Szájer József (Fidesz)
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadóról szóló törvényhez szeretnék hozzászólni. Én magam nem vagyok közgazdász, de azt hiszem, hogy a személyi jövedelemadó törvény kérdései nem pusztán a közgazdászok ügye, hiszen azok valamennyi polgárt érintik. Az elmúlt percekben, órákban a parlamentben is és a múlt hét folyamán is többször felmerült az, hogy nagyon nehéz erről a törvényről bármit is mondani, hiszen még a leglényegesebb része, a személyi jövedelemadó-tábla hiányzik. A múlt heti házbizottsági ülésen a kormány ottani képviselője úgy nyilatkozott, valószínűleg csak csütörtökön fog sort keríteni arra, hogy ezt benyújtsa a parlamentnek. Ennek következtében valószínűleg majd le kell zárni ennek a vitáját, majd újra meg kell nyitni, hogy egyáltalán lehessen tárgyalni róla. Ez meglehetősen nehéz helyzet, hiszen a különböző érdekcsoportok nyilván valamilyen állásponthoz képest fogalmazzák meg saját álláspontjaikat. Ha ilyen nincs és ha pénzügyminiszter úr azzal kezdi a hozzászólását, hogy ugyan a személyi jövedelemadóról szóló törvény itt van, de az adótábla tekintetében nem ér a nevem , nagyon nehéz itt a parlamentben is bármiről vitatkozni.
Ugyanakkor a pénzügyminiszter úr expozéjából teljesen világosan kiderült az is, hogy a kormány a személyi jövedelemadót, illetve a személyi jövedelemadó-táblát a maga részéről a reálbérek csökkentésére kívánja felhasználni. Nem akarok mélyebb közgazdasági összefüggésekbe belemenni, de szeretnék idézni két hozzászólót az 1990. december 18-ai vitából. Ez az Országgyűlés rendkívüli téli ülésszaka volt, amikor az 1991. évi költségvetést tárgyalta az Országgyűlés. Az akkori vitában és a további költségvetési vitákban is elhangzottak mindazok a megnyilvánulások, amelyeket itt olvashatunk.
Az első ilyen idézett személy Békesi László az MSZP akkori képviselője, aki még ellenzéki képviselőként a következőket mondta: "Elviselhetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen körülmények között érintetlen maradjon, akár egy esztendeig is, a személyi jövedelemadó-tábla." A továbbiakban részletezi, hogy elfogadhatatlan az, hogy a bérinflációhoz nem igazodik tovább maga a személyi jövedelemadó-tábla, és teljesen világosan azt az álláspontot fejti ki, hogy ennek emelkednie kellene. Ezt azért is tartom fontosnak elmondani, mert a velünk szemben ülő képviselők közül nagyon sokan nem vehettek részt ebben a vitában, nem hallhatták ezeket.
A másik személy, akit idézni szeretnék, Kuncze Gábor, a szabaddemokraták akkori képviselője. Ő a következőket mondta: "Képviselőtársaim! Személyi jövedelemadóról szólva én is az adótáblával szeretném hozzászólásomat kezdeni. Úgy tűnik, hogy a Házban konszenzus alakul ki, két dologban legalábbis. Az egyik az, hogy az adótáblát mindenképpen meg kell változtatnunk, hozzá kell igazítanunk a bérinfláció alakulásához." Stb. stb., tehát itt folytatni lehetne a hozzászólás megfelelő részeit.
Ezekkel az idézetekkel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy amikor a választópolgárok kialakítják véleményüket egy-egy pártról, nagyon sok szempontot vesznek figyelembe. A költségvetési vita az egyik ilyen elem lehet, hiszen ezekben nyilvánul meg, hogy az egyik vagy másik párt frakciója mit akar, milyen irányba törekszik. Azt hiszem, ebből a szempontból fontosak a választási ígéretek és a kormányprogram is. Azt hiszem, hogy a választópolgárok e sok szempont alapján alakítják ki a véleményüket a különböző pártokról és ennek alapján szavaznak rájuk a következő választásokon.
Ha abból, amit felolvastam, nem derült volna ki, legalábbis ellentmondást látok aközött, hogy a kormány a még be sem nyújtott személyi jövedelemadó-tábla tekintetében kifejezetten a reálbérek csökkenését tűzi ki célul, miközben a parlamentben négy éven keresztül a jelenlegi kormányt alkotó pártok ellenzékből éppen ellenkező politikát képviseltek.
Ennek a tanulságait azt hiszem minden oldalról le kell vonni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)