Olasz János (MSZP)
OLASZ JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló T/1456. számú törvényjavaslat általános vitájának utolsó harmadában szinte nincs olyan tétele a törvényjavaslatnak, amit akár kormánypárti, akár ellenzéki hozzászólók ne elemeztek, ne minősítettek volna. A törvénytervezet egészéről is elhangzott több, sommásan elmarasztaló vélemény. Jellemezték ezt a költségvetést úgy, hogy az ország szempontjából ez nem megoldás, hanem maga a probléma, "utánam a vízözön"-politikát folytat, hogy ez a költségvetés a magyar nép megnyomorításának költségvetése.Természetesnek tartom az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaim ilyen tartalmú értékelését, mert ez a törvényjavaslat igazán nehéz, kemény megszorításokat tartalmaz. A bírálat akkor lenne számomra igazán hiteles, elfogadható, ha túllépve az általánosságokon, követhető, megvalósítható alternatívát is adott volna. Úgy hiszem, nem azért nem hangzott el elemzésen alapuló, tudományosan megalapozott javaslat, mert nem akarják ellenzéki oldalról ezzel a kormány munkáját segíteni, hanem azért, mert nincs ilyen. Azt hiszem, lelkük mélyén nemcsak a kormánypártiak fogadják el igaznak a pénzügyminiszter úr expozéjában megfogalmazottakat, miszerint a stabilizáció keserves folyamatát a társadalom egészéért, a jövő generációjáért, az elérhető közelségű boldogulásunkért kell felvállalni.
"A fő kérdés most az a költségvetés elfogadásával, hogy lesz-e folytatása a márciusban megkezdett programnak, megkapja-e a kormány a felhatalmazást ahhoz, hogy a szükséges intézkedéseket végrehajtsa." hangzott el az expozéban. Én abban bízom, hogy a zárószavazáson a válasz "igen" lesz, mert a módosítások a költségvetési főösszegek érintetlenül hagyásával úgy lesznek képesek belső átcsoportosításra, hogy 1996-ban biztosítható lesz a költségvetés alrendszereinek működése.
Hozzászólásomban arra keresek választ, arról akarok véleményt mondani, hogy a kormányprogrammal összhangban milyen hatása lesz az önkormányzati szabályozásban az új elemként bekerülő előirányzatoknak, illetve a már bennlévők változásának.
Az 5 milliárd forint összegű területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatást mert a 8. számú melléklet szerinti összegek mérsékelni képesek az önkormányzatok infrastrukturális ellátottságában meglévő különbségeket feltétlenül előremutatónak értékelem. A termelő-infrastruktúra, valamint a közhasznú foglalkoztatás bővítésével járó fejlesztési igények teljesítéséhez felhasználható előirányzat a legsúlyosabb helyzetű, elmaradott és foglalkoztatási gondokkal küzdő települések és térségek további leszakadásának megelőzését, majd felzárkóztatását szolgálja.
Tapasztalatból tudom, hogy a bevételi lehetőségek szűkössége miatt éppen azok az önkormányzatok nem tudnak segítséget adni a gazdasági feltételek javításához, a foglalkoztatási gondok mérsékléséhez, amelyek működési területén erre a legnagyobb szükség volna. Az előirányzat a 8. számú melléklet szerinti, megyék közötti elosztása az érvényes jogszabályban lehatárolt elmaradott, illetve jelentős munkanélküliséggel sújtott települések népességszám szerinti megoszlását differenciáltan veszi figyelembe, nagyobb súlyt biztosítva az elmaradott, alapvető infrastrukturális hátrányokkal küzdő térségek településeinek.
Borsod megyei képviselőként a Borsod-Abaúj-Zemplén megye kiemelt összegűre tervezett részesedését azért tartom indokoltnak, mert az országosan is ismert válságövezet, Ózd, Diósgyőr problémája mellett a határ menti települések, körzetek, Abaúj, Bodrogköz és Dél-Borsod támogatása sem igen odázható el már sokáig.
Ugyancsak a területi kiegyenlítés irányába ható elmozdulásként értékelem, hogy a személyi jövedelemadó-átengedés mértékét az 1995. évi 35 százalékról a kormány három év alatt 40 százalékra kívánja emelni. A helyben maradó javasolt mérték 1996-ban 25 százalék lesz, de három év alatt 20 százalékra csökken. Azért tartom kedvezőnek ezt a változást, mert 1996-ban a 11 százalékpontnak megfelelő összeg mivel normatív alapon, döntően népességarányosan illeti meg a helyi önkormányzatokat forrásnövekedést jelent. A leszakadó régiókban ugyanis községek esetében a 4509 forintra, városok esetében az 5400 forintra való kiegészítés szempontjából mindegy, hogy hány százalék az szja-ból átengedett rész.
(18.40)
(A jegyzői székben Boros Lászlót Nahimi Péter váltja fel.)
Jelentős bevételt tételez fel a költségvetés 1996-ra a helyi adókból. 42 milliárd forintot prognosztizál, mintegy 6 milliárddal többet az 1995. évi várható összegnél. A cél, miszerint a lakosság vállaljon többet a helyi közterhek viseléséből, nem vitatható. A végrehajtásnak azonban véleményem szerint áthághatatlan akadálya lesz. Az önkormányzatok mintegy egyharmadát kitevő kistelepülések jelentős hányada nem azért nem vezetett be, nem vetett ki eddig helyi adót, mert arra nem volt szüksége az önkormányzat költségvetésének, hanem azért, mert az elöregedett, a munkanélküliséggel sújtott települések lakossága képtelen lett volna ennek megfizetésére és képtelen lesz 1996-ban is.
A továbbiakban arra keresek választ, arról akarok véleményt mondani, hogy a kormányprogrammal összhangban milyen hatása lesz annak, hogy a költségvetés az önkormányzatok finanszírozásában prioritásként kezeli a közoktatási intézményeket. Elsősorban az alapfok két intézménye, az óvoda és az általános iskola 1996. évi finanszírozásáról, a finanszírozási rendszernek a két intézménytípust érintő hatásáról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Azzal, hogy a közoktatási feladatokhoz kapcsolódó normatív hozzájárulások prioritást biztosítanak az ágazatnak, az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat igazodik a kormányprogramban megfogalmazott célokhoz, miszerint a kormányprogramból idézek -: "A kormány eltökélt szándéka, hogy a kormányzati ciklus közepéig megállítja az oktatásra szánt költségvetési támogatás reálértékének csökkenését, az államháztartási reform végrehajtásával párhuzamosan pedig megkezdi annak fokozatos növelését."
Azzal, hogy a július 31-éig terjedő hét hónapra a tanulónkénti fejkvóta alapján a 3. számú melléklet szerint az alapfokú oktatásban évi 66 ezer forint/fő hozzájárulást biztosít az önkormányzatok által fenntartott nevelési, oktatási intézményekben, az óvodai ellátásban, illetve az általános iskola 1-10. évfolyamán a nappali oktatásban résztvevők után, jelentős az előrelépés, a kormányprogramhoz való igazodás, akkor is, ha ez a fenntartó rendszerben, az önkormányzatnál nem jelent forrásbővülést. Jelentősége megítélésem szerint ez esetben elsősorban gesztusértékében van. De jelentős az elmozdulás ahhoz az állapothoz képest, amikor az óvodák évekig 27 500 forintot, az általános iskolák 41 ezer forintot kaptak fejkvótaként, amely a működési, fenntartási kiadások töredékét jelentette csupán. Az elmozdulás lényegét abban látom, hogy az elmúlt években nagyon mostohán ellátott óvodáknál az új normatíva szinte lefedi a működési költségeket. Ez számításom szerint 80-90 százalékos. Az általános iskolákban is emelkedik, mert 50-60 százalékát biztosítja a fenntartási kiadásoknak.
Különleges, megkülönböztetett elbírálás, az egynél magasabb szorzószám alkalmazását tartanám szükségesnek az olyan kistelepülések körzeti feladatokat ellátó intézményeinél, amelyeket intézményirányító társulás működtet úgy, hogy az intézményben négy-öt, esetenként tízhez közeli kistelepülés iskolásai tanulnak, de egy-egy osztály létszáma így sem éri el az oktatási törvényben meghatározott átlaglétszámot.
A finanszírozás rendszere a költségvetésben tervezettek szerint 1996. augusztus 1-jétől változik úgy, hogy az állami hozzájárulás a közoktatási törvényben meghatározott szakmai paraméterek alapján számított álláshelyre történik. A törvénytervezet megelőlegezi, hogy a finanszírozásnak ez a módja teljesítménykövetelmények szerint biztosít lehetőséget a szakmai munka elismerésére, ezen belül a pedagógusok jobb anyagi megbecsülésére. Feltételként azt jelöli meg, hogy az intézményeket működtető helyi önkormányzatok megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyek a követelményrendszer által közvetített létszám és anyagi lehetőség összhangját elősegítik.
Értelmezésemben az elismerésre méltó szakmai munka mércéje a gyerekekkel való tanórai és tanórán kívüli foglalkozás minősége, amely, ha átlagon felül eredményes, feljogosít a jobb anyagi megbecsülésre. Megítélésemben elbizonytalanít, hogy a fenntartó önkormányzatok ezt az elismerést úgy tudják biztosítani, ha megteremtik a létszám és az anyagi lehetőség összhangját. Biztosan van tartalék a rendszerben, amelyet átgondolt racionalizálással fel lehet szabadítani. De félő, hogy olyanok is kikerülnek az oktatás rendszeréből, akik meghatározó egyéniségei, iskolateremtői annak.
Tisztelt Ház! A béralkuk, a jövő évi béreket befolyásolni akaró tárgyalások, demonstrációk idejét éljük. Állami alkalmazottak jelentős csoportjának sikerült elérnie, hogy 1996-ot 10-15, esetleg 20 százalékkal emelt bérrel kezdje. A múlt szombaton az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak demonstráltak, szerdán délután a közművelődési intézményekben dolgozók és a pedagógus szakszervezet felhívására a pedagógusok hívják fel a közvélemény és a kormányzat figyelmét arra, hogy a 4 százalékos reáljövedelem-csökkentést vállalják. Biztosan elmondják, hogy 1995-ben 6,5 százalékos bruttó béremelésben részesültek, a legalább négyszer ilyen arányú infláció mellett. A jövő évben, 1996-ban 25 százalékot tartanának méltányosnak.
Tudom, végtelenül kicsi a költségvetés mozgástere. Mégis bízom abban, hogy a kormány megtalálja a lehetőségét és a forrását annak, hogy megállítsa a művelődésügyben, a közoktatásban dolgozók anyagi ellehetetlenülését.
Hölgyeim és Uraim! Szándékkal szóltam az 1996-os költségvetés olyan tételeiről, amelyeket kritika nélkül elfogadtam, meg olyanokról is, amelyek megítélésénél elmondtam kételyeimet. Ez a költségvetés így, ellentmondásosságában is egész. Én így is elfogadom, elfogadását támogatom és elfogadásra javasolom.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)