Póda Jenő (MDF)

1995. november 8.

PÓDA JENŐ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigiekben sokat beszéltünk a szorító szociális problémákról és a gazdaság feszítő kérdéseiről. Én most általános vita keretébe illően, de más terület problémáiról, a honvédelmi költségvetés kérdéseiről szeretnék szólni.Én úgy gondolom, hogy előállt egy olyan helyzet a honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban, amire az elmúlt években nem volt példa. Nem volt példa abban az értelemben, hogy ennyire alátámasztás nélküli, ennyire megalapozatlan költségvetést nem tárgyalt 1990 óta a Magyar Országgyűlés.

Megalapozatlan azért, mert mind a kiadási, mind a bevételi oldala nem számol olyan tényezőkkel, amelyek nélkül komoly költségvetést egyáltalán tárgyalhatnánk. Nem számol, nem számolhat, hiszen az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint például a kiadási oldallal kapcsolatban hiányzik a dologi kiadásokból az infláció beszámítása. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az energiahordozók, a ruházat, a lőszer és az élelmiszer, mindaz, ami a dologi kiadások körébe tartozik, idei áron, nagyon szerényen, de idei áron lett beállítva a jövő évi költségvetésbe.

Én úgy gondolom, hogy mindez tarthatatlan, s ezzel nemcsak a kormányt, nemcsak a parlamentet, hanem magát a Honvédelmi Minisztériumot és a végrehajtókat is lehetetlen helyzetbe hozza az, aki ezt a költségvetést eléjük teszi. Hiányzik ugyanakkor a szolgáltatásokból is az infláció beállítása.

(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Tanúi vagyunk egy olyan haderő-átalakításnak, amelynek során az egyik fő elv az, hogy nyugodtan megszabadulhat a Honvédelmi Minisztérium a közalkalmazottaktól, hiszen majd a piacon megvásárolja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket eddig az ő munkájuk jelentett. Nos, mindjárt itt az első ízben, az első alkalommal láthatjuk, hogy nem fogja tudni ezeket a szolgáltatásokat megvásárolni a honvédelem a piacon, hiszen alig állít rá be pénzt, és azt is a jelenlegi infláció nélküli szinten próbálja beszámítani.

Ugyanilyen megalapozatlan a bevételi oldal is. A tízmilliárdos előirányzatból 4,5 milliárdra az Állami Számvevőszék jelentése szerint ugyanúgy nincsen semmiféle számítás, egyszerű becslésről van szó.

Egy másik tétel is tarthatatlan, nevezetesen az, amely a tőkejellegű bevételeket elég magas számon határozná meg, hiszen az új kincstár megjelenésével egy csomó olyan tőkejellegű bevételre nem lesz lehetősége a Honvédelmi Minisztériumnak, amelyre korábban volt. Valami kis osztalék talán bizonyos részvénytársaságaitól befolyik.

Mindez azt jelenti, hogy január első hetében, második hetében, harmadik hetében folyamatosan lehetetlen állapotba kerül az, aki ezt végre akarja hajtani, hiszen egyetlenegy szám sem lesz igaz ebből a költségvetésből. Pontosabban egyetlenegy szám igaz lesz talán, az a közel 79 milliárd forintos sarokszám, amely hogy sok vagy kevés, én azt hiszem, különösebb vita ehhez nem férhet, hiszen ha megnézzük, hogy milyen reálérték-csökkenések következnek ebből az egyes területeken, akkor egyértelműen válaszolunk, hogy nagyon kevés. A csapatoknál 25 százalékos reálértékvesztésre számíthatunk, a titkosszolgálatok esetében 19, a tanintézeteknél 25, ezek mind katonai részterületek az egészségügyben 35, a humán kiadásoknál 25, a kormányzati feladatoknál 16, bér és illetményeknél 17, hosszasan lehetne ezeket a számokat sorolni, én azt hiszem, hogy ezek közismertek.

Kérdés tulajdonképpen a kormánypárti képviselő urakhoz és államtitkár úrhoz, hogy hogy gondolták azt, hogy egy ilyen költségvetést, ilyen honvédelmi költségvetést ide lehet terjeszteni a tisztelt Ház elé.

Ha most eltekintünk ezektől az alapvető problémáktól, és úgy teszünk, mint hogyha rendben lennének ezek a számok, és elkezdjük vizsgálni a költségvetést általában, akkor érdekes következtetésre juthatunk, különösen hogyha azt vesszük figyelembe, hogy folyik egy olyan haderőreformnak egyszerűsíthető, bár kormányzati oldalon nem kedvelt kifejezéssel élve, folyik egy olyan folyamat, amely nagyon sok peremfeltétel mellett lett légyen elfogadva az elmúlt időben, legalábbis azok részéről, akik ezt megszavazták.

Azt ígérte a honvédelmi miniszter, hogy a drasztikus leépítés azért nem fogja a magyar védelmi képesség csökkenését eredményezni, mert olyan ellentételezésekre is sor kerül, amelyek kiegyensúlyozzák a létszám és a technika kivonásából keletkező hiányokat.

(13.10)

Az egyik ilyen nagyon lényeges szempont volt a külpolitika arra most nincs lehetőség, hogy részletesen kitérjek rá, megfelel-e a magyar külpolitika most ezeknek a feltételeknek. Én úgy gondolom egyébként, hogy nem.

A másik ilyen nagyon fontos ígéret az volt, hogy fejleszti a magyar honvédelem azon képességét, amellyel előre jelezheti az esetleges konfliktusokat, s mintegy időt biztosít a gazdaságnak és a politikának a megfelelő felkészülésre.

Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor megdöbbentő adatot találunk erre vonatkozóan éppen a titkosszolgálatok vonatkozásában.

Ebben a feladatban a legnagyobb rész talán a Katonai Felderítő Hivatalra hárulna, amelynek a költségvetése nominál szinten 2 százalékkal fog csökkenni a jövő évben az ideihez képest, ha a kormánytöbbség elfogadja ezt a határozatot. Én úgy gondolom, hogy ez semmiképpen sem tartható, vagy ha igen, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy ismét Keleti miniszter úr szavahihetősége forog kockán, mint tavasszal, amikor megígérte a hivatásos tiszteknek, hogy nem fog közülük egyet sem elbocsátani.

Ha általános szempontok szerint tovább vizsgáljuk a katonai költségvetést, akkor sajnos visszaigazolódnak mindazok a felvetések, amelyeket oly sokszor megfogalmaztunk és megfogalmazunk az utóbbi időben.

Az egyik az, hogy a központi szervezetek létszáma, illetve költségvetése rohamosan nő nevezhetjük őket egyszerűen íróasztal-katonáknak , és csökken azoknak a száma s ennek megfelelően a költségvetésük is, jelentősen , akik elsősorban vidéken, főleg csapatoknál, harci alakulatoknál dolgoznak.

Ha megnézzük a változást '94-95-96 vonatkozásában, akkor azt látjuk, hogy a harcoló csapatok költségvetése az egész honvédelmi költségvetés részarányát tekintve 72-67-62 százalékra csökken, miközben a központi szervek költségvetése 7 százalékról 10-re, majd most 16-ra nő.

Én azt hiszem, ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy miközben általában csökken a védelmi képességünk, aközben a tábornoki kar dinamikusan nő, két-három hetente neveznek ki egy új tábornokot, számuk most már a 85-90 főt is elérni.

Én azt hiszem, hogy hosszan folytathatók mindazok a kérdéskör-taglalások, amelyeket majd a részletes vita keretében lehet megtenni, de még egy nagyon rövid szempont idekívánkozik. Az egyetlen halvány pozitív elmozdulás a NATO-hoz való viszony, illetve a békepartnerségi programmal kapcsolatos költségvetési beállításnál tapasztalható. Itt reálértékben is egy örvendetes emelkedés tapasztalható, amit úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok is fognak üdvözölni, nemcsak a Magyar Demokrata Fórum.

Mindazzal együtt az a tény, ahogyan megváltozott a honvédelmi költségvetés szerkezete az sajnos nem vált előnyére, hiszen nem a programköltségvetés irányába mozdult el , nagyon súlyos kérdéseket és aggályokat vet fel az ellenőrizhetőség, az átláthatóság és a civil irányítás szempontjából.

Miközben tehát a NATO-békepartnerségi programra talán valamivel több pénzt tud a honvédelem fordítani, aközben más olyan szempontok, amelyek ugyancsak ezt a célt kellene hogy szolgálják, nem érvényesülnek, sőt e tekintetben határozott romlás van.

Külön kell szólni még két mondat erejéig arról, hogy milyen szorító szociális feszültségek vannak a Magyar Honvédségen belül is.

Én azt hiszem, hogy egyrészt a pénzügyi kormányzat részéről jobb jövedelemátcsoportosítással az adópolitikára gondolok itt elsősorban , másrészt a Honvédelmi Minisztérium erőteljesebb törekvéseivel mindenképpen javítást kell e tekintetben elérni.

Azt hiszem, hogy rövid és nagyon kétséges eredményű az a megállapodás, amely most a honvéd szakszervezettel köttetett a minisztérium részéről, és érdemi eredmények nélkül ez semmiképpen sem tartható. Ez az előterjesztés ugyanis összességében 8,6 százalékos személyijuttatás-növekedést tartalmaz a jövő évre vonatkozóan nemcsak a tiszti állományt, hanem a közalkalmazottakat és mindenki mást beleszámolva , és ez 20-30 százalékos infláció mellett, nagyon optimista pénzügyminiszteri becslésre alapozva is tarthatatlan álláspont. Ne feledjük el azt, hogy nemcsak technika és nemcsak anyagi ellátmány határozza meg egy honvédség hadrafoghatóságát és védelmi képességét, hanem legalább annyira az ember, legalább annyira az a szubjektív tényező, amely kell hogy azonosuljon a feladattal, és amely számára megfelelő feltételeket biztosítani kell.

Én úgy gondolom, hogy ez a költségvetés ilyen szinten nem fogadható el, és egyelőre nem látok reményt sem arra, hogy módosító indítványokkal hogyan lehetne ezen annyit javítani, hogy elfogadható legyen.

Talán az lenne a legtisztességesebb a kormányzat részéről, ha egyetlenegy sorból állna a honvédelmi költségvetés, ezzel a címmel: "IX. Honvédelmi költségvetés: 79 milliárd forint." A kormányzat azon belül pedig eredményeihez, lehetőségeihez, szándékaihoz mérten így is, úgy is szabadon csoportosít át minden pénzt, s akkor nem kell tovább vergődnünk itt a parlamentben ennek a civilirányítási kérdésével, átláthatóságával és mindazzal, amit egy polgári demokrácia feltételez.

Természetesen számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára és a magam számára ez elfogadhatatlan verzió, azonban de facto tulajdonképpen ez a jelenlegi helyzet is ehhez közelít. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)