Németh Zsolt (Fidesz)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárcák nagyrabecsült és jelen lévő Képviselői! Hozzászólásom tárgya a költségvetés külpolitikai és kisebbségpolitikai tételei közül néhány. Nyolc pontban kívánom összefoglalni a véleményünket.Először is: a terület egészére a nominális szinten tartás, a források reálértékének folyamatos csökkenése a jellemző. Ez a helyzet megítélésünk szerint mára visszahat már a külpolitikai cselekvés feltételeire, amelyek ennek következtében beszűkülnek, és egyfajta külpolitikai helybenjárás alakulhat ki. Egy kis, nyitott és az átmenettel küzdő ország esetében ez nagyarányú károkat okozhat, bár ezek a károk nehezen pontosíthatóak a külpolitika esetében. Tehát utalnék itt a nemzetközi megítélésünk nagyarányú romlására az elmúlt időszakban, ami a közelmúltban a Ház falai között is vitát váltott ki.
Másodszor azt húznám alá, hogy takarékoskodni lehet ésszerűen és kell is , de takarékoskodni nem érdemes ésszerűtlenül. Erre néhány példát szeretnék fölhozni. Vészesen elharapózott az elmúlt időszakban a nagykövetségi, konzuli épületek értékesítése. Megítélésünk szerint a nagykövetségek ilyen jellegű felszámolása csak végső eszköz, és nem lehet a külügyi költségvetés átmeneti likviditási gondjainak az enyhítését szolgáló eszköz. A külképviseletek bezárásához indoknak nem elég, hogy a vételárból majd három évig lehet épületet bérelni sajnos erre hallottam már példát. Másodszor: a nagykövetségi, külképviseleti épületek elkótyavetyélése pedig megmagyarázhatatlan. Márpedig, ha nem profi cég kap megbízást az adásvétel bonyolítására, akkor ennek meglehetősen nagy az esélye és sajnálatos módon erre is van példa.
(10.50)
Harmadszor: a magyar külképviseleti rendszernek teljes kontinensekről kivonulni, még ha olyan távoli kontinensről van is szó, mint Latin-Amerika, különös rövidlátást tükröz. Latin-Amerikában a külképviseletek 40 százalékára került lakat az elmúlt időszakban.
Negyedszer: félig-meddig ajándékba kapott épületeket, különösen egy baráti országban, dobra verni, majd féláron eladni, a diplomáciai szokások nagyon durva megsértése, s nem túlságosan növeli Magyarország külpolitikai manőverezési lehetőségeit Lengyelországról van szó, tisztelt képviselőtársaim.
S végezetül tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ez a típusú ésszerűtlen takarékoskodás hova vezethet. Elvezethet-e oda is adott esetben, hogy például takarékossági célból fölszámoljuk a magyar külképviseleti rendszert vagy esetleg bezárjuk a Külügyminisztériumot, hiszen a Bem téri épületet bizonyára jó áron lehetne értékesíteni. Azt hiszem, végig kellene gondolni, hogy milyen típusú takarékosság elfogadható a külpolitika területén.
A második nagy probléma, amit érinteni szeretnék, a követségek integrálása, a külképviseletek szervezeti egységeinek egymáshoz való viszonyítása, összeszervezése. Jelenleg meglehetősen nagy szervezeti zűrzavar uralkodik ezen a téren, egyfajta spontán kiéheztetés folyamata zajlik.
A kormányprogram megígérte a kereskedelmi kirendeltségek és a nagykövetségek integrálását. Ez csupán formálisan történt meg, gyakorlatilag nem lett végrehajtva. Továbbra is az IKM kezében vannak a kirendeltségek, de egyfajta "fűnyíró"-szemlélettel ritkítják ezeket a kirendeltségeket az elmúlt időszakban. Érzékelhető az, hogy ezek a kirendeltségek ugyanakkor az összevonás hírére meggyengültek, egyfajta apakomplexusuk alakult ki. Ha létrejön a beígért integráció, akkor ennek gyakran az a módja, hogy a kereskedelmi kirendeltségeket egyszerűen bezárják, s a gazdasági diplomáciára nem marad munkatárs a követségeken, mert a követségek státuszai nem növekednek a gazdasági kirendeltségek bezárásával párhuzamosan.
Előidéződik tehát az a helyzet, hogy Magyarország sok helyen fönntart egy nagykövetséget, fönntart néhol gazdasági kirendeltségeket, fönntart értelemszerűen katonai attasét, fönntartja a hírszerzési szolgálatot, fönntartja sok városban a kulturális intézeteket. Gyakorlatilag van egy integrálatlan, szétforgácsolt rendszer, öt intézmény gyakran egymásba is botladozik. De az anyagi szétforgácsolódás hagyján: ennek alapvetően a szervezeti hatékonyság látja a kárát.
Megítélésünk szerint a külképviseletek integrálásának ügye elénk fog tolakodni újra és újra, amíg ezt a kérdést meg nem oldjuk.
A következő, a harmadik nagy probléma a költségvetésben, hogy a külpolitikai prioritások nem megfelelőképpen vannak összhangban a külügyi költségvetéssel, illetőleg a külügyi költségvetés nincs összhangban a prioritásokkal.
Az európai integráció kérdésében nagyon régóta megoldatlan, hogy milyen intézményi háttér keretében kell koordinálni az európai integrációs folyamatot. Jelenleg a Külügyminisztérium a megbízott ezzel a feladattal. Ugyanakkor tapasztalhatjuk, hogy a költségvetésben félmilliárd forint el van különítve az európai integrációs stratégia kialakítására, de ez jelenleg a Miniszterelnöki Hivatalnál található. Nyilvánvalóan majd az elkövetkezendő időszakban megint kibontakozik egy szervezeti vita.
Másodszor megemlíteném pozitív példaként azt, hogy az európai uniós integrációnk hátteréül egy, a kommunikációs stratégiát finanszírozó költségvetési tétel elkülönítésre került. Ugyanakkor érzékelhető, hogy nem annyira az európai unióval kapcsolatban merült föl a kommunikációs probléma, a közvéleménnyel való kapcsolattartás problémája, hanem sokkal inkább a NATO-val kapcsolatban, és NATO-kommunikációs stratégiáról mind ez idáig nem tudunk. Márpedig ez sürgető, hiszen ha nem lép a kormány e tekintetben, akkor Thürmer Gyula fogja hangolni az országot a NATO-csatlakozás ellen, ami azt hiszem, nem élvezné semelyik parlamenti erő támogatását.
Harmadszor: a külpolitikai prioritásokhoz kapcsolódóan szintén szeretném jelezni, hogy megfelelőnek tartjuk a "Partnerség a békéért"-program felosztását. Úgy gondoljuk, rendeltetésének megfelelően van ez az összeg a költségvetésben elhelyezve. Ugyanakkor mint már az előbb jeleztem nemcsak kommunikációs stratégia nincs a NATO vonatkozásában, hanem ki kell dolgozni a komplex csatlakozási programot a NATO-hoz, hiszen elkészültek a csatlakozás feltételeit jelző NATO-dokumentumok. Ennek mind ez idáig még nem látjuk a jeleit, hogy mozgolódás lenne.
Negyedszer: a kisebbségpolitikáról szeretnék most szólni. A kisebbségpolitika tényleges helyét a magyar külpolitikában a költségvetési pozíciója jelzi a legkendőzetlenebbül. Hadd idézzek a kormányprogram 119. oldaláról: "A határon túli magyar közösségek anyagi támogatását a kormány legalább a jelenlegi szintet megőrizve, a mindenkori éves költségvetés előre meghatározott százalékában kívánja biztosítani. 1994. év..." 1994! "... végéig kidolgozza a támogatási rendszer elveit, irányait és módszereit."
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az egy paragrafusban a kormányprogramból idéztem három, nem teljesült ígéret van. Először is: a támogatást nem sikerült szinten tartani. A '94-es reálértéknek körülbelül a fele lesz az 1996-os összeg reálértéke.
Másodszor: mind a mai napig várat magára, hogy a határon túli magyarság számára előre meghatározott százalékban biztosíttassék a támogatás a magyar költségvetésből. Jelenleg egyébként mintegy 900 millió forint van erre a célra elkülönítve, nem éri el az 1 milliárdot, ami tehát a költségvetés fél ezrelékénél is kevesebb.
Harmadszor: értelemszerűen támogatási rendszerről sem lehet egy ilyen feltételrendszerben beszélni.
Amikor mi, ellenzéki képviselők, számon kérjük a magyar kormányon, hogy nem támogatja a kisebbségi magyarok autonómiatörekvéseit, akkor a kormánypárti oldalról a válasz gyakran az szokott lenni, hogy a gyakorlati, helyi cselekvés az igazán fontos, az "autonómia alulról" elve. De tegyük föl a kérdést: hogyan lehet gyakorlati helyi cselekvést végezni, autonómiát alulról építeni 0,9 milliárd forintból? Nevezhető-e valóban prioritásnak egy ilyen költségvetési háttérrel a határon túli magyarság támogatása? A támogatás zömét három nagy, gerinchálózatnak is nevezhető, de félárbocon működő alapítvány közvetíti a határon túli magyarok irányába. Az egyik a Kézfogás Alapítvány, ami a gazdasági támogatásokat koordinálja. Ennek az összege 200 millióról 200 millióra "növekedett" tehát nominálértékben ugyanannyi maradt az idei költségvetésben, mint az előző volt. A másik ilyen, a gerinchálózatban működő intézmény az Illyés Alapítvány, kulturális profillal. Itt 340 millió van, 300 millióról. A harmadik pedig a Segítő Jobb Alapítvány, egészségügyi profillal, 110 millióról 130 millióra megy föl a támogatás összege.
Azt hiszem, a gazdasági támogatások jelentőségét akkor, amikor Romániában beindul például ezekben a hónapokban a kisprivatizáció, nem lehet alulbecsülni. Bár a közlekedési tárcának volt egy nagyon pozitív lépése ebben a költségvetésben, és az elmúlt időszak politikáját is ami a gyakorlati lépéseket illeti ez visszaigazolja. A párkányi híd és a záhonyi híd betervezése a költségvetésbe nagyon komoly kisebbségi eredménynek is tekinthető.
A kulturális támogatásoknak a gyakorlatilag nem növekedése alig 10 százalékos növekedésről van szó abban a helyzetben, amikor például Szlovákiában a Csemadok támogatása amely a felvidéki magyar kulturális szervezet egyharmadára esett vissza, de még ennek az egyharmadnak is csak a felét akarják folyósítani a szlovákiai magyar szervezet számára, mondván, hogy majd a másik feléből valamilyen magyar nyelvű sajtót finanszíroznának inkább.
(11.00)
Nos, ilyen helyzetben a kulturális támogatás jelentőségét azt hiszem, szintén nem lehet alábecsülni.
Az egészségügyi tevékenységet végző Segítő Jobb Alapítvány gyakorlatilag a nagyon rossz egészségügyi helyzetben lévő nagyon súlyos műtétek finanszírozását szolgálja, de ez az összeg általában ami gyakorlatilag továbbra is fennmarad már a félév tájékán el szokott fogyni. Úgy gondoljuk, hogy ezek az alapítványok, ez a gerinchálózat kapacitását tekintve egy nagyságrendileg nagyobb támogatást is át tudna ereszteni, és úgy gondoljuk, hogy erre a munkára azért is szükség van, mert például az Illyés Alapítvány tevékenysége mintaértékű. Az elosztás hatékony, a bürokrácia csekély, a határon túli magyar alkuratóriumok döntés-előkészítő helyzetben vannak, és negyedszer a főkuratórium is hatpárti jellegű. Úgy gondolom, hogy vitathatatlanul össznemzeti ügyről van szó, és valószínűleg ebben a Házban is sokan egyetértünk ebben a kérdésben; már csak tenni kellene valamit, tisztelt képviselőtársaim.
Hatodszor: a Művelődési Minisztériumban van a forrásoknak körülbelül az egynegyede. A Művelődési Minisztérium költségvetése az idén ezen a téren átláthatóbb, strukturáltabb, de a leépülés itt is szembetűnő: 300 millióról 220 millióra esik le a támogatásnak az általam kisilabizált összegszerűsége. Csökkent a diákok ösztöndíj-támogatása 167-ről 145 millióra. Sok, határon túli diák tanul Magyarországon, bár ezeknek a száma is csökkent, viszont tudjuk, hogy a határon túli magánintézmények száma megszaporodott. Azok a diákok, akik idáig itt voltak, most oda fognak jelentkezni, és megítélésem szerint indokolt lenne az, hogy azokat a forrásokat, amelyek az elmúlt években ösztöndíj gyanánt a határon túli diákok számára Magyarországon rendelkezésre álltak, azok most elérhetővé váljanak a határon túli intézményekbe járó diákok számára is. Azt hiszem, ez nem lenne egy elfogadhatatlan fordulat a kultusztárca ösztöndíj-politikájában.
A pedagógus-továbbképzésre elkülönített tétel pedig egyszerűen megszűnt a költségvetésben. Ezt, a legfinomabban szólva is, helytelennek minősíthetem. Úgy gondoljuk, hogy a felsőfokú alapképzés magyarországi létesítése helyett inkább az ilyen típusú továbbképzésekre van szükség a határon túli magyar vonatkozásban.
Hetedszer: a Duna TV-ről. A Duna TV továbbra is kegyvesztettje a magyar költségvetésnek. A tavalyi összeghez képest is csökkent 150 millióval a támogatása. Tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, jó lenne most már, a médiatárgyalások vége felé pontot tenni arra az áldatlan küzdelemre, ami a Duna TV körül évek óta folyik. Úgy gondoljuk, a Duna TV igazolta a létjogosultságát. A legszerényebb számítások szerint is 4 milliárd forint lenne a jövő évi működéséhez elengedhetetlenül szükséges összeg. Ehelyett van 2,35 milliárd forint a Duna TV számára.
Biztató az is, hogy a médiatárgyalásokon egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy ezentúl az előfizetési díjak 8 százalékát a Duna TV fogja megkapni. Ez egy rugalmasabb támogatási rendszer kialakítását vetíti előre. De azt hiszem, ez a körülbelül 1 milliárd forintos összeg még nem pótolja a Duna TV számára elengedhetetlenül szükséges forrásokat. Én erről a helyről szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, hogy próbáljunk meg egy hatpárti módosító javaslatot benyújtani, amely legalább 3 milliárd forintra fölemeli az előirányzatot a Duna TV számára, és ily módon talán lehetőség lesz arra, hogy ez a hatékony, kis létszámmal működő televízió amelyet ugyanakkor egyes határon túli magyar területeken, például a Székelyföldön, 100 százalékban néznek működni tudjon és fennmaradjon. Bár nem kis keserűséggel kell hozzátennem azt, hogy Temesváron, Aradon, Kolozsváron ragadós a példa, hogy kitiltják Erdély kábeltévéiből a Duna TV-t; ne adja Isten, hogy akkor megszűnjön a Duna TV finanszírozásának a gondja.
Nyolcadszor, befejezésként engedjenek meg néhány gondolatot a Teleki Alapítványról. A Teleki Alapítvány 1994-ben 102 milliót kapott, tavaly 82 milliót, idén 70 milliót. Tisztelt képviselőtársaim, hova fog ez vezetni? Három éven belül 0 lesz a Teleki Alapítvány költségvetése. Érthetetlen! Érthetetlen, hiszen a külpolitikában különösen érvényes, hogy a tudomány a leghatékonyabb befektetés.
Megítélésünk szerint nincs kormány, amely nélkülözhetné a külügyi agyközpontot, nincs kormány, amely nélkülözhetné a színvonalas külföldi tájékoztatást.
Tudtommal egyelőre sem az agyközpont, sem a külföldi tájékoztatás terén nem jeleskedik az ország. Pedig megítélésünk szerint javulnak azok a feltételek, amelyekkel a magyar külpolitika számára elementáris fontosságú kollektív jogokat, területi autonómiát tudományos szinten is be lehetne vinni a nemzetközi döntéshozatali centrumokba. Márpedig az épületek fölépültek a Szilágyi Erzsébet fasoron, a kutatók ott vannak, úgy tűnik, a vezetési feszültségek is megoldottnak tekinthetők, csak nincs kormánymegrendelés, gyakorlatilag minimális, de annál is kevesebb; finanszírozásleépülés van itt is. Leépülés, mint a külügyi terület egészén.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)