Boross Péter (MDF)
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Ház! Mindnyájan emlékszünk még az ötvenes évekből arra a közismert mondásra, hogy ezentúl minden másképpen volt... Én örömmel hallottam, hogy tulajdonképpen emlékezetzavarban szenvedek, mert együttes működésünk keretei alakultak ki ilyen természetű teoretikus viták során és keretében, és a törvény jó lett volna, ha akkor megszületik. Azért az őszinteség kikívánkozik belőlem: esélyünk se volt rá akkoriban, az elhangzó érvek nem tették volna akkoriban lehetővé, hogy olyan törvény szülessen, mint amilyen törvényjavaslatként most tárgyalásra kerül.
(18.00)
Természetesen ilyen természetű polémia Kőszeg Ferenc képviselő úrral azt hiszem öt éve folyik, és óriási rutint szereztünk már ebben, hogy egymás álláspontját cáfolgassuk. De nekem változatlanul az a meggyőződésem, hogy ennyi érlelődési idő kellett, és ezt '91-ben vagy '92-ben, a meddő kísérletek után az sem véletlen, hogy miért szakadt meg ennek a törvénynek tárgyalása itt a parlamentben nem lehetett volna sikerre vinni úgy, hogy működjön is az a szervezet. Zárójelben még csak annyit, '92-ben még csak esélyünk sem volt olyan rendőrségi törvényre, mint amit '94-ben mégis egyéb okból sikerült elérnünk, és bízom benne, hogy legalább az egy jónak minősíthető törvény lett. Ehhez is fűződnek ilyen optimista képzelgéseim.