Pusztai Erzsébet (MDF)

1995. november 8.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az időszakban majdnem mindegy, hogy az ember a költségvetéshez vagy az adótörvényekhez szól hozzá, hiszen olyan szoros az összefüggés a kettő között, hogy ugyanazokat az alapgondolatokat bármelyik esetben elmondhatja. Én a személyi jövedelemadó törvény jelenlegi módosításánál ismét a családok helyzetére szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét. Már az elmúlt évben, az akkori adómódosításnál, amikor megszüntették a gyermekek után járó adókedvezményt, akkor ismételt kérésünkre nagynehezen végre megkaptuk a Pénzügyminisztériumtól azt a hatásvizsgálatot, amelyik a különféle családtípusokban kimutatta, hogy mekkora adóteher-növekedés fog bekövetkezni ezután, és teljesen egyértelműen igazolta a mi korábbi felvetésünket: a gyermekek számával arányosan növekvő adóterheket igazoltak a különféle grafikonok. Akkor a képviselőtársaim elfogadták ezt a módosítást, igaz, annak tudatában, hogy a családok majd egyszeri családipótlék-kiegészítést kapnak bár ebből sem lett semmi, hiszen a pótköltségvetésben az erre szánt összeget a kormány ismét csak megvonta.

Sem a családi pótlék nem emelkedett, sem családipótlék-kiegészítés nem volt, megvonták a gyermekek után járó adókedvezményt, és ezek után márciusban elindult az a csomagtörvény, amelyben a legsúlyosabb érvágás a családokat érintette, hiszen a gyermekek után járó családi pótlékot és az anyasági támogatásokat szándékoztak megfaragni, jövedelmi viszonyoktól függővé tenni. Abban az időben nagyon sokszor elmondták: erre azért van szükség, hogy a legrászorultabbakat támogassák jobban, ugyanakkor azonban a legrászorultabbak számára egyetlen fillérrel sem lett több a családi pótlék, holott az infláció 30 százalék volt.

Ezek után most megint itt van előttünk egy személyi jövedelemadó törvénytervezet, amelyben nem jelennek meg azok az ötletek, amelyeket a szociális bizottság ülésén Bokros Lajos pénzügyminiszter úr oly lelkesen fölsorolt nekünk. Amikor tiltakoztunk ezek ellen a változtatások ellen, akkor elmondta, hogy igen, tulajdonképpen adókedvezményeket kellene adni a gyermekek után rácsodálkoztunk, hogy akkor miért kellett azt megszüntetni , vagy pedig adó alá kellene vonni a családi pótlékot, s az adórendszeren keresztül elvégezni a differenciálást. Ilyen ötletei voltak a szociális bizottság ülésén, ahol mi el is mondtuk, hogy szépek ezek az ötletek, de azért jó lenne ezekből már látni valamit.

Most elénk került az adótörvény-tervezet. Már hetek óta érdeklődve vártam, vajon mikor hangzik el egyetlen szó arról, számít-e ebben az országban, hogy abból a jövedelemből hány ember él, hány embert tartanak el. Az előzetes vitákban sehol sem hangzott el erről egyetlen szó sem, az Érdekegyeztető Tanácsban sem hallottam a vitatkozó felektől legalábbis amit a tömegtájékoztatás nyilvánosságra hozott , hogy valaki is felvetette volna, hogy a személyi jövedelemadó egy nagyon szép dolog, de azért mégiscsak tanácsos lenne hasonlóan az európai normákhoz megvizsgálni azt, hogy abból a személyi jövedelemből hány ember él. Ebben a jövedelemadó-törvényben ez megint nem található meg.

Megint csak az történik, hogy mintha mindenki csak önmagát kényszerülne eltartani , azt mondjuk, hogy havi 80 ezer forint bruttó jövedelemig lehet adójóváírást csinálni, de ha 80 100 vagy 81 000 forint az illető havi bruttó jövedelme ami azt jelenti, hogy 960 ezer forint fölött van néhány ezerrel , akkor 30 ezer forinttal fog megnőni egy évben az illető adóterhe. Ez még akkor is érdekes megoldás, ha az illető saját magát tartja el. Mindenesetre erős lesz az érdekeltsége abban, hogy a bruttó jövedelme lehetőség szerint legalább 50 fillérrel 80 ezer forint alatt legyen havonta, hiszen akkor megspórolja a 30 ezret. A munkaadók számára pedig óriási dilemma lesz majd az, hogy adjon-e a munkavállalójának 3000 forintos fizetésemelést vagy ne adjon, és a munkavállaló könyörögni fog azért, hogy ne adjon háromezerrel többet, mert akkor 30 ezer forinttal többet adózik. Tehát azonnal el is vesztette. Ez az egyik óriási probléma ezzel a megoldással. Ugyanezt más vonatkozásban több alkalommal elmondtuk már, nem értem, hogy miért ezeket a megoldásokat választja a kormány.

De mi történik akkor, ha valaki nem tartozik a nagyon alacsony keresetű rétegek közé, ámde mondjuk két gyermeket tart el egyedül ebből a fizetésből. Ha 80 100 forint bruttó fizetésből hárman élnek, akkor már egész másként vetődik fel a kérdés. Néhány létminimum-adatot mondanék önöknek. Létminimum-számítások ugyan azóta sincsenek; azt már korábban is kifogásoltam, hogy érdekes módon négy éven keresztül hetenként, de legalább havonta olvastuk hatalmas feliratokkal, szalagcímekkel az újságokban, hogy mennyi az éppen most aktuális létminimum, s itt a parlamentben az akkor ellenzéki képviselőtársaink számtalanszor vetették a szemünkre, hogy különféle ellátások esetén miért nem a létminimumot vesszük figyelembe, és miért holmi nyugdíjminimumokban gondolkodunk. Ezek után december óta nincs létminimum-számítás Magyarországon. Néhány alapítvány alapítványi pénzekből végez ilyet. Érdekes módon ugyanazok a képviselők korábban azt emlegették fel nekünk, hogy a létminimummal kell számolni, és akkor mi elmondtuk, hogy igen, Magyarországon a létminimum-számítás nem a nyomorszint, nem a megélhetési minimum, hanem egy társadalmi minimum.

(15.40)

Most hallhatjuk, hogy igen, tulajdonképpen a létminimum-számítás az egy társadalmi minimum mondják a mostani kormánypárti képviselők , de különben sincs rá szükség, mert hát minek az. Mert hogy nincs létminimum-számítás.

A tavaly decemberi adatokból az inflációval felszorozva igyekeztem valamit kiszámolni, ami tudom, hogy nem tökéletes, hiszen egész más a termelői és fogyasztói áremelkedés, hogy külön kellene vizsgálni, hogy tudomásom szerint a fogyasztói magasabb, mint a termelői, ebből következik, hogy az átlag az alacsonyabb... Nos, tehát ezzel az alacsonyabb átlagértékkel számolva néztem meg, hogyan alakult tavasz óta a különféle családok létminimuma, s körülbelül és közelítőleg az inflációs számítások szerint hogy fog kinézni ez egy év múlva.

Nos, a tavaszi: két aktív korú felnőtt két gyermekkel, egy család számára városban 58 200 forint volt '94 decemberében a létminimum. Ez az érték idén szeptemberben már 71 120 forint, és jövő szeptemberben előreláthatólag 85-86 ezer forint lesz.

Azért el lehet azon gondolkozni, hogyan alakul a családok sorsa a következő évben. Mert tény, hogy ha van két szülő, két kereső, akik 80 000 alatt keresnek, azok számára pusztán az jelenti majd az adóteher-növekedést, hogy nem valorizálták az adótáblát az inflációnak megfelelően. De ha van egy ember, aki viszonylag magas keresetűnek számít, valamivel több mint 80 000 forintot keres, annak úgy emelkedik meg 30 000 forinttal az évi adója, úgy csökken nominálisan is a fizetése, hogy mellette ott az infláció, és ott van a két vagy három eltartandó gyermek.

Ezt tavaly is elmondtuk az adótörvénynél. Érthetetlen, hogy miért nem gondol ilyesmire a kormány, és miért nem gondolnak a kormánypártok. Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan! Elhallgatják, pedig benne van a kormányprogramban, hogy családközpontú szociálpolitikát terveznek. Hát én nem tudom, melyik az a központ, ahová önök a családot helyezik, de hogy nem a politikájuk központjába, az biztos. Mert mélységesen hallgatnak róla, elkerülik ezt a témát, és a Pénzügyminisztériumtól most sem kaptuk meg a hatástanulmányokat.

Egyébként pedig most megint elmondom: hozzátartozik a törvényhez ha valamihez igazán, akkor a személyi jövedelemadóról szóló törvényhez tartozik hozzá , és nemcsak kérjük, de követeljük is, hogy a különféle grafikonokat a Pénzügyminisztérium küldje meg a képviselőknek az általános vita lezárása előtt. Ne az történjék megint, mint tavaly, hogy föl kellett függeszteni a bizottsági ülést, mert még mindig nem volt nálunk ez az anyag. És nagyon szeretném, ha a kormánypárti képviselőtársaim ennek a grafikonnak az ismeretében gondolkoznának el azon, hogy vajon meddig folytatható még az a megoldás, hogy a családok terheit gyerekszámtól függetlenül sorozatosan és sokkal nagyobb mértékben növelik, mint az egyedülállók vagy gyermektelenek terheit. Milyen üzenet ez a társadalomnak? Mit akarnak ezzel üzenni? Mert az nem érv, hogy most nehéz a helyzet. Ha így folytatják tovább, 10-15 év múlva ennél sokkal nehezebb lesz a helyzet, és nem tudom, hogy ki fogja megoldani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)