Horn Gábor (SZDSZ)
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Jómagam a költségvetés közoktatásról szóló részéhez szeretnék néhány gondolatot hozzátenni.Hadd kezdjem azzal, hogy a '94-ben lefolytatott költségvetési vitával ellentétben számomra ennek a költségvetési törvénytervezetnek a közoktatásról szóló része megnyugtató elmozdulást jelent. Azt gondolom, olyan irányok kerültek előtérbe ebben a törvénytervezetben a kormány múlt vasárnapi döntésének megfelelően, amelyek azok az irányok, amit mi hosszú évek óta mondunk, hogy meg kell lépni, amelyek olyan lehetőségeket teremtenek az önkormányzati környezetben, amelyek lehetővé teszik egy kicsit modernebb, korszerűbb iskolarendszer létrejöttét az elkövetkező néhány évben.
Ezt a vitát hallgatva itt, akár Deutsch Tamás, akár Dobos Krisztina hozzászólását is végiggondolva azt gondolom, részben ellenzéki képviselőtársaimnak persze igaza van abban, hogy amikor a kormányzat a költségvetésben nem emeli meg az önkormányzatokhoz jutó pénzeket, és tudomásom szerint egyébként ezzel sem az SZDSZ-frakció nem ért teljes mértékben egyet, sem az MSZP frakciója, ebben talán bizonyos elmozdulásokra még lehetőség lesz a költségvetési vitában, akkor egyrészt kétségtelen tény az, hogy nem hozza túl jó helyzetbe az önkormányzatokat. Sőt talán el is lehetetleníti.
(12.10)
Másrészt azonban azt is látni kell, hogy ez a költségvetés-tervezet nagyvonalúan bánik a közoktatással. Választ ad néhány olyan feszítő problémára a közoktatás rendszerén belül, amelyekre már hosszú évek óta meg kellett volna adni a válaszokat. Hadd soroljam fel ezeket a problémákat:
Évek óta lehetetlen helyzetben van az óvoda ügye Magyarországon. Miközben három éve változatlanul 27 500 forint az egy gyerekre jutó állami támogatás az óvodák felé az önkormányzatokon keresztül, addig a tényleges költségek 100 ezer forint felett vannak átlagosan ma Magyarországon. Ez elviselhetetlen teher az önkormányzatok számára. Joggal merült fel a kérdés, ha ez így marad, mi lesz az óvodákkal egy olyan időszakban, amikor ha valamikor, akkor most biztos szükség van egy olyan óvodai hálózatra, ami az egyébként nagyon rossz pozícióban lévő társadalom jó része számára lehetőséget teremt akár arra, hogy gyerekek naponta háromszor egyenek, melegben legyenek, és normális körülmények között, szakértő óvónők, óvóbácsik mert néhol ilyenek is vannak nevelési körülményei között élhessenek. A magam részéről döntő jelentőségűnek és alapvetően jó irányúnak tartom azt, hogy ez a költségvetés számol ezzel az alapvető problémával, és több mint 100 százalékkal megemeli az állami támogatás mértékét az óvodai részre.
Ugyanígy alapvető probléma, hosszú évek óta vitatkozunk róla, hogy mi lesz a kistelepülések kis iskoláival. Az SZDSZ-t gyakran vádolták azzal, hogy meg akarjuk szüntetni ezeket a kis iskolákat. Én már sokszor elmondtam itt is elmondtam már , hogy szó sincs erről. Ez a költségvetési tervezet erre a problémára először választ ad akkor, amikor azt mondja, hogy a kistelepülésen egy gyerek tényleges iskoláztatása önmagában drágább, azért, mert a kis iskola egy drágább üzem, hiszen 40-50 diák számára fenntartani egy intézményt az szükségképpen, a legjobb gazdálkodást feltételezve is többe kerül, mint 2300 vagy 5-600 fős iskolákat feltételezve. Tehát amikor azt mondja ez a költségvetés, hogy a 3000 főnél kisebb településeken jelentős mértékben magasabb normatívákat kell megállapítani, akkor, ha nem is oldja meg ezt a problémát, de mégiscsak abba az irányba mozdul el, hogy a költségvetés számára igenis megoldandó feladat az, hogy ezek a kis iskolák ne szűnjenek meg, ne számolódjanak fel. Tehát a költségvetési tervezet ezzel a problémával is szembenéz. Még egyszer mondom, ez persze nem azt jelenti, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne az elkövetkezendő időszakban egy kis falu iskolájában. Csak arról van szó, hogy ha a parlament elfogadja ezt a költségvetést, akkor tudomásul vesz egy létező helyzetet, amiről az előbb beszéltem, és kicsit jobb pozícióba hozza azokat az iskolafenntartó önkormányzatokat, amelyek joggal ragaszkodnak sok esetben csak négy- vagy hatéves időszakra tartó iskolájukhoz mint a közösség egyik megtartó erejéhez.
A harmadik kérdés, amire választ ad ez a költségvetési tervezet, az a bejárók problémája. Ez látszólag egy szűk körű szakmai probléma, amely azonban sok százezer diákot, szülőt, iskolafenntartó önkormányzatot, önkormányzati képviselőt érint. Ma egy kisebb város gimnáziumába járó gyerekeknek több mint 50-60 százaléka nem a város lakója. Budapesten is iszonyatosan nagy a vonzáskörzet, de így van ez minden város környékén; átlagosan körülbelül 40 százalék azoknak a diákoknak az aránya, akik a középiskolákat egy településen kívülről használják.
Ezzel a problémával évek óta ugyanúgy szembetalálkozunk, mint a kistelepülések kis iskoláinak a problémájával, ugyanakkor nincs válasz a problémára. Ez a költségvetés-tervezet a múlt vasárnapi kormánydöntés után szembenéz ezzel a problémával akkor, amikor egy úgynevezett bejárónormatívát épít a rendszerbe, amikor azt mondja, hogy azok a települések, amelyek elszenvedik azt a tényt, hogy a magyar iskolaszerkezet olyan, amilyen tehát a város és vonzáskörzete létező fogalom , ezt a költségvetésben megjeleníti a kormányzat akkor, amikor ezt a bizonyos, körülbelül 15-20 százalékos bejárónormatívát megjeleníti plusztámogatásként az önkormányzatoknál.
Harmadrészt azt is nagyon jelentősnek tartom, hogy ez a költségvetés-tervezet szembenéz azzal a problémával, hogy bizony az általános iskola nyolc osztálya nem egységes a költségeket tekintve. Mindannyian tudjuk, akiknek valamilyen közünk van az iskolához akár szülőként is , hogy az az első időszak, amikor a tanító néni bemegy egy 20-25 fős csoportba, és van még egy napközis tanító is délután, az jóval olcsóbb üzem ha megint szabad ezt a csúnya szót használnom , mint a felső tagozatnak már szaktanárokat, számítástechnika-szaktantermet, kiscsoportos nyelvi képzést igénylő folyamatai. A költségvetés akkor, amikor ezzel szembenéz és azt mondja, hogy differenciálni kell az általános iskolai normatívák között, akkor választ ad erre az alapvető problémára is.
Egyetlenegy problémára még hadd próbáljak meg a költségvetés számai között kalandozva választ keresni. Már csak azért is, mert november 15-én nagyszabású pedagógustüntetésre készülnek, ha nem is az ország, de a szakma képviselői nem a parlamentben lévő képviselői, hanem pedagógus munkatársak, kollégák. Jómagam azt gondolom, hogy ez a költségvetés-tervezet lehetőséget biztosít azzal a körülbelül 10 milliárd forintos tartalékkal, amiről a vita valószínűleg a jövő évben is folytatódni fog, hogy hogyan jusson el a pedagógusokig. A törvénytervezetben benne van az a lehetőség, hogy egy differenciált pedagógusbér-rendezésre, jövedelemrendezésre sor kerüljön '96-ban.
Tehát akkor, amikor egy egységes, szakszervezeti szempontból érthető és elfogadható, mindenki számára egyformán megjelenő követelés jelentkezik, mondjuk, 25 vagy 18 százalékos béremelés mellett, akkor én azt gondolom, hogy itt a parlamentben látva a költségvetés mozgásterét nagyon nehéz emellett kiállni. Ugyanakkor azt gondolom, igenis tudomásul kell vennie a kormánynak és mindannyiunknak a parlamentben, hogy a pedagógusok jelenlegi jövedelmi helyzete nem alkalmas arra, hogy egy közoktatási modernizációs folyamat értelmiségi bázisát szolgálják, tehát lépni kell. De nem biztos, hogy az az egyetlen útja a lépésnek, hogy mindenki számára egyformán, mondjuk, akár 25 százalékos bérfejlesztést hajtsunk végre. Lehet, hogy ennél sokkal jobb út az és erről én meg is vagyok győződve , hogy egy differenciált, a tényleges teljesítményeket, az iskola feladatvállalásának mértékét, a lehetőségeket figyelembe vevő, helyi béralkura, az önkormányzat részvételére építő bérfejlesztés-politikát hozzunk létre, és nem indulunk el abba az irányba amely egyébként akár csábító is lehet sokak számára, s ami végeredményben akár a közoktatás újbóli államosítását is jelentheti , hogy kivesszük a pedagógust mint legfontosabb szereplőt a helyi társadalom közegéből.
Végezetül összességében úgy gondolom, hogy ez a költségvetés a maga szűk keretei között eleget tesz annak az alapvető elvárásnak, amely a kormány és a kormánypárti frakciók részéről is megfogalmazódott, hogy kiemelten kell kezelni a közoktatás területét; hogy fejlesztendő, és nem erőforrásokat kivonó területnek kell lennie a közoktatásnak. Ilyen értelemben a költségvetés meggyőződésem szerint nemcsak alkalmas az általános vitára, nemcsak alkalmas arra, hogy módosításokkal ugyan, de '96-ban biztonságos feltételeket jelentsen a közoktatás számára, hanem jelentős előrelépés is 1995höz vagy akár 1994-hez képest is.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)