Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak, Miniszter Urak, tisztelt Államtitkár Asszony! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a mai hozzászólásomat: "De most igazán vehetnénk egy fogást arra, hogy kidolgozzunk egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a családi elvű közteherviselést. Nekem az a meggyőződésem, hogy ebbe az irányba már most, decemberben, amikor újratárgyaljuk az adórendszert, az 1996. évi költségvetés törvényjavaslatát, el lehet menni." mondta mindezt Bokros Lajos pénzügyminiszter úr azon a szociális bizottsági ülésen, ahol még áprilisban meghallgattuk őt. Mit mondjak, a költségvetés és az adótörvények expozéja mintha egy más ember szájából hangzott volna el... És mielőtt valamelyik kormánypárti képviselőtársam ismét idézné azt az ominózus mondatot, hogy Bokros Lajossal és Surányi Györggyel az az egyetlen baj, hogy nem fideszesek, felhívnám a tisztelt figyelmüket, hogy a kijelentés a fenti uraknak az általam idézett hasonló megnyilvánulásaira vonatkozik, és nem, mondjuk, például az expozéban elmondottakra.
A '96. évi költségvetés szociális és egészségügyi részeiről azt kell megállapítanunk, hogy a levegőben lógnak; nem derül ki, hogy mi alapján sikerült ezt összeállítani. Hiányoznak, elfogadásra várnak azok a törvények, amelyek az előirányzatok megalapozását szolgálnák: a családipótlék-törvény, anyasági ellátások, a tb-alapok költségvetése szokás szerint.
Még ebben a helyzetben is sikerül találni néhány pozitív megoldást. Rendezi például a törvényjavaslat az alapok évek alatt felhalmozott és görgetett hiányának kérdését, ami nagyon-nagyon régi adóssága az Országgyűlésnek. Az az intézkedés, ami korlátozza az alapok kamatmentes hozzáférését a költségvetés forgóalapjához, elvileg helyeselhető, ám a szabályozás konkrét mértékét vitatjuk. Tehát önmagában helyeselhető elv, hogy ne fordulhasson elő, miszerint a tb úgy vesz fel kamatmentesen pénzt a költségvetéstől, hogy közben a saját pénzét befektette, szintén kamatokra. A szabályozás mértékével az a baj, az a problémánk, hogy a kamatmentes összeghatár körülbelül a fele a tavalyi év folyamán tapasztalható hitelfelvételi csúcsösszegeknek, ami az előirányzatok nominális növekedését is kalkulálva igen tetemes kamatkiadásokat eredményezhet a két alapnál.
(13.00)
Ezzel a két, illetve másfél momentummal le is zárul a költségvetés ezen területén található pozitívumok sora. Sajnos.
A családi pótlék kérdésében a kormány szemmel láthatóan úgy gondolja, hogy ami önmagában nem alkotmányellenes az egykori csomagjából, azt muszáj megvalósítania. Számunkra érthetetlen ez a makacsság. A bevezetni szándékozott intézkedésekből, azaz a családi pótlék megkurtításából nem fog annyit megspórolni a kormány, amennyit itt a költségvetés előirányoz.
Véleményünk szerint, és több ellenzéki képviselőtársunk szerint is, az adminisztrációs költségek összemérhető nagyságrendet fognak képezni a várható megtakarítással. Vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy a családok molesztálásának mértéke nincs arányban a várható megtakarítással. Ha pedig az intézkedést nem az államháztartás egyensúlya iránti féltés motiválta, akkor vélhetően arról van szó, hogy a pénzügyi kormányzat ezzel a pénzügyi szempontból látszatintézkedéssel próbálja a nemzetközi pénzügyi szervek bizalmát visszaszerezni. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kell mondanunk, hogy ez a törekvés súlyosan sértő az illető szervekre nézve.
Arra, hogy a bölcsődei normatíva most sem szerepel a költségvetésben, már lélekben felkészültünk. Pedig soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy a bölcsődei hálózatot megtartsuk, vagy akár erősítsük. Akkor, amikor a duplájára nőtt azoknak az anyukáknak a száma, akik apró gyermeküket kénytelenek bölcsődébe adni azért, hogy el tudjanak menni dolgozni, mert kell a pénz, nincs más választásuk, egy keresetből nem tudnak megélni, közben a kormány ígérete ellenére sem óhajtja alanyi jogúvá tenni az anyasági ellátásokat, és a gyermekek után járó adókedvezményt sem szándékozik visszaállítani. Az Alkotmánybíróságnak ugyan sikerült a koalíció gyermekes családok ellen indított hadjáratát lefékezni, de a költségvetés tanúsága szerint az ellenségkép megváltoztatása nem sikerült.
A megszorító intézkedések jellemzően a fiatal családosokat sújtják. Azt a réteget, azt a generációt, ahonnan a legkönnyebb elvenni. Vajon hogyan tiltakozzék, hogyan demonstráljon egy fiatal anyuka, akinek éppen az a problémája, hogy hogyan jöjjön ki a családi költségvetésből a hónap végéig? A kosztpénz már régen nem elég, az energiaárak meglódultak, ha gyógyszerért megy a patikába, akkor egy-kétezer forint alatt már nem ússza meg, a beiskolázás több tízezer forintra rúg, a reálbérek csökkennek, és most már a nagymama nyugdíjából is egyre kevesebb jut az unokára, mert nagyon sok családnál a nagyszülők besegítettek a gyereknevelésbe, de most már ez se megy.
Szemmel láthatóan nem sok jóra számíthatunk a költségvetés alapján. Nem sok jóra számíthatnak az egészségügyben dolgozók sem. Az ágazati vezetők megértő nyilatkozatain kívül semmi nyoma sincs annak, hogy a kormány tisztában lenne azzal, hogy milyen a helyzet, milyen súlyos a helyzet az egészségügyben. Sőt, egyre inkább az látszik, hogy a kormány egészségpolitikájának egyetlen vezérlő elve van: a magyar egészségügy egyetlen baja, hogy pénzbe kerül. És kerül, amibe kerül, ezen változtatni fog. Hát kerülni fog, méghozzá sokba: egyelőre még csak szülőotthonokba, gyermekkórházakba, lyukas fogakba, ki nem váltott gyógyszerekbe, jövőre pedig ki tudja megjósolni, hogy mibe.
Az egészségügyben tervezett kapacitáscsökkenés miatt már most feszültség van az intézményekben. A kormány nem vállalja fel nyíltan a döntés felelősségét, hanem egy olyan finanszírozási rendszert eszelt ki, amely az intézmények vezetőit kényszeríti a megszorító döntések meghozatalára. Ez az intézményvezető fogja majd aláírni az elbocsátásokat, a leépítésekről szóló döntéseket, addig, amíg egyszer csak működésképtelenek nem lesznek ezek az intézmények, javarészt például a vidéki kis kórházak. A pályakezdő orvosok munkanélkülivé válása pedig azért nem öltött még tömeges méretet, mert országos szinten több évfolyamnyi orvos helyezkedett el gyógyszergyártó cégeknél ügynökként.
Tisztelt Ház! A fentiekből látható, hogy a költségvetés, ez a költségvetés egyenes folytatása a tavaszi márciusi Bokros-csomagnak. Annak a szociálpolitikai tévútnak, amin a kormány ez év márciusában elindult. Ezért ezt a költségvetést támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)