Francz Rezső (MSZP)

1995. november 8.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kónya képviselőtársam követeli az adótáblát. Érdekes szituáció van.Kétségkívül, ha van egy kiérlelt adótábla, akkor az ellenzék oly szempontból gyakorolná ellenőrző hatását, hogy lám-lám itt egy adótábla: eszi, nem eszi, nem tehet mást, a gőzhenger úgyis átnyomja.

Ezzel szemben a kormány most mit tesz? Ami a dolga: tárgyal az ÉT-vel, s idetárt egyfajta változatot, s azt mondja, hogy nyitott, bármilyen elfogadható adótáblát szívesen vesz. Ha valakinek van javaslata, tegye meg, egy a szent: a 480 milliárd forint a költségvetési oldalról.

Tehát az is baj, ha kemény elhatározása van a kormánynak, az is, ha valamit a tisztelt Háztól vár, hogy oldjon meg.

Nyilván a sajtó mindenről hírt ad, ez a dolga. Ezt a társadalom hogy reagálja le? Lereagálhatja úgy, hogy ez egy tárgyalóképes koalíció; lereagálhatja úgy pusztán tálalás kérdése , hogy nem teszi a dolgát.

Az adókedvezménnyel kapcsolatosan lenne egy ötven másodperces megjegyzésem. Amennyiben a gyerekek számához kötjük az adókedvezményt, akkor csak az tudja igénybe venni, akinek van adóalapja. Biztos, hogy ez a helyes út? Ugyanis nyilván a költségvetés mond le bevételről, viszont a másik oldalon, ha erről a bevételről nem mond le, de a rászorultsági fokon mert most nem tehetünk mást visszajuttatja, akkor olyan is kaphat a költségvetési bevételből, annak a fedezetéből, aki egyébként nem produkál adóalapot.

Én nem akarok ebből etnikai kérdést csinálni, távol álljon tőlem, de az adókedvezménnyel a tízgyermekes cigánycsalád semmire nem megy, mert nem kap belőle egy huncut vasat sem, márpedig az is részese kell hogy legyen a szociálpolitikának. Köszönöm figyelmüket.