Rott Nándor (FKGP)

1995. november 9.

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit korábban jutok hozzá, mint reméltem. Soha nem lehet elég korán kezdeni... Köszönöm.Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1996. évi költségvetés vitája olyan körülmények között zajlik, amikor az államháztartási törvény 86. §-a szerint egyidejűleg beterjesztendő társadalombiztosítási költségvetést nemcsak hogy nem nyújtották be, de még azt sem tudjuk, mikorra készül el. Olyankor fogunk ehhez a vitához, amikor a költségvetési törvényjavaslat egész sor olyan törvényre hivatkozik, amelyek még megalkotásra várnak, és miközben teljesen bizonytalan kimenetellel folynak az érdekegyeztető tárgyalások, amelyek eredményei gyökeresen megváltoztathatják a büdzsé pontos előirányzatait. Következésképp az Országgyűlés számos meghatározó elemében bizonytalan költségvetési javaslat tárgyalására kényszerül.

Mindezekért a kormányt terheli a felelősség, mert elmulasztotta korábban benyújtani a kapcsolódó törvényjavaslatokat; elmulasztotta korábban, kellő időben lefolytatni az érdekegyeztető tárgyalásokat és gondoskodni a társadalombiztosítási költségvetés beterjesztéséről.

Mielőtt rátérnék a költségvetési törvényjavaslat súlyos érdemi-tartalmi problémáira, előbb néhány fontos szakszerűségi kérdésről kell szólnom.

El kell ismerni, hogy több államháztartási és költségvetési ha úgy tetszik: szakmai területen az 1996. évi költségvetési javaslat nem lebecsülendő előrelépést tett. Ezek között nem alapvető, de nem is elhanyagolható, hogy a költségvetés elhagyott egész sor olyan aprólékos, részletező tételt, amelyek állandó ismétlődésükkel teljesen feleslegesen növelték korábban a törvényjavaslat mellékleteinek terjedelmét. Éveken keresztül kifogásoltam ezt ezekben a vitákban és hívtam fel a figyelmet az ésszerűsítésre. Személyes elégtételt is érzek, hogy ezek végre normalizálódtak.

Fontos és lényeges fejlődés, hogy végre, első ízben, megtörtént az előirányzatok megbontása rendes és rendkívüli tételekre. Ez a szétválasztás megkönnyíti az előirányzatok mérlegelését. Sajnos, ezekben a jobbító változás nem teljes körű, illetve nem egységes elvek alapján történik.

Pozitívnak kell minősíteni azt is, hogy a költségvetési törvényjavaslat indoklása első ízben tartalmazza az államháztartási törvényben foglaltaknak megfelelően a kiemelt jelentőségű beruházások, a célprogramok, az értékhatár feletti és alatti beruházások adatait elég részletesen, és 1999-ig ütemezve a kiadásokat. Örvendetes ez. Már az előző ciklusban szorgalmaztam magam is itt, e Házban.

Végre megjelenik a költségvetésben 12. számú mellékletként a Magyar Honvédség és Határőrség létszámadatait tartalmazó kimutatás, ami valamennyi parlamentáris demokráciában alapvető követelmény. Meg kell jegyeznem, hogy ott rendszerint a fegyverzetre vonatkozó alapszámok is részét képezik a költségvetésnek. Reméljük, hogy a jövőben nálunk is ugyanígy fog történni.

E pozitívumok elismerése mellett számos súlyosan negatív tényezőre is rá kell mutatni, így mindenekelőtt arra, hogy ugyanúgy, mint a korábbi években elmaradt az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatása, amit pedig az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésének 8. pontja elő is ír.

Továbbá az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is hiányos volt a költségvetést alátámasztó statisztikai adatbázis és helyessége sem volt kifogástalan. Ez látszólag nem túl jelentős kifogás, de meg kell mondani, hogy ez alapvetően csökkenti a költségvetés előirányzatainak megalapozottságába vethető bizalmat.

További negatívum még ebben a szűkebb értelemben vett szakmai kérdéskörben , hogy egyes intézkedések, különösképp az adóváltozások gazdasági hatásának felmérésére nem történtek számítások. Egyik igen tisztelt képviselőtársunk a minap e helyről bocsátkozott fejtegetésbe arról, hogy a természettudományok egzaktságától a társadalomtudományok messze elmaradnak, ezért a kormányzati intézkedések így például az adók esetében a hatásvizsgálatok teljesen feleslegesek: időt, pénzt lehet megtakarítani el nem végzésükkel.

(8.10)

Javaslom, hogy a kormány ezt a javaslatot amit nyilván magáévá tett, hisz a kárhozatos számításokat mellőzték a költségvetés mellől sajátjaként propagálja nyugati partnereinél, akiktől úgyis annyi jó tanácsot kap. Ezért láthatnák, hogy mi is tudunk adni nem titkoljuk el a magyar elme nagy felismerését , és bizonyára emelné az önök már amúgy is magas nyugati presztízsét, és ellensúlyozná az ellenzék által az általunk keltett negatív benyomásokat.

A szakmai észrevételek között nem hallgathatók el a szép számmal föllelhető helyesírási hibák, a nyelvhelyességi problémák vagy az olyan apróságok, mint az, hogy a törvényjavaslat ismételten is olyan helyekre hivatkozik önmagán belül, amelyek nincsenek. Az én egykori kültelki nem elit, kültelki gimnáziumomban, a 7. osztályban az ilyenre sikeredett dolgozatra boldogult osztályfőnököm ráírta volna, hogy "slendrián munka".

Az Állami Számvevőszék is csak kukacoskodik, amikor a 40. §-ban a kormány kezességvállalási felhatalmazását a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. részére "az általa külföldön felvett hitelek"-re javasolja korrigálni. Miért? Hátha az eredeti a jó: "az általa külföldön levett hitelekre" ez szerepel a törvényjavaslatban. Hátha ez így jó, és a törvényhozó így gondolta; minden elképzelhető.

Ezek után az inkább szakmai észrevételek után arról kell szólni, hogy a költségvetés számos, rendkívül súlyos problémától terhes. Itt most nem elsősorban a megalapozatlan előirányzatokról fogok szólni, de ezeket azért föltétlenül meg kell említeni. Az Állami Számvevőszék a véleményében két olyan, igen jelentős tételt emelt ki a költségvetésből, amelyet megalapozatlannak tart: az egyik a privatizációs bevételek, a másik a vámbiztosítékok tervezett összege. Teljesen egyetértek az Állami Számvevőszék megállapításával, nincs mit hozzáfűznöm.

De sajnos hasonlóképp megalapozatlan előírások egész sora található. Itt most csak egyet emelek ki. Ilyen megalapozatlanok ugyanis mindenekelőtt a dologi kiadások előirányzatai általában. Ismeretes, hogy a dologi kiadások fedezethiánya már az idén milyen súlyos gondokat okoz a költségvetési szerveknél. Egyes helyeken a bíróságoknak egyszerűen nem volt papírjuk ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, és egész sor más költségvetési intézménynél is rendkívül súlyos, már a működést veszélyeztető anyagellátási, energiaellátási és hasonló problémák merültek föl. Az árváltozások számszerűsítésének hiánya irreálissá teszi az 1996. évi előirányzatokat, és nem nehéz megjósolni, hogy ez már a jövő szeptemberben nyilvánvalóvá és letagadhatatlanná fog válni; egyedül már ennek a következtében a kormány kénytelen lesz pótköltségvetést benyújtani.

Ahogy a bevezetőben utaltam rá, az érdekegyeztető tárgyalások elmaradása miatt hiszen még most is csak középstádiumban vannak a költségvetésnek egész sor tétele bizonytalan. Ezeknek az érdekegyeztető tárgyalásoknak a sorából kiemelkedik a közalkalmazotti bérek tárgyalása. A költségvetés, illetve mellékleteinek a szavai szerint a közalkalmazotti bértarifa A1-es, tehát alapkategóriája továbbra is változatlanul 8 500 forint marad. Minthogy ez határoz meg minden közalkalmazotti bért, a költségvetési javaslat befagyasztja, változatlanul az 1995. évi szinten tartja a közalkalmazotti béreket akkor, amikor 1996-ra hivatalosan is több mint 20 százalékos inflációt tervez. A változatlan bér és mondjuk, 20 százalékos infláció igen magas reálbércsökkenést és igen súlyos életszínvonal-csökkenést jelent. Valójában azonban az infláció lényegesen magasabbra fog alakulni a kormány várakozásánál, és legalább 20-25 százalék között fog elhelyezkedni, de ennél magasabb sem elképzelhetetlen. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy a közalkalmazottak életszínvonala, reálbére mintegy a negyedével fog csökkenni 1996-ban.

A versenyszférában tehát a nem közalkalmazotti, köztisztviselői körben a kormány 19 százalékos bérfejlesztési lehetőségről tárgyal az Érdekegyeztető Tanácsban. Ez azt jelenti, hogy a kormány a közalkalmazotti réteget a többi alkalmazottal szemben mintegy 20 százalékkal kedvezőtlenebb helyzetbe kívánja hozni. A probléma megértéséhez tudni kell, hogy a költségvetési törvényjavaslatban 1996-ra tervezett személyi jövedelemadó-bevétel 480 milliárd forintjának 96 százalékát a bérből, fizetésből élők adják; ennek pedig több mint 60 százaléka, 277 milliárd forint a közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől származik.

(8.20)

A számokból és az arányokból nyilvánvaló, hogy a kormány 1996. évi költségvetési javaslatában a legszélesebb adófizetők körének többségét diszkriminálja hátrányosan.

Legutóbb az 1995. évi költségvetés tárgyalásakor a Független Kisgazdapárt itt a parlamentben is az állami kiadások csökkentését követelte. Én mondtam el azt a beszédet. Megállapítottuk, hogy az államigazgatás rosszul és drágán működik, túl sok a köztisztviselő, közalkalmazott, és egy részük gyengén is működik. Fölhívtuk a kormányt, hogy radikálisan csökkentse az államigazgatási apparátusát, de ugyanakkor arra is fölszólítottuk a kormányt, hogy a megmaradó és jól dolgozó köztisztviselői, közalkalmazotti réteget a korábbinál sokkal jobban fizesse meg.

A közalkalmazotti, köztisztviselői réteg bérének növekvő elmaradása az úgynevezett versenyszférában dolgozókéval szemben kontraszelekcióra vezet, mivel a közszolgálatot épp a legképzettebb, legtörekvőbb, legszorgalmasabb dolgozók hagyják el, hogy a lassan már nyomorszintre süllyedő jövedelmüknél kedvezőbb anyagi helyzetbe kerüljenek. A kormány ezzel a költségvetési politikával nemcsak elfogadhatatlan diszkriminációt valósít meg, nemcsak antiszociális a tisztviselők, alkalmazottak széles körével szemben, de tovább süllyeszti az állami közigazgatási apparátusok munkájának a színvonalát is.

A Bokros-csomag, most konkrétan az 1996. évi költségvetés, de a kormány gazdaságpolitikának is egyik kinyilvánított fő célja a jövedelemkiáramlás, következésképpen a belföldi kereslet szűkítése. Korábban is rámutattunk arra, és most is hangsúlyozni kell, hogy ez a korlátozó költségvetési politika csak olyan esetben vezet az export előmozdítására, ha erre olyankor kerül sor, amikor a kapacitások teljesen kihasználatlanok.

Köztudomású, hogy ma Magyarországon kihasználatlan kapacitások vannak. Ezek a visszaszorító intézkedések teljesen fölöslegesen raknak újabb súlyos terhet éppen a legnehezebben élő és a legkisebb jövedelmű, viszont a legszélesebb társadalmi csoportokra.

Az 1993. évi költségvetés, de az ezzel járó vagy ennek a környezetében lezajló egyéb folyamatok az egyes társadalmi rétegeket eltérő mértékben sújtják. Az intézkedések, az áremelések a legalapvetőbb létfeltételek költségeit növelik, és minden polgárt negatívan érintenek ugyan, de a kisjövedelmű rétegeket sújtják leginkább. Ezt tartjuk e gazdaságpolitika legsúlyosabb jellemvonásának, legsúlyosabb jellegzetességének.

Nem szeretnék most itt részletekbe bocsátkozni és egyéb területekre kitérni, de ha egyedül itt a fővárosban nézzük az életkörülmények és a különböző alapvető költségek emelkedését, akkor már világosan kell látni, hogy ehhez képest akár a béreknek a közalkalmazotti bérekre gondolok elsősorban , de még inkább a nyugdíjaknak az emelkedése töredékét nem fogja kompenzálni azoknak az áremelkedéseknek, amelyekre itt sor kerül.

Csak példaképp mondom, hogy a főváros elfogadott lakbérszabályzata szerint 150 százalékkal lehet megemelni a lakbéreket. Tessék végiggondolni, hogy már egymagában ez a lakbéremelés hogy fogja érinteni elsősorban a kisjövedelműeket és a nyugdíjasokat! Megjelentek számítások: családonként átlagban 4-5 ezer forint között lesz csak a fővárosi közköltségek emelkedése a szemétpénztől a villanyszámlán keresztül a lakbérig. Tessék végiggondolni, hogy egy alacsony jövedelmű család egy ilyen kompenzáció nélküli, ilyen alacsony bér- és nyugdíjemelési előirányzatokkal dolgozó költségvetés mellett hogyan fogja elviselni a közterheknek ezt a növekedését, és az életkörülmények legalapvetőbb feltételeit hogyan fogja tudni biztosítani a maga számára. Elsősorban ezek azok, amelyek miatt a Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni ezt a költségvetést. Köszönöm a figyelmüket.