Béki Gabriella (SZDSZ)
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés mindig a legizgalmasabb kérdés a parlamentben. Így van ez az idén is, annak ellenére, hogy ezen a Házon most ez az izgalom nem látszik. Biztos vagyok benne, hogy minden képviselőtársamat legyen az ellenzéki vagy kormánypárti mázsás súlyként nyomja a költségvetés kérdése. Engem is, és ez érződni fog a beszédemben is. A pénzügyi kormányzat radikális hiánycsökkentésre szánta el magát, és ez nagyon nehéz helyzetbe hozza a tárcákat, de azt gondolom, hogy nem egyformán nehéz helyzetbe. Én a tárcák közül a népjóléti tárca területére, asztalára tartozó néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni.
A népjóléti tárca mondhatnám, jobb helyzetben van, mert 3 és fél milliárddal megemelkedett a tavalyihoz képest a költségvetési kerete. Tehát többletforrás jelentkezik ebben a fejezetben, de ugyanakkor többletfeladatok is jelentkeznek, méghozzá szép számmal jelentkeznek ezek a többletfeladatok. Azt gondolom, általában elmondhatjuk a népjóléti tárcáról, hogy sokszorosan hátrányos helyzetű tárca. Én azt szoktam mondani, hogy kétpúpú teve, két terhet cipel, egyrészt viseli az egészségügy terhét, másrészt pedig a szociális szféra terhét.
Érzékeltetni szeretném, hogy ez a többletforrás azokhoz a többletfeladatokhoz képest, amikkel a tárcának szembe kell nézni, bizony nincs arányban. Néhány olyan kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, amiről nem esett szó vagy azt gondolom, hogy nem kellő hangsúllyal esett szó. Sok mindenre kell a pénz, és ilyenkor azok a csoportok, azok a rétegek, amelyek az érdekeiket kevéssé képesek érvényesíteni, mindig hátrányos helyzetben vannak.
Azt gondolom, hogy ilyen nagyon hátrányos helyzetű csoport a hajléktalanok köre. Hajléktalanellátásra a fejezetben több címen is találunk összegeket. Szerepel ágazati célelőirányzásként 110 millió, szerepel humánszolgáltatásként hajléktalanellátásra 180 millió, szerepel alapítványi támogatásként is 15 millió. Ez együtt a népjóléti tárcában több mint 300 millió.
(11.10)
Ide kell számítani természetesen azt a normatív támogatást is, ami a BM-fejezetben jelenik meg, az is több mint 300 millió. De ha a kettőt összeadom, akkor is csak olyan léptékű forráshoz jutok, amivel azt gondolom, hogy ezt a problémát nem lehet kezelni, illetve ennek a problémának csak a töredékét lehet kezelni. Hadd emlegessek fel budapesti adatokat, hiszen itt koncentráltan jelenik meg ez a probléma. Tudjuk, hogy körülbelül 2500 átmenetiszállás-férőhely van, ehhez képest Budapesten több tízezer a pontos számot ugyan senki nem tudja, hogy mennyi, de több tízezer hajléktalan van; a szolid becslések 20-30 ezerre, a merészebb becslések 50-60 ezerre teszik Budapesten a hajléktalanok számát.
Jön a tél, már megjelent a sajtóban, hogy hányan fagytak meg az első hóesés alkalmával; azt gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, amire fokozottabban kellene erőket csoportosítani még a nehéz helyzetben is, hiszen alapvető emberi értékekről van szó.
A másik téma, amit szóba szeretnék hozni úgy is, mint kevéssé hangsúlyt kapott területet , ez az egészségfejlesztés kérdése. Ebben a költségvetésben az erre szánt összeg egy picivel meg van emelve, az idei évben 900 milliót használhattunk ezen a területen, a jövő évi tervezet 1,1 milliárdot irányoz elő. Ez körülbelül 20 százalékos emelés, tehát azt mondhatnánk, hogy itt próbálja a tárca annak a forrásnak az értékét őrizni, amit eddig használhatott.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy itt másfél hónappal ezelőtt volt egy egészségügyi vitanap. Mi, képviselők szembenéztünk a lakosság egészségi állapotával, szembenéztünk azokkal a drámai népegészségügyi mutatókkal, amelyek azt bizonyítják számunkra, hogy valami egészen hangos segélykiáltásra van szükség, hogy ezeket a folyamatokat befolyásolni lehessen vagy meg lehessen fordítani. Itt, ezen a szeptember 26-ai egészségügyi vitanapon javaslatok és kérések formájában sokan megfogalmazták, hogy a megelőzésre próbáljuk tenni a hangsúlyt, a betegségmegelőzés legyen a tárca nézőpontjából egy kiemelt fontosságú aspektus.
Azt gondolom, hogy az erre szánt pénz ilyen gyakorlatilag inflációt követő növelése semmiképpen nem elég ahhoz a fordulathoz, amit elő kellene idézni a prevenciós szemlélet támogatása, a prevenciós szemlélet, gondolkodásmód terjesztése érdekében. Azt gondolom, hogy ha ez az összeg így marad, akkor körülbelül ugyanaz folytatódik a következő évben is, hogy remény sincs rá, hogyha megfogalmazódnak mint ahogy tervbe van véve, hogy megfogalmazódnak azok a prioritások, ahová hangsúlyt kellene helyezni, ahová forrásokat kellene átcsoportosítani, szóval ha ez a keret így marad, akkor remény sincs rá, hogy már a jövő évben lehessen valamit radikálisan változtatni, valamilyen folyamatot elindítani. Igen, én tudom, hogy kevés az "összesen", ezért a kevésből nagyon nehéz igazságosan osztani.
Szeretnék a népjóléti tárca területére tartozó másik nagyobb egységgel, a családtámogatások kérdésével is foglalkozni. Sok ellenzéki képviselő elmondta már előttem, hogy az az összeg, ami itt elő van irányozva, kevés a családi pótlékra, illetve a családi támogatások finanszírozására. 85 milliárdról van szó ez egy fantasztikusan nagy tétel a költségvetés egészében, illetve a tárca összes pénzéhez viszonyítva is , és további 31-32 milliárd az, amit egyéb családtámogatási címen: gyesként, gyedként, várandóssági pótlékként vagy anyasági segélyként ki lehet majd jövőre fizetni. Sokan elmondták, hogy ennyiből nem lehet kijönni. A gond az, hogy erre a csökkentésre olyan körülmények között került sor, hogy még nincs meg az a törvény sem, amivel majd a jövő héten kezdünk újra foglalkozni, ami a családipótlék-rendszert a jövőre nézve rögzíti.
Több vita már mögöttünk van, súlyos vitát jelentett a Házban márciusban, hogy hozzá szabad-e nyúlni a kialakított családtámogatási rendszerhez vagy nem. Amikor mi, szabaddemokraták márciusban, a stabilizációs program idején beadtuk a derekunkat és megszavaztuk, hogy legyen átalakítva a családi pótlék rendszere, tettük ezt egy olyan kényszerítő körülmény közepette, amikor abban a tudatban éltünk, hogy világbanki igény, követelés, hogy ezeket a forrásokat próbáljuk meg mérsékelni, lefaragni.
Ehhez képest mára világos, hogy tulajdonképpen ilyen kemény világbanki igény, követelés nem áll; mára azt mondhatjuk, hogy a Világbank is inkább támogatná azt, hogy nominális csökkentés helyett egy értékvesztési folyamaton keresztül legyen kezelve ez a téma.
Ha megnézzük, hogy '94-ben mennyit költöttünk családtámogatásra, ha mindent összeadunk, 135,9 milliárd jön ki. Az idei pótköltségvetésben 117,4 milliárd szerepelt, a jövő évi tervben 116,8 milliárd szerepel, tehát az idei pótköltségvetéshez képest is kisebb az az összeg, amivel számol a pénzügyi tárca. Azt gondolom, a probléma abból fakad, az a súlyos vitakérdés itt ellenzéki és kormánypárti képviselők között, hogy nem igaz az, hogy az a 20 milliárd, amit ezen a területen a kormányzat megspórolni szándékozik, mind a gazdagok zsebébe kerül. Nem lehet attól a szűk, vékony gazdag rétegtől Magyarországon 20 milliárdnyi családtámogatást visszavenni, mert egészen biztos, hogy 20 milliárdnyi oda nem folyt.
Következésképpen kétféle lehetőség van. Az egyik lehetőség: úgy megfogalmazni a majdani családipótlék-rendszert, hogy abból a szigorú feltételek mellett igenis rászorulók is kiesnek. Azt gondolom, kormánypárti oldalon is egészen erős lesz a fellépés az ellen, hogy ilyen játékszabályokat áldjunk meg majd itt, a parlamentben. A másik megoldás, a másik lehetőség, hogy nem fog kijönni a tárca ebből a 85 milliárdból, ami családi pótlékra fordítható, következésképpen azt gondolom, hogy pénzügyi szempontból ezzel előre lehetne számolni, előre lehetne kalkulálni. Én magam is azért hívom fel rá a figyelmet, hogy utólag ne lehessen azt mondani, hogy nem szóltunk.
A harmadik téma, amivel én is szeretnék még nagyon röviden foglalkozni mint ahogy tették ezt többen előttem, Csizmár képviselőtársam és Németh Zsolt is szólt erről , az az alapítványok kérdése, illetve a társadalmi szervezetek kérdése.
(11.20)
Van egy összeg a költségvetésben, az az ominózus 400 millió forint, aminek a felosztását egy külön, erre a célra létrehozott, társadalmi szervezetek költségvetési támogatásával foglalkozó bizottságra bízza a parlament. Ez a 400 millió forint van kirakatba állítva, ennek a 400 millió forintnak a felosztása vált ki olyan késhegyre menő vitákat, harcokat, amiknek tanúi lehettünk ebben az évben is; mert ez a téma minden évben igazán komoly feszültségeket gerjeszt.
Akkor is elmondtuk, szabaddemokrata képviselők és most, a költségvetés kapcsán e helyről is ismételten szeretném elmondani: ezzel a 400 millió forinttal szemben a költségvetésben, a költségvetés különböző fejezeteiben, különböző tárcáknál lényegesen nagyobb összeg kerül alapítványok esetében nevesítetten, egyébként pedig tárcákra bízva, egy összegben, szétosztásra úgy, hogy igazán nem vagyunk tisztában a játékszabályokkal. Tulajdonképpen valamilyen adottság számunkra, hogy a költségvetésbe milyen alapítványok kerültek be korábban, milyen alapítványok kapnak támogatást. Azt gondolom, könnyű belátni azt az esélyegyenlőtlenséget, azt az esélykülönbséget, ami ugyanarra a célra szerveződött alapítványok között abban megmutatkozik, hogy ő nevesítetten be tud kerülni a költségvetésbe és ilyen módon forráshoz jutni, vagy nem szerepel a költségvetésben.
Németh Zsolt az előbb hosszan sorolta azoknak az alapítványoknak a körét, ahol költségmegtakarításról van szó, illetve ahol a kilátásba helyezett támogatás csökkentéséről van szó. Én azt gondolom, rettentő fontos lenne eljutni oda, hogy az ügy legyen a fontos akkor, amikor alapítványi pénzekről dönt a parlament. Az ügy legyen a fontosabb, mint pártpolitikai szempontok. Azt gondolom, hogy ezt nagyon nehéz megcsinálni.
Lehet, hogy valami egészen új technikáját kellene kialakítani az alapítványi támogatások osztogatásának. De még egyszer hangsúlyozom, az lenne fontos, hogy ezek a szervezetek, ezek a képződmények ne legyenek annyira kitéve az aktuális kormányzat orientációjának, mint amennyire most ki vannak téve. Hiszen itt pártsemleges témákról van szó; legalábbis az esetek többségében. Arról, hogyan lehet koraszülött gyermekeket megmenteni, illetve alapítványoknak, társadalmi szervezeteknek ebből az állami feladatból átadni forrásokat is a feladatok megoldásához.
Én szeretném ott befejezni a felszólalásomat hogy visszautaljak Deutsch Tamás előbb tett kijelentésére, amikor azt hozta szóba: milyen érdekes, hogy kormánypárti képviselők itt kritikát fogalmaznak meg , én nem gondolom, hogy a kormánypárti képviselő arra lenne kárhoztatva, hogy mondjuk egy költségvetési vita idején csak dicsérheti azt a költségvetést, amit éppen elbírálunk. De hát hozzá kell tennem, magam is nagyon szeretném megérni és kormánypártiként szeretném megérni , hogy mondjuk egy következő költségvetésről több jót mondhassak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)