Boross Péter (MDF)
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem jórészt és javarészt Tóth Pál képviselő úr emóciókat sem mellőző hozzászólása és véleménynyilvánítása késztetett szólásra, de ennek kapcsán más kérdéseket is érinteni kívánok. Hozzá kell tennem, hogy nem a vita szándékával, hiszen én csak annyi megjegyzést fűznék ahhoz, amit ő mondott, hogy nem ilyen egyszerű ez a problémakör, amit szóvá tett, valamint a még idetartozó egy-két dilemma, amit nem tett szóvá, legyen szó alkotmányról, legyen szó a Házszabály és e törvény sajátos viszonyáról, a szervezeti rendszerről, az 50 és nem 50 százalékos arányról vagy éppen a honvédelmi törvénnyel való harmonizálásról. Tehát most valóban csak arra szorítkozom és nem többre, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ez a kérdéskör korántsem egyszerű, és korántsem lehet ily módon e problémakört megoldani. Annál is inkább, mert hisz az alkotmányügyi bizottság e kérdésben még tárgyal a jövő héten ha jól tudom, kedden , és jelenleg is ülésezik tudomásom szerint a honvédelmi bizottság, ahol szintén valamiféle új gondolatok kezdenek csírázni. Ezért én úgy vélem, elnök úr bár elhangzott, tudomásom szerint a miniszter úr is kezdeményezte , hogy az általános vita lezárására most nem célszerű sort keríteni. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy ez a lehetséges lezárása a vitának maradjon el a mai napon.
Azok közé tartozom, akik öt évvel ezelőtt elindultak ezen a nagyon rögös területen, és mintegy öt-hat hónapig, mondjuk, első számú felelőse voltam ennek az akkor nagyon újszerű feladatnak. A törvény valamiféle törvény létrehozásának gondolata még felügyelő miniszterségem korában született.
(17.40)
Aztán szerencsémre a sors csak másodsorbéli felelőssé tett, és más miniszterek töltötték be ezt a felügyeleti funkciót. Ismervén azonban, közvetlenül és közvetve is, és résztvevőként is és közreműködőként ezt a nagyon nehéz időszakot, amikor különböző kísérletek, kifogások, aggályok, a kétharmadosság hiánya, előre elhangzott üzenetek szinte lehetetlenné tették, hogy egy ilyen törvényjavaslat a Ház elé kerüljön az elfogadás reményével, ezért hadd húzzam alá, hogy számomra rendkívül örvendetes, hogy ide eljutottunk. Hogy ide eljutottunk!
Azonban ha végiggondolom ennek a törvénynek a legújabbkori történetét, akkor azért az annalesekben rögzítendő, hogy ami e törvény körül történt a tavaly decemberi, közel egy esztendővel ezelőtti benyújtás óta, azért az sem a kormányzati munka szempontjából nem válik dicsőségünkre, sem egyéb szempontból. Hisz készült egy tervezet, amely ugyan kormány-előterjesztésnek tűnt, de kiderült, hogy nem az, ezt követte a koalíciós partnerek egyeztetése, és én folytathatnám a sort, hogy hányféle fázison ment át. S valóban volt hatpárti egyeztetés, ámbátor nem hatpárti előterjesztés. Mindez, azt hiszem, természetes.
Most ehhez egy újabb probléma kapcsolódik, és ez pont a honvédelmi bizottságban születő valamiféle olyan elképzelésekhez kapcsolódik, amiknek a pontos tartalmát nem tudom, bár hírek jöttek róluk. Most ismét azt kell mondanom, egy párthoz tartozó két miniszter felügyeli ezeket a területeket, így egyeztetési lehetőségeik, gondolom, egyszerűbben adottak, ámbátor a Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozik a bizottság elnöke, aki szintén valamiféle saját elgondolást táplál.
Fel kell hívnom a figyelmet, hogy jó volna koalíción belül most már nem is először nyugvópontra jutni, és előttünk kizárólag kormányálláspontként jelenhet meg egy törvényjavaslat. Ha nem így van, akkor nagyon nagy baj van. És miután rutint kezdünk szerezni abban, hogy a törvényjavaslatról nem vagyunk biztosak, hogy az kormányálláspontot képvisel más egyéb törvényekben is, én itt egy kicsit a kormányzati munka nívójára, összeszedettségére, összefogottságára, rangjára, és sok minden másra is felhívhatnám a figyelmet.
Tisztelt Ház! Azért nehéz ez a törvényjavaslat, mert két követelménynek kell megfelelnie. Az egyik az, hogy működőképes legyen az a szervezet, amit egy nagyon fontos célra létrehoztak.
Másodszor: korlátozott legyen ez a szervezet, ne kerüljön olyan helyzetbe, ami a közéletben zavarokat, a személyiség jogait érintően sérelmeket, és sok mindenféle egyéb más bajt is okozhat. Tehát ez a törvény egy kényes egyensúlyi helyzetet kell hogy kifejezzen.
Kényes egyensúlyi helyzetet, és ebben bizony némelykor patikamérlegen kell mérlegelni, milyen jog, milyen ellenőrzés mellett, milyen működési körben, milyen kontroll szerint érvényesülhet.
Én úgy hiszem, hogy a hosszas egyeztető eljárások eredményeként ebből a szempontból nagyon sokat javult ez a törvényjavaslat, amelyik egyrészt hangsúlyozom még egyszer a működőképességet biztosítja, másrészt pedig a kontroll feltételeit is magába foglalja.
Itt szeretném felhívni a figyelmet is arra, hogy öt évvel ezelőtt más volt a probléma. Az volt a probléma, hogy legyen ez a szervezet, vagy szüntessük meg, vagy szűnjön meg. Az akkori hónapok ez irányú polémiái még élénken élnek legalábbis azok emlékezetében biztos, akik ebben közvetlenebbül részt vettek.
A baj azonban az, hogy egy ilyen szervezetet mindig föl lehet használni rossz célokra is. Rossz és kedvezőtlen célokra. Mindig. Az, hogy a biztonság, az ország biztonságának érdeke miatt működtetni kell, és az, hogy egy ilyen kockázat jár vele, kétségkívül szorosan kapcsolódik a felügyelet, ellenőrzés és kontroll rendszeréhez. Nos, ebben a törvényjavaslatban a parlamenti képviselőknek, helyesebben a parlament nemzetbiztonsági bizottságának valóban olyan szerepe van, ami módot ad arra, hogy a kontrollt, a parlament kontrollját megfelelő módon gyakorolja.
Van még egy kérdéskör azonban: ez a védelem és különböző személyek ellenőrzésével kapcsolatos kérdéskör. Ez annyit jelent, hogy ilyen funkcióra vállalkozók ezek között képviselők is vannak, ezek között ellenzéki képviselők is vannak, és más, magasabb beosztást betöltő személyek , bizony beengedik a magánszférájukba ezt a szervezetet, amelyiknek valóban ügyelni kell arra, hogy ne közelítsék meg bizonyos állami érdekek képviselőit, vagy titkok hordozóit éppen, ne kerüljön olyan helyzetbe, amelyiknél kompromittálódhat, netán ne zsarolhassák, és nem folytatom tovább, hogy mennyi ok miatt kell egy ilyen kontroll. Van olyan ország, ahol ez van, és van, ahol nincs. Én azt hiszem, hogy egyet kell értenünk azzal, kell hogy ilyen legyen.
Felvetődik a kérdés, hogy e feladathoz, az e törvényjavaslatba foglalt, és különböző módon módosító javaslatokkal, vagy korábbi egyezkedések alapján már módosult ténykedéshez a szükséges bizalom adott-e.
Tisztelt Ház! Ez a bizalom nagyfokú bizalom kell hogy legyen. És magam kénytelen vagyok utalni arra, hogy történt azért az új kormány megalakulása óta olyan esemény is nem is egy, kettő is , amelyik a bizalom szempontjából okoz azért némi belső megrendülést annak, aki ennek részese volt. És aggályos, amikor magától a szervezettől érkeznek olyan inspirációk, amelyek törvényi félreértésen, sőt olyan szövegformában jelennek meg, amelyek bizonyos szemléletre is kellemetlen módon utalnak, olyan szemléletre, amelyik 1989 előtt érvényesült inkább e honban, mint azóta.
Ezért én úgy hiszem, a miniszter úrnak különösen kell ügyelni arra, hogy eme kényes funkciót, ami az ország vezetőinek, parlamenti képviselőinek kontrolljával foglalkozik, olyan személyek végezzék, akik minden szempontból megfelelnek azoknak a követelményeknek és azt kell mondanom, az intelligencia-hányadosbéli követelményeknek, a tapintat és empátia készségével rendelkezés igényének , akik egy ilyen feladat ellátására alkalmasak.
És ez még nem elég. Nagyon fontos, hogy e körben közvetlenebbül érvényesüljön egy miniszteri felelősség. Egy miniszteri politikai felelősség. Mert a téma, úgy hiszem, nem szorul bővebb kifejtésre, hogy ez milyen lényeges. Miniszter úrral én több alkalommal tárgyaltam e körben is, és ilyen természetű egyeztetésre is készségét mutatta és ezzel teljes mértékben egyetértek. Azonban nagyon fontos, hogy a törvény későbbi elfogadása után is ezek a lehetőségek nyitottak maradjanak, hisz roppant kellemetlen volna, ha rossz felismerésekből, jogszabály helytelen értelmezéséből, vagy a dolgok nem megértéséből itt, vagy ott e körben bármilyen botrányos esemény következne be, hisz hitelét járatná le annak, ami nagyon fontos: hogy az ország vezetői vállalják és felvállalják, és helyeslik e törvényben a személyükre irányuló kontrollt, ha ez a kontroll csak akár egy esetben is vétene a tárgyilagosság követelménye ellen.
(17.50)
Nem kívánok most, e helyt és e körben magáról a törvényről részletesebben szólni, hiszen mindig minden törvény esetében messzemenően mérlegelni kell azt, hogy milyen szervezet hajtja végre, milyen körülmények között érvényesül. Nálunk sajnos gyakorta előforduló úgynevezett absztrakt törvényalkotás, amikor a törvény önmagában logikus és rendben van, csak ahhoz az életviszonyhoz nincs közvetlen köze, amit szabályozni hivatott. Nos, ebben a dologban úgy hiszem, hogy ezt a követelményt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Ha bármi probléma merül fel bármely körrel kapcsolatban, amit a törvény megjelöl védelmi vagy ellenőrzési szempontból, nekem az a leghatározottabb véleményem most egyéni véleményemet mondom , hogy akkor annak a csoportnak, amelyik bármi aggályból e törvényben nem kerülhetne szabályozásra a későbbi viták miatt, módjában van önként felvállalni és igényelni, hogy ez a kontroll rá nézve érvényesüljön. Ezt csak azért említem, mert hisz itt alkotmányos, házszabálybéli és egyéb aggályok lehetnek még. Eléje akarok menni, hogy ez ne jelentse azt, hogy akár a nemzetbiztonsági bizottság tagjai mert a Házszabály azért ebben aggályokra alapot ad ne kerüljenek olyan természetű kontroll alá, ami éppen adódik nagyobb hatáskörükből vagy nagyobb ismeretszerzési lehetőségükből vagy benyomulásukból e szolgálatok belvilágába; hiszen valójában a törvény azt teszi lehetővé, hogy ez kontroll, személyi kontroll nélkül történhessen. Ez az ország kockázatát jelentené.
Tehát a védelem és a biztonság terén úgy hiszem, ez egy olyan fontos kérdés, hogy akkor is meg kell oldani, ha más okból itt valamiféle akadályok lehetnek.
Tisztelt Ház! Többféle módosító javaslattal jelentkeztem magam is. Ezek a módosító javaslatok érintenek tulajdonképp elveket is és konkrét normaszövegeket is. Én nagyon szeretném, ha lenne törvényünk. Nagyon szeretném, ha megszűnnének azok a kezdeményezések, amelyek most az előbb utalt bizottsági tárgyalásokon vagy lesznek vagy nem lesznek. Nagyon szeretném, ha nem kellene nekünk olyan újabb vitát kezdeményezni, amely a kormánykoalíción belüli polémiából ered, hangsúlyozom: ismételten.
Ez a törvény lehetővé tenné a lelkek megnyugvását is e körben, nem beszélve azokról a személyekről, akik e feladatot de facto ellátják ott, akár a nemzetbiztonsági, akár az információs, akár a két katonai hivatalban, hiszen végig bizonyos bizonytalanságot okozott az egyértelmű törvényi szabályozás hiánya. Természetesen azt a kormányzati munkában akkor is át kell hidalni, ha exlex állapot van, de megnyugtató igazán egy ilyen természetű törvényjavaslat elfogadása, a parlament által nem lebecsülendő aggályok figyelembevételével és annak figyelembevételével is, hogy egyes vonatkozásokban bizony nehéz ellenérveket találni azokkal a kifogásokkal szemben, amelyek a különböző hozzászólásokban a törvénnyel kapcsolatban elhangzottak.
Úgy hiszem, az a többé-kevésbé kialakult megfelelő felfogás és hangulat, ami a nemzetbiztonsági bizottság munkáját, a nemzetbiztonsági bizottság és a felügyelő miniszter úr kapcsolatát kialakította, nagyon biztató a jövőre nézve. Nem volt mindig ilyen a nemzetbiztonsági bizottság és a felügyelő miniszter kontaktusa, hozzá kell tennem; azt is hadd tegyem hozzá, korábban nem a felügyelő miniszter hibájából... Ez biztató arra nézve, hogy meg lehet kockáztatni, hogy ez a törvény, ha hatályba lép, szigorúan megmarad a törvények által szabott keretek között. És a szervezet is, amely erre a célra működik, nem engedi meg magának, hogy ne e törvény szellemében és tételes előírásai szerint működjön, és e vonatkozásban a miniszter úr, a felügyelő miniszter személyes felelőssége úgy hiszem, elsőrendű kérdés. E tekintetben még gondolom, a bizottság is elfoglal álláspontot, és remélhetőleg az ilyen természetű módosító javaslat az ellenőrzési funkció odatelepítésével, megfelelő helyre telepítésével még a törvény kiegészülhet.
Köszönöm. (Taps.)