Ivanics István (KDNP)
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az 1996. évi költségvetés nem egyszerűen egy a költségvetések sorában, hanem szándék szerint egy jelentős gazdasági átalakítás ígéretével megfogalmazott dokumentum. Megkésve ugyan, de előttünk van, és alapvető feladatunk, hogy a vita, az elemzések során, a vélemények ütköztetésével megjelenítsük teljesíthetőségét, a hiányosságokat, a veszélyhelyzeteket, a szakterületek összehangoltságát s a többi.Megállapíthatjuk, hogy ebben a tükörben viszont nincs jelentős változás. Ugyanúgy szenved azoktól a hatalmas problémáktól, amelyek e nagymértékű gazdasági átalakítás, az országnak egy sorsfordulója következtében előttünk vannak. Úgy gondolom, hogy az előttem elhangzottakból egyértelműen kiderül, hogy bizony nagyon sok olyan hiányossága mutatkozik meg, amelyek vagy a viták alapján, vagy pedig egy későbbi módosítással újraigazítást igényelnek. Egyértelműen kitűnik ez az Állami Számvevőszék jelentéséből is, hiszen egy nagyon érzékeny ponton ahol a decentralizált alapok összevonásáról rendelkezik a törvény, megszünteti ezt, és a minisztériumok kezelésébe hozza , ott az újraindításnak, e feltételeknek a teljesítését a minisztériumok csak februárban dolgozzák ki. Tehát mindenképpen törést szenved, és mondhatjuk úgy, hogy a demokratikus felépítményi rendszer szenved ezzel csorbát. Ez további csorbát szenved a döntési hierarchia szétszabdalásával, a külön törvény szerinti szabályozási módszer megjelenítésével, az önkormányzati rendszerek leértékelésével, a minisztériumi szakirányítás további átpolitizálásával. Ezek sajnos visszamutatnak régebbi időkre. Reméljük, hogy a kincstári reform ezt tudja valamilyen módon kompenzálni, és egy valós, rugalmas működéssel olyan irányba terelni az államháztartás működését, amely kielégíti azokat a feltételeket, amelyeknek egy modern, demokratikus jogállamban meg kell felelni.
Természetesen maga az államháztartási törvény a kincstár működtetésével kapcsolatban számos dilemmát vet föl, amelyek szintén azt indukálják, hogy hamarosan módosításokra, kiigazításokra lesz szükség.
Közvetlenül a költségvetési törvényjavaslat Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium című fejezetével szeretnék foglalkozni. Ezeknek a szakkérdéseknek a megvilágításával szeretném abba a helyzetbe hozni a tisztelt Házat, hogy valójában tudjuk értékelni, hogy ezen a területen az az igény, amely az ország átalakításával szemben felmerül, valóban reálissá tehető, valóban megvalósítható-e, és hol kellene véleményünk szerint ebben a kérdésben módosítani, vagy hol vannak olyan hiányosságok, amelyeket mindenképpen ki kell küszöbölni.
A Magyar Államvasutak költségvetési támogatása európai összehasonlításban igen szerénynek mondható. Ezen a negatív rekordon jelent némi javulást, hogy a központi költségvetés a MÁV Rt.-től átvállalt hitelek törlesztésére 28 milliárd forintot; a '92-95 között felvett likviditási hitelekből keletkezett adósságait és azok kamatainak megfizetését is átvállalja. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez a gesztus nem egyenlő még a vasútbarát politikával. A fő feladat a vasutakat kiszabadítani az egyre növekvő elszigeteltségből, beilleszteni az anyagmozgatás rendszerébe, a meglévő lehetőségeket sokkal hatékonyabban kihasználni, preferenciát biztosítani esetlegesen a nagy létszámú magyar iparvágányok aktív kihasználására, a közvetlen, direkt, kikötői szemléletű ipartelepítésre és végső soron a tevékenységnek olyan mértékben rugalmassá tételére a vasúti szállítás területén, amely minden helyen kapcsolódik az áruszállítás modern folyamatába; mert különben nem lesz esélye a magyar vasúthálózatnak, hogy a nemzetközi vonalakon kívül egyáltalán megközelítse a gazdaságos működtetés feltételeit.
Szólni kell a Hírközlési Alapról, hiszen ezt az 1995. évi LIV. törvény hatályon kívül helyezi.
(12.00)
Ezt a törvényt június 22-én hirdették ki, megszüntetésének szándéka pedig már a 2219/95. (VIII. 4.) kormányhatározatban megjelenik. Ugyanis a határozat 5. pontja úgy rendelkezik, hogy az elkülönített állami pénzalapok államháztartási alrendszerének részét képező Hírközlési Alap '96. január 1-jétől integrálódjék az alapot kezelő költségvetési fejezetbe, vagyis a KHVM fejezetébe.
Tekintettel arra, hogy a kormány a fejezeten belüli címek közötti átcsoportosítást hajthat végre, sőt e jogát a fejezetért felelős miniszternek is átengedheti, kétségessé válik a Hírközlési Alapnak a távközlési törvényben foglalt célokra való felhasználása. Megjegyzem, hogy az alapba eddig becslések szerint mintegy 25 milliárd forint került, melynek túlnyomó részét a költségvetés már elvonta. Legutóbb épp a hatályát vesztő törvény vont el 16 milliárdot. Tekintettel arra, hogy az alapot létrejötte óta az Országgyűlés még nem számoltatta el, erre is sort kell keríteni.
A hírközlési intézményeknél ezen fejezetcím alatt érdekes módon kizárólag a Hírközlési Főfelügyelet jelenik meg. Vajon hová tűnt a távközlési érdekegyeztető fórum és a távközlési mérnöki minősítő bizottság? Ezeknek mintegy évi 80 millió forintos költségvetési tétele nem jelenik meg sehol a költségvetésben. Úgy gondolom, ezt mindenképpen pótolni kell, és helyre kell tenni ezen szervezetek tényleges támogatását is. Ezt rendezni kell a költségvetésben. Nagyon ildomos volna az, ha ezeknek az intézményeknek, ezeknek a felügyeleti véleményalkotó szervezeteknek a költségvetését nem a KHVM határozná meg, hanem az Országgyűlés. Ugyanis furcsa volna, hogy egy olyan szervezetnek ad költségvetési, illetve pénzügyi fedezetet a minisztérium, mely erről a minisztériumról véleményezési joggal bír, amely sok esetben esetleg erős kritikát vagy pedig különböző fenntartásokat jelenthet.
Erre reményeim szerint többpárti javaslatként megfelelő módosító javaslatot fogunk tudni benyújtani.
A közúti és autópálya-igazgatóságok: A közúti igazgatóságok finanszírozása törvényben szabályozott módon az Útalapból történik. Az Útalap az intézmények állami alapfeladatainak ellátását és az ezzel összefüggően felmerülő költséget teljes körűen finanszírozza ugyan, de a finanszírozási lehetőségek lényegesen elmaradnak a szükségletektől. Ennek következtében a közutakon lényegében folyamatosan romló állapotokat találunk, és ez a körülmény jelentős mértékben és kedvezőtlenül befolyásolja a közlekedésbiztonság helyzetét.
Érthetetlen ellentmondás következik a költségvetési törvény '89. §-a és a KHVM-fejezet 4. címe közötti adatokban. A közúti és autópálya-igazgatóságok '96. évi bevételi előirányzataiban az üzemanyagok fogyasztói árába beépülő útalap-hozzájárulás 5 forint/liter 14 és fél forintra történő emelésére számítanak az előterjesztés szerint. Ugyanakkor a törvény 89. §-a az Útalapról szóló '92. évi XXX. törvényt akként kívánja módosítani, hogy a motorbenzinek esetében literenként 13 forint az előirányzat. De tekintettel arra, hogy a záró rendelkezések értelmében a 89. § rendelkezéseit '96. április 1-jétől kell alkalmazni, ami a gyakorlatban a benzinárban megjelenő útalap-hozzájárulás mértékét körülbelül 12 forint/literben eredményezi.
Sajnos időkeretünk végéhez értem. Még szerettem volna a MÁV egészségügyi alapellátó intézményeiről, a Közlekedési Múzeumnál a 10 százalékos költségvetés-elvonásról beszélni. Talán azért szeretném megemlíteni, mert igaz, hogy az igazgató fizetése lényegesen magasabb a többi múzeumok igazgatói fizetéséhez képest, viszont a Közlekedési Múzeum egy olyan intézmény, amelyet a kor igényeinek megfelelően kellene továbbfejlesztenünk. Úgy gondolom, olyan feladatok állnak ezen múzeum előtt, amelyeket később nem fog tudni pótolni. Ezért mindenképpen szeretnénk, ha ebben a kérdésben változtatás következne be. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi, hogy lejárt az időkeret.) Köszönöm szépen a figyelmüket. További jó munkát kívánok!