Trombitás Zoltán (Fidesz)

1995. november 8.

DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A polgári demokráciákban általában elismertnek számít az a vélemény, hogy a végrehajtó hatalmat a törvényhozás ellenőrzi. E törvényjavaslat legfontosabb hibájának azt tartom, hogy ez az elv nem érvényesül. Ugyanis eszerint nem a parlament ellenőrzi a végrehajtó hatalmat és annak legrejtélyesebb szervét, a titkosszolgálatot, hanem fordítva: a titkosszolgálat ellenőrzi a nép választott képviselőit. Feje tetejére állított logika. Persze nem állítom azt, hogy ez nem módosítható megfelelő indítványokkal, tehát arra megfelelőnek ítélem, hogy kellő módosításokkal el lehet fogadni.Ezért Wachsler Tamás képviselőtársammal aki az előző parlament utolsó időszakában a nemzetbiztonsági bizottság elnöke volt, és Boross Péter képviselőtársunk elődje ebből a szempontból mintegy 60 oldalnyi módosító indítványt nyújtottunk be a törvényjavaslathoz. Megpróbáljuk az indokainkat elmondani annak érdekében, hogy a titkosszolgálatok egyfelől hatékonyan működhessenek, másfelől viszont ezt a hatékony működést ne használhassák fel a politika befolyásolására, és konkrétabb garanciarendszer kiépülése történhessen meg ezáltal.

Az egész parlament és az egész törvényhozás természetesen nem ellenőrizheti a titkosszolgálatokat ezt teljes mértékben elfogadom. Azt a logikát, hogy szűk körű bizottságot hozzunk létre illetve már létezik is , egy szűk körű bizottságot hatalmazzunk fel olyan jogosítványokkal, hogy gyakorolja ezt az ellenőrző jogkört, teljes mértékben osztom és elismerem. A törvény ilyen irányú javaslatait magam is támogatom, csak kevésnek találom. Úgy ítélem meg, hogy ezek sokszor inkább gumiparagrafusokban megfogalmazott jogosítványok a bizottság részére, amivel szemben számos esetben a végrehajtó hatalom és a szolgálatok visszaélhetnek vagy kihasználhatják ezt a helyzetet. Tehát módosító indítványaink arra is irányulnak, hogy megpróbálunk ilyen szempontból módosítani a törvényen.

A részletes vitában természetesen tételesen, szakaszonként kifejtjük majd érveinket, de engedjék meg, hogy módosító indítványaink kapcsán néhány, a teljesség igényét messze nélkülöző véleményt ha vázlatosan is, de ismertessek önökkel. A törvényjavaslat 14. §-a tárgyalja azt többek között, hogy a bizottság miket tehet. Itt azt mondja, hogy általános tájékoztatást kérhet az igazságügy-minisztertől és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztertől, a honvédelmi minisztertől, a főigazgatóktól azonban csak általános kérdésekben. Mi azt javasoljuk, hogy ne csak általános, hanem konkrét kérdésekben is kérhessen a bizottság vizsgálatokat. Azt gondolom, félelemre nincsen ok, hiszen a bizottságban biztosított a kormánypárti többség, tehát ezt a lehetőséget a bizottság számára a parlamentnek, a törvényhozásnak biztosítani kell.

Ebbe a körbe mi nemcsak az érintett minisztereket vonnánk be módosító javaslatunkban, hanem az információgyűjtést engedélyező bírákat is. Ugyan ez ellen elhangzottak érvek, hogy nem feltétlenül volna helyes, ha a bírák ilyen módon bevonhatók lennének bármiféle vizsgálatba, de azt gondolom, hogy a magyar alkotmány és a Házszabály szerint is egy bizottság előtt minden magyar polgárnak kötelessége megjelenni, tehát egy engedélyező bírának is kötelessége megjelenni.

Szintén a törvényjavaslat 14. §-a amit szintén eléggé gumiparagrafusnak érzékelhetek azt mondja, hogy kivizsgálhatja a bizottság a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységére utaló panaszokat, ha a panaszos egy előző bekezdésben meghatározott vizsgálat eredményét nem fogadja el, és a panasz súlya a vizsgálatot indokolttá teszi. Mi teszi indokolttá a vizsgálatot? Mi megpróbálunk ide egy garanciálisabb szabályt betenni: ha a bizottsági tagok legalább egyharmada úgy ítéli meg, hogy ez indokolt, akkor érdemes ezt a vizsgálódást természetesen megtenni.

Szintén a 14. § megint a bizottság jogosítványaival foglalkozó terület, ahol a bizottság megkapja azt a jogkört szerintem helyesen , hogy véleményezze a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésének részletes tervezetét. Az előbb a vitában már felmerült a rendőrségi törvény, amely '94-ben megszületett. A rendőrség is jogosult titkos információk gyűjtésére, viszont a rendőrséget nem ellenőrzi a nemzetbiztonsági bizottság legalábbis az én olvasatomban , ezért ide beiktatnánk egy olyan pontot, amely azt mondaná ki, hogy "a titkos információk gyűjtésére jogosult egyéb szervezetek költségvetésének e tevékenységével kapcsolatos tételeit". Nem tudhatjuk még, hogy kik lesznek jogosultak titkos információ gyűjtésére: eddig a rendőrség jogosult még rá, de elképzelhető, hogy mások is kapnak ilyet. Lehet érdeke az országnak, hogy kapjanak titkos információ gyűjtésére más szervek is jogosítványokat, ezt nem kell feltétlenül kétségbe vonni, de a bizottság kapjon konkrét lehetőséget arra, hogy ezeket a tételeket ellenőrizni is tudja.

Maradok a 14. §-nál úgy látszik, a bizottság jogosítványait elég fontosnak tartottuk. A bizottság, ha ellenőrzési jogkörének gyakorlása szempontjából szükséges mondja ki a javaslat , a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait szakértői tevékenységre kérheti fel. Mi itt inkább az "annak tagjai" beszúrását javasolnánk, mert azt gondoljuk, hogy a nemzetbiztonsági bizottság az Országgyűlés bizottsága, abban különböző politikai pártok képviselői ülnek, akik adott esetben politikai véleménykülönbségeiket politikai vitában ütköztetik. A nemzetbiztonsági bizottság tehát egy politikai testület, amely a titkosszolgálatok politikai ellenőrzését végzi. Ebben az összefüggésben politikamentességről beszélni a parlamenti demokrácia alapvető fogalmai ismeretének hiányáról tanúskodna. Nem célszerű tág értelmezési lehetőséget biztosító megfogalmazásokkal csökkenteni a bizottságnak azt a jogát, hogy mikor, milyen célból kíván szakértőket igénybe venni. Előfordulhat, hogy a bizottság törvényhozási tevékenységének segítésére kíván a szolgálatok személyi állományához tartozó szakértőket igénybe venni, tehát ezért is indokolt lehet egy ilyesfajta módosítás.

A 15. §-ban, annak is (1) bekezdésében a törvényjavaslat azt mondja, hogy a bizottság megkapja a nemzetbiztonsági szolgálatok által készített, a nemzetbiztonság szempontjából fontos általános értékről, valamint a kormány számára készített jelentéseket. Ki dönti el, hogy mi a nemzetbiztonság szempontjából fontos jelentés? Természetesen tudom, hogy ilyen szempontból el lehetne árasztani a bizottságot óriási tételű kérdések halmazával, amivel nem tudna mit kezdeni, de úgy ítéljük meg, hogy "a nemzetbiztonság szempontjából fontos" kitételt helyesebb lenne kivenni a törvényből. Ezáltal ugyanis nem biztosítanánk egy olyan lehetőséget a szolgálatok számára, hogy mindig eldönthessék, felülbírálhatatlanul bárki által, hogy mi fontos nemzetbiztonsági érdekből, és amit ők úgy ítélnek meg, hogy nem fontos, akkor azt a bizottság már nem is ellenőrizheti.

A 15. §-ban azt tartalmazza a törvényjavaslat, hogy amennyiben a parlamenti képviselő ellen irányul bármilyen titkosszolgálati tevékenység, amelyet a törvény felsorol, akkor erről a bizottság elnökét vagy alelnökét értesíteni kell. Bocsánat... lehet, hogy itt egy kicsit tévedtem, nem erről szól pontosan, de összevonva rögtön mondom mind a kettőről a véleményemet.

(18.10)

Ha képviselőt érint a titkosszolgálatok ilyen tevékenysége, akkor nagyon helyesnek tartom, hogy valamilyen módon értesíteni kell róla. De hogy kit kell értesíteni, az egy kérdés lehet. Az én megfontolásom szerint ha például a jelenlegi felállást vesszük, amely azt mondja, hogy a bizottság elnökét vagy alelnökét értesíteni kell erről a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter a nemzetbiztonsági bizottság alelnökét értesíti erről a tényről, és ebben az esetben kormánykörön belül marad a teljes információ. Tehát önmagában véve ez nem egy garanciális szabály, ha a bizottság elnöke erről nem is értesülhet, hisz a bizottság alelnöke úgy dönt, hogy nem tájékoztatja erről a bizottság elnökét.

Éppen ezért mi azt tartanánk fontosnak, hogy a bizottságot magát értesítsék. Ha már csinálunk egy ilyen szűk körű, ilyen rendkívüli módon átszűrt bizottságot, amelyet minden módon felülvizsgálunk, hogy oda olyan emberek nem kerülhetnek be, akik nemzetbiztonsági szempontból veszélyes elemek lehetnének, akik egyébként is felügyelik a nemzetbiztonsági érdekeket, a titkosszolgálatokat, akkor a bizottság legyen tájékoztatva egy ilyen kérdésről. De ha ez valamilyen szempontból semmiképpen sem fogadható el, akkor is, ha az az elv marad, hogy minden bizottságban egy kormánypárti és egy ellenzéki elnök és alelnök van, akkor is minimumként azt el kellene hogy fogadjuk, hogy a titkosszolgálat az ilyenről az elnököt és az alelnököt vagy alelnököket értesíti, és ezzel legalább egy minimális garancia beépül.

Én ezt nemcsak a képviselőkre terjeszteném ki, hanem minimum az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok országos, legfelső szintű vezetőire, hisz lehetnek az előző parlamentben is voltak olyan magas szintű, komoly befolyással rendelkező politikai vezetők például pártok alelnökei vagy ügyvezető alelnökei, most is lehetnek ilyenek , akik nem képviselők, ugyanakkor az ő tevékenységüknek a vizsgálata ugyanolyan fontos lehet a párt számára, mintha mondjuk egy utolsó padsoros képviselőnek a vizsgálatába folynak bele.

A törvényjavaslat 16. §-ában egy új kiegészítő (2) bekezdésre teszünk javaslatot, abból a szempontból, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak érthető az az igényük, hogy információikat és módszereiket védjék. Ez természetes. Ugyanakkor ha a 16. § az eredeti előterjesztés szerinti formában kerül elfogadásra, a bizottság összes ellenőrzési jogosítványa értelmetlenné válhat, mert e rendelkezésre hivatkozva, bármilyen kérdésre meg lehet tagadni a választ. Tehát ha nem tesszük egyértelművé, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeütközése esetén a törvényhozó hatalomé az utolsó szó, akkor a legnyilvánvalóbb visszaélés esetén sem marad a bizottság kezében semmilyen eszköz.

Ezért szó szerint azt a megoldást javasoljuk, hogy a bizottság jelen lévő tagjai kétharmadának egyetértésével kötelezheti a minisztert, illetve a főigazgatót az itt szereplő bekezdés szerinti információk kiszolgáltatására. Tudom, hogy ez majd vitára fog okot adni, de abban az esetben, ha a bizottság kezében nincsenek hatékony eszközök, akkor nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva bármikor megtagadhatja a főigazgató vagy a miniszter az ellenőrzést gyakorló bizottságnak a felügyeletét.

A következő módosító indítványt már hárman jegyezzük: Kövér László képviselőtársam is aláírta ezt a módosító indítványt, amely azt célozza, hogy pártba, illetve társadalmi szervezetbe a titkosszolgálatok a munkatársaikat szolgálati érdekből, a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével beléptethetik, és abban azok tisztséget vállalhatnak. Ez a módosító indítvány azt a célt szolgálná, hogy ha az alkotmányos rend megdöntésére irányuló pártok szerveződnek az országban, akkor a titkosszolgálatnak és a magyar alkotmányos rendszernek elemi érdeke lehet az, hogy ezekbe a szervezetekbe a titkosszolgálat beépülhessen, és információkat gyűjthessen az alkotmányellenes tevékenységről. Természetesen ebben, mint mindenben, rejlenek veszélyek, de mivel javaslatunk szerint ez bírói ellenőrzésre tartozó eljárás lenne, tehát a bírói ellenőrzés vagy kontroll érvényesülhetne, így tehát meglenne a garanciális jellege annak, hogy nem használhatnák fel a titkosszolgálatok ezeket az eszközöket egyébként törvényes és jogszerűen működő pártoknak a befolyásolására.