Tóth Pál (MSZP)

1995. november 8.

TÓTH PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ebben a vitában ilyen késői órában ilyen szűk körben még szót kértem, bár nem akartam. Be kell valljam, kedves képviselőtársaim, hogy a miniszter úr expozéján kívül a leginkább Dávid Ibolya képviselő asszonynak, igen tisztelt képviselőtársamnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának a felszólalása kapott meg. A koherenciája kapott meg, a következetessége. Az a mód, ahogyan össztüzet tetszett zúdítani erre a törvényjavaslatra. Imponáló volt. Ha és amennyiben ennek az össztűznek a mozzanatait sorba veszem, akkor körülbelül az alábbiakban sorjáznak ezek a patronok. Az első észrevétele az volt a képviselő asszonynak, hogy ez a javaslat nem hatpárti. Nem kívánok foglalkozni ezzel a dologgal. Nem voltam ott, nem tudom, hogy hány párti. Az én szememben ez a törvényjavaslat egy kormány-előterjesztés. Amivel foglalkozni kívánok, az a képviselő asszony igen komoly alkotmányos aggálya. Több alkotmányos kifogása is van az előterjesztéssel kapcsolatban.

A legfontosabb eleme ezeknek az alkotmányos kifogásoknak az alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatos. Úgy szól ez a törvény, hogy alapvető jog tartalma törvény által nem korlátozható. Itt van Füzessy képviselő úr; a képviselő asszony utalt arra is, hogy mennyire örül annak, hogy erre a problémára már Füzessy Tibor is kitért és utalt vezérszónoki felszólalásában.

További alkotmányos kifogás az alkotmány egy másik passzusához kapcsolódik, amelyik úgy rendelkezik, hogy ezt a törvényt a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatos törvényt kétharmados szavazással kell a parlamentnek elfogadni. Itt a képviselő asszony kitért arra a szóra, hogy tevékenység, és azt mondta, hogy tehát nem minden, ami a nemzetbiztonsággal kapcsolatos, hanem csak a tevékenység. Ugyanazt másként Füzessy képviselő úr is megfogalmazta.

A harmadik alkotmányos kifogás a Házszabálynak való megfelelőség ezt így használta képviselő asszony körébe tartozó kifogás volt. Volt ezen kívül még egyéb komoly kifogása is a törvényjavaslattal kapcsolatban, például a szolgálatok számát sokallta, én is sokallom és sokan mások. A sajtóban megjelent fejcímként, hogy kodifikációs torzszülöttnek nevezte a képviselő asszony a jogszabály-tervezetet. Hiányosnak tartotta az értelmezési rendelkezéseket, például szóvá tette, mit jelent az, hogy csapda és mit jelent az, hogy védelem és így tovább és így tovább.

Ha szabad miután általános vita, tehát vita ellenérveket felsorakoztatni; nem minden észrevétellel kapcsolatban, mert az nagyon sok időbe tellene, de néhány alapvetően alkotmányossági aggállyal szemben.

Szégyellem meg kell mondjam és röstellem, hogy olyan alkotmánybírósági határozatokat kell citálnom, amelynek indokolásai szerintem közismertek. Már-már evidenciaszerűek azok az indokolásban megfogalmazottak, amelyeket itt most fel fogok szó szerint olvasni. Nem mindent, csak azt a rövid bekezdést.

Mi volt ennek a 30/1992. (V. 26.) alkotmánybírósági határozatnak az előzménye? Az indítványozók a Btk. 269. §-a alkotmányellenességének megállapítása és a bűncselekményi tényállás megsemmisítése iránt nyújtottak be indítványt. Mégpedig azért, mert büntetni rendel olyan magatartásokat mármint ez a bizonyos paragrafus, mindenki tudja, miről van szó , amelyek az alkotmány 61. §-ában biztosított véleménynyilvánítási és sajtószabadság, továbbá egyik indítványozó szerint a 60. §-ban biztosított gondolatszabadság és a 65. §-ban biztosított, menedékhez való jog gyakorlásának körébe esnek. Ezután a Pesti Központi Kerületi Bíróság az előtte folyamatban levő ügyben egy hosszú számú végzésével az eljárást felfüggesztette. A végzés szerint a Btk. ellentmondani látszik így volt az eredetiben az alkotmány 8. §-a (1)-(2) és (4) bekezdésének, figyelemmel az alkotmány 61. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra.

Ezt követően az Alkotmánybíróság ülésezni kezdett, és ezen az ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész is részt vett vagy felszólalt. Álláspontjuk pedig nagyon röviden és summásan az, hogy a Btk. 269. §-a nem alkotmányellenes. Éspedig a következők miatt nem alkotmányellenes. Itt szó szerint idézek, mert azt gondolom, itt a szavaknak súlyuk van.

Így szól az idézet: az alkotmány 8. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége, az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Itt jön a folytatás. Azt mondja ez az indokolás, hogy az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy a másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményének. Az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott jogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.

Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Ez volt az első ellenérvem az ön alkotmányos kifogása ellen, kedves képviselő asszony.

A következő: 1991 decemberében az akkori igazságügy-miniszter egy törvényjavaslatot terjesztett elő T/3811. számon. A törvényjavaslat amennyire vissza tudtam nézni messzire nem jutott, nem tudom miért, két bizottságról volt szó, az egyik talán tárgyalta, a másik nem is tárgyalta. Ez a törvényjavaslat a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvény módosításáról szól. Az indokolásban az előterjesztő leírja, hogy a büntetőjogszabályok módosítása során új bűncselekmények kerültek be a Btk.-ba. Ilyenek az emberrablás, a kábítószerrel való visszaélés, és nem tudom még, micsoda. Ezért mondja az előterjesztő Balsai István, hogy ezek a bűncselekmények hatásosan csak úgy üldözhetők, ha felderítésükhöz titkosszolgálati eszközöket veszünk igénybe. Ezek pedig praktikusan az elmúlt négy évben is, az elmúlt másfél évben is meg mindig és mindenütt a következők: lakásba történő titkos behatolás, jelzések elhelyezése adatokba, telefonlehallgatás, levélfelbontás, egyebek. Tehát az alkotmányos alapvető jogokat sértő intézkedések és korlátozó intézkedések.

Nem vettem észre, nem találtam, nem tapasztaltam, hogy ebben az indokolásban, ebben az előterjesztésben vagy nem is tudom, minek nevezzem, nem túl terjedelmes benne lett volna bármi, ami alkotmányos aggályokkal kapcsolatos, benne lett volna célzás arra ahogy Dávid Ibolya képviselő asszony, igen tisztelt képviselőtársam felvetette , hogy ezek miatt a dolgok miatt módosítani kellene az alkotmánynak ezt a bizonyos 8. §-át.

(17.00)

A következő dolog az 1994. évi XXXIV. törvény, a rendőrségi törvény. A rendőrségi törvényt, ha jól emlékszem, áprilisban fogadta el a tisztelt ház. Ennek vannak olyan passzusai a VII. fejezet például, a 69. § , amelyik kifejezetten azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyekkel a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat is, például bírói engedélyhez kötött titkos információk gyűjtésével. Szó nincs arról, nem emlékszem rá, hogy ezt a törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság felfüggesztette volna azok miatt az okok miatt, amelyek itt, ebben a vezérszónoki felszólalásban elhangzottak. És ha szorosan azt a logikát követem, amit Dávid Ibolya képviselőtársam itt felvázolt ebben az összefüggésben, akkor ad abszurdum arra a következtetésre juthatok, hogy addig, amíg ez a bizonyos 8. § ilyen módon van az alkotmányban, addig a Btk. alkotmányellenes, addig az a bíró, aki sittre vág valakit, alkotmányellenesen cselekszik, az egyént a személyes szabadságában korlátozza. Ez abszurd. Éppen azért abszurd, mert nem veszi tekintetbe azt az alkotmánybírósági verdiktet, amelyet az előbb szó szerint citáltam, éppen azért, hogy ezekkel az érvekkel szembehelyezzek valamit.

Az viszont tény és ebben egyetértek a képviselő asszonnyal , hogy az alkotmány módosításra szorul, de nem a nemzetbiztonsági törvény okán és nem e miatt a dolog miatt, hanem egész más miatt. Úgy tudom, a parlamentben egy hatpárti bizottság egy új alkotmány megalkotásával, illetve annak előkészítésével foglalkozik. Megkérdeztem nem akármilyen jogászokat, hanem az alkotmánnyal igen intenzíven foglalkozó jogászokat:, ők is egyetértettek azzal, hogy igen, ez a 8. § olyan, amibe, ha valaki nagyon akar, belekapaszkodhat. Legalábbis belekapaszkodhatott mindaddig, amíg ez a bizonyos 30/1992-es alkotmánybírósági határozat meg nem született. De van a dolognak egy további dimenziója is, mert úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat megítélése szempontjából miután az emberi jogi bizottság tagja vagyok, ezért merek előhozakodni ezzel alapvető kérdés annak a vizsgálata az alkotmányossági kritériumokon túlmenően, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat és teljesen mindegy, hogy melyik kormány terjeszti be megfelel-e az európai emberi jogok egyezménye 8. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

E cikk 1. pontja szerint ez hasonlít a mi alkotmányunkhoz mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. De jön a második pont, a második pontja pedig a következőket állapítja meg szó szerint idézem: "e jog gyakorlásában hatóság csak a törvényben meghatározott esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy eszközök védelme, mások jogainak és szabadságjogainak védelme érdekében szükséges." Ebből az idézett rendelkezésből az következik, hogy a nemzetbiztonság megóvása érdekében a nemzetbiztonsági szolgálatok a magán- és családi élet, a lakás és levelezés tiszteletben tartásához való jogok korlátozását kizárólag a demokratikus társadalom keretei között valósíthatják meg. Demokratikus társadalmon minimálisan a parlamentáris demokráciát, a politikai pluralizmust, a másság tiszteletben tartását és az emberi jogok érvényesülését és védelmét értjük. Mindez azzal jár és úgy gondolom, ez felel meg az európai normáknak , hogy a titkosszolgálatok szervezetéről és tevékenységéről így, együtt, kérem: szervezetéről és tevékenységéről nyilvános és közérthető jogszabályok rendelkezzenek, a szervezet tevékenységét a parlament ellenőrizze, a titkos eszközök és módszerek alkalmazásának engedélyezése ezektől a szervezetektől független szerv vagy szervek engedélyéhez legyen kötve. És végül: gondoskodni kell a fontos és bizalmas munkaköröket betöltő személy biztonságos ellenőrzéséről is.

Szeretném megkérdezni, mi az ezek közül, amely kritériumoknak ez a törvényjavaslat nem igazán felel meg. Valóban jogos egy ilyen típusú törvénnyel szemben minden alkotmányos aggály. Bennem is felmerültek definíciós problémák. Tudniillik, ha a nemzetbiztonsági érdekre hivatkozunk, akkor igenis joggal elvárható, hogy a nemzetbiztonsági érdek fogalmát nem a csapdát és a védelmet abszolút precízen fogalmazza meg a törvényjavaslat és ne példálózva. Itt beadtam egy módosító indítványt, mert úgy éreztem, hogy szükséges. Egy korábbi alkotmánybírósági határozat késztetett erre. Annak idején egy törvényt úgy semmisített meg az Alkotmánybíróság és azért, mert az "így különösen" kitétel szerepelt benne. Ebben is szerepel, ezt ki kell venni belőle.

A nemzetbiztonsági érdek fogalmát tehát a törvény vagy kimerítő felsorolásban határozza meg vagy meghatározásban. Én a kimerítő felsorolást tartanám helyénvalónak. Itt van egy felsorolás, ez kimerítő felsorolás lehet, ha az "így különösen" kijön.

Végül, ha megengedik, még egy-két szót szólok arról az örökösen, újból és újból visszatérő kérdésről, hogy túl sok-e az öt mármint tikosszolgálatból túl sok-e. Ezzel kapcsolatban őszintén szólva elég nehezen tudnék állást foglalni. Egyet azonban tudok, hogy a demokratikus országokban a titkosszolgálatoknak legalább három alapkövetelményt kell kielégíteniük, függetlenül attól, hogy öt van belőlük vagy három vagy kettő. S ez a három alapkövetelmény nagyjából a következő:

Az első, hogy pontos információkkal és elemzésekkel segítsék a döntéshozókat. Ez a legelemibb követelmény. A másik, hogy kerüljék el a párhuzamosságokat. A harmadik követelmény pedig, hogy nyerjék meg a közvélemény bizalmát. Ez az utóbbi nem könnyű, de körülbelül ezek azok, amelyeket intelligens, civilizált és demokratikus társadalmakban ezekkel a szolgálatokkal kapcsolatban feltételül állítani szoktak.

Van azonban egy ennél sokkal lényegesebb dolog. Egy nagyon okos ember mondta, hogy titkosszolgálatot és felsőoktatást átszervezni nehezebb, mint egy temetőt egyik helyről egy másikra áttelepíteni. Nem tudok olyan esetet, hogy konszolidált viszonyok között, békében, amikor nincs turbulencia, nincs változás, semmi nincs, hanem viszonylag stabilitás van, a titkosszolgálatok mindegy hogy milyen országról van szó struktúráját alapvetően, gyökeresen sikerült volna vagy megváltoztatták volna. A titkosszolgálatokat nem kell bebetonozni, normális viszonyok között bebetonozzák azok magukat is. Ahogy elnéztem, ezeket a titkosszolgálatokat sem az előző kormány nem tudta, nem akarta nem tudom miért , megbolygatni. Úgy tűnik, a mostani kormányzatnak is van gondja vele. Nem hiszem, hogy ez a bebetonozás attól függ, hogy mi itt milyen törvényjavaslatot fogadunk el. Lehet gondolkodni rajta. A kormányhatározat pedig csupán a kormány számára tennivaló, és meg tudom érteni az előterjesztőt, amikor ezt felvetette mint lehetőséget, hiszen tényleg mindenki, aki ebben a kérdésben szólt, megkérdezte, hogy túl sok-e az öt, nem sok-e az öt. Ezt pozitívnak vélem, azt viszont innen a "szószékről" kijelentem függetlenül attól, hogy milyen párt tagja vagyok , hogy nemzet ellen való véteknek tartanám azt, ha konszolidált viszonyok között hübelebalázs módjára nekiesne bármilyen hatalom és bármilyen kormány ezeknek a szolgálatoknak. Abban sem vagyok biztos, hogy nekik kell esni.

Végül még valamit: a katonai titkosszolgálatok ügyét. Úgy gondolom, demokratikus viszonyok között egy kormány akkor jár el helyesen, ha meghallgatja a honvédség, a fegyveres erők véleményét ebben a kérdésben, és meghányva-vetve a dolgot, megpróbálja akceptálni azt, amit a fegyveres erők ebben a kérdésben álláspontul kialakítottak.

(17.10)

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy azok az aggályok, amelyek megfogalmazódtak, és igen színvonalasan fogalmazódtak meg ez a személyes véleményem egyébként , azok sok tekintetben az én szememben megalapozatlannak tűnnek, és nem hiszem, hogy akadálya lehet annak, hogy a parlament ennyi év után végre elfogadja ezt a törvényjavaslatot, hogy megszülessen a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat. Nem a tevékenységről, a struktúráról és a tevékenységről. Kezembe vettem a paktum szövegét, azt a paktumszöveget, amelyet az MDF és az SZDSZ kötött annak idején. Ha jól emlékszem, a kétharmadosok között a 8. pontban szerepel az, hogy a rendőrségi és a nemzetbiztonsági tevékenységről szóló törvényeket kétharmados többséggel kell elfogadnia a parlamentnek. Egyszerűen kétségbevonom, nem hiszem el: aki most azt állítja, hogy azok, akik ezt ott leírták, azok úgy írták le, hogy előre tudták, hogy ne minden, csak a tevékenység kerüljön kétharmados elfogadásra.

A tevékenység szociológus vagyok, szervezésszociológiával is foglalkoztam egy nagyon sok mindent magába foglaló dolog, de immanens lényegéhez tartoznak azok a keretek, amelyek között a tevékenység folyik. Különösképpen így van ez, ha az európai egyezménnyel kapcsolatosan felolvasott szövegből világosan kiderül, az is a szervezetet és a tevékenységet együtt kezeli titkosszolgálatokról van szó, nem pedig gazdasági társulásokról vagy egyéb intézményekről.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)