Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! A cím egy kicsit kétségtelenül túlzó, mert van némi túlzás a hadsereg szóban. Talán elég lenne csapatokról, csoportokról beszélni, habár hatékonyságuk, az ütőképességük és a felszereltségük messzemenően megfelel még a legkényesebb katonai elvárásoknak is. Csák Máté annak idején örömmel fogadta volna ezeket a csapatokat, s ha rendelkezésére álltak volna, akkor a király megnézhette volna, hogy hova fusson.Országos jelentőségű ügynek tartom, hogy az állampolgárok félnek, mert a lezajló ütközetek potenciális áldozataivá válhatnak. A felszólalásra a pénteki sajtóból merített rövid hírcsokor adott ihletet. A hírek szerint egy hónappal ezelőtt egy káposztásmegyeri bolt tulajdonosát napokig fogva tartották, hogy így kényszerítsék állítólagos adóssága visszafizetésére. Az asszonyt a rendőrök szerencsére kiszabadították.
Újpest polgármestere arról panaszkodik, hogy az újpesti piacon az utóbbi időben védelmi pénzt követelnek a kistermelőktől, akik közül többen feljelentést tettek. A hatósági intézkedésre válaszul a bűnözők megfélemlítették, illetve 80 ezer forinttal lefizették a tanúkat. Elmondott egy olyan esetet is, amikor a zsarolók csak nagyobb mennyiségű készpénz ellenében akartak elállni egy üzlet felgyújtásától.
A pénteki lapok számolnak be a zuglói drosztháborúról. Valakit elviselhetetlen modora miatt a taxisok megpróbáltak kiközösíteni, a vita során elcsattant egy pofon is, a pofont kapó nemes egyszerűséggel közölte, hogy rövidesen visszatér, és a tolókocsit már készíthetik elő. Be is váltotta ezt az ígéretet, jött a bosszú, a társaság több autóval érkezett, baseball-ütőkkel ütötték, csépelték az ellentábor tagjait és az autóikat. Egy meggondolatlan megpróbálta jobb belátásra bírni a csata résztvevőit. Cserébe, ahogy a hír mondja, egy szürke Mercedes taxiból kiszálló magas férfi 4-5 méterről nyakon lőtte. A lövedék a nyakán hatolt be, s a gerinc lágy része alatt állt meg. Jelenleg súlyos állapotban kórházban fekszik. Megnyugtató happy end, ha ugyan itt happy endről lehet beszélni, hogy a rendőrség a tettesek túlnyomó részét még az éjszaka folyamán elfogta.
Nyugtalanító viszont, hogy a gazdasági élet egyes szereplői már nem versenyeznek, hanem leszámolnak egymással, és a fegyverek között a szamurájkard is szerepel.
Nyugtalanító az is, hogy bűnözők néha sztárként grasszálnak a képernyőn, a sajtóban pedig hírértékük van, hiszen többszörösen megharapják időnként a kutyát.
Érdekes lenne egy statisztikai felmérés arról, hogy hány tanú nem mer a bíróság előtt megjelenni, és a megjelenteknek milyen mértékben és sebességben remeg a lábuk.
A rendelkezésre álló adatokból és az Országos Rendőr-főkapitányságnál tett látogatásunk alkalmával szerzett személyes tapasztalatokra alapított meggyőződésből bátran állíthatom, hogy a rendőrség a lehetőségek korlátai között mindent megtesz az áldatlan helyzet megszüntetéséért, de ez kevésnek látszik. Nem vitatom azt sem, hogy a kérdés összetett és roppant bonyolult.
Az viszont a kormány feladata, hogy a bűnüldözés hatékonyságának a fokozása érdekében teljesítse a rá váró jogalkotási feladatokat, gondoskodjék a rendőrség személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról, növelje a technikai felszereltségét, ne hagyja ellehetetlenülni a szervezetet, ne várja be itt is a sztrájkot és a tiltakozást, és a helyzet jóvátehetetlen leromlását.
Kétségtelenül a jogalkalmazóra vár az elvárható szigorúság, a tömegtájékoztatásra, hogy a bűnözőkből ne gyártsunk népi hősöket, hanem segítsen a megfelelő és elmarasztaló értékítélet kialakításában. A bűnmegelőzésben pedig mégis társadalmi összefogásra van szükség. Órákig lehetne beszélni a bűnmegelőzésről.
Tudom, hogy készül egy átfogó program, a szombati sajtóból örömmel lehetett értesülni arról, hogy az Országgyűlés elnökének kezdeményezésére létrejött az Alapítvány a bűnmegelőzésért.
Befejezésül én Bibó Istvánnak azt a sokat idézett mondatát idézném fel újból, hogy a demokrácia a félelem nélküli élet. Ő ugyan kétségtelenül nem erre a fizikai félelemre értette talán. De azért ki kellene terjednie ennek a félelem nélküli életnek a napi biztonságra is, és a megfogalmazásban, mondom, ő ugyan nem erre gondolt, de a társadalmi közérzethez elengedhetetlen az általános biztonság.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)