Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány perc, két perc után visszatértünk az eredeti kerékvágásba. Megmondom őszintén, izgalommal hallgattam a hozzászólókat, mert irigyeltem főleg a kormánypárti hozzászóló képviselőket. Ugyanis úgy beszéltek a költségvetésről, mintha ez a költségvetés kész lenne. Én viszont sajnos ezt nem tapasztalom ezen a költségvetésen. Úgy látszik, a kormánynak a pótköltségvetés-csinálás, illetve az évközi intézkedés sokkal jobban megy, mint a költségvetésgyártás. Remélem, ez nem jelenti azt, hogy majd a pótköltségvetésben kerülnek elő a valódi számok.Akkor, amikor a költségvetésnek a bevételi oldala nem kész, akkor, amikor a kiadási oldal sem teljesen kész ha figyeli az ember az egyeztető tárgyalásokat és az ottani akadályokat , akkor nagyon nehéz vitatkozni erről a költségvetésről. Elkészült ugyan valami ebből a költségvetésből, de ez a valami minden nap változik. Tegnap este már azt gondoltam, hogy az adótábla legalább kész tehát a bevételi oldal , most már tudjuk, hogy mit kell elosztanunk; sajnos ma reggel aztán kiderült, hogy mégsem kész, illetve ami kész, az nem igaz. Ebből adódóan osztogatunk csak nem tudjuk, hogy mennyit és miért.
A '94-es pótköltségvetés óta tulajdonképpen ez így van. Gondoljunk csak az évközi intézkedéseknél akár a Bokros-csomagra, akár a fűtőolaj-támogatásra vagy a családi pótlék átalakítására mindig sikeresebbek voltak az évközi intézkedések.
Felteheti a kérdést bárki, hogyha nem tudjuk ezeket az adatokat, akkor mire föl ez a heves vita itt, a parlamentben. Erre csak egyetlenegy választ találtam, azt, hogy amíg mi itt elmondjuk érveinket a feltételezett költségvetésről, addig ott, kormánypárti oldalon elkészül valami, de közben azt hiszem, akár világrekord tempóban is lezárjuk a költségvetés általános vitáját arra még nem volt példa, hogy ez két hét alatt sikerült volna -; utána már a valódi, a tényleges költségvetésről nem tudjuk elmondani a véleményünket, nem tudjuk azt kielemezni.
Örülök, hogy Békesi képviselőtársam fölvetette a megalapozott ígéretek kérdését. Szívesen láttam volna ezeket a megalapozott ígéreteket, akár a választási kampányban, akár az előző ciklusban. Gondoljunk csak azokra a "szociálisan érzéketlen"-vádakra vagy az érzékenységet ígérő ígéretekre a biztos megélhetést, munkahelyet ígérő, illetve szakértelmet, szakértő kormányt ígérő ígéretekre , amik elhangzottak kormánypárti oldalról.
Én tulajdonképpen a mezőgazdaságról fogok beszélni ez a bevezető rész volt. Azt hiszem, hogy ez az utóbbi, ez a szakértelem, erősen hiányzik a mezőgazdasági vezetésből jelenleg. Meg kell mondanom őszintén, az előző ciklusban sem volt túlzottan erős a mezőgazdasági vezetés, de az, ami 1994 óta, a '94-es pótköltségvetés óta a mezőgazdaság intézményrendszerének lepusztulásában, a különböző érdekcsoportok érdekeinek érvényesítésében történik, az túltesz mindenen. Az a burgonya-, kukorica-, szőlő-, alma- és így tovább érdekcsoport, ami itt rángatta a kormányzatot, nem jelez jót tehát az álmoskönyv szerint nem jó a jövőt illetően.
Így jutottunk el a jelenlegi költségvetéshez, ami szintén ígéretekkel teli. Még Békesi képviselőtársam is úgy említette, hogy: a mezőgazdaság, az igen, az a nyerő oldalon van. Sajnos azt kell mondanom megint, '94-95 után, hogy itt téves értelmezésről van szó. A mezőgazdaság ezen a költségvetésen jelentősen veszít! Mindenki úgy beszél arról a 90 milliárdos támogatásról, ami a költségvetésben van, hogy ez egy siker a mezőgazdaságnak. Hát nem siker, ez egy vereség a mezőgazdaságnak! Gondoljunk csak arra, hogy az 1994. évi költségvetésben 89 milliárd a megvalósult támogatás a mezőgazdaságnak, és ha azt átszámítjuk mai árra, akkor az az 50 százalékos inflációt figyelembe véve 137 milliárd forintos támogatásnak felelne meg. Itt viszont 90 milliárdról van szó, és ebből a 90 milliárdból ígérget Horn Gyula integrációs támogatást éppen tegnapelőtt Gödöllőn, azon a jól sikerült programhirdetésen -; ígérget a kormány ültetvénytelepítést, állattenyésztési telepítést és így tovább. Jelzem: ezek nem valósulhatnak meg, de nagyon veszélyesek is, mert az emberek ezeket komolyan veszik. Mindegy, hogy becsapták őket már számtalanszor, akkor is komolyan veszik, és félő, hogy ennek a gazdaságpolitikának a kudarca az emberek vagy legalábbis az emberek egy részének tudatában a demokrácia kudarcát jelenti, annak pedig beláthatatlan következményei lesznek nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az egész országra nézve.
A legaggasztóbbnak mégis a mezőgazdasági intézményrendszer lepusztulását tartom ezt elmondtam már több alkalommal is. A létszámcsökkenés, a reálbércsökkenés véres koronája ennek a gazdaságpolitikának, mert ennek olyan hosszú távú kihatásai lesznek, amit talán dupla vagy tripla pénzből sem tudunk újra felépíteni. Tessék csak belegondolni abba, hogy az ezek nyomán megjelenő negatív szelekció vagy a szakértelem elvándorlása milyen hatású lesz a mezőgazdaságra akkor, amikor ezekre égető szükség lenne, pontosan az Európához most szándékosan nem mondom az Európai Uniót , a nemzetközi piachoz való csatlakozásunk folytán. A negatív szelekció hamar érezteti hatását, mert gondoljanak csak bele: hogyha nem készülünk föl, nem készítjük föl a mezőgazdasági intézményrendszert erre a munkára, akkor annak milyen hatása lesz. Mindenki emlékszik rá, mit lehet csinálni akkor, ha esetleg az állategészségügy meginog, a növényegészségügy nem úgy működik, ahogy kell a húsvéti bárány és egyebek nagyon jó hatású példák...
Egy másik dolog: abban az esetben, ha az intézményrendszer nem működik, az FM-nek nem lesz információja; és gondoljanak csak bele, az a pénz, amit most itt megtakarítunk az intézményeken, az egyetlenegy búza-, kukorica- vagy almaakción tízszeres összegben megy el erre konkrét példák vannak, tessenek utánaszámolni!
(9.40)
A másik veszélyes dolog az a tény, hogy az állategészségügy, a növényegészségügy, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet, a borminősítők, az Agrokémiai Intézet és így tovább, a bevételeit kell hogy növelje ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát. Ezek a bevételnövekedések pedig kizárólag a gazdáktól származhatnak, ahol viszont, tudjuk, kevés a pénz. És szintén elmondtam, nem először mondom, hogy sajnos, ennek az árát is duplán, triplán fogjuk megfizetni, mert megint visszatérnek a zugapaállatok használatához, a fémzárolt magvak csökkenéséhez, a saját vetőmag elvetéséhez és így tovább, mert a szemledíjakat, azokat a költségeket, amik ezzel járnak, nem fogják tudni kifizetni.
Az FM költségvetéséből teljesen kiveszett a felhalmozási kiadások sor. Alig található. Talán hivatkozhatom az ÁSZ jelentésére, ahol mintegy 75 százalékkal kevesebb, mint amit az intézmények erre kértek. Ez egyébként a fenntartáshoz szükséges, nem valami csodáról van szó. Itt a beruházások, felújítások témájáról van szó, ami szintén megnehezíti a működést.
Akkor, amikor a sztrájkhullámról hallok, rendkívüli módon elszomorodom, mert arra gondolok, hogy megint a mezőgazdaság húzza a rövidebbet. Azok az erős, jól szervezett csoportok, amelyek most országos sztrájkokat hirdetnek, érvényesíteni fogják az érdekeiket. Tudom, látom előre: a kormány meg fog egyezni, viszont sajnos a mezőgazdaság, a parasztság nem fogja tudni érvényesíteni az érdekeit. És tartok tőle, hogy ezek a számok, amik itt le vannak írva, még kevesebbek lesznek. Lehet, hogy abszolút összegben nem, de elinflálódással, valamilyen értékcsökkenéssel kevesebbek lesznek, és a mezőgazdaság húzza itt is a rövidebbet.
Mi mindig nemcsak mezőgazdaságról, hanem vidékről, vidékpolitikáról beszéltünk. Nem fogja tudni a vidék érvényesíteni az érdekeit.
Nem értem kormánypárti oldalról legalább 60 olyan képviselőt tudok, aki az agráriumban érdekelt , ehhez a költségvetéshez hogyan tudja adni a nevét? Mindenesetre úgy látszik, adja.
Zárógondolatként azt tudom javasolni mindenkinek, minden képviselőtársamnak, főleg kormánypártiaknak: sokat járjanak a választókörzetükben, mozogjanak az emberek között, beszéljenek velük! Rá fognak jönni, hogy azok a szavak, amiket én használtam, erősen diplomatikusak voltak ahhoz képest, amiket hallani fognak vidéken. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)