Nádori László (SZDSZ)
DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar gazdaság és vele összefüggésben a magyar sport átalakulásának vizsgálata, az átalakulással járó korlátok és lehetőségek felismerése, azonosítása jelzi, illetve jelezné a sportszféra alkalmazkodóképességét a megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyokhoz. A sport támogatását az állami és a civilszféra szerepét illetően többfajta felfogás és gyakorlat van.Egyik gondolkodási irány szerint az államnak azért kell meghatározóan aktív szerepet játszania a sport területén, hogy a sportfogyasztásban megmutatkozó társadalmi különbségeket ellensúlyozza. Egy másik nézet szerint azért, hogy megfelelő keresletet biztosítson a sportjavak iránt. A klasszikus közgazdasági felfogás pedig a piac, a kereslet és a kínálat szabályozószerepére utal.
(14.20)
Ebben a gondolkodási modellben a központi és a helyi kormányzatoknak csak az ármechanizmus működésének kudarcai esetén, akkor is a működés hibáit, kudarcait korrigálandó, de a piac lényegét nem befolyásoló beavatkozás engedélyezhető.
Nos, az államnak ezt a beavatkozását az említett összefüggésben a jelenlegi átmeneti időszakban nagyon fontosnak, a sport létét meghatározónak, a megtermelt értékek és elért eredmények megőrzését segítőnek tartjuk. A piaci beavatkozás, illetve a szabályozás kérdései elsősorban nem a sportpolitikához, hanem az általános pénzügyi politikához, pontosabban az adó- és pénzügyi politikához és szabályozáshoz tartoznak. Az állam többek között az adótörvények révén adhat támogatást, nyújthat lehetőséget a sportszervezeteknek működőképességük javításához, adhat támogatást a sportpiaci verseny résztvevőinek esetenként a túléléshez.
A rendszerváltás előtt a nagy állami vállalatokhoz és közintézményekhez hasonlóan a nagy sportegyesületek is puha költségvetési korláttal működtek. Vagyis a bevételeiket meghaladó túlköltekezés esetén az állam különböző formákban állta a számlát ez Kornai szóhasználata. A civil egyesületek kivételével, a már említett nagy sportegyesületek nem voltak érzékenyek az input-árakra. A sportszórakoztatásban nem a nézők száma volt a középpontban, mert az egyesület pénzforrásai igen csekély mértékben függtek a nézők számától.
A sportegyesületi, illetve klubtagdíjak sem képeztek számottevő pénzügyi forrást. Nem is hajtották be őket. A néhány év óta kiéleződő gazdasági válságban a lakosság nagy részének jövedelmei csökkennek, az infláció a háztartások kiadási szerkezetét megváltoztatta. Ennek következtében csökken a fizetőképes kereslet mind a sportszórakoztatás, mind a sportolás részpiacain.
A csökkenő jövedelmek főként azt a fiatal réteget kényszerítik többletmunka vállalására, amelyik leginkább érdeklődne a sportszolgáltatások iránt, amelynek vitális érdeke fűződne a sportoláshoz, elsősorban testi fejlődése, egészsége megőrzése érdekében.
Tisztelt Országgyűlés! Ha a kormányzat sportpiaci tevékenységi rendszerében középtávon fokozatosan csökkenteni akarja a sportszolgáltatóknak, vagyis a sportszervezeteknek nyújtott általános és közvetlen támogatás viszonylagos súlyát, akkor ezzel párhuzamosan erősíteni, növelni kell a vállalkozásösztönzés indirekt eszközeinek számát és hatásfokát. Ebben az összefüggésben kaphat fontos szerepet az adórendszer, ebben is kiemelten a személyi jövedelemadó ösztönző szerepének felhasználása. Nincs ebben semmi új tulajdonképpen egy európai gyakorlatról van szó; főként a sporttörvénnyel rendelkező országokban, amelyek száma ma már döntően felülmúlja a sporttörvénnyel nem rendelkező országok számát. Ezek közül kiemelek egy példát:
Az 1994-ben módosított dán sporttörvény előírja például azt, hogy a sport összköltségeinek mindössze 20 százalékát fedezzék központi, állami költségvetési forrásból. Így például a dán sportköltségvetés központi forrásból 400 millió dán koronát kap, 400 milliót kap a totó-lottóból, 2300 milliót adnak a helyi önkormányzatok. És egy figyelemreméltó rendelkezés: ezt a pénzt, ennek a pénznek a 80 százalékát csak létesítményépítésre és létesítményfenntartásra szabad fordítani, és költségvetésüknek 20 százalékát költik a helyi önkormányzatok tényleges sportra. Ezenkívül vannak még tagdíjbevételek, de ezek ott sem nagy volumenűek.
Mivel a sport területére áramló költségvetési összeg radikális növekedése az elkövetkező években nem tekinthető reális elvárásnak, indokolt a költségvetés, helyesebben az állami támogatás elosztási funkciójának újraértelmezése. Ismét visszanyúlok a dán sporttörvényhez, ahol a különböző forrásokból rendelkezésre álló pénzt a következő arányok figyelembevételével osztották fel: 20 százalékot adminisztrációra olimpiai bizottság, dán sportszövetség és így tovább , 50 százalékot szabadidősportra és 30 százalékot élsportra, olimpiai felkészülésre és az olimpiai csapat menedzselésére.
Eszerint a sport általános támogatása helyett a tudatosan megválasztott, megvalósítani kívánt célok eléréséhez kell a közvetlen és a közvetett kormányzati erőforrásokat összpontosítani.
Ebbe a körbe, illetve célcsoportba sorolható például a sportösztöndíj, az élsportolók munkaviszonya és a sportegyesületi tagsági viszony harmonizálása, továbbá a sportversenyeken való részvétel költségeinek, illetve a meghatározott összeg alatti tárgyjutalmak, forma- és védőruhák stb. szja-kedvezményezettsége.
A sportfejlesztés célrendszere a magyar gazdaság jelen helyzetében nem alapulhat a "mindenkinek mindent" elvén. A célrendszer csak hierarchikus lehet; vagyis vannak elsődleges területek, amelyek a fejlesztési stratégia középpontjában állnak, és vannak olyan célok, amelyek eléréséhez a kormányzat nem tud, adott esetben nem is akar közvetlen feladatot vállalni azonban a cél eléréséhez vezető utat ki akarja kövezni támogatásokkal, indirekt támogatásokkal.
Ebbe a körbe tartoznak ismétlem az adótörvények, kiemelten a személyi jövedelemadó, illetve annak szabályozási funkciója.
Tisztelt Országgyűlés! Nem kétséges, hogy az elkövetkező tíz év sportpolitikájában a sportszféra piaci átalakítása áll majd a prioritások élén. Nem kétséges az sem, hogy rövid távon erősíteni kell a sport védelmét, támogatását, az elért eredmények, létrehozott értékek megtartását. Ahogyan a makrogazdasági szinten az 1993-1994-es világgazdasági regresszióra nem válaszoltunk kellő hatékonysággal, érthető, hogy a sport sem tudott a megváltozott gazdasági viszonyokhoz eredményesen alkalmazkodni.
Miközben ugyanis az önkormányzatok részesedése a GDP-ből csökkenő, ugyanakkor a sportműködést érintő helyi terhek fokozatosan emelkednek. Terhet jelent a sportlétesítmények romló állaga, az uszodák fenntartási költségeinek ugrásszerű növekedése, végül a diákok és ez egy pozitívum örvendetesen növekvő sportérdeklődése, ami a dolog természetéből adódóan új létesítmények építését igényli.
A növekvő terhek ellenére is segíteni kell az egyének és a sportszervezetek kedvezőbb piaci alkalmazkodását, elsősorban ismétlem megint az adórendszer segítségével.
A sport élvonala, az élvonal egyes elemei az átalakulás nehézségei ellenére is világszínvonalon vannak. A probléma tulajdonképpen az, hogy ennek a világszínvonalnak a finanszírozásában közvetve és közvetlenül túl nagy arányt képvisel a közpénz. A sportszféra, főként annak hivatásos része, részpiaca, a nemzetközi tendenciákhoz képest túlságosan is kötődik a költségvetéshez. Ez a tény egyszerre teszi kiszolgáltatottá a sportot, mert ha nem akarja érvényesíteni, illetve nem tudja érvényesíteni érdekeit, akkor összeomlik; de adott esetekben kiszolgáltatottá teheti a kormányzatot is.
(14.30)
Erre a bonyolult viszonyra jellemző példa az 1993-as pótköltségvetés és az egyesületek adótartozásai egy részének, benne az szja-tartozások egy részének elengedése. Ma már tudjuk, ez a lépés, tehát az adóelengedés, nem volt eléggé körültekintő, ezért nem is tudott megoldani gyakorlatilag semmit.
Tisztelt Országgyűlés! A tervgazdaságból örökölt sportintézményi finanszírozási, irányítási rendszer fenntartását egy piacgazdaságban semmi nem indokolja. Azonban az áttérést a piaci viszonyok érvényesüléséhez, országos érdekekkel összhangban, mindenképpen segítenünk kell. Erre szolgálnak részben hatpárti, részben koalíciós módosító javaslatok. Az indítványokban szereplő adókedvezmények alig érzékelhetőn érintik az állam bevételeit. A kedvezményezettség közvetett hatása azonban sokszorosan megtérül majd a magyar sport működőképességének megjavulásában, a sportot érintő központi költségvetési terhek mérséklődésében remélhetően egy középtávú program megvalósulása végén. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)