Sajnos, ezt a kritikát önök megkapták, azok a tsz-tagság, akik önöket hatalmas százalékkal, 54 százalékkal ide szavazta a Szocialista Pártot, ma ugyanolyan elégedetlenek gondolok a MOSZ-tanulmányokra , mint mi, a magántermelők vagy bárki, akik képviseljük és azok a kisgazda képviselők, ahogy elmondjuk a problémákat. Tehát nem igaz az, hogy itt rózsás helyzetben van a mezőgazdaság, és főleg az, tisztelt Akar államtitkár úr tolmácsolja Bokros úrnak, tessék mondani, nincs támogatva ezzel a plusz 14 százalékkal sem a mezőgazdaság. Sőt, a pucér gyermek hasonlatát is... (Dr. Kis Zoltán: Ez már volt egyszer!) ...tessék szíves neki elmesélni, mert körülbelül itt tart a magyar mezőgazdaság.

Ilyen gyengén öltözött, agyonvert a mezőgazdaságunk, és ha az inflációs rátát beszámoljuk, akkor így jövőre sokkal kevesebbet fog kapni mint ahogy előbb megállapítottam , mint idén. A Kisgazdapárt szerint egyedül a mezőgazdaság és élelmiszeripar gyors fejlesztésével, támogatásával lehetne kiutat találni a nemzetgazdasági válságból.

Véleményem szerint másik terület még, tehát az agárágazat mellett az egyházak ügye. És befejezésül... (Dr. Kis Zoltán: Na, végre!) ...ezzel a gondolattal fogom. Az egyházak, államtitkár úr örömmel veszi ezt, de van még jó pár percem, ígérem önnek, tehát gyakorlatilag 20 percünk legalább a Kisgazdapártnak van, és önöknek, a Szabad Demokrata Párt képviselőjének is gondolom, a hátralévő percekben lesz idejük reagálni a mi beszédünkre. Tehát a másik kiemelten fontos ágazatnak, területnek tartanám azt az egyházi munkát, amely szavakban szintén, akárcsak a mezőgazdaságban, támogatásáról biztosítja a püspöki kart és a Magyarországon dolgozó, élő egyházakat. Viszont valójában leállt az egyházi kárpótlás, és így az egyházak nem tudják betölteni azt a szerepet, tisztelt államtitkár urak, hölgy, amelyre gyakorlatilag nemcsak a hitbeli elhívatás alapján, hanem minden józan ész ezt kívánná. Mire gondolok? Ahogy a társadalmi feszültségek nőnek, ahogy nő a társadalmi feszültség a társadalomban, mind nagyobb szükség lenne az egyházak hitére, nevelésére és a karitatív tevékenységére. Sajnos ezt, ha önök nem növelik a mostani előterjesztésben tehát ezt mi, Független Kisgazdapárt mindenképp szeretné, hogy az egyházaknak nyújtandó támogatást épp az előbb említett okok miatt növeljék, és így talán ők is jobban el tudják látni azokat a feladatokat, amelyeket előbb fölsoroltam.

Befejezésül azt mondom, hogy aki a szegények érdekében tenni tud és nem tesz, az nagyon nehezen tud szembenézni a lelkiismeretével, hiszen mindnyájan olvashatjuk: "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek." Köszönöm a figyelmüket. (Taps mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról. Dr. Kis Zoltán hátrafordulva a kormánypárti padsorok felé: Ne tapsolj!)